Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-22 / 214. szám
1943. SZEPTEMBER 22 5 MjBEBTsSirSJgQ A lilokzalos »Hajek-alap« Urban Rudolf dr. uj könyvében szenzációs leleplezéseket közöl a cseh sajtófőnökség gengszter-módszereiről Hogyan „befolyásolta“ a cseh kormány a külföldi sajtót Benes Edénél, az egykori Csehszlovákia megszökött elnökénél talán senki sem gyűlöli jobban a magyarokat. Terveiben, amiket hétről-hétre változtat, a pillanatnyi politikai légáramlások szerint, kivétel nélkül mind Magyarország teljes megnyomoritását tűzte ki céljául. Közismert, hogy a magyar sajtó méltóság- teljes nyugalommal és az igazság tudatában .fölényesen utasította vissza Benes gyűlölködéseit s ezzel kapcsolatosan nyilvánosságra hoztak olyan adatokat, amikből ismét fény derült a világ nagynyilvánossága előtt ennek a sötét államférfinak tevékenységére, aki számára sohasem az igazság és becsület, hanem egyedül saját érdekei voltak fontosak. A prágai titkos aklák Urban Rudolf dr. nemrégen jelentette meg „A demokrata sajtó a prágai titkos akták fényében“ cimü munkáját- amelyben rendkivül.kinos adatokat közöl a prágai kormány sajtóhadiáratáról. A könyv mindjárt bevezetőül megállapítja, hogy a csehek sajtóügyeinek intézője, Hajek sajtófőnök volt, Benes egyik régi bizalmas munkatársa, aki az első világháború idején két esztendeig Bécsben volt bebörtönözve, majd IV. Karoly császár amnesztiát adott neki. Hajek, aki azóta Benes teljes bizalmát élvezte, azt a féladatot kapta mesterétől, hogy nemcsak jó sajtót biztosítson az uj köztársaságnak, hanem afelett is őrködjék, hogy sehol egyetlen hang se emelkedjék a Versaillesi békediktátumok ellen. Hajek egyetlen, de kétségtelenül hatásos módszere a vesztegetés volt. Hajek ur veszteget A prágai minisztériumokból előkerült titkos elszámolásokból és okmányokból megállapítható, hogy a csehek hihetetlenül nagy összegeket áldoztak erre a célra. Hajek ismerte a demokrata sajtó gyengéit és olyan mesterien dolgozott, hogy nem kevesebb, mint harminc francia napilap, folyóirat és hírügynökség állott szolgálatában, akiknek szabály- •szerű szubvenciót folyósított. A Hajek által finanszírozott lapok között voltak kimondott zuglapocskák, amelyeket kizárólag propaganda célból hívtak életre. Ezek nagy összegeket emésztettek fel, de hatásuk aránylag jelentéktelen volt, mivel a szándékaikat nem tudták senki elől eltitkolni. Hajeknek azonban sikerült igen tekintélyes francia lapokat is cseh zsoldba juttatni. A jámbor francia olvasó, amikor kezébe vette megszokott, régi, tekintélyes újságját', fogalma sem volt arról,' hogy egy-egy cikk, amit a lap véleményének gondolt, tulajdonképen a prágai sajtófőnökség sugalmazására született meg. Kétszázezer frankot kap a „Temps“ 1922-ben Benesék által Franciaországban „támogatott“ lapok között szerepel a legtekintélyesebb külpolitikai lap, a „Temps“ évi 160.000 frankkal. Ez az összeg 1927-ig 200.000 frankra növekedett. A „Petit Párisién“ és a Journal des Debats“ 1922-ben 50.000 frankot, 1927-ben pedig már 100.000 frankot hágták. összesen elköltötték a francia sajtóra 1922-ben 401.600 frankot. Ez az Összeg azonban 5 év alatt 746.600-ra, tehát közel a kétszeresére emelkedett. Ezekkel a rendszeres megvesztegetésekkel Hajeknek sikerült elérni, hogy a párisi napilapok Ignagyobb részében teljes mértékben érvényesült Berns politikai vonalvezetése. Sauerwein, a „Canaille“ Hajek egyik legértékesebb „szerzeménye“ Jules Sauerwein megvásárlása volt. Sauerwein, a ,,Matin“ külpolitikai szerkesztője, a francia publicisztika élvonalába tartozott. Természetesen egy ilyen súlyos embert nem lehetett olyan könnyen elintézni, mint valami kis re- volverujságirót. De azért őt is meg lehetett vásárolni. Csak éppeu több pénz kellett hozzá. Benesék ajánlatát vonakodás nélkül elfogadta. Sauerwein fizetését egészen a cseh köztársaság bukásáig folyósították, úgy, hogy tiz esztendő alatt az ismert francia publicista mintegy 300.000 frankot kapott. Emellett Sauer- jvein olyan „nagyvonalú“ veit, hogy más államoktól is elfogadott megvesztegetést. Végül elbocsátották a „Matin“-tól, mert egy bizonyos kérdéssel kapcsolatosan pénzt fogadott el a Quai d'Orsay- tól és egy délkeleteurópai államtól. Sauerwein különben egyre kellemetlenebbé vált a csehek számára is és a párisi sajtóattasé izgatottan jelentette Hajeknek, hogy Sauerwein a „Paris Sóidban (amely különben szintén fogadott el pénzt a csehektől)) különféle „disznósá- gokat“ követ el. Majd igy folytatja Ha- jekhez intézett levelét: „Ha elegendő bátorságunk lesz, megszabadíthatják a francia sajtót ettől a canaille-től. De Osuski, a párisi cseh követ, aki ma is Benes törzskarához tartozik, tiltakozott ez ellen és kijelentette, hogy „nem közömbös számunkra az, hogy mit mond felőlünk Sauerwein.“ A „canaille“ tehát továbbra is megkapta a pénzeit. Weisz kisasszony üzletei Hogy részletekben hogyan dolgozik Hajek, arra a „L'Europa Nouvelle“ története ad leginkább felvilágosítást. Ennek a lapnak a kiadója Weiss kisasszony volt, akinek már a neve is eldrulja faji hovatartozását. Bár lapját rendszeresen *a legnagyobb és legelterjedtebb és természetesen a legtárgyilagosabb politikai szemlének hirdette, minden tárgyilagossága ellenére elfogadott pénzt Benesék- től. Ezt rendszerint úgy oldották meg, hogy fiktiv nevekre nagyszámú előfizetést rendeltek meg, amit természetesen nem is kellett leszállítani. Ilyen alapon Weiss kisasszony évente körülbelül 100.000 csehkoronát kapott. Önagysága virágnyelvet használt a prágai sajtófőnökséggel folytatott levelezéseiben, ilyenformán próbálva elrejteni üzleteit. 193l-ben például igy irt Hajekhez: „Végtelenül köszönöm január 2-án küldött levelének tartalmát. A kért időpontban kézbesítették nekem.“ Előkerült Weiss kisasszonynak egy másik Írása is, amelyben egészen nyíltan beismeri, hogy pénzt kapott a párisi csehszlovák követségtől. A nyugta szerint az „előfizetésért“ 400 angol fontot vett föl s ugyanakkor pedig „különböző szolgálatokért“ 300.000 frankot. Eisenmann, a „tárgyilagos" tudós Benesék megingathatatlan barátja volt Louis Eisenmann nevű zsidó származású egyetemi tanár, aki a Sorbonne-on a szlávisztika tanára volt és ugyanakkor a „Le Monde Slave“ cimü folyóirat szerkesztője. Mondani sem kell, hogy ennek a folyóiratnak anyagi fedezete is Prágából származott. Feladata az volt, hogy tudományos érvekkel támassza alá a kisantant politikájának helyességét s természetesen mindenekelőtt Csehszlovákia létezésének szükségességét. Eisen- mann évente 380.000 frankot kapott erre a célra. Természetesen ezekütán Eisen- mann kizárólag a „független és tárgyilagos tudományt“ szolgálta. Feljegyzésre érdemes tény különben, hogy egész Csehszlovákiában mindössze 5 előfizetője volt a• lapnak és ezenkívül még 8 példányt szállítottak különböző könyv- kereskedéseknek. Eisenmann mellett jelentékeny összeget kapott munkatársa, Dominois is és neki évente 48.000 frankot fizettek. De mivel megrögzött adósságcsináló volt, többször kellett külön nagy összegekkel szanálni. Wickham Steed egymillió csehkoronája Londonban nagy összegeket juttattak a „Times“ főszerkesztőjének, Wickham Steednek, aki 1923-ban és 1924-ben nem kevesebb, mint 13.000 fontot kapott Be- neséktől egy önálló folyóirat megteremtésére. Wickham Steed megvesztegetésére vonatkozó adatokat különben Mo- rawetz, a cseh protektorátus minisztfere már a tavalyi velencei ujságirókongresz- szuson nyilvánosságra hozta. Ezek az összegek azt a célt szolgálták, hogy fedezzék a Steed folyóiratának, a „Review of Reviews“ -nek költségeit. Ezeken kívül Massaryk elnök még egy alkalommal 120.000 csehkoronát juttatott kedves barátjának, Steednek. Ugyanakkor 1934- ben még 30.000 csehkoronát küldött neki egy „Hitler-ellenes akció“ megindítására. Később a „Centro Press“ részére rendeltek tőle cikkeket havi 8000 csehkoro- náért. A legutóbbi tiz év alatt különben Wickham Steed összesen egymillió csehkoronát kapott, ami kétségkívül elég szép honorárium. Jelentékeny összeget kapott Poliakoff, a lengyel-zsidó származású újságíró is, aki „Augur“ néven szerepelt a londoni sajtóban. Hogy milyen nagy súlyt fektetett Sejtes a sajtópropagandára, jellemző, hogy 1938-ban, amikor már nagyon sötét fellegek gyülekeztek Csehszlovákia fölött, évi 2 millió csehkoronára emelték fel a pánsi és londoni követségek sajtóalapját. Ezekből különben jelentékeny összegek sohasem kerültek kifizetésre, mert az akkori londoni követ, Jean Massaryk, az egykori elnök fia, „elfelejtett“ elszámolni. A bécsi ujságkonszern Más államokba is elért Benes keze. Bécsben például 40 millióval megvásároltak egy nagy ujságkonszernt, hogy a „részben mesterségesen túlfokozott An- schluss-hajlamot ismét elviselhető mértékre csökkentsék“. Ez azonban éppen úgy nem sikerült, mint azok a genfi machinációk sem, amelyekkel a Népszövetség gondölatát akarták népszerűsíteni. A jugoszláv sajtó is jelentékeny összegeket kapott a csehektől. A belgrádi „Politika“ és „Stampa“ évente 200.000 csehkoronát kapott. Ugyanakkor a „Pravda“-nak is korlátlan hitelt nyitottak. Mindezek ellenére nem sikerült hazugságokkal és megvesztegetésekkel sem biztosítani Csehszlovákia létét. Massaryk és Benes állama, ez a lehetetlen hazugságokon felépülő konglomerátum a történelem szelének első érintésére összeomlott és nem is fog többé feltámadni. a honvéd munkaszolgálatosok részére téli ruhanemű és óvécikkek adhatók fel Illetékes helyről közük, hogy a hadműveleti területen lévő" honvéd munkaszolgálatos egyének részére téü ruhaneműt és óvó cikket tartalmazó csomagok küldését engedélyezték. A közönségnek figyelemmel kell lenni az alábbi rendelkezésekre: 1. Minden egyén részére egy darab ilyen csomag adható fel. 2. A feladás ideje: szeptember 10-tó'l—30-ig vidéken bármely postahivatalnál azonban csak a délelőtti órákban 13 óráig. 3. A csomagok felső súlyhatára 10 kg. 4. A csomagokban kizárólag téli ruhaneműk, vagy óvócikkek küldhetők, éspedig: ujjas, irhamellény, bekecs, bundabélés, téli ing, alsónadrág, téli harisnya, kapca, keztyii (szőrme, kötött) haskötő, térd- melegitő, érmelegitő, fiilvédő, nyaksál, takaró, meleg sapka (kucsma, hósapka) csizma, cipő, melegitő készülék (hőpalack). 5. A csomagokat a feladás alkalmával nyitva kell bemutatni, hegy a felvevő postaalkalmazott annak tartalmát ellenőrizhesse. 6. A csomagok burkolata csak zsák, vagy tartós vászon lehet, melyet a tartalom ellenőrzése után kell bevarrni. 7. A csomagok a tábori postai díjszabásnak megfelelően dljazan- dók. Nyomatékosan felhlvjíik a közönség figyelmét, hogy mind a csomagolásnál, ntind a csomagok olvashatóan való címzésénél m ’ndenki gondosan járjon el és a csomag címlapjának másolatát, valamint a tartalomról egy jegyzéket a csomagban helyezzen el, mert csak igy biztosítható, hogy a csomagok ép állapotban és késedelem nélkül kerülnek a címzetthez. A téü ruhanemű tartalmú csomagok feladásához kék bélyegjegy, vagy pedig külön engedély nem kell. A munkaszolgálatosok hozzátartozóinak figyelmét felhívják, hogy csak azok részére adjanak fel télimha tartalmú csomagot, akinek a tábori postaszámát megkapták. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, Jókaiul. 2. I. em. Telefon: 87-18 Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő-, haladó-, irodalmi-, ének- és társalgási csoportok részére Beiratkozások szeptember 15-től október 1-isr 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási dij 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet saját helyiségeiben, szeptember 1 20-án, Jókai-u. 2. I. em. ■ Nagyszabású biinper a Magyar Családok Országos Egyesületének szakosztálya körül Budapest, szept. 21. A budapesti büntető- törvényszék Gátay tanácsa nagyarányú megvesztegetési, csalási, * hűtlen kezelési és sikkasztási bűnügy tárgyalását kezdte meg. Az ügyet a bíróság a tanuk és vádlottak nagy számára való tekintettel legalább négy-öt napig tárgyalja. Az ügy vádlottal: Dienes Juliaţma, budapesti lakos, Singer Dezső volt biztosítási tisztviselő, Sefcsik Gyula nyug. őrnagy, Szitár Endre budapesti ügyvéd és mások. A vádlottak az ügyészség vádirata szerint részben azzal követték el a terhűkre rótt bűncselekményt, hogy a működésétől felfüggesztett Magyar Családok Országos Egyesülete vezetőségének helyébe kirendelt gondnokot kötelességének megszegésére akarták rábírni, ezért 500 pengő jutalmat ajánlottak fel, további 9500 pengőt ígértek, továbbá, mint az egyesület rendkívüli tagjainak beszervezésével megbízottak a tagsági dijakat ötletszerűen szedték be, a segélyezés teljesítése végett nem tartalékoltak tökét, a tagok előtt elhallgatták az egyesület felfüggesztését és azt, hogy a felfüggesztés Időpontjától kezdve semmiféle anyagi hozzájárulás beszedésére nekik joguk nincs. A hatvanéves Singer, aki egy biztosítóintézet szervezési felügyelője volt és állását vesztette, biztosítani akarta Ismerőse, a 24 éves Dlenes Julianna jövőjét. Ezért egy szociális tevékenységet kifejtő egyesületet akartak alakítani, de nem kaptak rá engedélyt. Amikor Singer megtudta, hogy a Magyar Családok Országos Egyesületének alapszabályai lehetővé teszik bekapcsolódásukat, tárgyalásokat kezdtek az egyesület elnökével, aki jóhiszeműen szívesen fogadta jelentkezésüket. Megállapodtak, hogy uj szakosztályt létesítenek, ezt Dienes Julianna fogja vezetni, mert Singer zsidó származása a hatóságoknál nehézségeket okozhat. Ezek után Sefcsik Gyula nyugalmazott őrnagy, ismerősük is, bekapcsolódott az ügybe és tagként felvétette magát és barátait. Az akciót a háttérből Singer irányította. A szakosztály keretén belül két csoportot állítottak fel: a férjhézmenési és nö- sülésl, valamint a szülőanya csoportot. A szakosztály adminisztrációjának ellátására a Szvetenay-utca 30. számú házban levő temetkezési vállalat helyiségében rendezkedtek be. A szervezkedés során a vidéki vádlottakat kérték fel tagok verbuválására, tagdíjak és egyéb dijak beszedésére, ügynököket, alügynököket alkalmaztak, körzetvezetöket foglalkoztattak és faluról-falura járva gyűjtötték a tagokat. Rövid idő alatt 120.000 taglétszámra tornázta fel magát a szakosztály és a vádlottak egy része szép jövedelemre tett szert. A tárgyaláson megkezdődött a vádlottak kihallgatása. Valamennyien tagadták bűnösségüket. — Lopás. Ezév februárjában Lung Péter „Kozák“ hadosfalvl gazdálkodó névrokonától, Lung Illéstől 15 pengőért 4 darab szerszámfát vásárolt .A még lábonálló szerszámfa elszállításakor Lung Illés testvéreinek erdőrészéböl Lung Péter újabb 8 fát vágott ki és szállított haza. • A károsult testvérek úgy Illés bátyjuk, mint a vásárló Lung Péter ellen feljelentést tettek lopásért. A kolozsvári törvényszék büntető egyesblrá- ja, Lehner Kichárd dr. törvényszéki tanácselnök előtt tárgyalt ügyben azonban Lung Illés igazolta, hogy ö csak a saját tulajdonát adta el s igy a vád alól felmentették. Lung Pétert ellenben terhelő tanúvallomást* alapján ICO psns'ő pénzbüntetésre ítélték <el lógásért,
