Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-30 / 246. szám

4943. OKTÓBER 30. 3 KíutiUjsks Már csak 74 iskolája van a délerdélyi református egyháznak Tanuljon Polcz Ilona Irén áll, eng. Államvizsga. Syors-, gép- és szépíróiskolá iában Államérvényes ^öPostávai szemben; Timár-uíca2. szám. bizonyítvány. Jelentkezés nov. 5-éig bezárólag. Nagyenyed, október 29. Nagy Ferenc, a délerdélyi reformátusok püspökhelyet­tese a Temesváron megjelenő „Déli Hir­­lap“-ban nyilatkozatot adott a gondjaira bízott hit vallásos iskolák; helyzetéről. A ,,Déli Hírlap*' tudósításából vesszük át Nagy Ferenc püspökhelyettes tájékozta­tójának alábbi részleteit: — Most az 1943'—44. iskolai év elején, amikor már csak hetvennégy elemi iskolánkban kezdődhetik meg a tanítás, —- kezdi vallomását a délerdélyi refor­mátusok püspökhelyettese — minde­nekelőtt nagyon szomorúan kell megál­lapítanom, hogy felekezeti oktatásunk helyzete 1940 ősze óta egyre nehezebb, hogy ne mondjam, válságosabb , lett. El kell mondanom, hogy egyházkormányzá­som legsúlyosabb gondját — éppen a fenti okok miatt is — hitvallásos iskolá­ink jelentik. Mett ahogy csökken isko­láink száma, úgy növekedik azoknak a református gyermekeknek a száma is, akik többé nem járhatnak hitvallásos is­kolákba, és igy ma az a helyzet, hogy a református tankötelesek egyharmada ta­nul hitvallásos iskoláinkban! El lehet képzelnie mindenkinek, aki egyfelől ezeket-a tragikusan apadó, másfelől az éppen olyan veszedelmesen növekedő számadatokat szemléli, hogy micsoda fe­lelősség nehezedik elsősorban azokra a lelkipásztorokra, akiknek gyülekezetük pásztor] ását olyan helyen kell végezniük, ahol nincs felekezeti' iskola; valóban szinte emberfeletti a felelősségük a hit­vallásos nevelés kérdésében! — Hogy a helyzet igy romlott — bo­rul el a püspökhelyettes homloka — an­nak oka elsősorban az, hogy nagyon sok tanító távozgtt el, hagyta el hütlenül őr­helyét. Ez a súlyos válság annál meg­öl dhatatlanabb, minthagy a tanítói után­pótlás csak öt év múlva lesz elégséges. ha a Bethlen-kollégium tanítóképzőjé­ből és — a Márton Áron püspökkel kö­tött testvéri egyesség alapján — a sze­­beni zárda tanítóképzőjéből kirajzhatik az osztályonként ötvenes létszámból ta­­nitói diplomát szerzett református fia­tal tanitó-sereg. Öt esztendőn keresztül bizony csak foltozni, tatarozgatni tud­juk omladozó iskoláink ezer baját és nyomorúságát. Ebben a foltozgatásban és tartarozgatásban, ebben a hősi mun­kában, a tanítói hivatás hűségesen helyt­álló veteránjaié és azoké a papoké a leg­nagyobb elismerésem, akik a megfutó tanítók helyére álltak-a nevelés szent szolgálatában. Én nem vádolok senkit!... de úgy érzem, hogy a „.megfutok“ — ha lelkiismeretükben Isten elé állnak szám­adásra, kell hogy belső, tépő vádat érez­­zenek azért, hogy megfutásuknak egy­­egy iskolánk kapujának bezáródása lett a következménye, vagy az, hogy csök­­kentenünk kellett a tanítói állások szá­mát és igy egyre több gyermekünk volt kénytelen kiszorulni hitvallásos iskolá­inkból csak azért, mert a nagy ügy he­lyett egyéni érdekeik kis ügyét helyez­ték előtérbe. Bizony, minden hütlenül elhagyott őrhely egy iskola halálát je­lenti és ez szülte azt a nagyon nehéz helyzetet, hogy a tanítás sokhelyt ne­hézségekbe ütközött, mert nem volt elég és megfelelő okleveles tanítónk, aki a megfutó nevelő helyét az összes didak­tikai kivánalmaknak megfelelően betölt­­hette volna. Hangsúlyozni szerelném­­hogy lelkipásztoraink és az oklevéllel nem.rendelkező helyettes, tanítók vagy szükség-tanítók nagy erőfeszítéssel és igaz buzgósággal végeztek a tanítás és nevelés nehéz feladatát és ha voltak is didaktikai és nyelvi nehézségek, melye­ket igen nehezen lehetett kiküszöböl­nünk, a hitvallásos nevelést szükség-ta­nítók munkálkodása által sem érte sem­miféle sérelem! Ha egyházunk a helyze­ten segíteni nem tud, ez nem rajta mú­lik, mert a háborús akadályok és az a tény, hogy 1940 őszén a tanítóképzőnk felső osztályainak növendékei majdnem teljes számban eltávoztak, azt eredmé­nyezték, hogy 1941-ben senki, 1942-ben 4, 1943-ban pedig 9 tanítójelölt szerzett oklevelet, ami az utánpótlásnak 'csak na­gyon kis százalékát teszi. Ez a rendelke­zés és ez a szomorú helyzet szülte azt, hogy annyi iskolát voltunk kénytelenek a folyó tanév kezdetén ( bezárni, illetve ki sem nyithattuk azok kapuit. — Oh mennyi könnyes, S. O. S. leve­let hozott és hoz hozzám különösen ez év szeptember eleje óta a posta! — só­hajt fel a reformátusok lelki vezetője. — Minden spr, mint a gyászdob tomoa ütő­­dése, úgy hull szivemre, amely csak ösz­­szeszorulni tud, mert tehetetlen, mert megértő szavakon és érzéseken túl tenni semmit sem tudók. És mennyi küldött­ség jött el hozzám. Öreg presbiterek jöt­tek és álltak meg előttem, cs mielőtt szóltak volna hozzám, már szemükből láttam, hogy hitvallásos iskolájuk sorsa szorítja össze szivüket; daliás szál, ha­­risnyás atyámfiai, könnyező döngö szó­val hullatták telkemre a kérést: ne hagy­jam elveszni, bezárulni az iskolát, ahol gyermekük eddig csak szépet és iát, be­csületet és tiszteletadást tanulhatott. Mindenkit csak azzal vigasztalhattam, hogy állandóan tárgyalunk a kormány­zattal. Minden reménységem meg van arra, hogy a kultuszkormányzat, éppen most, a bolsevizmus nagyranőtt vesze­delme idején, megérti és méltányolja az igazi és ,,lelki“ embert, tehát egyben jó állampolgárt nevelő iskoláink müködhe­­tése tárgyában benyújtott kéréseinket és igy ha talán többet nem is, de ezt a het­vennégy iskolánkat meg tud.juk, Isten se­gedelmével, tartani a folyó iskolai év­ben. Kolozsvár, okt. 29. A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium költségvetésé­nek bizottsági tárgyalása véget ért. A tárca költségvetése nagy gondot fordit arra, hogy az erdélyi úthálózat fejlesztésére megfelelő alap álljon rendelkezésre. Az állami köz­utak átépítése között szerepel a Budapest— Kolozsvár—Sepsiszentgyörgy, a Nagyvárad —Sepsiszentgyörgy útvonal kézdivásárhelyi szakaszának, továbbá a Marosvásárhely— Szováta és a Bükkszád—Szent Anna-tó kö­zötti utak rendbehozatala. Az idegenforga­lom érdekében is hasznos beruházások tör­ténnek. Kiépítik a Szent Anna tóhoz vezető’ korszerű műutat, az idegenforgalomba még szorosabban béka |jósolják a Hargitát, ennek érdekében épitik ki a Csíkszereda—Székely­udvarhely közötti vonalat a tolvajostetöi ál­lomástól mintegy 7 kilométernyi szakaszon, hogy a rendszeresülö gépkocsiközlekedés révén a nagyobb hargitai építkezések meg­indulhassanak. A tárca költségvetéséhez több erdélyi hoz­zászólás történt. Biró István dr. a Keletma­gyarországi és Erdélyrészi Fürdők Szövetsé­gének képviseleti szervvé történő átalakítá­sát kérte, továbbá erdélyi idegenforgalmi és fürdőügyi kormánybiztosság felállítását ja­vasolta, Beke Ödön a benzin és gumibeszer­zés zugforgalmára hívta fel a kormányzat figyelmét. Felpanaszolta a budapesti taxi­forgalom körüli botrányos helyzetet. Zsin­dely Ferenc miniszter Beke Ödönnek vála­szolva, mind a két ügyben szigorú intézke­déseket helyezett kilátásba. Patzkó Elemér dr., a magán- és kereske­Kolozsvár, okt. 29. Kegyeletes érzésekkel zarándokolt ki a Házsongárdi-temetöbe egy régi előkelő kolozsvári család tagja, aki már hosszabb ideje a fővárosban él, de Halottak­­napjára mindig hazahozza a minden kötelék­nél erősebb kegyelet ősei és szülei hamvai­hoz. A kripta egyetlen kulcsát a család Bu­dapesten élő utolsó férfitagja őrzi. Nagy volt a megdöbbenése, amikor csütörtökön reggel belépett ősei sirboljába s a tágas, csöndes sírbolt közepén füstölgő üszköket és a hamu alatt vörösen égő parazsat talált. .. A sírbolt egyik üres sarkában pedig — ahova majd a család utolsó tagjának kopor­sója kerül, szabályosan megvetett fekvőhe­lyet talált. A fekvőhely jóillatu sarjuból, a párna pedig őszi falevelekből, a takaró pe­dig egy ezerszeresen toldozott, toldozott fel­­ö'töböl állott. A fekvőhely közelében, ott szomorkodott egy cserépkorsó is, amelyben viz volt s mellette pedig egy karéj kenyér. .. Csak az nem volt sehol, aki a kriptában be­rendezkedett. Az előkelő ur elgondolkozott, majd jelen­tette a különös esetet a temető gondnoksá­gának s a rendőrségnek. Csütörtökön este aztán lesben állott a kripta közelében a kirendelt őrszem. Alig­hogy leszállóit az alkonyat, a. kripta közelé­ben recsegni, ropogni kezdett az őszi avar... Nemsokára egy hajlotthátu, fáradt ember — Az iskolán kívüli népnevelésünk, amelyet eleddig a konfirmáción kívül az Ifjúsági Kerésztyén Egyesület és a Re­formátus Leányszövetség által Végez­hettünk, ma teljesen kiesett egyházunk kezéből, mert ezen egyesületeinkben a munka a háborús helyzet miatt kényte­len szünetelni. Pedig milyen fontos len­ne ezt ma mindenkinek meglátnia, hogy soha ennyire, mint éppen ma, nem lehet eltekintenie egyetlerl egyháznak sem ép­pen ettől az iskolán kivüli és az elemi oktatáá bevégződése után kezdődő val­lásos neveléstől. Meggyőződésem — és ezt éppen a bolsevizmus keserű tanulsá­gaiból Szűröm le, — hogy egyedül az egyház tudja olyan lelkületűvé nevelni a gyermeket, hogy jó állampolgár legyen belőle. delmi alkalmazottak jogviszonyainak egysé­ges törvénnyel való rendezéséről beszélt, majd az iparengedélyek olyan természetű felülvizsgálatát sürgette, hogy csalc azok az iparengedélyek maradjanak fenn, melyek az iparüzők fő foglalkozását jelentik. Szabó János a nagykereskedők ellenőrzésére hivta fel a figyelmet. Vonják vissza a jogosít­ványt az olyan nagykereskedőnőktől, akik nem rendelkeznek kellő szakismerettel. Szi­gorú ellenőrzést javasolt a. fakereskeilolem­­mel szemben. Szilágyi Olivér a kijelölt kereskedők fo­kozottabb felülvizsgálását szorgalmazta. Beke Ödön második felszólalásában a ke­resztény kereskedők hatékony támogatását tette szóvá. Mikó Imre dr. az önálló erdélyi rádió stúdió létesítésének eszméjét vetette fel, A posta ugyanis a közeljövőben befejezi a kolozsvári rádióállomás építkezését. Fon­tos lenne, hogy az nj állomás ne csak közve­títő, hanem önálló műsort is közöljön s az Erdély gazdag nemzeti értékeit tárja fel az ország előtt. Gaál Alajos a munkabérek felülvizsgála­tát vélte szükségesnek, majd Udvarhely vár­megye nehéz közlekedési helyzetére muta­tott rá. Kívánatos lenne a Szászrégen—La­­posnya—Gyergyóremete útvonal kiépítése, amely 40 kilométerrel rövidítené meg a Szászrégen—Gyergyóremete szakaszt és te­hermentesítené a Szamos mentén haladó körvasút hosszabb vonalát. A Székelyföld bekötő vonalainak megépítése különösen Kézdivásárhely, Kászonszék, Alcsik között sürgős megoldást kíván. állt meg a kripta ajtaja előtt. Zsebébe nyúlt,, kulcsot vett elő s kinyitotta a kripta nehéz vasajtaját, majd becsukta maga után. A lesbenálló rendőr megfigyelte, hogy a kripta lakója újból előjött s kezében korsóval meg­indult a temető kútja felé. ViAt mentett, húzott egy jó kortyot a friss vizböl. Pilla­natra megállóit. Korsóját letette az egyik márványkereszt tövébe, majd megindult abba az irányba, ahol a temetőben még fa­keresztek is vannak... Kidöntött egy-két korhadt fakeresztet, a fadarabokat hóna alá vette, megkereste vizes-korsóját s tempósan — haza bandukolt a kriptába. A rendőr nyomon követte a távolból, majd megállóit a kripta közvetlen közelében s várta a to­vábbi fejleményeket. Benntröl tompa zaj hal­latszott, majd a kis kémlelő nyilason vé­­konyszálu világosság szűrődött ki. A rendőr most már kopogtatni kezdett a kripta ajtaján. Az első pogotatás válasz nél­kül maradt, de a másodikra méltatlankodó kérdés hallatszott: — Mi az, már itt sem tud nyugodni az ember?... Mit akarnak? — Nyissa ki az ajtót. Itt a rendőrség — volt a válasz. — Mindjárt gondoltam, — mondta a re­kedt férfihang. — Várjon egy pillanatig. Már lefeküdtem. Erre a kővetkező pillanatban kinyílt a kripta ajtaja. A többi már a törvény „előírása“ szerint következett. A különös kriptalakó személy­azonossági lapjával igazolta magát, amely szerint Szőke Lajosnak hivják. Kora 50 éves. Foglalkozása nincs . . . Szőke Lajost a rendőr bekísérte a kapi-. tányságra, ahol pénteken délelőtt hallgat­ták ki. A feltett kérdésekre elmondotta, hogy nincs senki hozzátartozója a világon. Alkalmi munkából él. Eleinte ágyra járó volt a Ferenc József-uti tömegszálláson, de a tulajdonos meghalt s az éjjeli menedék­hely megszűnt. — Azon vettem észre magam, — mon­dotta, — hogy nemcsak a párna tűnt el a fejem alól, de a föd is öreg lábaim alól. Hova mehettem volna? Jóska, akivel til-tül együtt dolgozgattam, még tudott egy szál­lásra alkalmas helyet, de ott egy pengő öt­venöt kellett fizetni éjszakára. Hát akkor mi' maradt volna pálinkára s kenyérre, kö­nyörgöm. Ezután kötöttem ki abban a krip­tában . . . Mert a hóttak jók s békések . ., Talán még most is fejtegetné életfilozó­fiáját az öreg Szőke „Lajii“, ha meg nem akasztják szavában s fel nem teszik a kér­dést a rendőrségén: — Miből él Kolozsváron?-— Amiből lehetett — válaszolja egyked­vűen. — A kriptából már korán kijövögél­­tem reggelenként, mert nem akartam én könyörgöm bajba kerülni. Aztán lementem a Széchenyi-térre. Kerestem én kérem elég szépen. Pálinkára, meg kenyérre éppen ki­­tellett belőle. — De miért nem fogadott valahol szál­lást magának ? — kérdezi a kihallgatást végző rendőrtiszt. — Ilyen kegyeletsértö dolgot elkövetni... Kriptába lakni és sír­keresztekkel tüzelni. Tudja, mit kap majd maga ezért a törvényen ... Az öreg nem szól semmit. De a végén mégis megszólal s azt mondja: — Kérem, könyörgöm. Az úgy volt, hogy van nekem egy komám. Már úgy komám, hogy ismerősöm. Az panaszolta el, hogy nem tud sehol lakást kapni. Volt az már a lakáshivatalba s más uraságoknál is, hogy lakást kapjon, de nem kap. Neki családja van. Asszony, öt gyerek s még az anyósa is. Hát ha még ö sem kap, kérem, hogy nézett volna ki am *éw • tülekedésem ? ... Egyedüílvaló létemre. Jó volt nékem "btt s érzésem szerint senkinek nem ártottam én a kriptában ... Végre elkészült a jegyzőkönyv. A rendőr parancsot kap, hogy Szőke Lajos 50 éves, lakás- és foglalkozásnélküli napszámost vki­sérje át a királyi ügyészségre. Valarryt elkap fülével az öreg, topron­gyos Szőke is a parancsból, mept azt kérdi nagyon halkan: T- Hova „megyünk“, könyöi'göm? Hova visznek ? — Az ügyészségre —- hangzik a váltasz. — .Majd megkapja a büntetést. Erre el le­het készülve. — Hát lesz ott hol aludni? — kérdi ag­godalmas érdeklődéssel a vén kriptalakó. — Lesz, lesz — mondják neki. — Legyen nyugodt, hogy lesz. Az öreg nyugodtan, egykedvűen indul. Lesz fedél a feje fellett! ... • BIK6 JANOS fi katolikus panság a november 2.-1 gvászmisét az Idén a háborús áldozatoknak szenteli Róma, október 29. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda jelenti: XII. 1‘ius pápa eüendelte, hogy a három gyászmisét, amelyet november 2-án éven­ként minden papnak mondania kell, az idén a harctereken és otthon elhalt háborús ál­dozatoknak szenteljék. A rendelkezés mind a hadviselő, mind a semleges országokra kiterjed. Bombarobbanás miatt Koppenhágában ismét korlátozták az éjszakai forgalmat Koppenhága, okt. 29. (MTI) Mint a Nem­zetközi Tájékoztató Iroda jelenti, Koppen­hága egyik nyilvános helyiségében terrorista merénylet következtében három német férfi és egy dán nő meghalt. A terroristák a he­lyiségben időzített gyujtóbombát helyeztek el. A robbanás következtében 26 dán férfi és 2 nő megsebesült. Illetékes részről emiatt a dán főváros utcáin az éjszakai forgalmat korlátozták és visszaállították a szórakozó helyek régebbi záróráját P kijeiéit kereskedők felülvizsgálatát és az önálló kolozsvári rádiót sürgették az erdélyi képviselők a kereskedelemügyi tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásán Szőke Lajos fi házsongárdi temető egyik kriptájából az ügyészségi fogházba költözött egy öreg kolozsvári csavargó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents