Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-15 / 233. szám
-I Pén iele 1943 október iS $ r §c> fetp C/j A* «ra^y /íra 16 fillér GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ-----POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. or/JunnxiOZiLUoriU, n*/vi/u»n f íixrMJ cics NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ÓRÁK KÉRDÉSE AZ OLASZORSZÁGI ANGOLSZÁSZ OFFENZIVA MEGINDÍTÁSA mm WM' mimpiwiimi m*nihmBawwan—i m m iiwi»i;ifffliiTOfiia«r e^ i«grs*?gg»u'i la—jiBeMBp — állapítják meg berlini katonai körök Moszkva nem hajlandó a Szovjet halárairól tárgyalni A madridi német nagykövet nem vette át Badoglio megbízottjától a hadüzenetet Németország továbbra is semlegesnek tekinti Portugáliát A diplomáciai arcvonal kát érdekes híre : Újra Olaszországba érkezik Spellman érsek! Két előkelő spanyol diplomata Londonba utazott DIPLOMÁCIÁI OFFENZ1VABA KEZDTEK az angolszász hatalmak a moszkvai I értekezlettel kapcsolatban. Még meg sem kezdődött ez a sokat tárgyalt és sokat vitatott megbeszélés, amelyen — mint az angolszászok sajtója szinte egyöntetűen megállapítja — az európai térség jövendő elrendezésének kérdését és az angolszászok és a Szovjet egymáshoz való viszonyát akarják tisztázni és körülhatárolni s máris kiderül, hogy az ellentétek olyan súlyosak, amiket aligha lehet, egy rövid kéthetes megbeszélés keretében áthidalni. Moszkva ugyan megmarad eddigi taktikájánál — a hallgatásnál. De ez a hallgatás, — amint azt a semleges sajtó is aláhúzza, — félelmetes és fenyegető. Mert imperialista vágyakat és megalkuvást item ismerd követeléseket rejt. Azzal mindenki tisztában van, hogy a Moszkvába utazó angolszász külügyminisztereknek nem lesz könnyű dolguk. Hiszen talán olyan kéréseket, vagy helyesebben ellentámadást nein tűrő hangon előadott kívánságokat kell majd megtagadniok, ami könnyen a szövetséges társak egymásközötti megértésének maradványait is semmivé teheti. Kétségtelen, hogy Nagybritánnia és az Egyesült- Államok közvéleménye bizonyos szorongással tekint az értekezlet elé s mind több sajtóhang áralja el: attól tartanak, hogy a szövetséges! jó viszony érdekében túlságos engedményeket tesznek az URSS-nek. Az angolszász államok po’itikai vezető köreinek véleményét fejezi ki két igen tekintélyes angolszász személyiség cikke, ami a közelmult napokban jelent meg. Lord Straborghl, a Lordok Házának egyik legtekintélyesebb tagja cikket irt az egyik argentin lapban a moszkvai értekezletről. Az angolszász hatalmak politikai vonalvezetésével tökéletesen tisztában lévő angol főrend többek között ezeket írja: ,Az a körülmény, hogy Hull külügyminiszter előrehaladott kora ellenére is elutazik Moszkvába, arra mutat, hogy a Fehér Ház nieg akarja javítani viszonyát a Kremllel. Kérdés azonban, milypn messzire hajlandó Washington az engedékenységben elmenni, mivel az USA népe nem óhajt túlságosan szoros kapcsolatot a Szovjettel. Ez a tényező nagy súllyal esik a latba, mert Roosevelt a küszöbön álló elnökválasztás miatt nem távdodhaUk eí a közvéleménytől.“ Straborghl ezután megál'apitja, hogy befolyásos amerikai körök amellett kardoskodnak, hogy az egyesült nemzetek fokozottabban terjesszék del háborús tevékenységüket Ázsiára. Befejezésül felsorolja a moszkvai értekezlet várható pontjait, amelyek szerinte 1. a második harctér kérdése; 2, a Kaltiáiiamok jövője; 3. a lengyel kérdés; 4. a balkáni kérdés; 5. az iráni helyzet. „Mindezek a kérdések — írja Lord türaborghi — egyelőre teljesen bizonytalanok még és aligha fognak Moszkvában megöl dódni. A moszkvai értekezlet balsikere azonban súlyos következményeket vonhat maga után.“ Nem kevésbbé figyelemreméltó Lord Wansiítart éles támadása a „Sunday Utspatch“-ben a moszkvai szabad német bizottság és általában a Szovjet Németországgal szembeni politikája ellen. Georg Schröder, az „Europa Press“ főszerkesztője ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg: „Ha Eden » moszkvai konferencián fölveti B német kérdést, akkor égő cigarettával közeledik a tárgyalóterem köré hurcolt riinamithoz.“ Ez az egy mondatba összefoglalható véleménye az orosz politikai élei egyik legkiválóbb német ismerőjének. Lord Wansittart cikkét nyilvánvalóan az a félelem diktálta, állapítja meg Schröder, hogy a Szovjet Németországgal szemben) politikája, élesen elválhat az angolszászokétól. Közismert, hogy Wansittart egyik legbizalmasabb barátja az utolsó londoni osztrák követ, Franckenstein báró és úgy tudják, hogy ez az emigráns diplomata erősen befolyásolta Wansittartnak a kontinensre vonatkozó politikai elképze'éseit. Ez a befolyás főleg a wansittarti koncepció erős poroszellenességében nyilvánul meg és abban csúcsosodik ki, hogy a legyőzött Németországot föl akarja darabolni, kialakítva egy külön osztrák-dé'német államtömböt. Nem lehetetlen azonban az setn, hogy Wansittart csak egy szorosan elhatárolt poétikai csoportosulás véleményét fejezte ki, mert például a „Dagens Nyheter“ londoni tudósítója legutóbb azt táviratozta lapjának, hogy Anglia nagy súlyt fektet arra, hogy a moszkvai értekezleten a tárgyaló felek véleményének és magatartásának azonosságát, Németországgal szemben megállapíthassak. ‘ Ernest K. Lindley, akit a legjobban értesült washingtoni újságírónak tartanak, a . News Wee“ clmü lapban irt cikkében hangsúlyozza, hogy egyedül Németország jövőjével kapcsolatosan támadhat komoly ellentét a moszkvai tárgyaló felek között Lindley ilyen kérdéseket tesz fel: „Va'óban azt akarják az oroszok, hogy Németország háború előtti határai közé. húzódva erős maradjon? Ilyen esetben megkockáztatná az angol—amerikai hatalmaktól való elidegenedésüket ? Nem nehéz ezekből a kérdésekből kiolvasni az aggodalmat, s az o!thatatlan gyanúját arrna«, hogy Oroszország arra gondol: Németország katonai műszaki cs szervezési képességeit fölhasználva, bevonja a Szovjetorosz rendszerbe. Londonban és Washingtonban erősen kételkednek abban, hogy csak egyszerű propagandafogás a moszkvai szabad német bizottságnak az az Ígérete, hogy háború után Németország megőrizheti hadseregét. Valamilyen módon az orosz érdekkörbe vont Németország gondolata aggodalommal tölti el a moszkvai tárgyalásra készülő nyugati hatalmakat. Féligmeddig szenzációnak számit a moszkvai kormány első hivatalos állásfoglalása a háromhatalrni értekezlettel kapcsolatosan, amely a „Pravdádban jelent meg. Ebben a cikkben egyszerűen értelmetlen fecsegésnek nevezi a. Szovjet határok megállapításáról folyó angolszász vitát. A szovjet nyi'atkozat hangsúlyozza, hogy ilyenről nem fognak tárgyalni Moszkvában és kizárólag n közös habom» erőfeszítés fokozását határozzák meg. Német politikai körök nézete szerint ez a nyilatkozat nagy kiábrándulást okozhatott az angolszászoknál és barátaiknál. It A KETTÉSZAKADT OLASZORSZÁG politikai és katonai vezető köreiben mind mélyebbé válik az ellentét. Ez a két külön széthúzó erő, ami a felület alatt eddig is működött, most nyiltaj^ is fellephetett. Egyik oldalon Mussolini áll, hü maradt fasisztáival, hangoztatva, hogy az olasz nép törhetetlenül kitart a tengelj mellett a végső győzelemig. Ugyanakkor Badoglio hadat üzent Németországnak, hangoztatva, hogy ez az olasz nép kívánsága. Az olasz nép e két csoport között szenved és vérzik s tán egyedül ö az. akinek a véleményei senki sem kérdi. Annyi azonban kétségtelen, hogy akár Mussolini, akár Badoglio sikere kizárólag fegyve.rbarátai győzelmén múlik s éppeu ebben rejlik mindkét rendszer alapvető gyöngesége. A Mussolini köfül csoportosult fasiszta vezetők igen élénk tevékenységet fejtenek ki mintegy ellensúlyozására Badoglio legutóbbi lépésének. Grösst sorhajókapitány, a tóvagkereszttel kitüntetett olasz tengeralattjáró parancsnok egy Atlanti-tengeri kikötőből rövid rádióbeszédet mondott. Megállapította, hogy az Atlanti-tengeri olasz kikötő valamennyi tisztié és legénysége hű. Olaszországhoz és a Dúcéhoz. Felhatalmazták — mondotta Gross! —, hogy nevükben továbbítsa ezt a nyilatkozatot- ,JSgyiküknek sincs a legcsekélyebb kétsége sem Németország győzelmében. Olaszországnak saját jövője érdekében tovább kell küzdenie, mert egykori szövetségesüknek, oldalán győztesen fejezik be a háborút.“ Pavolininek, a köztársasági fasiszta párt titkárának legutóbbi sajtónyilatkozatából kiderül, hogy az újjászervezett Mussolinikormány széles rétegek bevonásával óhajtja, megszervezni az uj fasiszta államot. így többek között kijelentéseket tett az oiusz törvényhozó országgyűlés megalakításai ól, melyet a legközelebbi jövőben az egyik északolaszországi városban ' luvnak össze, Ennek a törvényhozó testűiéinek ezer tagja lesz és mint PavoHni megállapította, magába foglalja a nép valamennyi larsa.da.lmi rétegét. Az Qrszággyülés munkarendjében szerepel a monarchia likvidálása is. Mialatt' Északolaszországban Mussolini szervezkedik, a Németországgal immár hadbanálló Badoglio-rezsim a. délolasz területeken és meginkább az angolszász katonai és diplomáciai központokban igyekszik megerősíteni helyzetét. Ennek eredménye volt az a közös angol—amerikai-—orosz nyilatkozat, melyben elfogadták az olasz nép és az olasz haderő — azaz Badoglio — tevékeny együttműködését a Németország elleni háborúban, közös hadviselői minőségkén. Hangsúlyozták azonban, hogy ez semmiben sem befolyásolja a fegyverszüneti feltételeket. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a feltételek csak azoknak a szolgálatoknak az alapján változtathatók meg, amelyeket az olasz kormány tesz az egyesült nemzetek ügyének. Az „Exchange Telegraph“ washingtoni jelentése szerint a Badogllokormány hadüzenetének tulajdonképpen csak katonai jelentősege van. A londoni sajtó különben feltűnő tartózkodással veszi tudomásul azt a tényt, hogy a Bndogliokormány hadatüzent Németországnak. A „Times“ a következőket írja; Badoglio döntése csak feltételes értékű. Égj hadüzenet jelentősége attól függ, mennyire érdemel hitelt a kormány, amely a háborút megüzeni. A továbbiakban megállapítja, hogy nem szabad derülátónak lenni él * szövetségesek küszöbön olló feladatait túlságoson könnyűnek tekinteni. Csak a fejlemények mutatják meg, hogy Badoglio kormánya mennyi olaszt tud mcgmozgalnl az egyesült nemzetek melleit. E meglehetősen fanyar angol sajtóhang ellenére kétségtelen, hogy a katonai együttműködés Eisenhower és Badoglio között fennáll. Az északafrikai szövetséges főhadiszálláson azt hiszik, hogy Badoglio, vagy személyes megbízottja tagja lesz Uftremhoscer vezérkarának. Ugyaninnen érkező hírek szerint Badoglionok jelenleg 5 -9 hidászt >*y áll rendelkezésére. Az- első gyakorlati kérdés, amely Oiaa*grsgág hadvt.qeJó féllé való elismeréséből
