Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-03 / 224. szám
3 KhítiUjskg 1943. OKTÓBER 3. Cseh-szlovák térképhamlsitók Jócsík Lajos dr. könyve leleplezi a cseh-szlovák imperiálista propaganda áltudományos fogásait npiitţrhpţ Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, Jákai-u. 2. 1. em. Telefon: 27-48 Gróf Teleki Pál, a nagy tudós volt as., aki a tudományosság fegyvereivel szállott harcba 'twY., az áltudományos térképek ellen, amiket ellenfeleink százezerszámra nyomtattak és terjesztettek a külföld tudósai és politikusai között s amik mind egy célra törtek: megsemmisítem, eltüntetni azt a kétségbevonhatatlan népi fölényt, amivel a magyarság uralkodik a Dunamedencében. Mi magyarok a tények s ilyenformán igazságunk tudatában nem védekeztünk e hamis állítások ellen. Hogy milyen nagy hiba volt ez — eléggé bizonyltja Trianon, ahova már hiába vitte adatait és térképeit Teleki Pál. A fent elmondottak tudatában kell nagy örömmel üdvözölnünk Jöcsik Lajos dr.-nak, a kiváló tudósnak a Pázmány Péter Tudományegyetem Kisebbségjogi Intézményeinek Kiadványai sorozatában megjelent „A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken“ cimü müvét. Jöcsik Lajos dr. tudományosan és teljes tárgyilagossággal foglalkozik azokkal a demográfiai és statisztikai hamisításokkal, amelyeket a történelem süllyesztőjébe került Csehszlovákia tudományos képviselői követtek el, hogy legalább utólag igyekezzenek bizonyitani Ve)*saillesben összekovácsolt mozaikállamuk létjogosultságát. Kifogástalanul pontos tudományos munkával, megdönthetetlenül tárgyilagos adatok alapján pontról-pontra kimutatja, hogy csupán egyetlen, aránylag kis területen, az úgynevezett „surányi szlovák sziget“ esetében, milyen durvj, ha misitásokat követtek el a csehek- Rendkívüli jelentősége miatt úgy élezzük, érdemes lesz röviden ismertetni Jöcsik Lajos könyvének gondolatmenetét, leleplezéseit és néhány adatát. Petrov professzor Prágába emigrál Az orosz összeomlás után egy csöndesen dolgozó orosz tudós, Á. Petrov kénytelen volt Szentpétervárról Prágába emigrálni. Ott a csehszlovák külügyminisztérium kegyelemkenyerére kényszerült. Ezt természetesen meg kellett szolgálnia, mert hiszen a prágaiak nem a tudomány iránti rajongásukért nyújtottak neki életlehetőséget. 1924-ben rajzolt tehát egy néprajzi térképet, amelyen feltüntette Magyarország nemzetiségi megoszlását Mária Terézia korában, 1773-ban- Forrásainak adatait a szolgálat érdekébe» elferdítette és hamisan térképezett, hogy Csehszlovákiát már a teréziánus idők nemzetiségi állapotával igazolja. Az orosz professzor valósággal iskolát teremtett. Branislav Varsik dr., a pozsonyi egyetem tanára, a „Die Slowakisch-magyarische etnische Grenze in ' dem letzten zwei Jahrhunderten“ cimü könyvében gyakran idézi és megfellebbezhetetlennek tekinti. Általában az újonnan alakított Szlovákia majdnem teljességében átvette Petrov professzor és ezzel a csehszlovák „propaganda-demográfia“ adatait és módszerét. Petrov, a neves orosz demográfus, már régebben is foglalkozott magyarországi kérdésekkel, igy például az első világháború előtt hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott, ahol a rutének néprajzi helyzetét tanulmányozta. Eredményeit ,,A magyarországi rutén nyelv határai 1773-ban“ cimü tanulmányában 1911-ben Szentpéterváron tette közzé. Forrásul egy helységnévtárat (Lexicon universorum Regni Hungáriáé locorum populosorum) használt, melyet 1773-ban készítettek Mária Terézia számára. Ez a helységnévtár ugyanis figyelemmel volt egyes községek lakosságának nyelvére és Petrov ennek alapján rekonstruálta a „Lexicon“ megjelehésének idejében a ruténség néprajzi kiterjedését. A „Lexicon“ adatainak helyességét nem vitatja sem Petrov, sem mi magyarok, hiszen a helységnévtárat a magyar külügyminisztérium kiadta a béketárgyalások magyar jegyzőkönyvének mellékleteként. Petrov térképét felülvizsgálva, Jócsik dr. hamarosan megállapította, hogy a tévedések és szándékos ferdítések egész sorozatát követte el. Az első és legnagyobb ferdítése, hogy a magyar etnikumból tiszta magyar helységneveket vesz ki és szlovákoknak tünteti fel azokat. Ugyanakkor szinte sehol sem tartja be az egyes községek kataszteri kiterjedését s ennek következtében teljesen elferdíti a néprajzi helyzetet. Érdekes az is, hogy ezek a ferdítések mindig egyoldalúan a magyarság rovására és a szlovákság javáru történnek. Nincs terünk arra, hogy pontosan, pontról-pontra felsoroljuk Jócsik Lajos nyomán Petrov professzor összes ferdítéseit, csupán utalunk arra, hogy Jócsik részletes térképek és népszámlálási adatok alapján leplezi le Petrov szándékát, aki például Érsekújvár környékén mindenáron nagy, összefüggő szlovák településeket varázsol elő. Az egész magyar-szlovák nyelvhatár mentén minden lépésben tapasztalható, hogy a szlovák közéégek kiterjedését a magyar és más nemzetiségű községek rovására növeli azáltal, hogy nem tartja be a községek kataszteri határait. S igy a négyzetkilométerek tizeit, ha nem százait veszi el a magyarságtól. Petrovot a csehek magyargyülölete olyan helyzetbe hozta, hogy kénytelen volt tudományos tárgyilagosságát felfüggeszteni és úgy alkotni meg néprajzi térképét, hogy már Mária Terézia idejéből származó adatokkal igazolja a trianoni magyar-csehszlovák határt. Ez az igyekezet, hogy utólagosan gyártsanak bizonyítékokat a trianoni területi harácsoláshoz, jellemző a cseh külpolitikára és hogy miképen vélekedtek Prágában a magyar kérdésről a trianoni megcsonkítás után-Jócsik ezután a felvidéki asszimilációs kérdéssel foglalkozik. Kétségtelen, hogy a magyarellenes cseh és szlovák hírverés egyik legtöbbször használt érve a magyarsággal szemben az, hogy elnyomta a nemezetiségeit és fizikai állományuk asszimilálásával törekedett számbeli fölény megszerzésére. A szlovák propaganda vádjai A szlovák propaganda ma is hangos szóval hirdeti ezeket a vádakat s mivel a hírverésnél az igazság kritériuma a gyakori ismétlés, elhiszik a koholt érveket, ha nem tudunk tényeket szegezni velük szembe, A „Narodnie Noviny“ 1942 junius 20-i számában igy ir: „A magyarok faji és életszükségletből kifolyóan magyarosítottak. Máskülönben nemcsak hogy kisebbségben maradtak volna nemzetiségeikkel szemben, de a teljes kipusztulás veszélye fenyegette volna őket.“ Ján Sveton dr. „Szlovákok Magyarországon“ cimü könyvének bevezetőjében írja, hogy „a magyar asszimilációs politikának tagadhatatlanul nagy eredményei voltakMegállapítja azt is, hogy a nemzeti és nyelvi határok 1880 óta lényegileg nem változtak. Ezzel szemben egy másik szlovák tudós, Branislav Varsik, Pozsonyban, 1940-ben megjelent munkájában azt állítja, hogy „a szlovákok egész kompakt szlovák falvakat is elvesztettek, amelyeket főleg 1875 óta magyarosítottak el“. E két megállapítás nyilvánvalóan nem egyezik, mint ahogy Jócsik adataiból az is kiderül, hogy állitásaiknak. mindenben az ellenkezője az igaz. A magyarság nem hogy nem asszimilálta a szlovákokat, hanem olyan fejlődési lehetőségeket biztosított számukra, hogy ők asszimilálhattak magyarokat, összevetve Varsik 1880-as és 1930-as térképeit, azt láthatjuk, hogy a szlovákság mindenütt előre tört és megszállt olyan helyeket is, amelyek 1880- ban tisztán vagy túlnyomó többségükben magyarok voltak. A valóság zsákutcába vezeti Var síkot és a hozzá hasonló szlovák propagandistákat- Térképei és könyve szövege között mindegyre ellentmondásra bukkanhatunk. Mindenesetre megkérdezhetjük, micsoda magyarosítás az, amely a magyarság arányát mindenütt romlani és csökkenni engedi? Mig Magyarország szinte békás nyugalomban tartotta egymás mellett a nemzetiségeket, addig Csehszlovákia szláv előretörést teremtett minden nemzetiséggel szemben. A csehszlovák földreform a lefoglalt magyar földbirtokokra mindenütt szláv, főleg cseh, sőt ezek hiányában még jugoszláv telepeseket is ültetett be. Ezzel azt akarta elérni, hogy meg-' bontsa a tiszta magyar területek nemzetiségi egységét és ország-világ előtt is bebizonyítsa, hogy nemcsak a hatalom, hanem a néprajzi helyzet alapján is joga van a magyar területre. A szinmagyar Csallóközben, ahol 1880-ban még egyetlen szlovák sem volt, 1930-ra 22 falunagyságu és több kisebb telepet alapítottak, hogy valami módon kidomborítsák a Csallóköz szlovák jellegét. Varsik, az önálló Szlovákia demográfusa, elkendőzi és védi a csehszlovák imperialista telepitő politika tényét a néprajzi térképeken. A Surány környéki szlovák település történetével foglalkozva, Jócsik megállapítja, hogy Felsömagyarország magyar népességi'aek sorsát II, Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése pecsételte meg. Amikor Rákóczi hadait leverik, nemcsak a magyarság szabadságtörekvéseit törik le, , hanem etnikai tekintetben is súlyos csapást, mérnek a magyarságra. A renedelkezésre álló adatok pontosan mutatják ezt a fejlődést. Eleinte csak néhány szlovák sziget képződik, majd aztán a telepítés mind nagyobb méreteket ölt és összefüggő szlovák területek keletkeznek. Tervszerű magyarellenes politika Ez tervszerű bécsi politika, volt. A magyarságot a. peremvidékekről a középpont felé akarták szorítani. Idézzük erre vonatkozólag Bartensteinnak, II. József császár tanácsadójának elgondolását, aki a telepítés kérdésében a következőket ajánlja ura figyelmébe: „Veszedelmes lenne a monarchia határszélein elégedetlen elemeket lakni engedni: mert a forradalmak, melyek az uralkodóházat Báthory, Bocskai, Bethlen Gábor, Rákóczi György és Tököli alatt rémitgették, könnyen ismétlődhetnének. Nincs ország a. világon, melyből minden dudvát ki lehetne irtini. És éppen ezért, ami már egyszer megtörtént, az még többször is előfordulhit. Kiilön ben is minden időkben is nagyon veszedelmes volt az államokra mzve., határszéleiken elégedetlen népet lakni engedni.“ E habsburgi félelmek szorították hát befelé a magyarságot úgy a Délvidéken, mint a Felvidéken. Az őseinek tartott (legalább is a szlovákok annak tartják) surányi szlovák település csak a XVIII, században végrehajtott telepítések eredménye s nem más, mint a magyarság roppant temetője. Jellemző az is Varsik térképeinek megbízhatatlanságára, hogy az 1880-as és 1890-es népszámlálások adatait egy térképre rajzolta fel. Természetesen sehol sem a középarányost számította ki, hanem mindig onnan merített, ahol a szlovákok számára kedvező eredményeket találhatott. Jócsik azután végigmegy a helységek során, megállapítva az eltéréseket a népszámlálási adatok és Varsik térképe között. A magyarságot természetes túlsúlyáért már sokan gyűlölték, de talán még senki sem adott kifejezést ennek ügyetlenebbül, mint a jeles pozsonyi professzor, Branislav Varsik. Pontosan olyan megbízhatatlan dr. Antonin Bohac térképe, melyet a csehszlovák Néprajzi Társüság adott ki 1926- ban, Jócsik felnagyítva kimásolja a térkép egyes részleteit és megállapítja, hogy egy olyan aránylag kis területen, mint Surány és környéke, 27 esetben van eltérés a népszámlálási adatok és azok térképi kifejezése között. ■ Ez már egymagában elárulja a módszert. A 200 százalékos szlovák' „szaporodás“ Varsik 1930-as térképe sem mentes a tudatos ferdítésektől, bár itt kétségtelenül könnyebb a helyzete, mert hiszen a helységek nemzetiségi aránya már a csehszlovák népszámlálás adataiban Varsik szándékainak megfelelő mértékben ferdítve van. A magyarság számának mesterséges lenyomása, a csehek és szlovákok arányszámának emelése, az erőszakos „cseh-szlovákositás“ eléggé I ismertek ahhoz, hogy ne kelljen itt vele külön foglalkozni- A csehszlovák statisztikai mesterkedés abszurd volta leginkább akkor tűnik ki, ha összehasonlítjuk a szlovákok számát 1910 és 1930 között. Erről Jócsik igy ir: „Ebben az időben a szlovákok 16.881-ről 54.205-re fejlődtek, a gyarapodás 37.324, tehát több, mint 200 százalék, s mindez 20 esztendő alatt! Eddig az volt a fejlődés rendje, hogy a népek, még hozzá a legjobban szaporodó népek is, az európai átlagos helyzetet véve figyelembe, 40—50 esztendő alatt ha 100 százalékkal szaporodtak! A szlovákok azonban az átlagos idő fele alatt hétszernél nagyobb eredményt mutatnak. Csak sajnálatos, hogy mindez Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő-, haladó-, irodalmi-, ének- és társalgási csoportok részére Beiratkozások szeptember 15-től október 1-ig 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási díj 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet sa ját helyiségeiben, szeptember 20-án, Jókai-u. 2. I. em. papírforma.“ A ferdítések és túlzások tulajdonképen csak akkor derülnek ki igazán, ha olyan térképeket lehet szembeállítani velük, amelyek hűen tükrözik e vidék nemzetiségi megoszlását. Ilyen autentikus^ térképet készíttetett az angol admirálitás. Őket igazán nem vezethette semmiféle célzatosság. (A térkép 1919-ben jelent meg.) Ebből világosan látható, hogy a hatalmas és összefüggő magyar néptömbben van néhány szlovák sziget s nem pedig fordítva. Ugyancsak autentikus Lux és Dörre néprajzi térképe is, amely a legtudományosabb és legpontosabb módszerek szerint készült. Ez már ae első pillanatban leleplezi Varsikék mesterkedéseit. Nem céltalan dolog alaposan és részletesen foglalkozni ezekkel a csehszlovák térképhamisitásokkal. Hiszen a maroknyi cseh nép és főleg a nagy összeesküvő, a mesteri hírverő, Benes, ma is csehszlovák imperialista álmokat melenget a szivében és mindent elkövet, hogy az angolszászokat meggyőzze arról, hogy a demográfiai érvek is mellette szólnak. Az sem érdektelen, hogy a mai Szlovákia, legalább ezen a téren, a csehszlovákizmus útjára lépett. Azt hiszik, hogy ha a csehszlovák agrárreform Dunáig terjeszkedő cseh telepeit szlovákoknak veszik, akkor máris történelmi és népi jogot nyertek arra a tiszta magyar területre, amelynek százezren felüli népességében az első világháború befejezésének időpontjában egyetlen szláv sem, élt. Befejezésül idézzük Jócsikot: Csehszlovákia sorsára figyelmeztetünk és leszögezzük, hogy éz az ország avval ásta meg saját sírját, hogy megbontotta a Közép-DuAíamedence egyensúlyát. Olyan külpolitikai beágyazottságban, amelyben két évtizedig élt, életszükséglete lett volna, hogy egy kiegyensúlyozott Közép- Duna,medencére támaszkodjék. A csehség evvel növelhette volna legjobban a maga erejét és biztonságérzetét Ezzel szemben legtermészetesebb támasztékát és biztosító hátvédjét, a Közép-Duna medencéjét atomizálta és az állandó nemzetiségi, politikai, gazdasági és társadalmi nyugtalanság állapotában tartotta• Végülis ez okozta. vesztét. A szlovákságnak erre állandóan emlékeznie kellene.“ NAGY ELEK TUDJA-S Ö8I?... . . . hogy a utómatabüfféink őse már a 18. században működött Fárisban. A Café Mecanique-ban ugyanis olyan asztalok voltak, melyeknek lapjai a pincébe vezető, belül üres oszlopokon nyugodtak. Ha a vendég rendelni akart valamit, úgy egyszerűen felnyitotta az asztallapon található kis fém, csapólapot, aztán rendelésének megfelelően egy tálcán megjelentek a mélységből a kívánt ételek és italok. ... hogy egyik ismert filmszínész kiszámította, miszerint huszonkétszer kellett ft filmvásznon meghalnia. Többször fojtották meg, lőtték le, mérgezték ■meg, egy alkalommal gránát tépte szét., egyszer pedig a tengerbe fulladt. A halálesetek között az is szerepel, hogy az ablakból kiesve, csigolyatörést szenvedett. Természetes halállal csak két alkalommal kellett az élők sorából távoznia. .. .hogy némely középső-afrikai néger törzsnél rendkívül nagy illetlenségnek számit, ha valaki kérdésre nemleges választ ad. Ezek a négerek, még abban az esetben is, ha a kérdés tartalmának \as ellentétjéről vannak meggyőződve, mindig igennel felelnek. Ez a szokás a régebbi időkben az Afrika-utazók részéről igen sok félreértésre adott alkalmat és innen van az, hogy a régebbi utazók jelentései gyakran nem felelnek meg a valóságnak. /
