Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-22 / 239. szám

KnmUjsKG 4 ms. október n. got idegen hatalmak inváziója ellen. Fel­világosították arról is, hogy a Biroda­lom egyáltalán nem szándékszik meg­semmisíteni Szerbiát, hanem éppen ellen­kezőleg, meg óhajtja könnyíteni felemel­kedését-“ A megváltozott balkáni német politi­kára mutat az is, hogy hirek szerint Hofbauer, aki eddig a belgrádi német megszálló polgári hatóságok feje volt, ezentúl mint nagykövet fog működni, ami kétségtelenül az esetleges hivatalos elismertetés első jelének tekinthető. A német sajtó az utóbbi hetekben uj fogalmat dobott be a köztudatba; ez a „délkeleteurópai természetes erőd“, ami a német álláspont szerint önmagát képes védeni. A német tájékoztató szolgálat rá­mutatott arra, hogy a Wehrmacht szervei katonailag is megszervezték ezt a térsé­get s az estleg sorrakerülő balkáni part-'' raszálláskor a balkáni népek, a Wehr­macht irányítása alatt, el tudják hárítani az ellenséges betörést. A német elmélet arra mutat, hogy bár kétségtelenül igen nagy nehézségekkel kell megküzdeniök, a németek nem ad­ták fel Európa átszervezésére vonatkozó terveiket, bár ezeket jelenleg kizárólag katonai szükségességek szabják meg. (n. e.) lusi fiuk is a szakirodalom könyveinek tartalmi áttekintéséből, anélkül, hogy za­varba jönnének a gazdálkodás szaktudó­sai, a félelmetes hirü vizsgáztatók előtt. Egyik vitéz őrmester, balkarjával ked-’ vesen gesztikulálva vonja magára a fi­gyelmet, amint felel, a jobb helyén üres kabátujj lóg . . . Elmondja, milyen fon­tos, hogy az ezüstkalászos gazda szakla­pot járasson, szabad idejében látogassa a kísérleti intézményeket (kémiai, vegy­vizsgáló, magvizsgáló, stb.) és el ne ma­radjon a gazdálkodás elméleti tudása te­rén. Bemutatnak a honvédek egy gazdaköri ülést is, immár a tizediket, amelyet baj­társi tanfolyamuk rendez, oktatójuk, Vass András dr. irányításával. Első gaz­daköri elnökük: Nemes Árpád dr. főhad­nagy volt, a mostani Levay István tize­des, mellén sok kitüntetéssel. Megnyitó­jában üdvözölte a megjelenteket és ki­emelte, hogy eddigi üléseiken felváltva elnökölt tiszt és közlegény és reméli, hogy innen hazatérve sem fognak' egy­másról elfelejtkezni, hanem ápolják baj­társi kapcsolataikat. Az előző ülés jegy­zőkönyvét hitelesítve, felkérte Nemes főhadnagy urat, ismertesse tanulmányi kirándulásaikat. A tizenkét kirándulás humoros jelenetekben is bővelkedett. Szervezője elmondotta, hogyan tanultak a kémiai, szőlészeti és borászati intéze­tekben, a megyeri uradalomban, a KÁLÓT érdi mintagazdaságaiban, a Hangya budafoki pincéiben, Cegléden a világhírű Unghváry-faiskolában és utol­jára Isaszegen, majd Siófokon. A ven­déglátó magyar családok mindenhol va­lósággal kézről-kézre adták a sebesült honvédeket. Vitaelőadást is rendeztek vizsgán le­folyt gazdaköri ülésen. A vita anyagát a legváltozatosabb tárgykörből vették. A vitába humor is vegyült. így például Ponicsán őrmester arra a kérdésre, miért fontos a szakszerű borászat, ezt felelte: — Fontosabb mint a szerelem, mert ha csalódás ér, akkor a jó öreg bor megvi­gasztal, de ha csalódom a fiatal borban, akkor ugyan hiábcTkeresek vigasztalást a nőben, akár fiatal, akár öreg! A vitában résztvett Héderváry-Kont százados, Németh László főhadnagy, Ne­mes Árpád főhadnagy, Csaba, Décsi, Pé­teri hadnagy, Szalontai törzsőrmester, vitéz Fodor őrmester, (még régi világhá­borús hős,- teli arany, ezüst érmekkel), Morvái, Dongó, Fehér János szakaszve­zető, s egy sereg közhonvéd. t Szinte mindegyiknek volt egy dicsérő, önként szívből jövő Szava a tanfolyam leikéhez, főoktatójához, Kolozsvár szü­löttéhez: Vass András főhadnagyhoz. Ne­ki köszönhetik, hogy az is megszerette most a magyar földet, akinek régente nem volt érzéke ez iránt és bizony sokan vannak, akik régi kisiparuk, tanítói ok­levelük, vagy más foglalkozásuk mellett már szakszerűen gazdálkodni is tudnak. Az oklevelek átadása közben vöröske­resztes hölgyek tűzték fel a sérült honvé­dek mellére az ezüstkalászt, majd ked­ves nótázás után az elnöklő vizsgabiztos kiosztotta a gyárak, magánosok s a mi­nisztérium sok hasznos ajándékát. GERGELY PÁL dr. Kolozsvár 1 millió pengővel támogatja a kultúrát II költségvetés beszédes számai a város kulturszeretetéröl Ba Nyugtalanságoktól és ellentétektől gyötört világunknak talán egyetlen pont­ján sem ütközik ennyi érdek s nem feszül egymásnak annyi ellentétes erő, mint a Balkánon. Ez a viharos múltú térség, a maga szenvedélyességtől átitatott népes­ségével, véres kegyetlenséggel, király­­gyilkosságokkal- összeesküvésekkel tarkí­tott történelmével már rengeteg gondot és bajt okozott a szomszédoknak és a nagyhatalmaknak egyaránt. Ezek a széthúzó, ellentétes erők ebben a háborúban is érvényesültek, egészen addig, mig a német Birodalom hadserege le nem rohanta a Balkánt, fegyverrel vágva ketté a problérnák gordiusi csomó­ját- Azóta a Balkán térsége fölötti ural­mon, Németország két szövetségese: Olaszország és Bulgária osztozott. Bulgária nemzeti aspirációit elégítette ki Macedónia bekebelezésével- mig Mus­solini az olasz imperialista vágyakat csi­tította Albánia bekebelezésével, Dalmá­cia és Macedónia egyrészének megszállá­sával. A Balkánon mintegy húsz olasz hadosztály állomáso­zott, kézzelfoghatóan is bizonygatva, hogy Itáliának itt komoly céljai vannak. S ha ez a húsz hadosztálynyi olasz had­erő nem is volt a közepesnél nagyobb ér­tékű, úgy ahogy, mégis csak ellátta a megszálló kötelességeit- aránylag rendet tartva fenn a balkáni térségben. Ezzel kétségtelen szolgálatot tettek a német véderőnek, amelyik igy csak Krétában tartott nagyobb talán három hadosztály­nyi, fegyveres erőt. . Az olasz fegyverszünettel azonban lé­nyegesen megváltoztak a Balkán viszo­nyai. Az olasz "haderő egyrészét leszerel­ték, mig másrészük — mintegy öt had­osztályról beszélnek — a partizánok ol­dalára állott. Ez a változás kétségtelen könnyebbséget jelentett a két partizán­vezérnek, Drazsa Mihajlovicsnak és Ti­­tónak- akik fel is használták a lehetősé­geket s igyekeztek az eddigi defenzívá­ból támadásba átmenni. A Wehrmacht vezetői ----------1—_______________ nyomban felismerték, hogy a balkáni za­varok esetleg káros következményekkel járhatnak, lehetőséget nyújtva az olasz félsziget déli részében berendezkedő an­golszászoknak az esetleges balkáni part­raszállásra. Éppen ezért egyik legkivá­lóbb tisztjüket, von Weichs báró vezér­­ezredest küldték a Balkánra, Természe­tesen azt nem lehet tudni, mekkora erő­ket bocsátottak "Weichs rendelkezésére. A német főhadiszállás azonban bizonyá­ba számol azzal, hogy akár Délolaszor­­szágból- akár a Közelkeletről, bármikor érheti támadás a Balkánt s nem hanya­golta el a megfelelő megerősitést. Érde­kességnek számit az a hir is, amit német hírszolgálati irodák is közölnek, hogy Wlasszov tábornok hadseregének na­gyobb egységei, különösen kozák alaku­latok is harcolnak a balkáni partizánok ellen, mégpedig igen jó eredménnyel. A katonai intézkedéseken túl azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a közelmúltban a Balkánon végbement po­litikai változásokat sem. A német Biro­dalom balkáni politikájában lényeges fordulat állott be s ezt mindenekelőtt a balkáni erők fokozottabb és önállóbb ér­vényesítése jellemzi. Eddig Németország, éppen olasz szövetségeseire való tekin­tettel, nem folytatott önálló balkáni poli­tikát, most azonban, amikor már nem kell vigyáznia semmiféle érzékenységre, szinte egyik napról a másikra szemmel­­láthatóan érvényesíthette elgondolásait. Ez az uj magatartás mindenekelőtt a német sajtó állásfogla­lásában nyilvánul meg. A birodalmi la­pok szinte egyhangúan hangoztatják, hogy Németország szivén viseli a balkáni népek szabadságának ügyét s mindent el akar követni, hogy szabadon kifejthessék képességeiket. A megszállott- s kétségte­lenül rebellis hajlamú országokból szö­vetséges államokat akar formálni s ha ez sikerül, döntően jelentőségű változás lesz, amely befolyásolhatja a balkáni térség jövendőiét. Ez gyakorlatilag mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a Mussolini által összegyűjtött balkáni olasz birtokállo­mányt szétosztotta. Az örökösök: Hor­vátország és Bulgária. Dalmácia vissza­szerzése fájó tüskét húzott ki a horvátok szivéből s talán most sor kerülhet arra is, hogy egyes, eddig ellenzékben lévő horvát csoportok kormánytámogatókká szelídüljenek. A Dalmáciára vonatkozó német állásfoglalás erkölcsi alapja az. hogy itt Olaszország egyedül dinasztikus érdekeit elégítette ki Horvátország ter­hére s az olasz csapatok elárulták a ten-Elcán gelyt azZál, hogy fegyvereket juttattak a partizánoknak. v Ugyanekkor Bulgária visszakapta az Ochrida-tó környékét, ahol Itália a maga javára változtatta meg annakidején Macedónia határait. Je­lentős lépésnek számit Albáni és Monte­negró függetlenségének kihirdetése is. Tiranában már meg is alakult Saver- Dara vezetése alatt egy nemzeti bizott­ság, amely a Birodalom jóindulatú támo­gatását élvezi. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy most fogadta első alkalom­mal Hitler vezér és kancellár a vezéri főhadiszálláson Nedics tábornokot, a megszállott Szerbia miniszterelnökét. Eddig Nedics valódi kormányzói tevé­kenység helyett inkább csak a megszálló hatóságok és a lakosság közötti közvetítő szerepét töltötte be. A >,Journal de Gé­névé“ a következőket Írja Nedics tárgya­lásairól: ,.Nem lehet bizonyosra tudni, kapott-e biztosítékot Nedics, de egészen bizonyos, hogy Ígéreteket tettek neki arra az eset­re- ha hajlandó lesz védelmezni az orszá-A magyar sajtóban elsőnek irtunk a tündéri Margitszigeten lévő Honvéd Orthopéd Kórház tanfolyamairól Az alábbi írás a földmivelésügyi miniszté­rium védnöksége alatt álló 11. téli hon­véd gazdasági tanfolyamnak október 18-án tartott, megható záróvizsgálatá­ról számol be. A vizsgáról rádiófelvé­tel is készült. * A késő őszi napsugár szinte bezuhog a szélesre tárt ablakokon. A Magyar Atlé­tikai Club margitszigeti pompás klubhá­zának dísztermében sorakoznak a meghí­vott közönség, a vizsgabizottság és a vizsgázók székei. Tiszteké, bakáké vegye­sen. A bajtársiasság, a véráldozat hatal­mas közössége csak egy különbséget is­mer: a hazaszeretet fokozását, ebben le­het vetekedni! A julius óta tartó, több mint három hónapos tanfolyamnak 51 vizsgázója, ezüstkalászos végzettségű gazdája van, a legkülönbözőbb polgári foglalkozású tisz­tek (11 tiszt) és közlegény sorából. A szi­geten üdülő 120 hadisérült honvéd kö­zül sokan jelentkeztek. Megfogta őket a föld szeretete s nyári délutánjaik felál­dozásával önként jöttek, a komoly mun­kát kívánó átképzésre. Van köztük szép számban földműves is, akinek persze csu­pán az elméleti anyaggal kellett megbir­kóznia- A tavaly ilyenkor tartott első tanfolyamon vizsgázott honvédekkel együtt immár 98 hadisérült okleveles gazdával gyarapodtak a végzett mező­gazdák, hogy előmozdítsák a többterme­lést, — vagy a már meglevő kis földjü­kön. vagy a Főméltóságu Kormányzó Ur rendeletére nemsokára nekik is kiosztan­dó területeken . . . Monostori András őrvezető megnyitó verse után, mélyet látható elfogódottság­gal mond érces hangján az eléje tartott mikrofonba, Vass András dr. főhadnagy tanfolyamvezető gazdasági tanár számol be a 15 tantárgyat felölelő és sok gya­korlati bemutatással, jókedvű kirándulá­sokkal, nótázással és tréfákkal fűszere­zett tanfolyamról. Ezután a miniszteri vizsgabiztos nyitja meg a kormány nevé­ben a vizsgát és sorra kérdezi az előtte lévő névserból felszólított sebesülteket. Tiszt és közhonvéd vegyesen felelget, il­­lemtudóan, igazi magyar szerénységgel, de meglepően felkészülve, szakértelmet sugárzó arccal, nyílt katonás szembené­zéssel. Amelyik nem állhat föl, arról tud­tuk, hogy béna . . . Alig volt szem szárazon, nemcsak a meghívottak, a sajtótudósitók és fényké­pészek, rádiósok sorában, de még az ed­zett drága szivü vöröskeresztes úrnők közt is szaporán járt a kézben a zsebken­dő, az egész vizsga alatt. Egy-egy komoly női fejet úgy körülaranyozott a napsu­gár, amint a hatalmas ablakokon bekan­dikált, hogy szinte a vigasztaló Madonna arcát juttatta eszembe, feje körül gló­riával • . . Idősebb anyák és ifjú hölgyek vállalják immár évek óta az önkéntes ápolás nehéz keresztjét. A vizsgabiztos egymás után tesz kér­déseket a jogi alapismeretek, könyvelés, üzemi számvitel, a magnemesités, föld­­javitás, állategészségtan és megannyi más szak köréből. A honvédek egyfor­mán járatosak a méhészet, kertészet, borkezelés, gyümölcstermelés körében. Szabatosan felelnek a legegyszerűbb fa­Kolozsvár, október 21. Kolozsvár a ha­zatérés után ismét elfoglalta az ország közművelődési életében azt a helyet­­amelyet a megszállás előtt betöltött. A város vezetőségének, elsősorban Keledy Tibor dr. polgármester kultúrpolitikája révén Kolozsvár az ország második köz­művelődési gócpontja. Erre a meghatáro­zásra Kolozsvár rászolgál, mert a kultu­rális élet valóban olyan lendületet vett, amelyhez hasonlóval az országban csak Budapest büszkélkedhetik. A város kul­turális jellege megnyilvánul a város költ­ségvetésében is. A város vezetősége a jövőévi költségvetés tiz százalékát köz­művelődési célokra fordítja. Számszerű­en 970.405 pengőt. Ez az összeg felér akármelyik erdélyi kisváros egészévi költségvetésével! Mire fordítja a város vezetősége a kö­zel egymillió pengőt kitevő összeget? Az iskolák támogatására szolgáló ősz­­szegen kivül jelentős az az összeg, ame­lyet a város kulturális egyesületei’élvez­nek. Kolozsvár városa az elemi iskolák költségeihez 32-283 pengővel járul. Az iparos tanonciskolák fenntartása a vá­rosnak 155-432 pengőjébe kerül. Az ipari tanoncoktatás előmozdítás céljait szolgál­ja az a 200.000 pengős előirányzat, ame­lyet a város uj tanonciskola építésére fordít. A kereskedelmi tanonciskola fenntartására 16.300 pengőt irányoztak elő. Támogatásban részesíti a város ve­zetősége a kolozsvári tanoncotthonokat is, amelyeknek 15-000 pengőt irányozott elő a költségvetésben. Ezzel azonhan az iskolák támogatása nem merül ki, mert a költségvetés gon­doskodik a felekezeti elemi sikolák támo­gatásáról is. Ez a tétel 40.000 pengőt tesz ki. Az összeget a tanulók arányszá­ma alapián osztják ki a tanintézetek kö­zött. A felekezeti középiskolák a jövő év­ben 6000 pengő városi támogatásban ré­szesülnek. Gondoskodik a város vezetősége az ipari és iparoktatási továbbképző tanfo­lyamok támogatásáról is. Erre a célra 3000 pengőt irányoztak elő. Az irodalom támogatására 5000 pengő a költségvetési előirányzat. A népkönyv­tárak fenntartásához 8000 pengővel já­rul Kolozsvár városa. A mult évben fel­állított 11 népkönyvtári fiók könyvanya­gának kiegészítésére 3000 pengőt fordíta­nak. A képzőművészet, amelyet a város ve­zetősége az elmúlt három esztendő alatt oly nagylelkűséggel karolt fel, a jövő évben 6000 pengő városi támogatást kap. Jelentős az az összeg, amelyet iskolai továbbképzés céljaira állítottak a költ­ségvetésbe. Erre a célra 27.000 pengő szerepel. A Nemzeti Színház a jövőben 60.000 pengő városi támogatásban része­sül. Kolozsváron körülbelül 120 különféle célú egyesület működik. Ezeknek támo­gatására 143.550 pengőt tüntet fel a költ­ségvetés. A kulturális tételhez tartozik a sporttelep fenntartására előirányozott 9.240 pengő is. A levente-alaphoz Kolozs­vár városa 121.000 pengőt ad, a polgári lövészfejlesztéshez pedig 3000 p.-őt. Úgy­szintén 3000 pengős támogatásban része­sül a sportrepülés. Mátyás király szülő­házának helyreállítási munkálataira a jövő évben is tekintélyes összeget> 30.000 pengőt, a Bethlen-bástya helyreállítására 5000 pengőt fordítanak. A város vezetőségének a képzőművé­szet iránt megnyilvánult rokonszenve ki­fejezésre jut abban is, hogy a költségve­tésbe Kolozsváron létesítendő képzőmű­vészeti iskola költségeihez 6000 pengőt vett fel. A történelmi egyházaktól a jövőben sem vonja meg a támogatást a város, mert 8000 pengőt irányozott elő részük­re. Az összeget a hívek létszámának ará­nyában osztják szét az egyházak között-A város vezetősége tehát a háborús nehézségek ellenére is, bőkezűen gondos­kodik a közművelődési intézményekről, hogy a város kulturális előrehaladását ily módon is biztosítsák. Jó Ara é» iá k alapja a Jó Üzletmenetnek. Vizsgáznak a sebesült honvédek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents