Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-17 / 235. szám
Vasárnap 1943 ©JsMfter if ET >fro 30 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMZ 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 235. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71 SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA November 1-től magasabb lesz a kenyér-fejadag A kolozsvári ni unkásparlamenl Az erdélyi magyar munkásság kiküldöttjei a mai napon tanácskozásra ülnek össze Kolozsváron. Megbeszélik az erdélyi munkásság legfontosabb kérdéseit. E kérdések tekintetében nincs okunk arra, hogy a tanácskozásoknak elébevágjunk s bárminemű állásfoglalással beleavatkozzunk azokba a problémákba, amelyek tisztán kari jellegűek. örömünket fejezzük ki azonban afföiött, hogy a nemzeti gondolat mellé állt erdélyi magyar munkásoknak oly népes par lanientje ülhet össze Erdély fővárosában és nem kevesebb, mint 72 kiküldött emeli fel szavát a magyar munkás nagyobb kenyeréért, emberibb sorsáért, a magyar munka értéke és becsülete mellett. Ez az értekezlet újabb bizonyságtétel lesz a magyar közélet egyik uj igazságának. Annak tudniillik, hogy a magyar munkásság szakmai és egzisztenciális kérdéseit meg lehet oldani a nemzetközi és marxista alapokra épített munkásszervezetek keretein ldvül is, még pedig olyan eredménnyel, aminövel a nemzetközi jelszavakat lobogtat* munkásmozgalmak nem dicsekedhetnek, legalább is a múltat Illetőleg: békés utón. kölcsönös megértéssel s jóakarattal még a legmérgesebb helyzetekben Is meg lellet teremteni azt a megoldást amely mind a munkásnak, mind a munkaadónak érdekeit szolgálja. A sztrájkok, bérharcok a mult lidércnyomásos emlékeivé halványultak s az erdélyi munkásnak éreznie kellett, hogy a munkaadó többé már nem kizsákmányoló, gaz kapitalista, s maga a munkás sem hazátlan proletár. A hazatérés óta eltelt három esztendő alatt már igen sok és igen szép esetét figyeltük meg a munkaadók emberi és szociális jóindulatának s ezzel párhuzamosan az erdélyi munkásságnak azt az erösbbödö' tudatát, hogj kedves és értékes fia a legszebb, legősibb életközösségnek: a nemzetnek. A mái történelmi idők mindenkitől rengeteg áldozatot követelnek. Munkateljesitményben, fegyelmezettségben, igényekről, néha a legelemibb igényekről való lemondásban mindnyájunk sorsa közös, de bizonyos, hogy a mai idők áldozathozatalának legelső arevonalbeli névtelen hősei épp a magyar munkások. Meleg szívvel, büszkeséggel és tisztelettel hajtjuk meg tűrő és dolgos életük előtt az elismerés lobogóját és jól esnék, ha — a harctéren áldozatot hozó névtelen hősök mellét diszltö vitézségi érmek mintájára — a maga helyén becsülettel és tisztességgel kötelességét teljesítő munkás zubbonyán is ott látnok a magyar munkál kitüntető érdemrendet. Valószínű azonban, hogy7 az öntudatos magyar munkás maga nem is tart igényt kötelességteljesltése ilyenforma elismerésére, Iranern megelégszik azzal a tudattal, hogy minden mozdulata a szerszámgépen a jelent illetőleg épp annyi, mint a frontkatona testi fáradalma s vérehullatása az arcvonalon: a magyar munka honvédelem s egyik fontos záloga a szebb és jobb magyar jövendőnek. S ez a jövendő — hisszük, reméljük és valljuk — a magyar munkás előtt is tágabbra nyitja a boldogulás kapuit. A magyar haza nem lesz hálátlan dolgos •. fiaihoz s mindig lesznek annak a mély elhatározásnak, annak a nagy célkitűzésnek magyar szószólói, hogy a magyar munkás jóléte, emberi sorsa a magyar élet egyik legfontosabb sorskérdése és mint Ilyen a magyar jövendő egyik legbiztosabb alapköve. A magyar munkásnak ma nincs más kötelessége, csak egyr: a termelő, alkotó munka, a helytállás a holnapért. Helytállásukban meg kell őrizniük nem csak munkakészségüket, fegyelmezettségüket, hanem magyar lelkűket Is. S lelki épségük megóvása, a magyar sorssal való szoros frigyük megbont hatatlansága m a , napjainkban épp olyan fontos fényező a nemzet életében, mint a műhelyben végzett munka. A magyar munkásszcllem öntudatositása m a az BLPBK ÉS HZ BPEHNINEK KÜZfiTT ÉPÜLT Kl BZ UJ NÉMET VÉDELMI RENDSZER A Szovjet Egyiptomban repülőtereket létesít Japán nem vonja vissza csapatait Timor-szigetérol Kremjencsugnál alakult ki a keleti front uj súlypontja A Szovjet kivonul Turkeszlanból ? átözeledifc a német megtorlás órája KEPÜLÖKOPORSÖK lettet a repülő-' erődökből, irja a Német Távirati Iroda a Frankfurt és Schwein furt légiterében kivívott jelentős német légigyőzelemről. Ismeretes, hogy a német légvédelem a 300 támadó amerikai bombázóból másfél óra alatt majdnem a felét lőtte le. Ez a támadás az ellenségnek több, mint 1400 válogatott pilótájába került, irja a német, katonai szakértő s ezek olyan veszteségszázalékok, amelyek már komolyan latbaesnek, bármilyen anyagi tartalékereje legyen is még az ellenségnek. Német hivatalos megállapitások szerint az amerikai és angol légierő október folyamán a német birodalom légiterében 441 bombázó gépet vesztett. Szeptemberben ugyanitt 254 repülőerőd veszett el. így tehát az októberi veszteségek ezt a számot 14 nap alatt kereken 80 százalékkal haladták túl. A legnagyobb veszteséget az amerikaiak szenvedték, amennyiben 316 négymotoros bombázójuk pusztult el Németország fölött. Berlini katonai helyen rámutatnak arra, hogy az egyre hatásosabbá váló német légvédelem egyik oka az, hogy ş vadászgépek ágyúi sokkal nagyobb ürméretüek és nagyobb robbanó erővel rendelkező újfajta lőszerrel vannak ellátva. Németországban hosszabb ideje rendkívül fontosnak tartják a légi fegyverkezésben a vadászgépek számának növelését. E munkálatokkal kapcsolatosan megállapított összefüggő tervek kezdenek megvalósulni — állapítják meg Berlinben — és hatásuk a harctereken máris mutatkozik. A jelek általában azt mutatják, hogy a német légvédelem kezd felülkerekedni. Berlinben még azt is megjegyzik, hogy a brit—amerikai bombázók elleni harc legnagyobb eréllyel történő fokozása ellenére a német hadvezetőség pillanatra sem hanyagolja el az előkészületeket a régóta bejelentett megtorlásra. Katonai körökben leszögezik, hogy ennek a megtorlásnak a megvalósítása mindjobban közeledik. Az amerikaiak sem tagadják, hogy a legutóbbi légitámadás alkalmával súlyos veszteségeket szenvedtek. Természetes, hogy jelentéseik jelentékenyen kevesebb repülőerőd elvesztését ismerik be. Az amerikai légierők parancsnoka, sőt maga Roosevelt elnök is nyilatkozott az amerikai repülőerődök Schweinfurt fölötti katasztrófájáról. Elismerték, hogy a támadás során 60 nehéz bombázót vesztettek el és ezzel együtt 593 amerikai repülő tekinthető eltűntnek. A ' <.inök befejezésül megjegyezte: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy naponta 60 bombázó gépet veszítsünk és ezt nem is fogjuk tenni“. A VÉDERŐ FÖPARANCSNOKSAGANAK szombati hivatalos közleményéből megállapítható, hogy a támadó szovjet hadseregek az eddigi súlyponton folytatják támadásukat. Különösen heves harcok folynak Krenijancsugtól délkeletre. A DNB katonai munkatársa azt irja, hogy bár a keleti harctéren a Szovjet támadó tevékenysége ismét fokozódott, azt is meg lehet állapítani, hogy nagyobb offenzív megmozdulást aránylag sehol sem ért el. Aş elmúlt napon két különösebben érdekes jelenség észlelhető — irja a német katonai szakértő. Nevezetesen az, hogy a német ellentámadások a Gom el tői délre elterülő vidékről kiterjedtek egészen a Dnyeper középső folyásáig. A szovjet támadások súlypontja Meritopolj és Zaporozsje közötti területről áthelyeződött a SzmolenszK- től nyugatra eső területre. Itt újabb áttörési szakasz alakult ki. A német hadvezetöség a nagy keleti csatákban továbbra is alkalmazza a taktikailag bevált arcvonaimegröviditéseket — jegyzi meg a német katona: szakértő. Általában a harcok arra mutatnak, hogy a Szovjetnek nem könnyű elérni azokat az állásokat, amelyeket még az esős idő beállta előtt meg akart szerezni. Berlini katonai körökben & képzelet szüleményének mondják azt a hirt, hogy az úgynevezett nyári és téli szovjet haderőn ldvül egy közbeeső hadsereg is létezik. \ A legújabban beérkezett jelentésekből kiderül az is, hogy a szovjetorosz támadó hadműveletekben uj súlypont alakul k*. Kremencsugtól délnyugatra. A bolsevisták október 15-én heves tüzérségi előkészítés után a dnyeperi hidföből kiindulva erős gyalogsági és páncélos erőkkel támadásra indultak. Az elkeseredett harcok még folynak * A DÉLOLASZORSZAGI ARCVONALON a német hadosztályok előretolt csoportjai a Campagne! síkságon elhárították a túlerő-■MBM———BMilUliUmiiaiM ben lévő angolszász támadásokat — jelenti a véderő főparancsnoksága. A déli Apenninekben és Északapuliában említésre méltó harci cselekmény nem volt. Kesselring tábornagy csapatai az angolszász csapatok áttörési kísérleteit. r,-,twgí(tony harcmodor alkalmazásával hiúsítják meg. . A fasiszta köztársasági hatóságok a Wehrmacht közegeivel karöltte erőteljesen folytatják az olasz férfiak sorozását. Nyilvánvalóan azzaj a szándékkal, hogy egész Északitália emberi és anyagi erejét bevessék az angolszászok elleni harcba. Graziani tábornok, Rommel és Kesselring tábornagyok rendelkezéseket adtak ki az olaszoknak a német hadseregbe való jelentkezésére. A fasiszta védelmi minisztérium pénteken felhívást közölt az 1924—25. évben születettekhez s azokat november 15-re katonai szolgálatra hívták be. A németek tervszerűen kiépítik olaszországi védelmi rendszerük hátsó állásait. Rundstädt vezértábomagy, alá a nyugati megszálló erők főparancsnoka, a napokban megszemlélte az Alpok és az Apemiinek között hónapokon át tartó munkával, kiépített erős védelmi rendszert. A jelentés a védelmi övezet harci készenlétét és ütőerejét állapítja meg. * A SZOVJETUNIÓ Földközi-tengeri offenzivája tovább tart. Nemrégiben került nyilvánosságra, hogy a Földközi-tengeri bizottság szovjetorosz tagjául Vizsinszkij népbiztoshelyettest nevezték ki s ezzel Dimitrov, a Komintern egykori főtitkára után már a második jelentős súlyú szovjet politikus kezdi meg a „munkát“ a Mediterrán térben. Ugylátszik, a bolsevizmus különösen Egyiptom iránt tannsit nagy érdeklődést és ezt az államot tekinti kiindulási bázisnak további tervei számára. Ennek többféle magyarázatát is lehet adni. Egyré'zt elég hasznothajtónak mutatkozna megdolgozni az odatelepitett jugoszláv és görög emigráns kormányok környezetét s ha a Szovjet nem is tudta elérni, hogy ezek a kormányok Moszkvába tegyék át a székhelyüket, igy félúton elébük jőve, talán elérhetik céljukat. Számolni lehet azzal is, hogy Egyiptom politikai szenvedélyektől fütött ország s meglehetősen nagy proletártömegekkel rendelkezik, akik csöppet sem tanúsítanak barátságos magatartást Anglia iránt. Ha ezt az oroszok megfelelően ki tudják haszszent kötelesség és mint minden kötelesség: súlyos feladat. Hiszen nem titok, hogy mily elszánt és ádáz harc folyik annak érdekében, hogy a nemzet mellé állt magyar munkás magyar öntudatát, magyar hitét megingassák. A nemzetköziség és a marxizmus magyarországi partizánjai minden alkalmat megragad naiv arra, bogy elhitessék: megtévelyedett az a niagyar munkás, aki magát magyarnak és nem hazátlan proletárnak érzi és vallja. A magyar munkásnak fel kell készülnie arra, hogy a marxista dialektika és propaganda arzenáljának minden fegyverneme összpontosított tűzzel támad lelköletére, öntudatára, hitére, jövőbe vetett bizalmára, hogy elszakítsa azt a láthatatlan s mégis meglévő szent köteléket, amely a termelés hatalmas ütemében ziháló magyar munkásszivet az egyetlen nagy magyar család valóságával, a hazával köti össze elválasztlia tat tanul. Bizonyosra vesszük, hogy az erdélyi magyar munkásság Kolozsváron megtartandó parlamentje ebben az Irányban is gerincesen állást foglal s messzehangzó szóval hirdeti a magyar munkás és a magyar haza egy•násraufcaiásának boldog örömét.
