Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-20 / 237. szám
1 KtimUjsXG im OKTÓBER 20. Magyar vonatkozások Rebreanu regényeiben Az alábbi Írást a „Láthatár“ cimü kisebbségi kullur szemléből vesszük át. Rebreanu a modern román regényiroda<om egyik legkiválóbb képviselője. Erdélyi származású. Nagy irodalmi sikert aratott erdélyi tárgyú legényeivel, a Jonnal és a “adurea spanzuratilorral (Felakasztottak srdeje). Hasonló nagy sikerben részesült a Rascoala. c. legénye is (Felkelés). Ebben az 1907-i parasztforradalmat tárgyalja. Egyik 'egsikerültebb regénye ez az' erdélyi tárgyú Ion mellett. Hogy Rebreanu Jón és Padurea spânzuraţilor cimü, erdélyi tárgyú regényeivel most foglalkozunk, ezt az említett regények idegen nyelvre történt lefordítása és külföldi oropagálása teszi időszerűvé. Mind a két regény tele van magyar vonatkozással és aem lesz érdektelen, ha ezeket a magyar vonatkozásokat közelebbi vizsgálat tárgyává tesszük. Már az a tény, hogy éppen Rebreanu említett erdélyi tárgyú és magyar vonatkozásokat tartalmazó regényeit tartották a románok érdemesnek idegen nyelvekre való lefordításra és alkalmasnak külföldi propagálásra, már magában rejti a gyanút, vájjon nem akarnak-e a románok az irő külföldi sikerei mellett román nemzeti propaganda célokat is szolgálni? Rebreanu említett erdélyi tárgyú regényeit a világháború után irta és szokatlanul nagy sikert aratott velük, úgyhogy azok husz-harmincezres példányszámmal ötszöri kiadást is elértek. Ez a nagy sikar valószínűleg nemcsak Rebreanu Írói kvalitásaival magyarázható, hanem azokkal a magyar vonatkozásokkal is, amelyeknek szándékolt alkalmazása a háború utáni Nagyrománia túlfűtött politikai és idegengyűlölő légkörében nagyon alkalmas volt arra, hogy a magyarságot mint az erdélyi románság elnyomóját állítsa tre és az állítólagos elnyomásnak Írói eszközökkel való felhasználásával politikai tőkét kovácsoljon a kisebbségellenes politika számára. E bevezető után térjünk rá az emlitett regények magyar vonatkozásainak megvizsgálására. Vegyük először a Padurea spânzuraţilor (Felakasztottak erdeje) c. regényt. A regény cselekménye a beszterce-naszódmegyei Párva községből indul ki. A főszereplő Apostol Bologa, akinek ősei az erdélyi román lázadás egyenes leszármazottjai, apai ágon egyik őse a Horia forradalom egyik vezetője volt, anyai részről nagyapja, a párvai Hogea doktor, Avram Jancu forradalmának ideje alatt alispán volt. Bologa Apostol édesapja ügyvéd, aki, hogy méltó legyen mártírhalált halt őseihez, egész életét a politikának szentelte. A Memorandumper idején öt is elitélték két évre. Apostol éppen ez időben született. Anyja, mint erősen vallásos lelkületű asszony, fiát is vallásos nevelésben akarta részesíteni, de apja ellenezte ezt és inkább nemzeti nevelést’ akart adni fiának, mondván, hogy „az ember élete csak akkor értékes, ha «an ideálja“. Apostol miután a középiskolát a naszódi alapítványi gimnáziumban elvégzi, a budapesti egyetem bölcsészeti fakultására iratkozik be. De mivel édesapja időközben meghal, segélyért folyamodik. Meg is jön a válasz, hogy „egy budapesti kollégiumban ingyenes ellátást és havonta három korona zsebpénzt kap“. Hamar megtanul magyarul és jó eredménnyel vizsgázik. Tanára, as: Öreg filozófus, megszereti s igyekszik személyes irányítással Bologa nyughatatlan lelki világát lecsillapítani egy egészséges életfelfogás kialakításával. Két évet tölt el Budapesten, főleg Buda hegyeit szereti meg nagyon s minden szabad idejét itt tölti. Helyreáll lelki' nyugalma is, csak a nyári szünidő zavarja meg, mert Párván az államot ellenségesnek tekintik. Vitába száll a helybeli román ügyvéddel, Domsával, mondván, hogy „nem állítja, hogy a mi államunk jó, de amig létezik, meg kell legyük 'kötelességünket. Adjatok egy különb állomot, akkor meghajtok. Máskép anarkiába esünk. Az életben a valóságokat kell alapul venni. nem a vágyakat“, (jj. old.) Otthon a fiatal Bologa szorgalmát mindenki becsüli s nagy jövőt jósolnak neki. Domsa ügyvéd szeretné tizenhétéves csinos leányának megszerezni. Bologa édesanyja ellenzi a lányt, akit túl könnyelműnek tart fia számára. Dacára anyja ellenzésének, eljegyzi a lányt, Mártát. Párvára kerül egy magyar katonatiszt aki szerelmes lesz Bologa menyasszonyába. Mártának tetszik a tiszt. Bologa féltékenyen nézi e szerelem fejlődését. Kitör a ..világháború, s Bologa, hogy a lányt visszahódítsa, elhatározza, hogy önként jelentkezik katbnának. E szándékát bejelenti édesanyjának is, aki megijedve és felháborodva kérdi fiától: „Hogy veszélyeslesd te az életedet f Kiért és miért f —- A hazáért — mormogja a diák határozatlan mosollyal. — Nekünk nincs hazánk! — kiáltja az anyja méltatlankodva. Ez nem haza. . Inkább tapossák el az oroszok lovai! Hogy te, a mi reménységünk f Hogy te a magyarokért harcolj, akik minket vernekf Amikor olyan hazád van, mint a miénk, akkor egyáltalán nem vagy köteles a kötelességért tolongani, sőt, éppen ellenkezőleg! ...nekünk várnunk kell, Apostol. A jelszavunk legyen: várakozni... A passzivitás érintetlenül megőrzi a reményeket... (47. old.) Bologa találkozik Mártával is, aki újságolja, hogy mindenki siet bevonulni. Mártának szavaiból érzi, hogy a magyar tisztre gondol, ki teljesíti hazája iránti kötelességét. Furcsa érzések és gondolatok vesznék rajta erőt s hirtelen elhatározással bejelenti Mártának, hogy ö is bevonul katonának. A lány boldogan borul vőlegénye vállára, aki bátor fellépésével egyszerre visszahódította szivét. Bologa Kolozsvárra vonul be, majd a tüzértiszti iskola elvégzése után, előbb az olasz frontra, utána az orosz frontra kerül. Több kitüntetést is szerez és rövid idő alatt főhadnaggyá léptetik elő. Az orosz, fronton, Virinben a katonai vésztörvényszékhez kap beosztást s első ilyen ténykedéseként szavazatával hozzájárul egy áruló cseh tiszt halálraitéléséhez. Az eset nagy hatást gyakorol rá, ö maga is csodálkozik, hogy egy áruló kivégzése gyávává tette. Eddig az időpontig Bologa jelleme és gondolkozása egyenes, mint az olyan állampolgáré, aki tudja, hogy a haza, amelyben élünk a nekünk biztosított előnyök mellett súlyos kötelességeket is ró az egyénekre. E magatartását még anyjának levele sem változtatja meg, amely tele van riasztó hírekkel. Anyja levelében a kővetkezőket Írja; Ó, Istenem, nagy a Te türelmed és megbocsátásod! Grozü protopop (esperes) a szószékről prédikálta, hogy ne hagyjuk el az ősi nyelvet és az Istenben való hitet, hanem őrizzük azokat meg szentül. És ezért elvitték és bezárták... Én forrón imádkozom a jó Istenhez és nagy az én reményem, hogy a mi imáink meghallgatást találnak az égben! (50—51. old.) * összebarátkozik egy Klapka nevű osztrák tiszttel, aki nagy hatással volt rá és felébresztette benne a nemzeti érzést, Románia hadbalépése teljesen felkavarta lelkivilágát, különösen az a hír volt rá nagy hatással, hogy csapatát a román frontra vezénylik. Hosszas lelki vívódás után elhatározza, hogy átszökik az ellenséghez. A szökés nem sikerül s Bologát megsebesülve kórházba szállítják. Felépülése után az utánpótláshoz kap beosztást, ami könnyebb szolgálattá! jár. Ezrede lemegy a román frontra, egy kis román faluba szállásolják be őket. Bologa egy magyar sírásónál kap lakást, akinek Ilona nevű szép lányába szerelmes lesz. Egyszer a lány román tudása után érdeklődik, a lány bevallja, hogy csak keveset tud románul, „mert itt az emberek inkább magyarul beszélnek. Van román templom, de a pap magyarul prédikál, hogy jobban megértsék a hivek“. 143. old.) Itt az Író erőszakos magyarosításra akar célzást tenni. Mintha sok helyen nem éppen ennek az ellenkezője történt volna meg, a magyarok románosodtak el, amit a rengeteg magyar nevű román esete bizonyít, akikkel széltében-hosszában találkozunk egész Erdély területén. (Szabók, Deákok, Sütök stb.) Bologa gyakran elegyedik beszédbe a házigazdával, Vidorral is, aki gyakran panaszolja el, mennyire megnehezítette az életet a háború. Elmondja, hogy a román csapatok visszavonulásukkor nem okoztak sok kárt. „Inkább a mieink voltak kegyetlenebbek, ha az igazat bevalljuk, hisz mihelyt ideérkeztek, rögtön fel is akasztottak három embert, mert azt állították róluk, hogy jelt adtak az ellenségnek.“ Itt megint egész alaptalanul a kegyetlenség vádjával illeti az iró a magyarságot. Bologa szökési tervéről nem mond le s e célbői terepszemlét tart a vidéken. Ez alkalommal találkozik tiszttársaival, akik egy szökött román tisztet akarnak kikérdezni, de az megtagadja, hogy magyarul beszéljen. Bologa elvállalja a tolmács szerepét. A román tiszt a következőket mondja: Itt úgy viselkedtek a foglyokkal, mint valami vadak. Egy brutális tiszt karával vert, mert nem tudtam és nem akartam elárulni hadseregemet és hazámat! . . Ez barbárság, uram, ez. .. Igen, igen. .. éppen úgy van, mert én is román vagyok. .. (155. old.) Tiszttársainak azt jelenti, hogy az idegen tiszt semmit nem vall, és ezzel elsiet. A szökést éjszaka akarja megkísérelni, de idegkimerülés vesz rajta erőt s ágynak esik. Betegsége alatt hűséges ápolója a magyar lány. Felépülése után betegszabadságra megy falujába. Menyasszonyát egy magyar tiszt társaságában találja s a lány továbbra is magyarul folytatja a társalgást Ez a tény annyira felbőszíti, hogy szakit menyasszonyával. Az eset nagy port ver fel a vegyes lakosságú városkában s mindenki megbotránkozik azon, hogy éppen egy tiszt ellenzi annyira a magyar beszédet. A helybeli szolgabirő, aki román létére megengedhetetlennek tartja Bologa magatartását, felkeresi őt, hogy valahogy elsimítsák a dolgot s a szerelmeseket is kibékítse. Bologa azonban meg sem hallgatja a szolgabirót. Palagiesut, hanem renegátnak nevezi és arcul üti. A pofonnak hire megy és még jobban felkavarja a kedélyeket s mindenki elítéli Bologa magyarellenes magatartását. Bologa is belátja, hogy hibát követett el és ezért bocsánatot kért Palagiesutól. A szabadság letelte után visszamegy újra a frontra, de szökési tervéről nem mond le. Közben eljegyzi Ilonát, hogy majd a háború után feleségül veszi. Ez a szerelem most már késlelteti szökési tervének a megvalósulását, de amikor a vésztörvényszékhez kap beosztást, amelynek feladata, hogy a felmerült gyakori szökéseknek véget vessen, elhatározza, bármi Is legyen, átszökik. Szökése nem sikerül, elfogják s hadbíróság elé kerül, amely halálra ítéli. Kivégzés előtt még menekülhetne, ha a szökési lehetőséget fel' használná. Bologa azonban inkább a halált választja. Amint látjuk, ez a lélektani regény te],e van hihetetlen dolgokkal. Mert egyáltalán nem tudjuk megérteni a főhős lelki tusáját. akkor, amikor o a magyar állam pénzével folytatja tanulmányait s mikor az élet úgy hozza, hogy neki is teljesítenie kellene az állam iránti kötelességét, felébred benne a nemzeti érzés és mindenképpen ki akar bújni törvényes kötelezettségei alól. Addig, amig az állam részéről előnyöket élvez. u. n. lojális állampolgár, de mihelyt az kötelességekkel jár, megszűnik az lenni és felébred az állam iránti ellenséges érzület lelkében. Ugyancsak hihetetlen pl., hogy halálraítélt ne használja ki a szökés utján neki kínálkozó menekülési alkalmat, s ln/kább a halált választja. Mindezekből úgy látszik, hogy Rebreanu regényében egyáltalán figyelmen kívül hagyta a lelki élet legelemibb törvényszerűségeit. Természetesen mindezeket azért tette, hogy Bologa Apostolt, mint az erdélyi románság mártírját állíthassa be, s ezzel kapcsolatban egy csomó valótlan rágalmat zúdítson a magyar államra. Különben Rebreanu Padurea spânzuraţilor c. lélektani regényének eme fogyatékossá-gait még a román kritika is megállapított#. De térjünk most át Rebreanu „Jon“ (János“ c. regényére. Ebben a regényében Rebreanu a háború előtti román parasztság és középosztály életét eleveníti meg. A Jón cselekménye részben Naszódon (Armadia). részben pedig a szomszéd Pripas (Prislop) községben játszódik le. A főszereplő Glanatasul János, aki szorgalmas, de szegény ember s akit a földbirtoklás vágya teljesen hatalmába kerít. Hogy földhöz jusson, a falu leggazdagabb emberének, Baciu Lászlónak lányára veti a szemét. Az apa haliam sem akar a szegény kérőről. János, hogy célját élérhesse, elcsábítja a lányt, Annát. De a házasság után nemsokára benne Is megszólal az igazi szerelem szava Florika iránt, aki első szerelme volt. A házasélet pokollá válik ezután Annára nézve, aki végül szenvedései elöl a halálba menekül. De Jánost is csapások érik, egyetlen fia is meghal s ennek folytán a vagyon birtoklásának kérdése is felvetődik. Végül abban állapodnak meg apósával, hogy haláluk után az egyházra szálljon a birtok. Fia halála után teljesen céltalannak látja életét. A végzet is utoléri, mert szerelmének férje egy éjszaka megöli. Rebreanu Jon-ban nemcsak az erdélyi román parasztot mutatja be a maga legjellegzetesebb tulajdonságaival, hanem a román középosztályt is, amely annak ellenére, hogy éppen olyan mértékben élvezte a, magyar állam támogatását, mint a magyarság, állandóan elégedetlenkedett, szörnyű elnyomásról panaszkodott és minden alkalmat felhasznált arra, hogy az állam ellen izgasson, elégedetlenséget szitson a lelkekben, hogy ezáltal a Regátból irányított román irredentizmus megfelelő visszhangra találjon és előkészítse az erdélyi románságot Nagyrománia megvalósulására. Ennek bizonyítására szólaltassunk meg néhány román tisztviselőt a Jón c. regényből. Egy Spataru nevű tanár például a következő őszinte kinyilatkoztatást teszi: Szabadok és függetlenek akarunk lenni, uraim! A mi szétszórt társainkkal akarunk egyesülni! (Jón, 180. I.) Egy mulatság alkalmával pedig bátran elszavalja Muresanu hirhedt magyarellenes forradalmi költeményét, a Destéapte Romane (Ébredj román) s amikor társai ennek következményeire merik figyelmeztetni, árulóknak nevezi őket. De nemcsak Spataru tanár izgatja a kedélyeket, hanem egy fiatal költő is, Herdelea Titusz, aki mint segédjegyzö egy színmagyar faluba kerülve, szörnyű dühre, gerjed, amikor meghallja, hogy a tanító a,.román gyerekek figyelmét a magyar nyelv fontosságára hivja fel. Mintha a tanító ezzel Is nem az idegen fajuak boldogulását akarta volna elősegíteni az állam nyelvének elsajátításával. De a tanító mindezen jó szándéka ellenére a fiatal költő szörnyű felindulást érés, hogy hozzá siessen és szivébe fojtsa a fenyegető szavakat. (Jón, 244.) Majd a kővetkező jóslásokba bocsátkozik: És mégis miénk a jövö! A várat egy meztelen sereg veszi körül! Hiába nyomnak él a fenyegető iskolával, hiába sikít a kakas a templom tetején. A mi védekezésünk egy pillanatig sem szünetel! A mi tömegünk állandóan nyomul előre. Az ö mesterséges épületeik düledeznek, porladóénak, mihelyt a mi bilincsbe vert életünk szele érinti azokat. Az urak a szolgák előtt reszketnek. Szolgák! Mi vagyunk a szolgák! Az övék a mult, a miénk a jövö! (Jón, 245. lap) Majd a magyarok törekvéseit kritizálja kegyetlenül, amellyel egy elvitathatatlanul sokat szenvedett és sok vitézséggel birö népet teljesen el akarnak nemzetleniteni, e szándék ellen a románok kénytelenek életre-halálra menő harcot folytatni. (Jón, 246. 1.) Maga a fiatal költ« ás annyira beleéli magát ebbe, hogy arról, álmodozik esténként, hogy: Fáklyát tartva a kezében egy nagy paraszti tömeget vezet a felszabadulás harcában. (Jón, 267. I.) Ilyen álmok után nem csodálkozunk, azon, ha költőnk minden kapcsolatot meg akar szakítani a magyarokkal. És mivel az irodában magyarul kellett neki írnia hivatalos Írásokat, megutálja a szolgaságot, amelyet addig végzett. (Jón, 267.) Csak egy kis ízelítőt választottunk Id Rebreanu Jón c. regényének magyar vonatkozásaiból, csak a legjellemzőbb dolgoknál állottunk meg. Szomorú, hogy tiszta irodalom helyett a kikeresett gyűlöletet sugározza. Ezek után érthető Rebreanu erdélyi tárgyú regényeinek nagy tömegsikere. DOMOKOS SÁMUEL Kalotaszegi községek problémai Kolozsvár, október 19. Albrecht Dezső dr. országgyűlési képviselő a napokban meglátogatta Nádasdaróc, Bogártelke és Nagypetri községeket. A beszámoló körúton résztvett Gallus Viktor felsőházi tag, a párt kolozsmegyei tagozatának elnöke éa Orbai Ferenc járási tagozati titkár. Nádasdaróc községben Albrecht Dezső megtartotta beszámoló beszédét és ismertette az időszerű kérdéseket. Az állatbeszolgátlatásokkal kapcsolatosan azt ajánlotta, hogy a községben alakítsanak beszolgáltató bizottságot. írják össze korpaigényléseiket, azt küldjék a párt kolozsvári tagozatához, ahol készséges támogatásban részesülnek. Nádasdaróc község lakói szóvátették, hogy a napraforgótermelök szeretnek készpénzfizetés ellenében visszakapni a napraforgópogácsát. Gallus Viktor ezzel kapcsolatosan ismertette a kormánynak az idevágó intézkedését. Bogártelke községben Czira Bálint ref. lelkész mondott megnyitó beszédet. Az ülésen szóba került, hogy Bogártelkére bevezetik a villanyt, s a községbe vezető utat is rövidesen megcsinálják. A bogártelkiek azt kérik, hogy végre történjék intézkedés a község határában lévő 14 katasztrális hold mocsárterület lecsapó’ásának az ügyében. A párt kiküldötte^ közölték, hogy a szabályozási terv már elkészült s rövidesen megtörténik a mocsárterület lecsapódása. Kalló András inaktelki községi bíró a lakosság nevében kijelentette, hogy a gazdák készségesen vá'lalják a háborús terheket és csak azt kérik a hatóságoktól, hogy gondoskodjanak anyagszükség'etükröl. Sokat kell küzdeniük a fekete-piac ellen, különösen a lábbelibeszerzés terén mutatkoznak nehézségek. Sebessy András ref. lelkész a kataszteri kimutatások hibáit sorolta fel s rámutatott arra, hégy a régi kataszter a földeket tévesen tartja nyilván. Kérte a tényleges állapotnak megfelelő kiigazításokat. MEGBÍRSÁGOLT LEVENTÉK Kolozsvár, október 19. Az utóbbi időben számos leventeköteles ifjú nem tett eleget törvényes kötelezettségének és elmaradt a kiképzési órákról. Ezért az illetékes hatóságok a mulasztókat szigorúan megbüntették. Alább közöljük azoknaK a leventéknek a nevét, akik büntetésben részesültek: 20—60 pengős bírsággal sújtották Maxim Lajost, Erdős Lajost, Fejér Sándort, Strohli Izidort, Grepály Györgyöt, kézdivásárhölyl Papp Andrást, Licskó Károlyt, Muresán Gábort, Bányai Józsefet, Gödri Józsefet, Székely Imrét, Sütő Lajost, Sárközi Józsefet, Vitán Miklóst, Blau Bélát, Papp Lászlót, Túrós Dezsőt, Alexa Trajánt, Blau Jenőt, Fazekas Miklóst, Nyári Lászlót, míg Fodor János leventeköteles Ifjút 100 peng« pénzbírsággal sújtották az Illetékes hatóságok. I Jó ARü ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK
