Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-03 / 224. szám
Vasárnap 1943 október 3 f'Lápvi3C lőh&s • APAciiOA tiö :íV v o í ’it ^ BÜÜA?3^X V. $ABLAKÉRT EZTEItü Ára 30 tmér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE- I I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS GYED ÉVRE 13.40, FÉI. ÉVRE 34.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 224. SZÁM I NYOMDA: KOLOZSVÁR., BRASSAI-U. 1. ÉVRE 49.60 PENGŐ. - I ’OST ATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1 TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L 8ZPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. I 1 KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Szerecsenmosdalás az Aradi-ulcában Irfa : Olajos Domoleos Csaknem kéthetes vajúdás után megsaőbjűt m „U j s á g” is. A fővárosi ssabadelvü napilap védelmébe vette Sándor Józsefet, aki agg korára vakmerő kanyarral „demokrata“ vizekre evezett, a Független Polgári Pártban diszelnöki méltóságot vállalt s jobb hiányában Bartha Albert országos elnök mellett — valóságos belső titkos tanácsos lett. Tehát a halott Szolimán feltámadt, illetve feltámasztották s a Conti-utca környékén a sajátos demokrácia fényes fegyverzetébe öltöztették, hogy rohamot intézzen az erdélyi egy séges magyar politikai közvélemény ellen. A roham azonban nem sikerült, mert Erdély tisztultabb politikai közvéleményének erős falain Szolimán és selejtes hada dicstelenül elvérzett. Meg tudjuk érteni, hogy ez a kudarc fáj az „U j s á g“-nak s divatos közíróját vonultatta fel, hogy védelmébe vegye Sándor Józsefet, az uj Sándor Józsefet, mert a régit nem bántotta senki, sőt érdemeit a múltban is mindig elismertük. Az „Ü j s á g“ most olyan védelemben részesíti Sándor Józsefet, amelyből az „öreg politikus“, mint a cikkíró aposztrofálja, bizonyára nem kér. Nem védelem ez, hanem kínos szerecsenmosdatás. Próbálják füröszteni a diszelnöküket, de a szappan silány hadigyártmány s csak feketébb lesz az újdonsült demokrata vezér. De vegyük sorjába a jólfésült, de a dolgok lényege mellé beszélő „karcsurafüzött“ mondatokat. Az „Újság“ cikkírója mindjárt elöljáróban azt Írja, hogy „hála Istennek távol él az erdélyi magyarság közéleti és politikai gyújtópontjától, a kincses várostól, így nem áll módjában töviről-hegyire ismerni a közélet zakatoló gépezete mögött dolgozó erőket“. Miért hála Istennek? Ha rosszmájnak akarnánk lenni, azt mondhatnék, hogy mindezért csak Kolozsvár lehet hálás, Cikkírónk azonban elszólta magát. Hálálkodhatik, mert Kolozsvár tisztultabb levegőjében valóban nehéz divatos közírói karriert csinálni. Itt a zsur- és szalonszociálizmus sápadt üvegházi növény sorsára jut. A lipótvárosi előkelő szalonok dédelgetett kedvence itt partravetett halként kapkodna levegő után. De ha már töviről-hegyire nem ismeri a kin esés város szellemi és politikai életét, akkor miért kontárkodik bele? Miért akarja ránktukmálni, hogy az öreg Sándor Józsefet Erdélyben haza bölcsének tiszteljük. És ha mégis rádöbben arra. hogy az öreg Sándor merész politikai kanyarulatát itt nevetségesnek és megbélyegzendőnek tartják, akkor mircvaló a szerecsenmosdatás? Hiszen maga mondja, hogy nem akarja védelmébe venni, mégis mosdatja, mosdatja négy hasábon keresztül. Ebből a mosdatásból Sándor József bizonyára nem kér, mert a cikkíró azt állítja, hogy mi előző cikkünkben az agg politikust „nemzetáruló“ és „hazafiatlan“, „megbízhatatlan“ magyar elemek sorába iktattuk. Hát ez nem más, mint rosszindulatú perfidia. Mi ezt nem állítottuk. Ma is azt valljuk, hogy Sándor József jóhiszeműen, agg korára való tekintettel került ilyen elemek környezetébe. Azt is Írja tovább, hogy nem akarja Sándor Józsefet védelmébe venni. Ebben igaza lehet, mert itt valóban nem Sándor József személye, politikai súlya vagy súlytalansága a fontos, hanem a Független Polgári Párt kolozsvári elcsúszása azon a bizonyos szilvamagon. Valljuk meg őszintén, Sándor Józsefből, a demokrácia hazai boszorkánykonyháján, azért fabrikáltak hazabölcsét, hogy pártjuk az erdélyi közéletben melegágyra találjon, Cikkírónk tovább azon töpreng, hogy miért csak most került m öreg politikus terítékre. Isteni naivitás! Azért, mert a kilencven«! tuli Sándor József mérhetetlen hiúsága és szereplési viszketegsége olyan politikai vadvizekre sodorta, amelyek Erdélyben népszerűtlenek. Mi már sajnos, a román megszállás utolsó idejében láttuk, hogy Sándor József ballépést-baJlépésre halmoz. Nagy múltjára való tekintettel azonban mindezt elnéztük neki. Akkor veszélytelen volt és mosolyogtunk rajta. Kilcncvenen túl a politikusok már csak második gyermekkorukat élik. Az EMKE-ben való diszelnöki megválasztása után, maga is rezignáltan mondotta, hogy — lefejeztek. Kivették kezéből az EMKE tényleges irányítását. Magunk részéről továbbra is szívesen hallgattunk volna, ha a fővárosban ingyen és bérmentesen nem akasztják nyakába a haza bölcse súlyos rangját. Mi ezt sem irigyeljük tőle, de elvártuk volna, hogy 91 évével jólmegérdemelt politikai pihenőre hajtsa öreg fejét s ne áldozza fel nagy múltját kétesértékü politizálgatással. Mindezt az „Újság“ cikkírója nagyon jól tudja, de egy kis rabulisstikáért nem megy a szomszédba. Már a eikk elején azt irta, hogy nem ismeri Kolozsvár politikai közéletét és annak rugóit, később azonban felsóbajt s azt kockáztatja meg: „Oh, mi Erdélyben edzettek vagyunk már az ilyen szelek által felidézett viharok aratásábau!“ — Nem értjük edzettségét. Vagy ismeri közéletünket, vagy nem. És ha mégis Erdélyben edződött meg, akkor miért él hála Istennek — amint irja — távol a kolozsvári közélettől? Ha jól emlékszünk, újságírói működését az azóta megszűnt ,>B r a s s ó i la p o k“-nál kezdte, annál A NÉMET KELETI ARCVONAL fokozatosan megszilárdul. Most már az arcvonal északibb szakaszán is megállották a német elszakadó mozdulatok és a csapatok mindenütt kemény ellenállást szögezne^ szembe a bolsevista támadásokkal. Az északi német záró állásnál, Demidovtól északra Vitebszk vidékéig a német ellentámadások uralják a helyzetet. Gomeltől keletre, Roszlavtól és Szmolenszktöl nyugatra a német ellenlökések nagy kárt tettek a támadó szovjet csapatokban. A gomeli térségben gyülekező szovjet harckocsik nagy részét a német tüzérség összefogó tüze pusztította el. A dnyeperi szakaszról továbbra is kemény harcokat jelentenek. A németeknek itt messae eló'retolt, széles kiterjedésű hídfőik vannak, Zaparozsjénál, Dnyepropetrovszknál és Kievnél. Ezek a hídfők 40—50 kilométer sugaruak és igy nagyobb hadműveletekre is fokozott lehetőséget nyújtanak. Az oroszoknak is vannak kis hidfőik a Dnyeper nyugati partján, de ezek hadászatiig jelentéktelen pontokon vannak s azokat a németek állandóan és nagy erővel támadják. A harcok súlypontja továbbra is Zapoa lapnál, amelyet a román megszállás idején gúnyosan a politikai világnézetek szemétdombjának neveztünk. Séfje és tulajdonosa az öreg zsidó Kahána volt, a legeslegszélsőbh baloldalról, de a lap irányát mindig a kiadóhivatali bevétel és a pcldányszám irányította. Néha irredenta volt magyar sujtásban, máskor megértő politikát folytatott, legutóbb pedig „demokrata“ lapként szerepelt s hirdette azt a demokráciát amely az akkori román politikának a malmára hajtotta a vizet mert a romániai magyarság egységét bontogatta- Kétségtelen, hogy a cikkíró is Kahána demokrata emlőin nőtt fel, tehát megértjük, hogy cikke további részében a demokráciáról elmélkedik és fontoskodik. Ajánlgatja nekünk is és azt irja. hogy „Erdélyben sem hihetünk a közéleti fejlődés elvében, ha nem látják megteremtve azokat a lehetőségeket kereteket, melyek módot nyújtanak a bírálatra, az ellenőrzésre.“ Na lám ebben igaza van. Mi is ezen a jogon bíráltuk Sándor Józsefet és a Független Polgári Pártot Sőt tovább megjek. Erdély mindig’ a szabadságjogok ősi földje volt. Ez a szellem most. sem halt ki. Mi is hiszünk az igazi demokráciában, amely az országban minden vonalon, lent és fent csak magyar vezetést és irányítást akar. Az a célja, hogy a magyar földmives, földbirtokos, munkás, iparos, kereskedő, a magyar értelmiség ős minden magyar dolgozo megtalálja i á . ictbez, a magyar alkotómunkához és az ország vezetésében való résztvételhez az útját Igen ám, de ezt a demokráciát ne terézvárosi szalonokból irányítsák, ennek a demokráciának a háta mögött ne az idegen nagyipar és tőke, ne az idegen szellem álljon, hanem ez a demokrácia valóban a magyar őstalajból táplálkozzék. Visszaenilékszünk a roman megszállásra, amikor minden román bérenc a demokráciáról szavalt és viszszaemlékszünk 1918-ra, amikor a szalonszocialisták vitték az országot a romlásba. Emlékezünk és távoltartjuk magunkat a szocializmus mai Aladárjaitól. akik demokráciát hirdetuek, de a rozsjénál volt. A németek itteni elhárító sikere valósággal a keleti harcok uj szakaszának beveztését jelenti. A szovjet 12 lövész hadosztályt, 1 gépesített és 1 páncélos hadtestet vetett be, hogy áttörje a német állásokat és esetleg bevezesse azt a hadműveletet, amelynek célja a Krlm-félsziget bejáratának megszerzése volna. A német csapatok nehéz küzdelemben megállították és szétverték a nagy számbeli fölényben lévő szovjet erők rohamát és teljesen meghiúsították az ellenség szándékát. A harcok középpontjában egy nagy páncélos csata ellőtt, amelyben a bolsevisták 300 harckocsijuk közül 140-et vesztettek el. Berlini katonai körökben megállapítják, hogy a csatában az oroszok a legcsekélyebb területet sem nyerték. A német fővárosban megállapítják, hogy a keleti arcvonalon már határozottan mutatköznak az eddigi német hadvezetés előnyei. Ezt az ellenséges oldalon is kezdik belátni. Az angolszász sajtó eddig állandóan szovjet diadalról irt és ezt a hangot a semleges sajtó egy része is átvette. Most azonban a moszkvai tudósítók értesülései alapján a hang jóval szerényebb lett s megállapítják, hátuk mögött idegen szellem, idegen tőke, idegen érdekek állnak. Az „U j s á g“ közírója clraelnttatása végén sanda mészáros módjára személyemmel kapcsolatban ross/indulatu vádat bujtat el, midőn azt írja, hogy Averescu román tábornok idején volt egy magyar nyelven megjelenő lap, amely román érdekeket szolgált s felteszi a kérdést: „ki volt az a magyar újságíró, aki közreműködött a lap előállításában?“ A perfid, rágalmazó szándékot, amit a közírói morálról is elmélkedő cikkíró mgkockáztatbtt — v i s zszautasitom. Nem én voltam. Huszonötször álltam román bíróság előtt, (nekem a huszonöt ilyenformában kijárt!) tízszer elítéltek, két ízben román börtönben ültem. Ezt Erdélyben tadják. Kahána Bernát volt munkatár, sainak is illenék ezt tudni. Nem hivalkodásból írtam itt mindezt le, inkább csak azért, hogy az. olvasók ítélkezzenek, kinek van több joga köziről morálról beszélni és közszereplést betöltő politikusokról véleményt mondani. És itt végül eszembe jut az aesopusi mese a madarak magassági versenyéről. A szárnyasok akkoron összegyűltek és a repülésből magassági versenyt rendeztek. A nemes versenyben minden szainyas résztvett. A madarak szálltak, szálltak fel a magasba. Midőn a gyengébb szárnynak és gyengébb tüdővel rendelkezők kidőltek a nemes versenyből, csak a sas, a repülők királya hasította a levegőt. Igen ám, de a ravasz ökörbegy, aki repülés közben a sas száyiya alá bajt, a verseny legizgalmasabb pontján kirepült a sas szárnyai alól és magasabbra szállt. így volt ez 1918-ban is. Szürke madarak kerültek az élre, s az országot romlásba vezették. Most is az a bizonyos demokrácia. Szent István, Kossnth Lajos, Petőfi és Deák szárnyai alá akarnak bújni és humanizmusról, liberálizmusról és sok más izmusról csipognak. Szavuk azonban Erdélyben süket fülekre talál. A magyar életnek a mai világban nem álbölcsekre, hanem igazi hazabölesekre van szüksége . . . hogy a német hadmozdulatok tervszernek, a német hadseregek erősek és veretlenek, vagyis, hogy a szovjet nagy támadásának terve: a német haderő vonalának áttörése, nagy német erők bekerítése és az egész arcvonal felgöngyölítése kudarcot vallott. Az angol lapok moszkvai tudósítói pénteki jelentéseikben kénytelenek voltak megállapítani, hogy a bolsevisták a dnyeperi csatában uj csapatok bevetése ellenére sem tudtak eredményt elérni. A német arcvonal fokozott ellenállást tanusit s Moszkvában már, azt jósolják, hogy a dnyeperi csata az egész német—orosz küzdelem legvéresebb és legelkeseredettebb harca lesz. Az angol tudósítók szerint a Dnyeper-vldéken uj német tartalékok felvonulását figyelték meg s a folyó nyugati partján lévő Csekély mélységű szovjet hidfők ellen fokozott erővel Indult meg a német támadás. * A MOSZKVÁBAN LEGUTÓBB HOZOTT DÖNTÉSEK ÉS SZTÁLIN NÉHÁNY KIJELENTÉSE nem egy rejtvényt ad Jet Amerikának, jelenti a „Neue Zürcher Zeitung“ washingtoni tudósítója. Ide tartozik első-Az egész arcvonalon megállót! a német visszavonulás Á Krinrufélsziget bejárója ellen tervezett hadműveletet teljesen meghiúsították a német csapatok Nápolyi a hadifonlosságu berendezések elpusztítása után a németek kiürítették A sváfei légvédelem lelőtt négy amerikai bombázol
