Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-29 / 245. szám

1913. OKTOBER 29. 3 KtllttUtSXG Jillv&nlk uifa Srla i ör. Péler Ernő Uli bizony könnyű volna eltévedni a sok útvesztő között, ha egészséges ösztönünk el nem igazítana bennünket. Hiszen ilyen óriási vajúdásban talán a népvándorlás óta nem élt az emberiség, mint napjainkban. A poli­tikai és társadalmi átalakulások még igen sok meglepetést hozhatnak, a jövő kibonta­kozását senki nem láthatja előre. Ebben a helyzetben tehát kétszeres éberség kell azok részéről, akik ma a magyar glóbus őrzői. Többé-kevésbbé azonban mindnyájan azok vagyunk, ezért valamennyien fele’ősek is Vagyunk bizonyos mértékig a jövendőért. Minden hang, vagy mozdulat, amely ben­nünket érint — akár kintről, akár bentről, — különös figyelmet érdemel, mert a he­lyes magyar ut megtalálását befolyásolja. Igen veszélyes helyen élünk, ahol évezredek óta a legkülönfélébb érdekek ütköztek össze. Ne csodálkozzunk tehát problémáink bonyo­lultságán, mert azok egyedül ebből a nehéz helyzetünkből fakadnak. Mennyivel egysze­rűbb dolguk van azoknak a nemzeteknek, amelyeknek nincsen nemzetiségi prob’émá­­juk, vagy megoldották a társadalmi kérdést, esetleg fokozatosan elintézték az esedékes belső átalakulást. Nekünk mindezekkel szá­molnunk kell és ezért a jövőféltés szá­munkra csakis reális, járható utat jelö' meg. Sajátos adottságaink ismeretében érthet­jük csak meg azt a magatartást, amely ezer esztendő óta jellemez bennünket. Ha európai megtelepedésünk kezdetén azonnal Nyugathoz csatlakoztunk is, azért egy kis Kelet a rhai napig maradt bennünk. Életünk állandó „fenntartás“ volt, hol Nyugat, hol Kelet ellen kellett harcolnunk váltakozva, de meg nem szűnve. A többi európai nép életétől nem függetleníthettük magunkat, azonban Európában is magyarokként akar­tunk élni. A többi nemzetekkel együtt akar­tunk működni, de egyetlen eggyel sem ösz­­szeolvadni. Ezek a kettősségek folytathatók volnának. Kánk illik a „kis nép, nagy nemzet“ meg­jelölés, de az is, hogy a világon szinte egye­dülálló csapások és veszedelmek tettek ben­nünket nagy nemzetté. A nagy veszedelmek idején megtanultuk, hogy igazán egyedül önerőnkre számíthatunk, a saját hitünk és erőnk adhat bizalmat a jövőre. Ha kellő időben önmagunkra találtunk, akkor a leg­nagyobb csapást Is elviseltük. Ha egy pilla­natra meginogtunk, mindig nyomorúság, szegénység, sokszor majdnem szolgaság kö­vetkezett ránk. Ma ismételten arról van szó, hogy függetlenségünk, megmaradásunk mi­ként biztosítható? Mit tegyünk a jövőért, az örök Magyarországért? Milyen világné­zetet fogadunk el, milyen politikát köves­sünk, hogy erős ország legyünk? Az újabb korban kezdődött meg az egyes nemzetek között, vagy fölött a nemzetközi alapon való együttműködés a szociáldemo­krácia és a kommunizmus jelszavaival. A tet­szetős elméletek azonban a gyakorlatban nemcsak hogy nem váltak be, de éppen az ellenkező következményekkel jártak. Nem gyár életünk fenntartása, magyar céljaink elérése tehát isteni akarat, küldetés. A kü­lön szinü magyar élet kiteljesitése a felada­tunk, amely nélkül értelmetlen volna egyéni életünk és a világ számára is értéktelenek volnánk. Aki magyar létére ellenkezőt hir­det, az árulója a legszentebb isteni rendelés­nek, mert bár élvezi a magyarság adta vé­delmet, de talajt készít idegen mohóság szá­mára. Tudnunk kell azt, hogy a manimut­­nemzetekhez képest nekünk létkérdés, hogy hangsúlyozottan erős nemzeti életet éljünk. Az uj világháború ötödik esztendejében, talán igen súlyos megpróbáltatások előesté­jén igy látjuk a ml utunkat. Katonai és gaz­dasági erőink hitet, reményt adhatnak mind­nyájunknak a jövendőnkben. Hoztunk és tu­dunk még hozni sokkal súlyosabb áldozato­kat szabadságunkért, jogaink teljességéért, hazánkért. A fizikai erőforrások mellé azonban keil a lelkek megingathatatlan energiája, az a belső fanatikus hit, amely a holt anyagot mozgásba lenditi, a pillanat­ra megállót uj erővel teliti és feltétlenül magyar győzelmet akar. Ehhez elvezet ben­nünket a mélyebb szocializmus és az erő­sebb magyarság útja. fl Csíkszeredái értekezlettel megkezdődött a székely kongresszus előkészítése Sepsiszentgyörgy. október 28. (MTI). A tavasszal összeülő második székely kongresszus anyagának előkészítésére — mint ismeretes — a székely megyékben előkészítő értekezleteket tartanak. Az első ilyen értekezlet Csíkszeredán folyt le igen nagy érdeklődés mellett mintegy 120 szakember bevonásával. Az értekez­let elnöke Kovács Károly főispán meg­nyitójában történelmi visszapillantást J vetett a székely múltba és méltatta a kongreszus jelenőségét. — A felszabadulás megmutatta. — mondotta többi között — hogy az ujjá­­születet Magyarország nagy szeretettel karolja fel a székely ügyeket. Biztosra vehető, hogy az összehívandó második székely kongresszus határozatait a kor­mányzat magáévá teszi és azok keresz­tülvitelét teljes erővel támogatni fogja. Az 1902-ben tartott első kongresszus határozatai abban az időben a politikai helyzet miatt nem valósulhattak meg. Az értekezlet a főispán javaslatára a letárgyalandó anyagot három csoportba osztotta: az őstermelés, az ipar és ke­reskedelem, valamint a társadalompoliti­ka és nemzetpolitika kérdésének cso­portjára. A három csoportba tartozó kér­dések megvitatására és a határozatok ki­dolgozására az értekezlet bizottságokat küldött ki. Fazekas József csomafájai kovács kalapáccsal meggyilkolta az anyósát Kolozsvár, október 28. Megdöbbentő gyil­kosság történt a Kolozsvárhoz 36 kilométer­re lévő Csomaíája községben. Fazekas József 35 éves kovácsmester 'egy kalapács­osai agy fejbesujtotta anyósát, hogy az néhány pillanat múlva kiszenvedett. A gyil­kos vöt a csendörség őrizetbe vette. Fazekas József állítólag rosszul élt fele­ségével s napirenden volt közöttük a vesze­kedés. Néhány nappal ezelőtt éppen akkor toppant be Fazekas szomszéd faluban lakó anyósa, amikor a fiatalok újból összeszólal­koztak valamin. Az idős asszony békitgetni kezdte leányát és vejét, majd amikor látta, hogy a veszekedés még jobban kezd elfa­julni, vejének szemébe vágta: — Bár soha meg ne ismertünk volna. Pokollá tetted mindkettőnk életét! Fazekas nem szólt semmit anyósa meg­jegyzésére, hanem kiment a kovácsmühely­­be és hozzáfogott a munkához. Amikor azonban az anyós még mindig nem akart elhallgatni, hanem tovább szidta őt, a ke­zében lévő kalapácsot a konyhaajtónak hajította. Anyósa éppen az ajtó mögött ál­lott s a kalapács az ajtó üvegablakán ke­resztül áthatolva pontosan a koponyájába vágódott. Irtózatos sikoltására a szomszéd szobában foglalatoskodó leánya nyomban segítségére sietett, de akkorra az idős asz­­szony már elveszítette eszméletét. A kala­pács annyira a fejébe fúródott, hogy annak csak a nyele látszott ki... Fazekas, amikor látta, hogy mi történt, lélekszakadva rohant a szomszéd faluba or­vosért. Akikkel útközben találkozott, azok­nak azt mondotta, hogy anyósa leesett a padlásról s betörte a fejét, azért kell orvos. Alig haladt ki azonban a faluból egy kilo­méternyire, amikor utánaszaladtak, hogy ne menjen sehova, mert anyósa meghalt. Fa­zekas azonban Kolozsborsáról kocsin mégis orvost vitt anyósa holttestéhez. Útközben leszállóit a kocsiról és két nap két éjjel a környező erdőkön bujkált. Harmadnap ön­­ként jelentkezett a csendőrőrsön, éppen azon a napon, amikor anyósát már temették. A csendörség Fazekas Józsefet őrizetbe vette. szükséges részletesen kifejteni, hogy miért nem sikerültek gyakorlatban ezek az elmé­letek, de megállapíthatjuk, hogy ma még sokkal inkább Krisztus tanítása alapján kell keresnünk a szociális igazság megvalósítá­sát, mint bármikor. Isten nélkül nincs uj élet és nem lesz boldog emberiség. Ezért mi magyarok, akik a múltban soha nem oldód­tunk fel semmiféle világnézet, vagy korszel­lem bűvöletében, hanem azokat magyarrá hasonitvn fogadtuk el, a jövőben is csak a magunk világnézetét vá’ihatjiik. Mélyebb, őszintébb szocializmusra van szükségünk, ha bent erősek, kiegyensúlyo­zottak akarunk lenni. Ez a szocializmus azonban csak magyar lehet szellemében is, kihatásaiban és eredményeiben is. Amint Széchenyi a maga korában a liberalizmust helyesen igy értelmezte: „Mint hü tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy tu ságos liberalizmus által, túlzó indulat által vezet­tetve, másokért soha nem fogom megtenni, hogy a magam gyerekét dobjam ki a. bár­kából“, — s ha ez valósult volna meg a „boldog béke idök“-ben. akkor egészen más­képpen állnánk — éppen igy a mi magyar megújulásunkban is a szociális fejlődést az igen rászoruló fajtánk javára akarjuk. Magyarságunk megőrzése isteni rendelés számunkra. Küldetésünk van Itt a Kárpát­­medencében, amit nálunk jobban senki be nem tölthet. Lassan majd ellenségeink is be­látják, hogy a hatalmas szláv és germán erők ütköző pontján a többi kis nemzetnek is az az érdeke, ba, erős Magyarországgal működnek össze a dunai béke megőrzésére. Bármelyik más nemzet nye’vi, faji vagy' val­lási okokból sokkal kisebb ellenálló e-őt tud kifejteni, mint mi, ezért Kelet és Nyugat között egyrészt a kiegyenlítést, másrészt az összehangolást rgycdül mi tudjuk biztosí­tani. Erősebb magyarságra kell tehát töreked­nünk lélekben, kultúrában, gazdasági élei­ben egyaránt. Mi hisszük, hogy a Gondvi­selés bölcs célzattal vezérelt benrünket ide és őrzött meg annyi veszély közben. Ma-Vítéz Nagy Vilmost Marosvásárhely díszpolgárává választották Marosvásárhely, október 28. Marosvásár­hely város törvényhatósági bizottsága ma délután 5 órakor rendkívüli közgyűlést tar­tott a városháza közgyűlési termében Mikó László főispán elnökletével. A főispán meg­nyitó beszéde után a felsöbbhatósági hatá­rozatok kihirdetése következett, majd dr. Kennel Ferenc városi főjegyző a közgyűlés elé terjesztette a vitéz nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, volt honvédelmi mi­niszter Marosvásárhely díszpolgárává való választására vonatkozó javaslatot. Vitéz Vida Gyula vezérőrnagy,- vitézi szék­­kapitány nyújtotta be a székely főváros egyhangú kívánságát kifejező javaslatot, vitéz nagybaconi Nagy Vilmos díszpolgárrá választása ügyében. Most is vitéz Vida indo­kolta meg a javaslatot. A székely főváros ezzel a cselekedetével háláját és szeretetét igyekszik kifejezni a székelység nagy fia iránt, aki elsőnek vonult be annakidején Marosvásárhelyre, mint az Erdélyt felsza­badító honvéd hadsereg egyik vezére, majd pedig honvédelmi minisztersége alatt lelkes munkát fejtett ki a Székelyföld kérdéseinek megoldása érdekében. A város rendkívüli közgyűlése nagy lel­kesedéssel, egyhangúlag elfogadta a javal­latot és kimondotta vitéz nagybaconi Nagy Vilmosnak Marosvásárhely díszpolgárává történt, megválasztását. A közgyűlés ezután a napirendre tűzött kérdésekben határozott. jHH&irr HIRDESSEN A KELETI ÚJSÁGBAN B ZONSEGE oNaaa A kolozsvári § yetmeknt/araífatás beszédes számadatai Kolozsvár, október 28. Kolozsvár vá­ros vezetősége az idén is megrendezte gyermeknyaraltatási akcióját junius kö­zepétől szeptember elejéig. A gyermeke­ket ezúttal is a jegenyefürdői nyaraló­telepen látta vendégül a város vezetősé­ge. A, nyaralótelepet a város az Egeresi Kőszénbánya RT vezetőségének, elsősor­ban Bauma Viktor igazgatónak és a tu­lajdonos bányamunkásoknak jóvoltából díjtalanul kapta. A város viszont elvál­lalta, hogy a bányászgyermekek nyaral­­tatását is megszervezi és igy a természet szépségeit a kolozsvári és egeresi gyer­mekek együtt élvezhették. A gyermeknyaraltatási akcióban ösz­­szesen 371 kolozsvári és 204 egeresi gyer­mek vett részt, összesen tehát 575-en élvezték 2—2 héten keresztül a napfényt és jótáplálkozást. A kolozsváriak közül 218 fiú és 153 leány volt. Az egresiek közül pedig 131 fiú és 73 leány. A nyaroló gyermekek szüleinek fog­lalkozási megoszlása a következő volt: napszámos 85, iparos 136. kereskedő 16, önálló foglalkozású 38, földműves 10, gyári munkás 56, bányász 126. közalkal­mazott 35, más foglalkozású 78. Egy gyermekes családból származott, a kolozsváriak közül 22, az egeresiek kö­zül 5 gyermek, 2 gyermekes családból 57 kolozsvári, 24 egeresi, 3 gyermekes csa­ládból 75 kolozsvári, 54 egeresi, 4 gyer­mekes családból 62 kolozsvári, 29 ege­resi, 5—8 gyermekes családból 90 ko­lozsvári, 72 egeresi, 8-nál több gyerme­kes családból 16 kolozsvári és 6 egeresi gyermek. A gyermekek közül apa nélküli árva. 34 kolozsvári* 11.. eaozesx, orayi jtélküh Mert ezt » iaaot «Z ORSZÁG EGÉSZ VEVÖKEPES KO­Számtalan emberen segít a Pyramidon tabletta. Ön sem kivétel! árva 14 kolozsvári és 4 egeresi gyermek volt. Egy szobás lakásból való 121 kolozs­vári és 35 egeresi gyermek, egy szoba konyhás lakásból 122 kolozsvári és 101 egeresi, két szoba, konyhás lakásból 17 kolozsvári és 6 egéresi, nagyobb lakás­ból 3 kolozsvári gyermek. Az otthoni viszonyokat tekintve 327 kolozsvári és 184 egeresi gyermek alszik ágyban, 41 kolozsvári és 15 :geresi szalmazsákon, 6 kolozsvári és 2 egeresi a földön alszik. Fekvőhelyén egyedül alszik 56 kolozsvári, 28 egeresi, ketten alszik 197 kolozsvári és 108 egeresi, har­madmagával alszik 66 kolozsvári és 64 egeresi, többed magával alszik 52 kolozs­vári és 24 egeresi gyermek. A gyermekek otthoni táplálkozását te­kintve 4 kolozsvári és 12 egeresi gyer­mek napjában egyszer eszik, 37 kolozs­vári és 12 egeresi napjában kétszer, 248 kolozsvári és 162 egeresi napjában há­romszor, 72 kolozsvári s 28 egeresi nap­jában többször kap ételt. A gyermeknyaraltatás anyagi szükség­leteit az Országos Gyermekvédő Liga 20.000 pengős adománya tette lehetővé, amelyhez hozzájárult az Országos _ Nép- és Családvédelmi Alap és Kolozsvár város 10.500—10.500 pengős adománya. Az Országos Gyermekvédő Liga ré­széről Petri Pal dr. titkos tanácsos, ny. államtitkár meg is látogatta a nyaralót. Reformációi emlékünnepély a kolozsvári református teológián Kolozsvár, október 28. A református teoló­gia dísztermében október 31-én, vasárnap délután 6 órakor reformációi emlékünnepély lesz, melyen előadást „Leszámolás Isten előtt“ címen dr. Gönczy Lajos igazgató tart, énekel a teológiai énekkar és alkalmi verset mond Németi Rudolf teológiai hallgató. — Belépti dij nincs. Más világrészekben internál! magyaroknak élelmiszert szállított a Magyar Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt a Nemzetközi Vöröskereszt tengeri hajóin élelmet, szállí­tott Ausztráliába, Indiába, Angliába és Kanadába a magyar internáltaknak. A nemzetközi Vöröskereszt kormányzó­­tanácsába 62' nemzet kiküldöttje közül be­választották vitéz Simon Elemért, a. Magyar Vöröskereszt országos elnökét. A háború utáni szociális rendezés köz­ponti irányítására néhány tagú bizottságot alakit a Nemzetközi Vöröskereszt és ebbe a bizottságba meghívták Vállon Gyulát, a Ma­gyar Vöröskereszt ügyvezető igazgatóját. Budapest székesfőváros polgármestere, Szendy Károly a Magyar Vöröskeresztnek székház épités céljaira telket adományozott. A 624 négyszögöl kiterjedésű, 100.000 pengő értékű telken 1944. tavaszán kezdődik meg a székház építkezése. A pestszentlőrinci Vöröskereszt Hadikór­házban lelkes tanárok nyáron is tanították a honvédeket, úgy, hogy azok most tettek le a polgári iskola II. osztály vizsgáit. A pestszentlőrinci Vöröskereszt Fiók tagjai tanítják a sebesült honvédeket, a költsége­ket is ők fedezik s igy hozzá segitik őket a négyközépiskolai végzettséghez. A Nemzetközi Vöröskereszt bizottsága je­lenti, hogy a Hadifogoly Gondozó Központ négy év alatt tízmillió 25 szavas üzenetet továbbított a hadviselő államokba internált'' polj&íri egyéneik számára*

Next

/
Thumbnails
Contents