Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-31 / 247. szám

SCtltTlUjSXG 10 1943. OKTÓBER 31. Figyelmes kiszolgálás, jó minőség as alábbi cégeknél! Nemzeti (Snállositási alapból nyilt SEBESTYÉN TESTVÉREK Kolozsvár, Wesselényi-utca 4 szám. Felöltök, télikabátok, öltönyök nagy választékban. Méretszabóság Elegáns bundát, keppet, rókát BÁLINT FERENC Szücsmestertől vásároljon Kornis-u. 1 sz. Telefon palóta mellett — Közvetlen külföldi behozatal. Szőrméi, bundát bizalommal KRECZA BÉLA szücsmesternél Kolozsvár, Mátyás király-tér 11. Bundák, bolerók, sapkák, gallérozások Veszprémi Sándor szücsmesternél Óvár, Bástya-utca 4. szám. Muzeum mellett. Állandó gyorsirási és gépirási tanfolyamok POLCZ ILONR gyorsíró-, gépró- és széptróiskolójóban Kolezs*ár, Timár-a. 2. sz. Ffpestévnl szembe*. FOLBERTH ÉVŰ ***— gyors-,' gépiró, és szépiró­­szakiskolája Kolozsvár, ; Kosuth L.-utca5. Telefon: 18-94. Állandó tanfolyamok, államvizsga. Máthé József Uv«s- és porcellán kereskedése Kolozsvár, Unió-u. 16. Telei. 27 96 Üveg, poicelldn, díszműáruk és mindennemű szakmába vágó cikkek, háztartási felszerelé­sek stb., legelfnjjósebb bevásárlási hege. Szőrmék átalakítását Javí­tását pontosan készíti GYŐRI KÁROLY szücsmester Wesselényi M.-u. 27. sz. Zsák, zsineg, ponyva, bútorszövet, szőnyeg Erdélyi Kender, Lénára és Kárpitoskeflékek R. T. Móriczné SZIGETHY ANNA férfidivat üzlete Mátyás király-tér 8. sz. Dusán felszerelt raktár fehérnemüekben és kalapokban. Ha gyors eredményt akar, hirdessen a KlutiUjsxg-ban! Kolozsvár, Wesselényi Miklós-utca 10. Telefon: 37-03. RiíünöíöliEBihBiy.zBs! Ot község központjában fekvő mlima lomhoz tőkés társat keresünk esetleg bérbeadó. Gyönyörű fekvésű villa 2 holdas kerttel sürgősen eladó 120.000 pengőért.__________________Megbízna M* Bocsánczihoz, Uniú-u. 10. Telel.: 26-53 Pluhár István he'yszini közvetítést ad: így él Svédország a háború ötödik esztendejében Ahol a délutáni fekete mellé „csak“ féldeci pálinka jár Baj, Í943. október. A baji szölőtelep nyu­gati olda'.án, kihajló diófák alatt keskeny, árnyas ut vezet Pluhár István villájához. De talán nem is Illik rá pontosan ez az el­nevezés. A villánál kevesebb és mégis több ez az épület. Házikó ez, amilyenben Jancsi és Juliska lakhatott a mesében. Előtte nagy kert,, tüzszinü virágokkal, fenyővel, szomo­rú fűzzel, mögötte szőlő és gyümölcsös. Egész héten elhagyott, magányos ez az ud­var, a kapu zárva s az utcára néző két ab­lakszem álmosan behunyja zöld zsalugále­­rét. De ha eljön a vasárnap, vagy valami más ünnep, ha akad egy nap, amikor PJn­­hár nem szerepel a sportpályán, sem a rá­dióban, sem a szerkesztőségien, akkor rög­tön vonatra ül okos, szép feleségével s a főváros nagy forgatagából idemenküí a csendbe. Kerti székeken ülünk az őszi napsütésben, kint a fák között s Pluhár Istvánt svédor­szági útjáról faggatom. — Mondjon valamit ami nem spoit, inert hiszen a magyar csapat szép győzelmét megírták már a lapok. Mondjon valamit a háborún kivlil maradt, semleges Svédország­ról. A svédek roppant komoly in veszik a semlegességet, — mondja. — Auny* a, hogy háborút viselő országból jött utassal nem is beszélnek politikáról. — Milyen érzés volt olyan országba ér­kezni, ahöT nincs elsötétítés, jegyrendszer... — Van jegyrendszer. Sőt, a miénknél sok­kal szigorúbb. Huszonötféle jegyük van a svédeknek. Jegyre kapják a cigarettát és a szeszesitalt is. A férfiak havonta három li­ter italt kapnak, a nők kettőt. Elsötétítés tényleg nincsen. Egészen valószniütlennek tűnt a fénytől elszokott szemnek az a sok színes neonfény-rekláin, az a nagy kivilágí­tás Stockholm utcánk Záróra azonban ott is elég korán van; éjféli tizenkettőkor. Csak egyes lokálok tarthatnak nyitva éjfélután egy óráig. A Stockho’mi Grand Hotelnek van egy északi normand stílusban épült ha­talmas, ragyogó terme. Itt még nagy estélyi ruhákban táncolnak a nők. is é’ri is jól lehet annak, akinek elegendő pénze van Van a svédeknek egy e’öétehik, az úgyne­vezett szmorgöz, amely húsz különféle étek jelent. Kezdve a sós, fűszerezett, hagymás, göngyölt halaktól, a hideg szárnyasok egész tömkelegé alkotja ezt az előételt, v elvet alkatrészenkint külön tálakon szervíroznak és a vendég, kezdve az étvágyjav itó sós hallal, sorra végigeszik mindent. Ehhez az előételhez, most, a jegyrendszer életbelépése óta csak féldeci svéd pálinkát adnak. Ez azonban nagyon erős, hatvan fokos i A szmorgöz után még valami húsételt szolgál­nak fel és utána parfét. Ebédutáni feketé­hez megint kap a vendég féideci konyakot. A tnagyar borok közül a debrői hárseleve- Jtit, tokajit és egri bikavért lehet kapni Svédországban. — Szóval ott még dalol a madár . . . — Dalol. De azért érzik ott is a szomszéd országok, az egész kontinens ny imoruságá­­nak hatása. A behozatali nehézségek miatt tavaly télen például nem volt szenük. Amint mondják, előfordult, hogy egy alkalom’ ua) kéthétig nem volt fűtés, sem melegvíz-szol­gáltatás. Eseményszámba ment, ha, valaki­nek fütött lakásáról és melegvizes lüi elő­szobájáról hallottak. Abban az idiben di­vattá vált Stockholmban, vendég.-t hívni „ebédre fürdővel“. Hogy az idén e?£ az ál­lapotot kiküszöböljék, óriási mennyiségű fát vágtak ki az erdőkből. A városokban az utcák szóién nagy farakások állanak, az önellátás bizonyságaként. — Hogy mennyire megcsappantak a be­hozatali lehetőségek, azt mi sem bizony lt­ja jobban, mint az, hogy ha befut egy hajó Délamerikáből, erről az eseményről nagy cikkeket írnak. A kávét, vagy bármit atrit hoz, szabályosan elosztják a kereskedők kö­zött. — Miben látja a legnagyobb különbséget Svédország és a kontinens élete között ? — Svédország az élete szempontjából tényleg nagyban különbözik a kontinens többi országától, mintha nem is idetartoz­nék, akárcsak Anglia. A Kiét, a magas ci­vilizáció, a magas éíetstandar”' az, ami el­választja tőlünk. Példa»', szabadság minden­kinek jár. Délben tizenkettőkor „l.uneh­m ^NUVEk'kOZöTT ftíémeffft László: Széchenyi Az élő magyar irodalom egyik legérdeke­sebb, legmozgékonyabb és legkulturáltabb elméje. Németh László is könyvet irt Széchenyi Istvánról. Köntörfalazó publicis­ták, ravasz politikusok, hangyaszorgalmú tanárok és elszánt dilettánsok után igazi jó érzés végigolvasni ezt a könyvet, amit a szerző szerényen vázlatnak nevez. A könyv beharangozójának utolsó mon­datai ezt mondják; „Németh Széchenyi port­réja kemény, nyers és őszinte, az igazság mindennél több, az igazság a legelső pa­rancs." Németh László éppen az igazság szenve­délyes szeretetével lett egyik sulyosszavu kritikusunk. Vázlatában a görögtüzes, pom­pában! erevitett Széchenyi szobrok mögött az élő és ható, küzdő és küzködö szellemet kereste. Ha a tanulmány tengelyét keressük, eb­be a mondatba akadunk meg: „Mi magya­rok ritka értékű, belső életrajzzal igazíthat­juk ki a filiszter téveszméit a nagyságról. Egy közéleti embernek a hitele nem any­­nyira gondolatai elvont értékétől függ, mint egyénisége hőfokától. A szentek, sőt Jézus tanítása is: megtalálhatók máshol is, de csak egy-egy csillagszerű egyéniség izzásá­ban tudták az embereket lenyűgözni.“ Németh Széchenyi legmélyére hatol és mintegy maga is erre a hőfokra emelkedve teremti meg az alkotó embert. Lelket te­remt, nemcsak életrajzi adatokat közöl, s ebben a munkájában egyaránt felhasználja az iró és a tudós fegyvertárát. Tudós, mert páratlan bőséggel gazdálkodik az anyag fö­lött. Minden adatot ismer s mindent a maga helyére rak. Vérbeli kritikus, akinél a holt adatok megelevenednek, mert bele tudja magát élni az anyagba s azzal párat­lanul gazdálkodik. A rengeteg ismeret nem önti el, hanem mindent a maga helyére sző­rit. Olvasás közben sehol sem akadunk ha­lott, adatközlő oldalakra. Érezzük minderre szükség van, hogy felépülhessen a nagy, át­fogó Széchenyi-mü — nem a híd, a Vaska­pu, a szabályozás, a politika — hanem a szenvedélyesen küzködö ember. Ebben mu­tatja meg Németh László, mennyire mé­lyen és predesztináltan írói az egyénisége. Életrajza nemcsak tudományosan exakt, de művészien is hiteles. „Az egyéniség hőfo­ka" van meg benne biztos irói eszközökkel kidolgozva. Stílusa jellegzetesen „némethlászflói". A telitalálat biztonságát érezzük mondataiban. Nem ir körül, nem köntörfalaz, hanem min­dig a lényeget igyekszik kimonüanl. Ezt le­hetőleg mindig a legmüvészibb, legzártabb formában teszi. Igényes olvasóival szem­ben; a lényeg kifejezéséért való küzdelmé­ben alig törődik vele s igy sokak panasza szerint „olvashatatlanul nehéz". Dehát aki „könnyűt" akar olvasni, annak Howardot vagy Courths-Mahlert ajánlhatjuk. A könyvet, címlapján Széchenyi döblingi portréjával, a Bolyai Akadémia adta ki, puritánul egyszerű s éppen ezért Ízléses for­mában. (n. e.) stunde” van és akkor minden hivatalban, gyárban, szerkesztőségben, üziett en, min­denütt abbahagyják a munkát. — Az élet nagyon élénk. Minden szórako­zásra van publikum. Különösen kedvelik a turista sportot. Szombaton délben vagy harminc hajó indul kirándulókkal telve az Északi- és Keleti-tenger felé. Gyakran ren­deznek kirándulásokat a „télből a nyárba". Felmennek a hajók egészen a lappok föld­jéig: és onnan a zord hideg télből leúsznak Malmöig, ahol már virágos meleg nyár vait. — A svédek szeretik a színeket. Talán a hosszú, kemény tél a magyarázata annak, hogy nyáron valósággal tobzódnak a szí­nekben. De nem a tarkát, hanem az egy­színű színeset kedvelik. Különösen pedig a kéket, mely a zászlójukban is szerepel. — A svéd zárkózottságról mondjon vala­mit. Egymás irányában is megnyilvánul ez, vagy csak idegenekkel szemben? — A svédek, mint általában az északi né­pek, hallgatagok, hűvösek. Nemcsak egy­mással de családtagjaikkal szemben Is van bennük zárkózottság. Erre legjellemzőbb a családi csónakkirándulásuk, amikor csend­ben elindulnak a vizen s ha szép szigethez érnek, kikötnek és a család minden egyes tagja a szigetnek más-más sarkába Imzódll« a maga könyvével, eledelével. Az is elő­fordul, hogy külön-külön szigeten kötnek ki, Miniatűr szigetet értek ezen, mely nem na­gyobb, mint egy-egy szoba. Ilyen sok van a svéd vizeken. — De azért ne gondolja — mondja Plu­hár István — hogy a svédek zordak, érzé­ketlenek egymás iránt. Nevetni Is nagyon tudnak. Ártatlan, gyermeki a nevetésük. Átlátszó lelkek, nincs bennük semmi fon­dorlat, semmi ravaszság. Egyenesek, szótar­tók és mástól Is ezt kívánják. A vendéggel szemben valami egészen rendkívüli udva­riasság, finom, úri figyelem van bennük. Csak persze mindez — egy lépés távolság­ból. Például nem tudták megérteni, hogy a győzelem végén a magyar fiuk miért borul­tak egymás nyakába. Sven Jerringről beszél még Pluhár, a két­­méter magas száraz, jó humoru speakerröl, a „svéd Pluhár“-ról. Aztán a tegnapi szüret édes mustjából hoz kóstolót a hosszuszáru üveglopóval. — Mennyi a termés? — }cérdem. — Képze'je, csak négy hektóra számítot­tam és . . . — Várjon, ne mondja, kitalálom. Nyole hektó lett. — Kilenc lett. De honnan tudja? — Mert rövid baji tartózkodásom alatt megismertem a szőlősgazdák természet­rajzát. Szeretik meglepni magukat. Mikor szüret előtt végigjárják a szőlőtőkék sorait, gyakorlott szemük majdnem pontosan ki­számítja, mekkora termést remélhetnek. Mégis egymásnak, sőt önmaguknak is ke­vesebbet vallanak be. Rendszerint a felét. Aztán szüretkor, mikor a présház ajtaján krétavonalakkal Jelzik a behordott putto­nyok számát, jóleső meglepetéssel csóválják a fejüket: no Iám, több lesz mint gondol­tam. T. RAJKÓ ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents