Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-24 / 241. szám

KnttiUJSKG 8 T«3 OKTÓBER 24. Pimpulákné éppen uracskája zokniját stoppolta, mikor Pimpulák bedördült az aj­tón a nagy hírrel: — Furóék délután jönnek vizitelni! Az asszonyka meglepetésében az ujjába bökte a tüt. — Valóban? w Valóban — mondotta Pimpulák és ra­gyogott az arca. Feleségéé is ragyogott. Imádattal nézett macskájára. — Ez nagy szó, szivem. .. Fúró befolyá­sos ember . . . Xi kell tennünk magunkért. Lehet, hogy vacsorára is itt maradnak . . . — Ki kell tennünk magunkért! — mon­dotta a kisfizetésű Pimpulák a szamárlétre legalján és arca elborult. Huszönnyolcadika volt! . . < Hol a boldogság mostanában . . . Pimpu­lákné arca is elfelhösödött. De vidámságot erőltetett magára,’ mint az okos asszonyok és azt mondta Pimpuláknak: «—■ Bizd csak rám, szivem. Pimpulák rábízta, de tudta, hogy ez nem elég és ezért a szekrényhez ment, hogy ala­pos rendszerességgel kikutassa összes ruhái­nak zsebeit. Némi -siker koronázta fáradozá­sát, mert az égyik tavaszi nadrágja zsebé­ben talált pengöhuszat, a ballonban hetven fillért és egy ordenáré sárga kabát szivar­­ssebében egy pesti tantuszt, aminek viszont semmi értéke nem volt a jelenlegi helyzet­ben. Be is vágta a szekrénybe, de aztán új­ra megkereste és visszatette a szlvarzseb­­be, mert a felesége nem szerette a rendet­lenséget. Az asszonyka már javában számolta a házikassza állományát. — Nyolc pengő harmincöt fillérem van — mondta Pimpuláknak. — Nekem egykilencvenem — számolt be Pimpulák. Egyesitették a tökét. — Tiz pengő huszonöt fillér — összegez­te az asszonyka. — Ezen már vehetünk va­lamit. Ezek után felkerekedtek, hogy a neveze­tes vizitre, mely első volt anyagiaktól kor­látozott kisded társaséletükben, beszerezzék a szükséges kellékeket. Csakhamar meglepetve tapasztalták, hogy mennyi minden szükséges egy egyszerűnek látszó vizithez, különösen, ha rangidős és befolyásos kollégája teszi tiszteletét. — Valami jó likőrt kérek . . . valami egé­szen finomat — vázolta szándékát a fűszer­­üzletben Pimpulák. A segéd leemelt egy békebeli der ont. Mogyoró . . . nagyon finom — mondta Pimpiiláknak. — Nagyon drága lehet — suttogta az ag­gódó oldalborda. Pimpulák azonban felülemelkedett a hét­köznapokon. Most már különben Is belejött a vásárlás lendületébe. — Nem szabad kicsinyeskednünk, szivem I— csittitotta feleségét. —■ Hátha nagyon szeretik a mogyoróiikört és még kérnek, ne­künk pedig nincs . . . Gondold el . . .! Azt kell mondani, hogy elfogyott, mikor - még Fúró inna. Rémes! A segédtől pedig a következőket kérte még: fél kiló kekszet, mézes süteményt. .. Akkor pedig eszébe jutott, hogy íiKőrkész­­letük sincs és Furóék mégsem ihatnak az üvegből, mirit az aratók szokták. Nagyon befolyásos emberek és megszólnák érte őket. Kért tehát egy likörkész'etet is. mely vélet­lenül szintén kapható volt a terjedelmes üz­letben. — Most már rendben vagyunk — mondta megnyugtatva nejének Pimpulák. — De hátha vacsorára is ott maradnak — szólt Pimpulákné. — Az ám — ütött fejére Pimpulák . . . és rendelt még néhány dolgot. Nem feledke­zett meg a papírszalvétáról fogvájóról, fi­nom asztali sóról, sőt egy üveg Szürkeba­­rát-ot is hozzá csapatott a csomaghalmaz­hoz. Most már úgyis mindegy. — Negyvenöt pengő huszonhat — mondta be a segéd a tromfot. Pimpulákné megkapaszkodott a pultban és csak azért nem ájult el, mert nem szeret­te a feltűnést. Pimpuláknak azonban he­lyén volt a szive. — Hitelbe vesszük, szivem ... Majd el­sején kifizetjük. — Miből? — suttogott az asszonyka. — Hiszen tudod, hogy szőnyegeket vettünk és oda kell fizetni a részletet. — Majd eladjuk a szőnyegeket — mondU vidoran Pimpulák, mert más megoldás b télén nem jutott eszébe. Aztán előkelőén a segédhez fordult: — Küldje haza, fiam! Fimpuláknét meglehetősen támogatni kel­lett, mikor kivonultak az üzletből. — Na még egy kis felvágottat, — mond­ta Pimpulák, mikor egy hentes előtt halad­tak el. Pimpulákné megadóan kísérte be uracs­­kaját a henteshez, aztán egy porcellánüzlet­­be, ahol uj tányérokat vettek a vacsorához, természetesen hitelbe, végül pedig egy tra­fikba támolygott, ahol Pimpulák a legfino­mabb cigarettákból válogatott. Ez még fu­totta a házikasszából, mivel a cigaretta volt az egyetlen, amit nem hitelbe vettek. — Hamutartót is kell venni, hogy ne lás­sák Furóék azt a vacakot otthon — mondta Pimpulák és visszatértek az edényeshez. Pimpuláknénak sajgott a szive, de, mint mondottuk, okos asszony volt és nem mu­tatta. __ Tudod, befolyásos emberek — mondot­ta minduntalan Pimpulák és ez hatott. Ki tudja, nem ez a vizit fogja-e elindítani urát a karrier áhított utján? Szorgosan tett-vett tehát a lakásban. Át­üzen a bejárónőnek és kitakarították a la-, kast, feleresztették a padlót, a függönyön megstoppolták a régi hasadást. Pimpulák virágot csent a háziasszony kertjéből és az­zal pompásan feldíszítették az asztalt. Min-Petőfi szülővárosában- Kiskörösön, ok­tóber 17-én kegyeletes ünnepséggel lep­lezték le a nagy költő szülőházának már­ványból készült emléktábláját. Ennek a történelmi emlékű háznak Jókai, a Pető­fi Társaság elnöke is vendége volt, ami­kor 63 évvel ezelőtt, október 17-én, az írók és Művészek Társasága nevében birtokába vette egykori költőtársa szülő­házát. Ez az évforduló- amely a múltat bele­kapcsolja a jelenbe, időszerűvé teszi a két nagy iró közötti barátság felelevení­tését-Édesapám, aki jogász korában, a hat­vanas évek végén gyakran megfordult Jókai házában, sokat mesélt ezekről az időkről, érdekes feljegyzései is beszá­molnak a Petőfi és Jókai közötti baráti kapcsolatról. Ezek a jegyzetek kiegészí­tik azt- amit apám sokszor elbeszélt. „A Jókai svábhegyi nyaralójában töl­tött szép napok közül különösen egy nyári délután emléke maradt meg a lel­kemben“, — Írja egyik feljegyzésében Édesapám. — „A svábhegyi nyaraló veţ randáján ültünk. A Jókai pár egy pam­­lagon- a két Hegedűs fiú és én velük szemben. Jókai Jolán (a későbbi Hege­dűs Sándorné) és Jókai Róza két kis szé­ken a lábuknál. Jókai a 48-as időkről beszélt, arról az időről, amikor ö Petőfi­nél lakott, összesen három szobájuk volt. Petőfiné nem szeretett háztartással fog­lalkozni, igy kosztból éltek. Petőfiné kis termetű volt és rövid hajat* viselt és öl­tözködésében ő is mint férje sokszor ex­centrikus volt. Érdekes, hogy csak egy kapukulcsuk volt. Mikor egy Ízben, ta­lán éppen március 14-én este- Jókai kar­dosán ki akart menni a tüntető tömegtől már hangos utcára, Petőfiné megkérte, hogy férjét ne vigye magával, mert ki tudja mi történhetik. Jókai elment és a kaput bezárta maga után. Ahogy ezt Pe­tőfi észrevette az ablakból utána kiáltott, hogy jöjjön vissza, nyissa ki a kaput, mert ő is vele akar menni. Jókai tetţe magát, hogy nem hallja és igy Petőfinek a mozgalmas éjszakán otthon kellett ma­radnia. A közös szálláson született meg a ..Nemzeti dal“. Petőfi a költemény első sorának végső szavait költőtársa taná­csára változtatta meg, mert az eredeti kéziratban az első sor elébb igy. hangzott >,Talpra magyar, most vagy soha!u Jókai den gyönyörű volt és Pimpulák táncolt a boldogságtól. A hideg vacsorát szeletelő fe­leségéhez tipegett, mint a mézeshetekben szokta és hátulról megpuszilta a füle he­gyét. — Fúró kitünően fogja magát érezni és biztosan szól majd egy jó szót érdekemben, aki jóbarátja ... — mondotta és arca ra­gyogott a boldogságtól. Hirtelen eszébe jutott valami: — Még mustárt kell hoznom, szivem . . . Fogta a kalapját és elrohant mustárért. Nagy üveget vásárolt és rövidesen belihegett az ajtón. Ragyogó ábrázata azonban cso­dálkozásba révült, mikor megpillantotta fe­leségét, aki egy névjeggyel kezében sápad­tan fogadta. . — Mi az? Mi történt? Ki küldte azt a névjegyet? — röpködtek Pimpulák kérdé­sei. Az asszonyka leírhatatlan fájdalommal nézett végig a hitşjbe vásárolt vacsorán. .— Furóék . . . Nem jönnek . . . Elutaz­tak ... —. szipogta. Pimpulák letérten szorongatta kezében az üveget. — Pedig milyen nagyszerű mustárt kap­tam — mondta szomorúan. Irta és rajzolta DOBRY LAJOS észrevételei meggyőzték Petőfit, hogy a ,,hi a haza“ hatásosabb lesz. Ugyanakkor beszélte el nekünk Jókai a Petőfivel való meghasonlását. Ezt azért is fel kell jegyeznem, mivel a meghakon­­lás okát a nagyközönség egyrésze a Jó­kai első házasságával hozta kapcsolatba. A magyar kormány az országgyűléstől l^atonát és pénzt kért és Kossuth nagy­hatású beszeae után ezt meg is szavazták, még pedig túlnyomó többséggel. Termé­szetesen Vörösmarty is a többséggel sza­vazott, ezért Petőfi haragra lobbant és megírta a •,Nem én téptem le homlokod­ról■ magad tépted le a babért“ refrénü versét. Petőfi a Jókaival közösen szer­kesztett ,,Életképek“ cimü szépirodalmi lapban akarta kiadni a költeményt. Jó­kai ezt határozottan ellenezte, ennek da­cára Petőfi költeménye megjelent az ,'Életképekében, de egyúttal megjelent a Jókai elitélő nyilatkozata is. Ezután a két jóbarát között megszakadt a barát­ság és nyolc hónapig nem Is látták egy­mást. Budavára bevétele után rendezett örömlakomán találkoztak újra. Jókai pobárköszöntöjét azzal fejezte be, hogy élteti azokat „Akik ezután fognak meg­halni a hazáért“- Erre Petőfi koccintott Jókaival és valami csodálatos előérzet hatása alatt igy szólt: ,,Köszönöm, hogy érettem is ittál.“ Ez volt utolsó találkozásuk." Az életben nem találkoztak többet, de a történelem elválaszthatatlanul egymás mellé állítja a márciusi ifjúság két ra­jongó lelkű vezérének alakját, hiszen a segesvári csata csillaghullása után, Jókai, a nagy mesemondó őrködött, hogy a csil­lag fénye né homályósuljon el, az osz­trák kényuralom alatt ő tartotta ébren a csüggedő nemzetben a reményt, a jobb jövőbe vetett hitet.“ A kiskőrösi emléknap az ő szellemi egymáshoztartozásuk méltó bizonyság­­tétele volt-HORY ETELKA Petőfi és fokai barátságáról Készül az első magyar repwlőfilm í A napokban kezdték meg a „Magyar Sasok“ c. nagy repülő játékfilm forgatását. A „Magyar Sasok“ lesz az első igazi magyar repülöfilm. A nagyszabású vállalkozás hosz­­szas és gondos előkészítő munka eredménye és a film a magyar légierők reprezentativ filmalkotásának készül. A „Magyar Sasok“ felvételeinél légihaderönk legkorszerűbb ala­kulatai működnek közre és a közönségnek alkalma lesz látni érdekes és gördülékeny mese keretében a bombázók, felderitőlc és vadászok életének legizgalmasabb fejezeteit. A film egyben felöleli a repülés minden ágát, foglalkozik a vitorlázórepüléstől kezd­ve légiharcig mindennel. A rendezőség óriási tömegeket mozgat meg és a szereplők né» hány hivatásos, e.1 sovonalbeli színész kivé­telével mind katonák, légierőnk tisztjei és legénysége. A film a repülök valódi éleiét mutatja be, a levegő hőseinek izgalmas és kemény életét. A felvételek kivétel nélkül az eredeti környezetben és díszletek között készültek s a jelenetek többsége szabadban játszódik. A nagy tecnikai felkészültségre jellemző, hogy az egyik külső felvétel alkal­mával egyszerre 7 darab felvevögéppel dol­goztak az operatőrök. Az érdekes forgatókönyvet Jánosy István és dr. Matolay K, Géza Írták. Jánosy István nevét mindenki ismeri, aki a repüléssel va­lamiféle kapcsolatban áll: ő a Magyar Szárnyak-nak, a magyar repülök kitűnő folyóiratának főszerkesztője s ö volt annak­idején a magyar repülösajtó megteremtője. Matolay Géza, a Magyar írók Filmje veze­tője, hazánk egyik elismert tudásu film­szakembere. Rendező László István, a Ma­gyar Távirat rroda tehetséges repülöujság­­irója. A „Magyar Sasok“ felvételeit, kato­nai és légügyi szempontból Bisits Tibor m. kir. repülőalezredes ellenőrzi. Bisits a ma­gyar légierő egyik kiváló törzstisztje, aki nevét annakidején dicsőséges földköziten­geri körrepülésével hazánk határain túl is ismertté tette. A főszerepeket Serényi ®va, Szem ere Vera, Kertay Lily, Farkas Judith, Vay Hús, Keresztes Mária, valamint Perényi László, Pethes Sándor, Halász Géza, Puskás Tibor, Makláty Zoltán, Stolpa András és ffapy Ferenc alakítja. A közönség kedvenc színé­szeinek részvétele kezeskedik a film művészi színvonaláért. SAKK IBS. wámti feladvány Ström C. G. (Enköping) abedefgh 8 7 « 5 4 3 abcdefgh Világos: Kg,?, Va2, Be6, FhS. Hal ét d2.gy:e3, f5 (8db). Sötét: Kd5, Vb3, Ffl, Ha3, gy.b6, c£ (6 db.) Matt, 2 lépésben. * A szeptember 19-én közölt 178. s2. felad­vány (Ferber) megfejtése: l. Fb3—a2. Mar del Platai-verseny (Argentina) 1941. Engels — Iliescu. 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6. 3. d4, cxd4. 4. Hxd4, Hf6. 5. Hc3, d6. 6. Fe2, g6. (Ez a szi­cíliai védelemnek az u. n. sárkány-változata, mely sötétnek tömör, de kissé zárt állást ad.) 7.0—0, Fg7. 8. Fe3, 0—0. 9. Vd2 (Szo­katlan fejlődési mód. Sötét most megkapja az előnyös futópárt, de támadásnak lesz ki­téve.) 9 . . . Hg4. 10. Fxg4, Fxg4. 11. f4, Fe6 (A futár elzárása fenyegetett f4—f5-el, de tanácsosabb volt rögtön Fd7.) 12. fő, Fd7. 13. Hdő, Be8. 14. c$> He5. 15. Fh6, Fh8. 16. Bf4, Fc6. 17. Ba—fi, Fxdő. 18. exdő, Vb6. 19i Khl, Vc5. 20. Hb3, Vbő. 21. c4, Vb6. 22. Ve2, Ba—c8. 23. Hcl, Ff6. 24. b3, Vaő. 25. Be4, a6. 26. Fd2, Va3. 27. Fc3, b5. 28. Fb2, Va5. 29. Fxe5, dxe5 (Talán jobb volt a futárral visszaütni.) 30. Hd3, bxc4. 31. bxc4, Va4. 32. c5, Vb5. 33. fxg, hxg6. 34. a4, Vd7. (Az utolsó 16 lépésben ez már a tizedik vezérlépés! Sötét tervsze­­rütlenül játszott.) 35. Va2, Fg7. 36. Bxeő! (Döntő minőség-áldozat.) 36 . . , Fxé5. 37. Hxe5, Va7. 38. d6! Bf8 (Nincs védelem.) 38. 47 éa seist. íeSladta.

Next

/
Thumbnails
Contents