Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-26 / 218. szám
s IffUETlUjSXG IMS, SZEPTEMBER 26. A GYANÚ Irta: Bíró János A megátkozott Bejött, körülnézett, köszönt. Nyakát kissé elörenyujt'otta, árpát feltartotta, elegáns,' diszkrét mozdulattal, mint egy finom vadászkutya, ha idegen szobába téved. Szemében különös fények égtek, úgy nézett rám, mint hajdan az oroszlánok az arénákban az öskeresztényekre. Megállt az asztalom előtt, biccentett és elémrakott három irkát. Olyan közönséges olcsó füzeteket, amilyenekbe az elemi iskolás tanulók nagy szuszogások s erőlködések közepette nyelvtani dolgozatokat Írnak. Az első irka közepére színes plaj- básszal ez volt felírva: Könny Patak vagyis életein versei Három Kötetben. ,A cimiratot színes virágok vették körül, zöld levelek és ágak közül kukucskált elő. Kétfelöl galambok néztek némi érdeklődéssel holmi tekergőző csúszómászók felé, amelyekről kezdeti tájékozatlanságomban azt hittem, hogy giliszták, utóbb azonban kisült, hogy viperák. Na — gondoltam — még csak éppen ez hiányzott'nékem, most a hónap vége felé. Letettem toliamat és megkérdeztem látogatómat, mivel lehetek szolgálatára f — Szeretném kiadni verseimet és azért hoztam, hogy szíveskedjék ismertetni az újságban. — Ki akarja adni őketf — kérdeztem tárgyilagosan és . közben alaposan szemügyre vettem a költőt. Meglepetéssel láttam, hogy látogatóm — amint mostanában mondani szokták — a mélyrétegből való. A ruhája otthon szőtt-font, zekéje gyapjuszálain fennakadva még ott rezegnek s himbálóznak az apró széna- s szálmalöredékek, bakancsára pedig a falu pora-sara tapad. Tájékozatlan és jóhiszemű egyszerű lélek ■— gondoltam —de azért megkérdeztem tőle: — Mennyi a napszám, mostanában ott künn a, falun? Szép kerek összeget, mondott. Koszttal, vagy anélkül? — faggattam tovább. ■Persze, hogy koszt nélkül — válaszolta, r— meg kell fiéctni a munkát! — Hát akkor figyeljen ide — szóltam és közelttajolva a fülébe súgtam azt az összeget, amennyit itt a városban egy versért fizetnek a legtehetségesebb poétának. Válaszul és érzelmei kifejezéseként egy olyan zamatos, és eredeti népiest mondott, hogy majd fianyatestem, Közben olyan képet vágott, mintha éhomra egy korty szil- vórium helyett tévedésből az ecetesüvegböl húzott volna egyet. Gondoltam, észretér: veszi g ,Jíönny Pataku-ot és visszamegy a falujába ■— kapálni. Tévedtem. Néhányat nyelt. Legyintett és azt mondta: — Odaadom ingyen. Csalt nyomassák ki. Súlyosabb eset —- állapítottam meg és megkérdeztem, hogy szerelmes-e, nem évez-e néha, vágyat, hogy kiszaladjon a■ világból, kiugor jón a bőréből, vagy hasonlókat. Mindent érzek, olyanokat érzék, amiket más ember sohaséhn érzett ts nem csinálok egyebet, csak írom a verseket. —- Sírni szokott? — kérdeztem szakértő módjára. — A költemények írása előtt, közben, vagy után? — érdeklődtem tovább. — Remélem, nem járt iskolába, de Olvasta Pascal és Veres Péter munkáit — folytattam — és csinált már néhány tervezetet sorskérdések minél gyökeresebb rendezéséről?! költő' minden kérdésemre megfelelt. Őszinte volt és egyszerű, de mámoros, ködös és nagyon csökönyös. Minden lehetséges ■módon megkíséreltem kijózanítani. De mint a holdkóros, ha rásüt az éji vándor sápadt fénye, ö is minduntalan visszaesett s lebegő tétovázással lépkedett a főidtől messze emelkedő csúcsok felé. — Hivatalba teszlek —- mondtam neki. —— Szép egyénruhái kapsz és egyszer majd nyugdijat is. Legyen eszed, hagyjad a .verseket, a rímeket és ne sírjál. — Nem — modta a költő. — Nekem nem kell jiivatal. nem kell nyugdíj és. szép ruha. Nekem csak az kell, hogy nyomtassák ki a verseimet. Szegte fénylett, tekintete a messzességbe révedezett és mondani,- rebegni és sírni kezdte a „Könny Pataka legszebb gyöngyeit. — Elég! —- mondottam. — Ne mond tovább: ' Mindent megértettem,. Te költő vagy. Vérbeli, megvett és’ megátkozott és ■népies. Hódolok előtted!-Írni fonok rólad és a fJZönny Bo,tak“-ról. Neked dicsőség kell. Hírnév. Menj uladra — mondottam. Elszaladtam a nyomdába, egy tégelybe nyomdafestéket tettem s búcsúzáékor átadtam, neki, Lelkére kötöttem, hogy ha az élet. és emberek bántják, ha, nagyon fáj neki, akkor — szagolgassa meg. .. TÚRÁN LAJOS J6 ára és ló hirdetésem* L 1 alapja a Jó ttzlebuenetitek 1 Ä nagy bérház negyedik emeletén megürült egy lakás- A kétszobakonyhás lakás, amelyben az agglegény bank- igazgató lakott, amig főbe nem lőtte magát. A magányos férfit egy reggel átlőtt halántékkal, holtan találta takarítónője. Mert minden ajtót nyitva talált- nemcsak ő, de a hatóságok is arra gondoltak, hogy az agglegényt agyonlőtte valaki. Agyonlőtte valaki a pénzéért, vagy valamelyik nőismerőse féltékenységből, ahogyan már nem egyszer lehetett ilyesmit hallani. De amikor a biztos nyomok után kutattak, kiderült, hogy az agglegény bankigazgató önkezével vetett véget életének. Búcsúlevelét a szivartárcájában találták meg. Mindössze néhány soros búcsúlevél volt, minden élelmességtől mentesen. Az öngyilkos megírta benne, hogy ne gondoljanak bűntényre- gyilkosságra, mert ő végzett magával, még pedig „előre megfontolt szándékkal“... A hatóságok és ismerősök eleinte kételkedtek az agglegény „előre meg- fcntolrtszándéku“ végzésében, de az Írás- szakértő- aki a búcsúlevél sorait alaposan áttanulmányozta, „minden kétséget kizáróan“ megállapította, hogy a bank- igazgató csakugyan öngyilkos lett.—De mi oka lehetett rá? — találgatták az emberek.. —- Hiszen úgyszólván semmi gondja sem volt. Különösen anyagi gondja nem lehetett. Lelkiek?... Nem, senki nem ismerte úgynevezett lelkiéletet élő embernek a majdnem rideg, számitó agglegényt. De az öngyilkosság megtörtént s azon változtatni nem lehetett. Tehát ebbe bele kellett nyugodni. Igen- ebbe bele is nyugodtak volna már, csakhogy előkerült az agglegény lezárt íróasztal fiókjából egy másik levél is. Ez pedig a végrendelet volt. Ennél érdekesebb végrendeletet sem írtak még. Úgy szólott, hogy a lakásban található valamennyi ingatlan és értéktárgy azé legyen, aki legelőször jelentkezik a megürült lakásba lakónak. A végrendelet mellett megtalálták a szabályszerű leltárt is. Az is alá volt Írva két tanú által, akár a végrendelet s mindkettőt közjegyző hitelesítette. Tehát meg se lehetett támadni semüyen formában. Egyébként nem, is lett volna,, aki megtámadja- Az öngyilkos, különc életet élő agglegénynek nem voltak hozzátartozói. A végrendelet végrehajtásóval pedig éppen a közjegyzőt bízta meg, aki annakidején azt hitelesítette. Az öngyilkost — érdemeire való tekintettel, — a hatalmas bankvállalat saját halottjának tekintette Az örökös tehát még a temetés költségeivel sem lett szegényebb. Igenám, de ki lesz az örökös?- . • Ezt szerette volna tudni min-, denki a hatalmas bérházban, akárcsak az öngyilkos ismerősei körében Mert közöttük is akadt volna titokban nem is egy, aki szívesen beköltözött volna az elárvult lakásba, hiszen mindezen . felül még nyomban örökölhetett volna is- De az igazat megvallva, egyik szégyelte a másiktól igényt tartam egy ilyen örökségre, ezért hát ök is feszülten várták a lakókkal, mikor jelentkezik majd egv igénylő a megürült lakásra. Egy hét telt el már a temetés óta s még mindig nem jelentkezett senki, .n lakást a házmester annak módja és rendje szerint lezárta, sőt le is pecsételte, hogy abban senki kárt ne tehessen. Hisíoa amugyis felelősséggel tartozott az uj lakónak- aki egyben az örökös is lesz, igy hát mindenre úgy vigyázott, mint a sajátjára- Végül megjelent a lakó. A nagy bérház lakói úgy felbolydultak a hírre, mintha a bérház valamelyik zugában tűz ütött volna ki- Mindenki a lépcsőházba és a folyosókra tódult, mert látni akarta az uj lakót... Az uj lakó nő volt- Egv ma- I gas, szőke, gyászfátyolt viselő- feltűnően I szép nő- Mindössze husz-huszonötévesnek látszott, de nem is lehetett több. Miért visel gyászfátylat? L— találgatták á lakók s a házmester is nyomban azt kérdezte, amikor a kulcsokat átadta és a hölgyet felkisérte a lakásba- A hölgy azonban nem válaszolt a kérdésre Valami olyasmit mondott, hogy- a gyász mindenkinek a legszentebb magánügye, de ezt úgy mondta- mintha csupán magának mondta volna. — Csak azt sajnálom, hogy bár egy emelettel nincs lejjebb az a lakás — mondotta csöndesen a hölgy, amikor a második emeletre értek a házmesterrel. — De már mindegy, örvendek. hogy megtaláltam a lakást. Ennek örvendek — mondta. — Hát annak lehet is örvendeni — válaszolta titokzatosan a házmester. — Mi már egy hete várjuk, hogy mikor talál ide az uj lakó. Egy hete várjuk a kisasszonyt. A temetés óta . .. — Igen, az éppen egy hete volt — sóhajtotta a hölgy s hirtelen előkapott táskájából egy kicsi- gyászszegélyü zsebkendőt. — Szép temetés volt — szólalt meg a házmester. — Szép temetés volt, Isten nyugosztalja, — Kinek? — nézett rá a hölgy. — Kinek volt szép temetése?. •. — Hát a megboldogultnak — mondta a házmester. Végül felértek a negyedik emeletre. A házmester elővette az előszoba kulcsát, majd a szomszédból áthivott két tanút s előttük levette az ajtóról a pecsétet is- A házmester ment be elsőnek a lakásba. Az uj lakó egyik csomagját is felnyalábolta és bevitte az előszobába, majd visszatért a másik után is és becsukta újból az előszoba ajtaját. ,— Tessék, itt volnánk — mondta a hölgynek. — Itt vannak a kulcsok. A szekrények és az íróasztal kulcsa is. Itt van az Íróasztal fiókjában a végrendelet és a leltár. A temetés óta senki nem járt itt, tehát minden a helyén van, erről meggyőződhetik a kisasszony. A hölgy körülnézett a lakásban s aztán leült az ablakmélyedésben elhelyezett kényelmes székre és szótlanul maga elé bámult. A házmester is hallgatott egy ideig- de aztán megszólalt: — Tálán nem ért valamit a kisasz- szony?. A gyászruhás hölgy hirtelen a házmesterre nézett- mint akit most. ébresztenek meg álmából s azt kérdezte: — És mennyi lesz a lakás bére? — En nem is tudom pontosan — mondta a házmester. — Nekem, tudom, hogy a nagyságos ur havonta tiz pengő kapupénzt szokott adni, mert mindig késő éjszaka tért haza, egyebet nem tudok mondani. Csupán azt tudom még, hogy a nagyságos ur mindig egy évre szokta kifizetni a lakást. Most március van- tehát a jövő évi január egyig rendben van a házbér.* •! — Nem értem — mondta a hölgy, — most már nem- értem az egész dolgot. Hát' ki fizette ki a lakást? — Az igazgató ur — mondta a házmester, — hát nem hallott róla? Az idegen hölgy erre még tanácstalanabbá feszengett a helyén s merően a" házmesterre nézett, aki' már folytatta is: — Én azt' hittem, hogy a kisasszony tudta, hogy mire jött ide. Azért voltam bátor- végrendeletről, meg leltárról beszélni ... Igen, ezekre a szavakra az idegen hölgy is emlékezni kezdett.. . Hiszen egy héten keresztül ő se hallott egyebet, csák leltár ... végrendelet. ., Aztán eszébe jutott a vőlegénye, aki olyan titokzatos körülmények között lelte halálát azon a vadászaton ... De annak nem volt végrendelete, nem volt leltára számára s nem is maradt utána az ó számára semmi, csupán a fekete gyász .. Azért is jött el abból a városból, abból a’környezetből, ahol minden rá emlékeztette, hogy egyedül és mélységesen csupán a gyászának élhessen. Hat évig jártak jegyben. És egyik pillanatról a másikra minden semmivé vált. Ha megesküdtek volna, most az özvegye lenne. De igy?. . . Menyasszonya volt csupán s nem örökölhet semmit egy halott vőlegénytől. Pedig ötszáz-hold földnek a fele éppen kétszázötven hold. Ha felesége lett volna már, ennyi örökség illette volna meg. Különösen akkor, ha gyerekük is. lett volna ... És miért ne? ■ • . Öt-hat. év nagy idő, a gyerek is lehetne már háromnégy éves. Fiú volna, vagy lány- mindegy. csak volna valaki, aki az 5 arcát hordozza tovább, akiben az ő vére és vonásai vannak- Az övé, aki azon a vadászaton olyan titokzatos körülmények között halt meg. —- Egy lövés a tarkóján — mondotta hideglelős izgalommal, maga elé bámulva- mire a hâzmeşler is. megszólalt újból : . , ....... — Igen, az pontosan talált. Nagyon , pontosan. Ezért, volt egy kicsit még gya- I nus is a dolog. De aztán minden tisztázódott, amikor a búcsúlevél, a leltár és a végrendelet előkerült...-— Nincs búcsúlevél, nincs' végrendelet és nincs leltár! — kiáltotta helyéből felugorva az idegen, titokzatos, gyászruhás hölgy. Úgy bántak el vélem- mintha nem is a menyasszonya lettem volna. Úgy... — és keservesen sírni kezdett. A házmester egy ideig tehetetlenül nézte a zokogó, gyászruhás hölgyet, aztán újból megszólalt: — Ezt már mégsem lehet ráfogni a nagyságos urra. tessék nekem megengedni. Hiszen itt vannak a bizonyítékok is. Mindenét a kisasszonyra hagyta. Itt a végrendelete s itt van mellette a leltár is, meg aztán itt vannak a bútorok, az ékszerek, a könyvtára, a képek a falon- itt vannak a szekrényben a ruhák és engedelemmel legyen mondva, a drága alsóruhák, hát minden itt van s az mind a kisasszonyé. Akár ebben a pillanatban is számbaveheti. Leltár szerint. Mindennek a helyén kell lennie s ott van minden, ezt elhiheti. Tanuk előtt zártam be az ajtót, tanuk előtt tettem fel és vettem le belépésünkkor a spanyolviaszpecsétet. Én egyebet nem tudok mondani.., — De mit akar maga jóember? — nézett rá értelmetlenül a hölgy. — Beszéljen végre tisztán, mit akar ezzel mondani? — Beszéljen az irás, a végrendelet — adta át az okmányt a házmester. Az idegen hölgy reszkető, remegő kézzel vette át az írást a házmester kezéből és olvasni kezdte. Alig futhatta át tekintete a hivatalos pecsétekkel és záradékkal ellátott végrendeletet- erőtlenül roskadt le a székre- A házmester egy pohár vizet hozott, letette az asztalra a hölgy elé és szónélkül várakozott az ajtó sarkánál. A hölgy kis .idő múlva magához tért s miden testi és lelki erejét összeszedve, végigolvasta Hajdú Géza bankigazgató végrendeletét, majd a leltárt' kérte el a házmestertől, amiről a végrendelet záradékában tett említést az örökhagyó. Mielőtt a leltár áttanulmányozásához fogott volna, az előtte lévő pohár vízből ivott egy csöppnyit s aztán igy' szólt a házmesterhez: — Most már keadem sejteni, miről van szó ... — Nem is csoda, — felelte rá a házmester- — hiszen tiszta beszéd ez. Tiszta és törvényes. Erről már én is hallottam. Ezt nem lehet megtámadni senkinek. Hiteles. A falon, szemben a hölggyel, fekete keretes, majdnem életnagyságu festmény függött. A hölgy tekintete önkéntelenül is arra irányult. A házmester . azonnal észrevette s megkérdezte: — Parancsolja, hogy levegyem?,.. A télen festtette magáról az igazgató ur. Ö maga sokat bámulta. Nagyon tetszett neki- Egyszer azonban azt mondta kissé itţasan, amikor felsegítettem az emeletre és bekísértem ide a szobába, , hogy jól jegyezzem meg magamnak,, ez a kép nem most olyan- mint 5,. hanem akkor lesz olyan, amikor ő .meghal. Akkor pont olyan lesz — mondta... , ,-r- És csakugyan olyan? — kérdezte feszült figyelemmel a hölgy.... — Pontosan olyan — mondta a Házmester. , — Tehát ilyen volt Ő..« . — Igen, ilyen volt. - . . . „ — És hova van eltemetve? — kérdezte a hölgy. — A nagy temetőben. A hármas parcellában- Könnyű megtalálni, egészen a szélén van a parcellának. Friss fakereszt van a sírja fölött. Hajdú. Géza, élt 46 évet. Ez van a fej fára vésve. A gyászruhás hölgy még mindig kábult volt. Kábult volt a közeli, mélységes gyásztól és keserű virrasztástól s igazában még most sem tudta felfogni, mi történik körülötte?... Annyit már megértett, hogy lakást keresett s véletlenül nagyon hamar rá is talált erre ,a lakásra. Pillanatra az is átfutott az agyán,, hogy neki tulajdonképen .elég volna egyszobás lakás is, de ha már kétszobás lakásra talált, majd egyiket átengedi valakinek. Vagy esetleg kiadja bérbe. Majd eldönti a dolgot később. Ezek részletkérdések s ezek most nem is érdekelhetik. Fontos, hogy már va,n lakása s majd csak eldől a sorsa is jobbra, vagy balra- ki tudja még. Egyedül maradt. Gyászban maradt, csupán ezt érezte s ezen ujhól. és újból sírni- zokogni tudott volna. De pillanatra mégis erőt vett magán s azt rpondta a házmesternek:-T- Ha délután elvezetne a sirhoz, nagyon megköszönném- Délután három, órára visszajövök a városból, ha lesz ideje, jöjjön el velem az igazgató ur sírjához. Viszünk egy csokor virágot is... — Hát az bizony elférne rajta lemondta a házmester!’/-— A temetési koszorúk már úgy is biztosan elhervadtak s nem tett arra azóta senki egy szál virágot sem. — Nem baj, ezután majd teszünk, Gyakran fogunk kijárni a sirhoz s. mindig viszünk rá virágot- Ha jó ember volt, megérdemli... — De mennyire jó volt s mennyire megérdemli — mondotta látszólagos meggyőződéssel a házmester- amikor az uj , lakót lekisérte a lépcsőkönAz idegen hölgy még ki se lépett, á kapun, a nagy bérház lakói, különösen az asszonyi népség, már mind a házmester lakása elé tódult s vallatni kezdték a házmestert. A házmester titokzatosan s nagyon halkan csak annyit mondott: — Áz életemet adom rá, hogy „ezért“ lett öngyilkos az igazgató ur: Hiszen láthatják- hogy gyászruha van rajta — És még megsúgok vaJanaifc délután virágot sziszen.a, salára. >»»
