Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-19 / 236. szám
tC e «I dT 1948 október 19 sms cr *» vjí, «6S.*-7ÍV.VT1 4ra 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HŐRA 4.30, NE- I GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 236. SZÁM ÉVRE 49,60.PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁM/ 73148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BRASSAI-C. 7. TELEFON: 15-08. — FOSTAFIÖK: 71 SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MA KEZDŐDNEK MOSZKVÁBAN A HÁROM HATALMI TANÁCSKOZÁSOK? Eden és Hull útban w a n a szovjet főváros (elé A Szovjet nem hajlandó határkérdésekről tárgyalni - irja a Pravda Hatalmas német tartalékok állnak keleten rendelkezésre — jelenti a „Daily Telegraph" WillkSe lemondásra szólít of fa fel Roosevelt elnököt MOSZKVA FELÉ UTAZTUKBAN Edén brit külügyminiszter és Hull. az Egyesült Államok külügyminisztere vasárnap Teheránba érkeztek s innen tovább folytatták Útjukat a szovjet főváros felé. A főszereplők tehát már közelednek a tanácskozások színhelye felé s zürichi értesülések szerint a moszkvai hármas külügyminiszteri értekezlet kedden meg is kezdődik. A „Daily Telegraph" diplomáciai munkatársa úgy tudja, hogy a napirendet Londonban a legpontosabban előkészítették, egyidejűleg azonban Washingtonban a brit javaslatokat összeegyeztető napirendi indítványt dolgoztak ki. Szovjet részről hajlandónak nyilatkoztak arra, — irja ez az angol lap — hogy megtárgyaljanak a javaslatban említett minden pontot. A javaslatok állítólag kiterjednek a szövetségesek közötti összes kérdésekre, a nyugati és keleti ügyekre, a politikai és katonai kérdésekre egyaránt. Londonban általában azt hiszik, hogy a megbeszéléseket két részre osztják. Először külön beszélik meg a katonai és a politikai kérdéseket és azután egyeztetik össze a hozott határozatokat, illetőleg javaslatokat. Arról azonban, hogy a szovjet a valóságban milyen kérdéseket hajlandó tárgyalni, még mindig nagyon eltérnek az értesülések. A „Sunday Times“ cimü angol lap úgy véli, hogy Moszkva kész olyan politikai kérdéseket is megbeszélni, amelyek a kü’önbözö harctereken kialakult helyzettel összefüggésben merültek fel. Elsősorban azonban katonai problémákról lesz szó és ugyanez az angol lap úgy véli, hogy közvetlenül katonai rendszabályokat határoznak el Németország ellen és az a szándékuk, hogy nyugaton és keleten egyidöben végrehajtandó hadműveletekkel rövidítsék meg a háborút. A „Times“ bizonyosra veszi, hogy a szovjet kétségtelenül értésére fogja adni látogatóinak annak sürgős szükségességét, hogy a szövetségeseknek fokozniok kell erejüket és ki kell terjeszteniük offenzivájuk kereteit Európában. A vezető angol lap azonban az<már nem tartja valószínűnek, hogy a határok megállapításáról is tárgyaljanak. Nem jött el még az a pillanat, — írja — hogy a közép- és délkeleteurópai határok kényes kérdéséhez nyúljanak. Sürgősebbnek tartja a „Times“ ennél azokat a gazdasági kérdéseket, amelyek Európának hosszú időtartamra való helyreállítására irányulnak. Ezek elintézése Oroszországnak is fontos érdeke. Ha Európában politikai biztonságot akarunk, — irja a „Times“ — ennek az együttes felelősség és a közös cselekvés rendszerének szilárd alapján kell nyugodnia és az nj gazdasági rendhez kell alkalmaznia az egyetemleges felelősség elvét. Eden lapja, a „Yorkshire Post“ is a gazdasági kérdéseket tolja előtérbe, mig a határok kérdésével összefüggésben úgy tudja, hogy például a Balti államok tekintetében a szovjet bizonyára nem tűr majd semmiféle befolyást. Az „Observer“ a katonai problémákat említi első helyen s azt irja, hogy Eden és Bull katonai tanácsadókkal érkezik Mcszkvába. A szövetségesek, — irja — meg tudják értem azt a türelmetlenséget, amelyet Moszkva tanúsít a második arcvonal kérdésében. A szovjet állásfoglalását élesen fejezi ki a „Pravda" cimü moszkvai lap. A cikk azt fejtegeti, hogy a szovjet határozatainak kérdése a szovjet-kormány ügye és nem a szövetségeseké. A Balti államok ügyét, — irja a „Pravda“, Moszkvában éppen anynyira nem lehet tárgyalni, mint Kalifornia hovatartozását. Az angolszász közvélemény világosan és határozottan érzi, hogy valamilyen megegyezésnek létre kell jönnie a szövetségesek között. Sumner Welles az Egyesült Államok volt államtitkára hangsúlyozta, hogy ilyen megegyezés nélkül ábránd az a remény, hogy a világ a háború után szilárd alapokon állhasson. Welles a megegyezést az Atlanti-okmány keretében képzeli el. Arról természetesen nem nyilatkozott, hogy az abbanfoglalt szólamok hogyan egyeztethetők össze azokkal a törekvésekkel, amelyeket a szövetségesek — mindegyik a maga érdekében — követnek. Ezekből a nyilatkozatokból, amelyek a szövetségesek sajtójában most az értekezlet küszöbén napvilágot láttak, az a helyzet bontakozik ki, hogy Moszkva újból és a leghatározottabban követelni fogja a második arcvonalat, szövetséges társainak a harcba való fokozott részvételét s- ezenfelül más kérdésekről nem is igen hajlandó tárgyalni. Határainak ügyét, tehát a Kelet- és középeurópai problémák szövevényét annyira magának akarja fenntartani s annyira nem akar azokba beleszólást tűrni, amint az Egyesült Államok tiltakozna Kalifornia határainak vitatásáért. Ilyen körülmények között nem valami sok tárgyalnivaló marad a moszkvai értekezletnek és önként felvetődik a kérdés, hogy Eden és Hull miért is vállalkozott a hosszú útra? A sem’eges államok nagy érdeklődéssel tekintenek Moszkva felé. Az egész világot átfogó küzdelemben semlegességük megóvása — amint Portugália példája legutóbb is megmutatta — egyre nehezebbé válik. Különösen nagy feszültséggel figyeli az események alakulását Törökország. Ankarában megál’apitják, hogy mivel előreláthatólag a tél végéig a háború fejleményeivel összefüggésben döntő események lesznek, gondolni kell arra, hogy Törökország is dötés elé kerülhet. A „Háború és Munkásosztály“ cimü szovjet lap legutóbb erősen bírálta a török semlegességet. Annál érdekesebb, hogy most váratlanul a török sajtó derülátó reménykedést igyekszik mutatni a moszkvai tanácskozások várható eredménye tekintetében. Mindezt, ami, ma a török lapokban ebben a tekintetben megjelenik, — állapítja meg a Magyar Távirati Iroda isztanbuli közlésében, — az orosz kérdés szemszögéből kell elbírálni. Tény az, hogy az ankarai lapok megértést igyekeznek tanúsítani az angolszászok háborús erőfeszítései iránt cs a legnagyobb óvatossággal közük a Szovjettel kapcsolatos híreket, ~ AZ ANGOLSZÁSZ EGYÜTT MŰKÖDÉS mértékére és jellegére rendkívül jellemzők azok a megjegyzések, amelyek a newyorki ,jSunáay News“ cimü lapnak szombati vezércikkében láttak napvilágot. Segítenünk kell egymásnak .— irja ez a lap — ott, ahol mindkét fél érdeke szóba kerti], de saját útjainkon kell járnunk ott, ahol ez az eset nem áll fenn. Érdekes és nagyfontosságu példát is hoz fel az általános tétel alkalmazására. Nem vagyunk például azon a nézeten — irja —, hogy többszázezer amerikai ifjút küldjenek Burma, dzsungeljeibe csak vízért, hogy Burmát visszahódítsák a brit birodalom részére. India biztonsága sem életfontosságú jelentőségű az Egyesült Államok szempontjából. Ez a hang bizonyos mértékben az elszigetelődés politikáját hangsúlyozza — ha nem is annak legélesebb formájában — s ugyancsak ennek jegyében áll az a program is, amellyel Willkie indul Roosevelt ellenjelöltjeként a következő évi elnökválasztásokon. Wülkie hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad semmiféle végleges szövetséget kötnie Nagy-Britanniával, habár azt nem teheti meg, hogy egyáltalában ne vegyen részt semmiféle nemzetközi együttműködésben. Wülkie egyébképpen lemondásra szólította, fel Rooseveltet és kormányát és azzal vádolta meg az elnököt, hogy politikájával csak a sajátmaga helyzetének erősítését és nem az Egyesült AUamok népének javát szolgálja. Belpolitikai tekintetben a jövedelmi adók csökkentését és a szabad versenyre való teljes visszatérést Ígérte megválasztása esetére az Egyesült Államok népének. * A KELETI ARCVONALON jelenleg esős idő uralkodik, ez azonban még nem jelenti az őszi, hosszú ideig tartó esős időszak beálltát. A szovjet hadvezetöség az idő kedvezőtlenre fordulása ellenére tovább fokozza támadásainak hevességét, erőfeszítéseivel szemben azonban a német védelem is fokozott ellenállást tanúsít. Berlini katonai körökben utalnak arra, hogy a német hi-Beriin. október 18. (MTI.) A Führer föhadiszál'ásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: Az Azovi-tengertől északra erős ellenséges gyalogsági és páncélos támadásokat visszavertünk. Kremjencsugtól délkeletre csapataink egész nap súlyos elháritóharcokat vívtak erős támadó erőkkel szemben. Itt tegnap további 43 páncélost lőttünk szét. Egy német páncélos hadtest kétheti küzdelmekben veszélyes ellenséges áttörést hiúsított meg a Pripjet torkolatánál és ellentámadással két lövészhadosztályt és egy páncélos dandárt megsemmisített. Az ellenség 3500 halottat vesztett, azonkívül közel 3000 foglyot» kétszáz löveget, nagyszámú páncél -vatalos jelentések már két hét óta nem beszélnek elszakadási mozdulatokról. Tény az, hogy a Szovjet támadási céljait nem tudta elérni. Különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a bolsevisták az arcvonal déli részén, ahol mindenképpen el szeretnék foglalni a Krimfélsziget bejáratát, hogy igy bezárják a félszigeten tartózkodó német erőket. Természetes, hogy a német hadvezetőség teljes erővel száll szemterveivel. A legutóbbi harcokban is megrüusitottak minden bolsevista kísérletezést. A középső arcvonalszakaszon eredménytelenek maradtak a bolsevista áttörési próbálkozások. Súlyos küzdelem folyik Kremjencsugtól délkeletre s itt a harcok még nem dőltek el. A londoni „Evening Standard“ katonai munkatársa megállapítja, hogy a német csapatok ma, a nagyküzdelem ötödik évében éppen olyan erősek, mint a múltban, a katonák nagy vitézséggel harcolnak s a csapatok felszerelése megfelelő. Egyre újabb bizonyitékát adják annak, hogy a nehéz helyzetek felett is ügyesen uralkodni tudnak. Egyáltalában nem jogosult tehát az a várakozás, amely német katonai összeroppanásra, vagy a szövetségesek könnyű partraszállására számit Franciaországban. *DÉLIT ALI ÁB AN CSAK HELYI ÜTKÖZETEK VOLTAK, jelenti a német hivatalos közlés. A német csapatok visszaverték a briteknek és amerikaiaknak a Volturno Ívben megkísérelt előretöréseit. Stockholmba érkezett hírek szerint — jelenti a Budapesti Tudósító — a szövetséges katonai szakértők körében mindinkább előtérbe kerül az a kérdés, vájjon nem következik-e el hamarosan az az időpont, amikor az angolszászok olaszországi hadműveleteiket összhangba hozzák egy balkáni hadjárattal. A 1 „Szociáldamokraten“ cimü svéd lap tudósitója úgy értesül, hogy a balkáni invázió előkészületei befejezéséhez közelednek s hogy az erre a feladatra kijelölt csapatok parancsnoka Clark tábornok lesz. kocsit, páncéltörő puskát, gránátvetöket és egyéb nehéz és könnyű gyalogsági fegyvert. A középső arcvonalszakaszon a Szovjet Csernigovtól északnyugatra és Szmolenszktől nyugatra folytatta többszörös áttörési kísérleteit és nagy erőkkel támadta állásainkat Veliki je Lukitól délre is. Az ellenséget kemény küzdelemben és ellentámadásokkal visszavertük, a helyi betöréseket elreteszeltük. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: A keleti arcvonal középső és déli szakaszán nagy küzdelmek folynak. Az Azovitengertől Velikije Lukiig a bolsevisták a legszélesebb arcvonalon folytatták egyes súlypontokon áttörési kísérleteiket, amelyeket mélységben mindig újabb kötelékekkel Kél levészhadosztályt és egy páncélos dandárt veszített a Szovfet a Pripiet-torkolatnái
