Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-03 / 224. szám

T943 OKTÓBER 3. KeietiUjskc 9 Ajánlás Mindenkinek Szerettem volna szépen, tisztán élmondani a lélek hangján ami hozzám ért, amit láttam, amit a vérből kihalásztam. Lila alkony harangoz, est van seb, kin, gyönyör az izmaimban. Ki árral szembe veti létét — jaj veszti az, a vágy meséjét! Hallgassátok e tört ércet hát — a tiszta harcu ember hangját ki dől már, mint olajos szálfa, mert tiszta volt: gyötört és árva! SZTOJKA LÁSZLÓ munkálatokat jutányosán oállai Parkettezési Id. LőRINCZY JÓZSEF lak. Zápolya-atea 14. szám vagv Sebők (ukriszda ____ Mátyás kir.-tér 23. szám. Telefon: 15-59 /wrtMradĂ Újpest—NIIC az Stidik for­duld legnagyobb mérkőzése Erős küzdelem várható a KAC—SzVSE találkozón Kolozsvár, október 2. Az NB I. ötödik fordulójának legérdekesebb mérkőzése kétségtelenül az Újpest—NAC találko­zó. A nagyváradiak eddigi mérkőzései­ket biztos fölénnyel, simán nyerték s vitathatatlanul beigazolták, hogy jogo­san tarthatnak igényt a legjobb formá­ban levő magyar csapat címére. Sike­rül-e vájjon veretlenségüket az Újpest ellen is megőrizni? Sikerül-e pontveszte­ség nélkül túljutni ezen a mérkőzésen is? Most az Újpest is jó, sokkal jobb, mint a tavaly s egyáltalában nem indul esély nélkül a* küzdelembe. Bizonyára nagy mérkőzés lesz az újpesti találkozó s nem lenne meglepetés, ha egy pontot otthon tartanának a lilák. A többi mér­kőzések: Elektromos—SalBTC. Az Elektromos a várakozáson alul szerepel az idén. olyan hangok is hallatszottak, hogy to­vábbi sikertelenségek esetén visszalép a bajnokságtól, ezt azonhan megcáfolták. Mindenesetre nem sok esélye van a SalBTC ellen s nagy meglepetés volna, ha győztesen kerülne ki. DiMĂVAG—• BSzKRT. Diósgyőr pont nélkül áll a táb­lázat végén s a BSzKRT is mindössze egy ponttal dicsekedhetik. Valószínű, hogy a diósgyőriek ez alkalommal meg­szerzik első pontjaikat. Kispest—Ferenc­város. A Ferencvárosnál sohse lehet tud­ni, milyen játékkal rukkol ki. A Gamma ellen rendkivül rosszul játszott, most ta­lán jól fog menni. A Kispestet csak igen jó játékkal győzheti le. Gamma—Szol­nok. A Gammának — ha tartja jó for­máját, — nem fog különösebb erőfeszí­tésébe kerülni a két pont megszerzése. DVSC—Csepel. A debreceni újonc eddi­gi legnehezebb erőpróbája. Nem igen hisszük, hogy a bajnokcsapattól akár egy pontot is rabolnának, bár a Csepel meglehetősen messze van igazi formájá­tól. Újvidék—Vasas. Egyik csapat se di­csekedhetik sok sikerrel az eddigi for­dulókban. Tekintettel arra, hogy a mér­kőzés Újvidéken lesz, a hazai csapatban kell a győztest látnunk. KAC—SzVSE. A SzVSE szerepel ed­dig legjobban az újoncok közül, öt pont­ja van s még nem szenvedett vereséget. A KAC sem kezdte rosszul &z idényt s játékereje félér a szegediekkel. Mind­ehhez hozzászámítva az itthoni pálya előnyét, KAC győzelmet1 kell várnunk A győzelem azonban bizonyára nem lesz könnyű s csak akkor születhet meg, ha a piros-fehérek legjobb tudásukkal s tel­jes erőbedobással játszanak. Tanuljon (Jelentkezés október 4-ig) Polcz Ilona Irén gyorsíró-, gépíró- és szép! ró iskolájában Vidéki tanít- Kolozsvár, Timár-utca 2. szám. — Főpostával szemben, ványainknak a Máv. vonalaira kedvezményes bérletjegy. A szép színésznő Irta: Bíró János A házigazda, hosszas kertelgetés után hümmögetve kimondta: — Az igazat megvallva, nem szívesen adom ki kegyednek a lakást. Tíz kérem, egy tisztességes ház, csöndes polgári la­kókkal, férjes asszonyokkal, gyerekek­kel. Azt már előre megmondhatom, hogy nem kegyednek való szállás ez. . . A szép színésznő végighallgatta a há­zigazda érveit s aztán azt mondta csön­desen: — Kérem, én csak annyit tudok mon­dani, hogy én is férjes asszony vagyok s ha a jó Isten megadja szerencsésen, tavaszra gyerekünk is lesz. Ne gondol­jon rólam semmi rosszat. A házigazda be sem várta, amíg a szí­nésznő befejezte a mondatot, hanem szavába vágott: — Azt tetszik mondani, hogy férje van, ugy-e? Natíát akkor arra kérem, ne sértődjék meg ha megkérdem: törvó­­nyes-e? . . . A szép színésznő láthatóan elpirult s éppen válaszolni akart, amikor a házi­gazda tovább folytatta: — Mert kérem, volt nekem még szí­nésznő lakóm. Nem ebben a házban, ha­nem a másikban, amit eladtam volt. Hát én csak azt tudom mondani, hogy a jó Isten őrizzen meg minden házigaz­dát az „olyan“ színésznő lakótól ... És én nem felejtem el soha, hogy az is va­lami ilyesfélét mondott, mint kegyed. Hát, ami azt illeti, csakugyan volt neki „férje“ és „gyerekük“ is lett, de én aztán nem is láttam többet a „férjet“. Nem én soha, ahogyan a baj megtörtént s végén a szegény „színésznő“ is eltávozott a la­kásról de úgy, hogy csak harmadnap tudtuk meg... Bizony. Ezért bátorko­dom kegyeddel őszinte lenni. És ezért nincs miért haragudnia rám A szép színésznő végighallgatta az öreg házigazda érveit s aztán azt mondta: — Kérem, maradjunk abban, hogy a déli órákban eljövök az urammal és ma­gunkkal hozzuk a házassági-levelünket is. Azt hiszem ezzel tisztázhatjuk a fél­reértéseket. Addig is itthagyok foglaló­ban egy havi házbért. Tessék, tegye el s kérek róla nyugtát. — Hát, igy már rendben volna mondta a házigazda, — ebbe belenyug­szom. Mert én még elnézném a dolgot, de a feleségem, kérem, a feleségem s ,a többi lakók. Rendes polgári emberek ezek, kérem. Rendesek és csendesek. De majd meglátja kegyed is, hogy ez a ház egy valóságos szanatórium. Deltát tec­­eik is látni, hogy még egészen uj a ház Ebben nines ám semmi rovar, hogy úgy mondjam A színésznő a deli órákban fékjével együtt állított be a házigazdához — Hát azt a levelet elhozták-e? kérdezte még mindig aggodalmas arccal az öreg. A házasság-levelet. Mondtam már, hogy nem is annyira magamátt kívánnám látni, hanem az anyjukomért szegényért. Mert nem akarom én meg­botránkoztatni, kérem a lakóimat sem... — Tessék, itt al házasság-levél m — mondta a színésznő. — Mikor költözhe­tünk be a lakásba? — Akár holnap is — mondta a házi­gazda. Másnap a színésznő tüzetesen átnézte a lakást. Az első meglepetéssel már az előszobában találkozott. Habár valóban uj volt a ház, az előszoba festése már olyan kopott és vedlett volt, hogy rossz volt ránézni. Hát még a szobák fala!... És az egyik nagyobb falrepedés alól ép­pen akkor kezdtek szépen előszedelöz­­ködni a „rovarok“. A 'színésznő hátán hideg futott végig. Mögötte ott állott a házigazda is, de nem szólt neki semmit. Elvégre csakugyan szerencséjének tar­totta, hogy ebben a nagy lakás-Ínségben még ilyen lakásra is talált , . . De az­tán mégsem állhatta meg, hogy ki ne mondja: — Ezt egyelőre bizony alaposan ki kell taktaritani, füstölni — mondta a szí­nésznő. — Holnap elküldöm a ciánozót s utána majd a festőket. Úgy látom, hogy két bét is beletelik, amig beköl­tözhetünk majd. Nem tudom ki lakott itt, de azt tudom, hogy a tisztaságot, a rendet mindennél többre becsülöm. — Mi is, kérem, mi is. Mert ahogyan a közmondás is mondja, tisztaság fél egészség s mindezen felül, rend a lelke mindennek. Ez egy rendes, tiszta ház. kérem, de ha kegyed akarja, ám fertőt­lenítse, tisztítsa és takarítsa. Most már kegyed az ur benne. Mármint ebben a fertályban, A színésznő csakugyan nem tévedett. Két hét is beletelt, amig lakhatóvá lett az uj lakás. Csakhogy még akkor is baj volt ám véle. Mert bizony a szomszédok nem nagyon ismerték azt az aranymon­dást, hogy tisztaság fél egészség, meg hogy rend a lelke mindennek. Erről is, meg amarról is, lentről is, meg fentről is csak úgy terjengett a bűz s megin­dultak a „rovarok“ a szinésznöék laká­sa irányába ... A színésznő elkeseredé­sében előbb sirni kezdett a bosszúság­tól, majd sorra járta a szomszédokat s alaposan megmondta nekik a maga vé­leményét. Ennek pedig az lett a követ­kezménye, hogy a szép színésznőt az egész ház úgy gyűlölte, mint egy .ipa­vagy anyagyilkost. De a színésznő nem engedett a magáéból. Addig járt a há­­. zigazda s a hatóságok nyakára, amig az egész házban rendet nem teremtettek. A lakók nem győzték eleget gyűlölni s minden rosszat rámondani, de mind­ennek a teteje az. volt, rebesgetni kezd­ték, hogy a szép színésznő nm is 'szí­nésznő igazában, mert ki látta őt a ház­ból még a színpadon, holott nem egy közülük gyakori színház-látogató. De nem is láthatták, mert a szép szí­nésznő drága terhet hordozott..,. Gye­reket várt s már nagyon úgy volt véle. Ezért, a színháztól féléves szabadságot kapott. A színésznő ez alatt az idő alatt, mélyen, nagyon mélyen csupán édes­anyaságának élt. És talán éppen azért volt még ingerlékenyebb, mint valaha. Ha a.lakók a feje felett porolták sző­nyegeiket, újból és újból megszólította őket, hogy az udvaron van közös p »roló is s ő is ott porolta ki szőnyegeit, még pedig reggel tiz óra előtt . . . De ilyen forradalmi újítás már sok lőtt volna a. . többi lakónak. Hogy őket egy „ilyen“ rendreutasitsa . . . Hát ők nem fizetnek házbért, adót s miegymást. Hál ők nem emberek, hqgy annyit kell hallaniok és nyelniük, egy . . . egy színésznőtől? . . . Nem, ezt nem tűrhetik tovább — tár­gyalták egymás között, de úgy, hogy a színésznő is meghallhassa. De a színész­nő már mindezzel nem sokat törődött. Amugyís minden idejét a gyermek fog-BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Kkéni/eiem SZÁLLÓ Eqgáqgas szobák 6'— P-tőI 12‘ P-ig Kétágas szobák <5*— P-tőí 18*— P-ia Éttermében Veres Károly és cigány­­zenekara muzsikál Elismerten kiváló kongha. Polgári árak. Ialta le, aki Isten segedelmével idejében és egészségesen megérkezett. Kiült kis­fiával, ha ideje engedte az erkélyre, a napra s a lakók nagy megrökönyödésé­re, az alig háromhetes csecsemőt tor­­násztatni kezdte. Egy kis asztalkán vé­gig fektette a kisgyereket s óvatosan nyújtogatni kezdte kezét, lábát, majd pedig a lábaitól fogva himbálgatta a levegőben. « Hát, ez már aztán igazán sok volt a lakóknak: — Na, aztán ez is édesanya — mond­ták hiilledezve. — Hiszen ez meg akarja nyivasztani azt az ártatlan gyereket. Hát persze, hogy azt akarja . . . Hogy legyen több ideje saját magával foglal­kozni. Színésznőnek gyerek. Ki hallott még ilyet? . .. De a színésznő gyereke olyan tzépen fejlődött, hogy ha akarták, lia nem, időnként rajta felejtették szemüket. Még volt a házban az egyik lakónak gyere­ke, pont egyidősök, de ez bizony esak félakkorányi volt. Ezért is a színésznőt okoztatták. Senki meg nem tudta volna mondani, hogy miért, de még ezt is az ő bűnéül rótták fel. Végre eljött az ideje, hogy a 'színésznő újból szerepet kapott. Boldog izgalom­mal készült a közeli előadásra. Az ut­cai falragaszokon, amelyek az előadást beharangozták, ott volt az ő neve is A nagy bérház előtt is volt egy hirdető oszlop s, ha nem máshonnan, akkor leg­alább arról, tudomást kellett szerezniük a lakóknak akaratlanul is, hogy a szí­nésznő szombat este csakugyan játszani fog. „A jóság diadala“ volt a darab cí­me. A szép színésznő egyébként nem valami nagy szerepet kapott benne, de ő mindig azt tartotta, hogy a kis szere­pekből is lehet nagyot csinálni s azért, ha kicsi is volt a szerep, mégis öröm­mel fogadta, mert újból a színpadon le­hetett. A bérház lakói is jegyet váltot­tak erre az esetre a színházba. Különö­sen a nők, a feleségek. Mégpedig az el­ső sorban. Látni, hallani, sőt bírálni akarták a szép színésznőt s nem sajnál­ták az áldozatot sem a drága jegyekre. Már javában pergett az előadás, de az „ők“ színésznőjük még seholsera volt Végre belibegett a szép színésznő, a rendező előírása szerint. De úgy el volt szegény feje formálva, hogy aki nem ismerte, igazán fel sem ismerhette. Ar­cán hatalmas szeplők, ruhája agy ál­lott rajta, mintha villával dobták volna rá s kacagnia kellett néhány szavas sze­repe közben, mint egy eszelősnek . . . Az első sorokban pisszegni kezdett va­laki. Az egyik hölgy néző a szomszéd­jához hajolva úgy nyilvánított meg­jegyzést, hogy még a hatodik szomszéd­ja is hallhatta: — Mondtam én nektek, mindig mond­tam én nektek, hogy csúnya a szeren­csétlen . . . Nem mondtam? . . . De Ka­­nyáné szomszéd kötötte az ebet a karó­hoz, hogy bizony szép a színésznő . . , Hát most itt van, nézzétek . . . Ez ő!. . , Ez a szép színésznő. Pénzért nézhetitek, mintha nem volna belőle elég ingyen, amint naponta le s fel jár a lépcsőház­iján. Jöjjön Kányáné, Karvalyné, jöj­jön, mennyünk innen. Nekem elég volt belőle . . , A többi nézők bizony eléggé bosszan­kodtak, dohogtak a dolog miatt, hiszen a kicsi szerepet úgy játszatta el a szí­nésznő, hogy valóban élmény volt sza­mukra. De a lakók, a szinésznő szom­szédjai szájuk elé tartott zsebkendővel Vonultak ki a nézőtérről s alighogy ki­léptek a színház ajtaján, keserű haho­tában törtek ki s majdnem egyszerre mondták: — Még „ez“ tartja magát szépnek. De hát most már láthattátok színpadon is... Na, csak, egy szót merjen még szólni, majd megmondjuk neki a véleményün­ket. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA A SZÍNKÖRBEN: 1943 okt. 3. Vasárnap d, u. 3 órakor: C-sók­­háboru. Olcsó helyárak. 1943 okt. 3. Vasárnap 7 órakor: Egy nap a világ. Rendes helyárak. 1943 okt. 4. Hétfőn 7 órakor: Mária főhad­nagy. 1943 okt. 5. Kedden 7 órakor: Három a Ma­­lány. Rendes helyárak, 1943 okt. fi. Szerdán 7 órakor: Egy nap a világ. Rendes helyárak. 1943 okt. 7. Csütörtökön i/27 órakor: Bécsi gyors. Operett újdonság, először. Rendes helyárak. 1943 okt. 8. Pénteken l/27 órakor: Bécsi gyors. Rendes helyárak. 1943 okt. 9 Szombat d. u. 1^3 órakor: Süt a nap. Olcsó helyárak. 1943 okt. 9. Szombaton 1^7 órakor: Bécsi gyors. Rendes helyárak. 1943 okt. 10. Vasárnap d. u. 1^3 órakor: Egy nap a világ. Rendes helyárak. 1943 okt. 10. Vasárnap l/27, órakor: Bécsi gyors. Rendes helyárak.

Next

/
Thumbnails
Contents