Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-31 / 247. szám
1943. OKTÖBKR 31. 5 KiutiUjskg EhuDil újságírók emiéhezele Budapest, október 30. Az Országos Sajtókamara haditudósító alosztálya november 2-án a belvárosi templomban rekviemet mondat a világháborúban hősi halált halt haditudósítók lelki üdvéért.-* Kolozsvár, október 30. A Magyar Újságírók Egyesületének Erdélyrészi Tagozata november 1-én, hétfőn délelőtt testületileg kivonul a Házsongárdi-temetőbe és megkoszorúzza az elhunyt kartársak sírjait. A vezetőség felhívja az egyesület tagjait, hogy hétfőn délelőtt 10 órakor jelenjenek meg a Kossuth Lajos-u. 30 szám alatti egyesületi helyiséglsen. ahonnan csoportosan vonulnak ki a temetőkertbe a kegyeletes megemlékezésre. Feldől ff családi élete m/aff gyújtogatott —halálra ítélték Léva, október 30. (MTI.) Az Ipolysági törvényszék statáriális bírósága kötéláltali halálra Ítélte Nagy Ferenc verebélyi lakost, aki Verebélyen öt esetben gyújtotta fel a takarmánykazlakat és több mint 30.000 pengő kárt okozott. Nagy Ferenc a gyújtogatásokat beismerte és azzal védekezett, hogy azokat feldúlt családi élete miatt követte el. A rögtönitélő tanács az ítélet kihirdetése után kegyelmi tanáccsá alakult át. HALÁLRA ÍTÉLTEK EGY ROVOTTMULTU BETÖRŐT IS Rimaszombat, október 30. (MTI.) A rimaszombati törvényszék ötös tanácsa, mint rögtönitélő bíróság pénteken tárgyalta Illés Ignác 34 éves füzesgyarmati volt péksegéd ügyét, aki a gömörmegyei báró Than kastélyból éjnek idején egy katonaszökevény társával együtt 10.000 pengő értékű ruhaneműt lopott el. Társát átadták a debreceni katonai hatóságoknak. Az ügyész Illés ellen, aki már 9 évig ült fegyházban és dolgozóházban, az elsötétítés ideje alatt elkövetett lopás címén emelt vádat. A törvényszék Illést halálra Ítélte. A bíróság az Ítélet kihirdetése után kegyelmi tanáccsá alakult át. Megtartották az ujságiró-nyugdiiintézet soproni szálScdálának bokréta-ünnepét Sopron, október 30. (MTI) A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete Cyklamen-száUójának bokréta ünnepe gyönyörű napsütéses időben szombaton délelőtt ment végbe ünnepélyes külsőségek között. Az ünnepélyen a váiosi, a hivatalos és társadalmi előkelőségek is megjelentek. Az Országos Magyar Sajtókamara képviseletében Kolosváry-Borcsa Mihály elnök, Gáspár Jenő igazgató-főtitkár és Tamás Károly föpénztáros jelent meg. A Nyugdíjintézetet Zimmer Ferenc elnök képviselte. Ott volt Tömböly Dénes országgyűlési képviselő tervező és Halász Sándor dr., az építkezési munkálatok vezetője. A megjelenteket az épülettömb előtt a munkások élén Mohácsy Zoltán mérnök üdvözölte, majd Zimmer Ferenc mondott köszönetét Tömböly Dénes tervezőnek és az épitömunkásoknak, Isten áldását kérve az uj épületre. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után a város közönsége nevében Farkas István helyettes polgármester üdvözölte a háború pusztításai közepette is egymásra talált szellemi és fizikai munkások közös fáradozásainak eredményét. Köszönetét mondott Kolosváry-Borcsa Mihálynak és Zimmer Ferencnek, hogy a város Idegenforgalmát ezzel az épülettel emelték. Az ünnepség a Himnusz elénekiésével ért véget, amelynek elhangzása vtán Lövik Károly, a nyugdíjintézet titkára a Cyklam mszállót építő munkásság között szétosztotta az intézet ajándékát. IÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Kőműveseket, vastansmeig szakmunkásokat, ácsokat stb. keresünk egész télen át tartó munkára. Jelen'kezés: Magyar Építő rt. márta< ídéki erőm üépitkezése, LŐRINCI, Hatvan mellett. Ki vezekeljen? Nagy István szocialista munkásiró a „Népszava“ október 17-i számában szővátetté, hogy az 1937 októberében megrendezett „Marosvásárhelyi Találkozó“ elvben és gyakorlatban, térben és időben már csak a mult emlékei közé tartozik. Elmondja, hogy a Találkozó „polgári.“ része félreértette a munkásság kísérletét, majd arra utal, hogy a „polgárt“ rész megtagadta a munkásság irányában vállalt kötelezettségeket, a Vásárhelyi Találkozó bizottságát feloszlatták, majd a Találkozón kiadott „Hitvallás“ helyett meghirdették az „Ellenzék“ hasábjain a „magáratalált férfinemzedék“ szózatát. Mindebben tökéletesen igaza van a kolozsvári szocialista Írónak. A szabadkőműves és szélsőbaloldali talajban fogant Ta’álkozó eszmei és gyakorlati célkitűzéseit rövid két esztendő alatt elseperték az események. S azóta, — mily érdekes és jellemző! — leginkább csak a ba1 oldali berkekből száll feli egy-egy méla sóhaj, a marosvásárhelyi szép napok emlékét idézve. A „Népszava" cikkírójának októberi á.jtatos elmékedése a sorok között csodálkozik azon, hogy Így történt. Akik azonban egyetemes magyar szempontból veszik szemügyre a Vásárhelyi Találkozó létrejöttének körülményeit, határozatait és csendes kimúlását, történelmi logika érvényesülését látják abban, hogy ez a találkozó, bármennyire is egy nagy erdélyi magyar összefogást akart létrehozni a kisebbségi sors egyre kritikusabbá váló utolsó éveiben, már születésekor magában hordta a dicstelen halál csiráit; A Vásárhelyi Találkozó sem akart újat, csak annyit, amiért a kisebbségi sorsba került erdélyi magyarság vezetői már másfél évtizeden keresztül harcoltak: az egységet. Az egység megvalósításának azonban egyetlenegy nagy akadálya volt. Az tudniillik, hogy a munkásság elkülönült a marxista-nemzetközi szakszervezetekben s ebben az elkülönülésben a magyar munkásságnak is követnie kellett a zsidó és román vezetőket. A Vásárhelyi Találkozó időpontjában a megszálló román hatalom politikai célkitűzései mindjobban kikristályosodtak. A nagyromán öntudat már hovatovább türelmetlen lett a „román nemzeti állam“ fogalmára örök cáfolatot jelentő kisebbségekkel szemben és épp igy fokozódott türelmetlensége a szélsőbaloldali mozgalmak felé is. Nagy István találóan jegyzi meg cikkében, hogy a szocialista munkásság részvétele a Vásárhelyi Találkozón önvédelmi kísérlet volt s abban sem téved, hogy szándékukat a Találkozó magyar érzéstől átfűtött lelkes fiataljai, akiket Nagy István „polgári“ jelzővel illet, tisztán felismerték azt a szándékot, hogy a nagyromán élettérben egyre hátrább szorított szélsőbaloldal a nemzeti ösvényeken igyekszik újra lélekzetvételhez jutni. A román politika türelmetlenségét épp ilyen mértékben érezte és szenvedte a magyar kisebbség alkotmányos szerve, a Magyar Párt is, csakhogy annak vezetői akkor is példát mutattak a helytállásból és híven kitartva eszményeik és kötelességeik őrhelyén, egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy mellékutakon keressék a politikai érvényesülés lehetőségeit. Mindenesetre annyi ma már bizonyossággal megállapítható, hogy a Vásárhelyi Találkozó a „Hitvallásában leszögezett igen szép elvek mellett szolgálta az erdélyi magyar kisebbség megerősödésének ügyét, sőt ellenkezőleg: az egyre fokozódó román nyomás súlya alatt roskadozó magyar társadalmat két táborra sikerült osztania. És most Nagy István cikke egy újabb találkozó elvi lehetőségeit boncolgatja. S valóban, nem Is logikátlan az a gondolat, hogy vájjon egy ilyen találkozóra van-e még remény és lehetőség? A kolozsvári szociálista iró azonban úgy látja, hogy egy ilyen találkozó csak akkor lesz lehetséges, ha azok, akiket az utolsó hat év zűrzavarai „félrevezettek“, megtérnek, Canossát-járnak és fejüket a szélsőbaloldal „egyetemes célkitűzéseinek“ jármába hajtják. Ez még a jövendő zenéje, amit e pillanatban nem hallunk, viszont a múltnak tanulságai vannak s azok igen közelről hallhatóan beszélnek. A mult tanulságai pedig arra figyelmeztetnek, hogy a Vásárhelyi Találkozón résztvett férfinemzedék, amely később „magára talált“, nem tévedésből, hanem minden bizonnyal a józan felismerésből távolodott el a Hitvallás reklamált tételeitől. Nagy Istvánnak eszébe kell juttatnunk, hogy a Vásárhelyi Találkozón nemcsak baloldaliak vettek részt, hanem elsősorban nemzeti alapon álló magyar fiatalok s talán emlékezik még arra is, hogy mily elszántan és gerincesen védték meg a magyar nemzeti és a keresztény szempontokat a baloldal törekvéseivel szemben. De éppen ez a fiatalság s azon keresztül az egész erdélyi magyar közvélemény értesült arról, hogy ugyanaz a baloldal, amely a Vásárhelyi Találkozó véghatározatát közös kiindulási pontul fogadta el, egy évvel később máris a legcsunyábban cserbenhagyta és elárulta a Marosvásárhelyen kibontott zászlót. A történelem erői akkor már alakítani kezdték a páriskörnyéki békediktátumokban megteremtett gálád európai rend arculatát. A folyamat a legnagyobb történelmi hazugságnak, Csehszlovákiának likvidálásával kezdődött és ebben a folyamatban nyilvánvaló volt, hogy a Csehszlovákia megteremtésében legnagyobb kárt szenvedett Magyarország sérelmeinek részleges jóvátételére sor kerül. S ezekben a történelmi napokban, amikor a magyar igazság hamu alatt izzó parazsára a jobb és szebb jövő olaja csurgóit volna a történelem kannájából, éppen kolozsvári baloldali körökben indult ki egy mozgalom, amely ellene szegült a magyar érdekek érvényesülésének. Ezek a kolozsvári ba'oldali körök ivet szerkesztettek s azon azt leszögezték, hogy tiltakoznak a demokrácia klaszszikus földjének, Csehszlovákiának feldarabolása ellen. Letagadhatatlan történelmi tény, hogy ezzel az ívvel olyan valaki is házalt erdélyszerte, aki a baloldal részéről vezérszónok volt a Vásárhelyi Találkozón. Csodálkozik-e Nagy István, hogy a Vásárhelyi Ta’álkozó magyar rétegei tökéletesen kiábrándultak és rossz álomként igyekeznek elfelejteni, hogy a maguk nemzeti ügyként felfogott törekvéseinek előmozdításához a nemzetköziség dogmájából soha egy jottányit sem engedő marxista dogmatikusok segítségét is remélték. Csodálkozik-e a baloldal, ha a történelem keserű poharából oly alaposan megitatott erdélyi magyarság levonja a kétkulacsosság és az árulás konzekvenciáit és a maga kérdéseiben fokozottabb öntudattal szegődik a magyar és nemzeti eszmény zászlója alá Csodálkozik-e a baloldal, hogy a férfinemzedékek valóban önmagukra találnak és megerősödnek abban a tudatukban, hogy a magyar ügyet csak az szolgálhatja, aki magyar, aki magyarsága révén a nemzet eszményeivel táplálja lelkét és cselekedeit is ezekhez az eszményekhez igazítja. És csodálkozik -e valaki azon, hogy minden magáratalált magyar felismeri a nagy igazságot: nemzeti célkitűzéseinek szolgálatában, megvalósításában nem számíthat soha, különösen a történelem forró óráiban, a nemzetköziség vörös csillaga alatt ténfergőkre. A kétféle eszmény összehangolása nem sikerült. Nem sikerült 1918-ban és nem sikerült 1937-ben, a Vásárhelyi Találkozón sem. S itt nem a töke és a munka harcáról van szó, amire Nagy István célozgat a marxista ideológia szótárából vett kifejezéssel, hanem igenis szó van a magyar nemzeti vonal és a nem magyar nemzetközi vonal egymással soha ki nem békithetö ellentétéről. Újabb találkozó? Újabb Hitvallás? Pláne Canossa-járással egybekötve ? Hogy képzelik el azt a ba’oldalon, hogy magyar földön magyar bocsánatot merjen kérni azért ,mert magyar és magyarságához törhetetlenül ragaszkodik? És hogy képzelik el azt, hogy éppen attól az oldaltól kérjen bocsánatot a magyar, amely súlyosan vétett a magyar nemzeti érdekek érvényesülése ellen? A Keresztény Párt uj neve; Keresztény Néppárt Budapest, október 30. A Budapesti Értesítő jelenti:* Politikai körökben elterjedt hírek szerin# Makray Lajos tolnai plébános és Reibel Mihály országgyűlési képviselők vezetésével értekezlet volt, amelyen elhatározták, hogy feltámasztják a régi néppártot. Az uj pártalakulás ellen a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt egyes tagjai kifogást emeltek, mire a két csoport között megegyezés jött létre, amelynek értelmében a Keresztény Gazdasági Párt november 15-1 nagyválasztmányi gyűlése elé Zichy János gróf azt a javaslatot terjeszti, hogy ;» Keresztény Gazdasági és Szociális Párt változtassa át nevét Néppárttá. A Néppárt elnöke továbbra is Zichy János gróf marad. eoeres! és ferenc&ányal bányamunkások kivánsáqai Kolozsvár, okt. 30. A Nemzeti Munkaköz-, pont egeresi és ferencbányai tagozata az elmúlt napokban vezetőségi értekezletet tartott. A két tagozat értekezletén a kolozsvári szervezetet Lipcsey Ákos titkár képviselte. Az egeresi tagozat ülésén Gáspárlk Antal, a ferencbányai tagozat ülésén pedig Schuller Mihály elnökölt. Mindkét értekezleten a vezetőség meghallgatta a bányamunkásság előterjesztéseit. A bányamunkások legfontosabb kívánsága az volt, hogy a Nemzeti Munkaközpont járjon el a kormánynál az alapbérek felemelése érdekében. A jelenlegi alapbérek mellett a bányászok átlagos keresete alig haladja meg a 200 pengőt s ez az összeg a jelenlegi rendkívüli helyzetben a bányamunkások igényeinek nem felel meg. A továbbiakban kérték a bányászok az NMK vezetőségét, tegyen lépéseket Illetékes helyen, hogy ők is részesüljenek a népruházati akcióban. Végül a téli ellátás ügyében tettek előterjesztést. Kérték, lépjen érintkezésbe a vezetőség a bányaigazgatóságokkal, hogy a munkások a legszükségesebb élelmicikkeikhez hozzájussanak. A szervezet nevében Lipcsey Ákos titkár ígéretet tett, hogy a bányászok kívánságait illetékes helyen előterjeszti. ____ _________2 NÉGY PÁLYÁZATOT IRT KI A FERENC JÓZSEF TUDOMÁNYEGYETEM REKTORA Kolozsvár, október 30. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora négy, egyenként 100 pengős pályadijra pályázatot hirdet a következő kérdések megoldására: 1. a magyarság és a nemzetiségek.; 2. a magyarság és a zsidókérdés; 3. a magyarság és a népi gondolat; 4. a magyarság és a szociális kérdés. A pályázatban csak a kolozsvári egyetem hallgatói vesznek részt, illetve az egyetemi hallgatókon kívül csak azok, akik a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek rendes tagjai. A pályamunka nem a kérdés történetét, vagy irodalmának ismertetését, nem is a fennálló állapotát keli, hogy tartalmazza, hanem a kérdés egészséges és reális megoldására kell, hogy megfelelő elgondolásokat kifejtsen. A pályamunkákat, amelyek 32 oldalnál hosszabbak nem lehetnek, november 15-ig kell a rektori hivatalba beadni. Nagyothallóknak úú /\ dióbél uj irányára Budapest, október 30. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az 1943. évi termésű dióbél legmagasabb irányára november 1-töl egységes feketementes dióbélárak; diótöröde-nagykereskedő részére kg. 24 pengő, diótöröde-kiskereskedő részére kg. 25 pengő, nagykereskedő, kereskedő részére kg.-ként 25.50. Fogyasztói ár az egész ország területén egységesen kg.ként 28 pengő. ff 0T0V0X nélkülözhetetlen. Láthatatlan. 50 napi próba. * KELETI 1. -IBudapest, IV., Petőfi Sándor-u. 17. Tessék levágni és beküldeni:
