Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-19 / 212. szám
1943. SZEPTEMBER i9 Egy kényes kérdés: TANGER Amikor Franco festői hegyek kozott fekvő' nyaralójában beszélgetésre fogadta őfelsége, az angol király spanyolországi nagykövetét, sir Samuéi Hoare-t, bizonyára egész sereg kellemetlen és kínos kérdés vetődött fel, hiszen a nemzeti Spanyolország es az angolszász hatalmak között, egészen a legutóbbi időkig nem volt éppen barátságosnak nevezhető a kapcsolat. Spanyolország, mint közismert, a tengely oldalán állott, mint „nemhadviselö“ hatalom s a kormányzat mfnden rokonszenve Berlin és Kóma felé fordult. Földrajzi helyzete ellen azonban senki sem politizálhat — már Napoleon leszögezte ezt az elvet és Spanyolországnak is bizonyos mértékig át kellett fogalmaznia politikai vonalvezetését, attól a pillanattól kezdve, hogy az angolszász csapatok partra- szállottak Északafrikában. Először katonai behívások, flottamozdulatok és egyes támaszpontok megerősítése következett s csak ezek végrehajtása után, amikor megfelelő biztonságban tudhatta magát, ült le Franco tárgyalni, azaz egyelőre még csak inkább beszélgetni, kicserélni a nézeteket és véleményeket. A Caudillo politikai szándékai nyilvánvalóan arra mutatnak, hogy a nemhadviselö állapotból a semlegességbe lépjen át s a tárgyilagos szemlélő megállapíthatja, hogy pillanatnyilag egyebet nem is igen tehetne. Serrano Suner leváltása már annakidején arra mutatott s az óvatos Jorda- na gróf teljesen ebbe az irányba tereli a spanyol külpolitikát. Beszélnek a monarchia esetleges későbbi helyreállításáról is, aminek az udvarhoz közelálló angol politikusok között sok híve van. Minden látszólagos közeledés, helyesebben a tengelytől való távolodás ellenére a spanyolangolszász ellentétek megoldására még egyálta'án nem kerülhetett sor. A legkényesebb kérdés: Tanger. Anglia a katonaival egyiitt diplomáciai offenzivába is kezdett s hivalalos körei mindegyre hangoztatják, hogy a tan: geri helyzet jelenlegi megoldása, azaz a spanyol megszállás, nem sérti Anglia érdekeit. Mindez azonban csak szokott politikai frázis, s aligha képzelhető el, hogy Anglia nyomós okok és kényszer nélkül belenyugodjék a jelenlegi tangeri állapotba. Miért olyan fontos Tanger ? Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy bárki megállapíthassa. Ez az egyetlen pont, ahonnan Nagybritunnla földközitengeri kulcspozi cióját, Gibraltárt, az erős sziklavárat semlegesíteni lehet. Angliának életbevágóan fontos volt, hogy Gibraltárral szemben ne épüljön ki egy ellenerőditmény. S ha egy támadókedvü katonai hatalom ide befészkeli magát s a tangeri kikötőt ágyukkal spékeli még, egyszerre vége Gibraltár uralkodó helyzetének. Az angol politikának tehát évtizedek óta minden erőfeszítése arra irányult, hogy ez ne követ.kezhessék be. Maga. a terület nem különösen értékes. Mindössze 373 négyszögkilóméter s lakósai- nak száma, a legutóbbi, kilenc esztendővel ezelőtt tartott népszámlálás szerint, a nyugtalan, örökké mozgásban élő benszü- lött arab elemekkel és a még nyugtalanabb fehér jövevényekkel együtt mindössze hatvanezer lélek. Ebből a hivatalos statisztika 16 ezret európai fehér embernek tart nyilván. Európainak, abból a fajtából, amelynek hazája széles e világ. Tanger, egészen addig, amig a diadalmas Franec-forradalom meg nem szállotta, nemzetközi ellenőrzés alatt álló terület volt. Ez a semleges és nemzetközi vezetés alatt álló tangeri semleges zóna 1912-ben született meg, a nagyhatalmak „közös akaratából". Ez a közös akarat lényegében azt jelentette, hogy annyian szerették volna megszerezni Tangert, hogy az igényeket egyszerűen nem lehetett kielégíteni. A francia gyarmatpolitika, hatalmas afrikai eredményei birtokában, a századforduló táján szívügyének érezte Tangert. Spanyolország pedig úgy gondolta, hogyha Gibraltárt, ezt a „tüskét Spanyolország testében“, tekintettel az angol flottára, nem is tudja visszaszerezni, de legalább szemben vele keres magának katonai támaszpontot. E két vetélkedő között a legnagyob bizgálmat a harmadik keltette: Németország. Vilmos császár biroda1- mából mérnökök, vállalkozók érkeztek, akik sürgősen barátkozni kezdtek, kapcsolatokat építettek ki, nyersanyagforrásokat tártak fel. Az izgalom a csúcspontjára hágott, amikor 1905 május 31-én partraszállt Tangerben Vilmos császár. Majdnem kitört a világháború. Végül semlegessé nyilvánították a kis földdarabot, s ezzel ismét csak Anglia járt jól, mert ilyen módon szó sem lehetett többé arról, hogy' valaki katonailag megerősítse ezt a pontot. A zóna semlegességi nyilatkozatában kimondották a szerződő felek, hogy angol, francia, spanyol és olasz hatóságok közösen tartják fenn a rendet a tangeri területen. Németek nem kaptak szerepet a tangeri kormányzásban, mert a sedanl vereség után megerősödött, meggazdagodott francia imperialista önérzet és a császári Németország hatalmi előretörése ennél a pontnál ütközött össze. Anglia, aki Gibraltár miatt igen idegesen reagált Tangerre, a franciák mellé állt és ketten kiszorították a németeket. Az egyetlen, akit nem kérdeztek meg Tanger ügyében, az a tényleges tulajdonos, a rabat! szultán volt. A hatalom különben ma is a marokkói szultán kezében van, aki Tangerben „Men- doub" néven helytartót tart. A tényleges hatalom azonban a spanyol „főtanácsadó" L. Orgaz Yoidi tábornok kezében van. Egyéb nem történhetik, mint amit a főtanácsadó kíván, hiszen a katonai hatalom az ő kezében van. A szultáni helytartók ma is büszkén viselik a birtoklás jelképeit. A tangeri városi tanács pedig ma is semleges összetételben vezeti a város ügyeit. A spanyolok még azzal sem törődnek, ha valóban dönt egy-egy kérdésben. A fontos csak az, hogy závar ne legyen. Legalábbis olyan zűrzavar, ami a tangeri méreteket meghaladja. Mert zűrzavar az aztán itt páratlan méretekben található. A városi tanácsban hat mohamedán arab, négy spanyol, négy francia, három angol, három olasz, három zsidó, egy-egy belga.-, holland, portugál és egy amerikai ül. El lehet képzelni micsoda bábeli nyelvzavar lehet itt egy-egy ülésen. Ebben a különös nemzetközi fészekben mindenesetre ajánlatos nagyon óvatosnak lenni. A legjobb ha az ember nem hagyja otthon a revolverét, mert védelemre nem nagyon lehet számítani. A bennszülött lakon ég derűs gyugalommal szemléli, ha valahol valamilyen titokzatos okból tóütnek, leszúrnak, vagy lelőnek valakit. Ha huzamosabb ideig lövöldöznek, a francia vagy spiínvo' boltos, aki harminc esztendeje él ebben a bolondos környezetben, becsuk és lehúzza a redőnyöket. — Semmi közöm az egészhez. Meg kell várni, amíg jószándékból abbahagyják. Mşrt végül minden lövöldözés véget ér. Még Tangerben is. A beszélgetések mögött azonban mindig marad valami sötét szándék, rosszindulat, hátsógondolat. A levegő tele van feszültséggel és ma Tanger olyan mint egy dinamitos hordó, A város tele van kémekkel és propagandistákkal. Még a bennszülöttek nagyrésze is, egyik vagy másik nagyhatalom zsoldjában áll. Tangernek mint hírközpontnak ma egészen külön’eges fontossága van. Ez a magyarázata annak, hogy valósággal hemzsegnek itt a hírszerzők. Az angolszászok északafrikai partraszállásuk lélektani előkészítését innen irányították. Titokzatos utasok érkeztek, még titokzatosabb csórnaóh9 mai • • LÉLEKVÁNDORLÁS, AVAGY AKIK „EZER“ ESZTENDŐ MÚLTÁN ÚJBÓL ÖSSZETALÁLKOZNAK Gyakran hallja a jámbor járó-kelő, hogy valak; mögötte imigyen kiált ámuldozó ismerőséhez: — Jé, hát veled mi van? Több mint ezer esztendeje nem láttalak... Figyelemre sem méltatod a 'urasa fkikiáltót. Tovább mégy utadon. Pedig, ha meggondolod, — csodálatos dolog..! Viszontlátni azt. akit ezer esztendővel ezelőtt ismertél. Aki valaha kortársad volt. Akivel esetleg nap-nap után érintkeztél. Akinek „akkor is“ megcsodáltad tökéletes angolszabásu ruháját. Nem is szólva hathengeres, elegánsan berregő piros bőrüléses sport-kocsijáról... Eszedbe jut, hogy nem egyszer elnézted irigyen ,,valamikor“ Egyiptom hatalmas piramisai alatt, amint édes kettesben az ismert platinaszőke primadonna társaságában tovasuhant. Könnybelábbadó szemedből aztán bosszankodva törülted ki a felkavart sivatagi port. Sőt, az is eszedbe jut kevés megerőltetéssel, hogy a forgalmirendőr gyorshajtásért fel is irta autója rendszámát... És minderre ezer év távlatából pontosan visszaemlékezni?! Nem is emlitve még néhány száz esztendőt, ami még fennmarad, mert „több mint ezer“ esztendőről volt eredetileg szó. Bizony, imigyen gondolkoznál tovább: beh csudálatos dolog, hogy egyesek hite szerint ez igy van... A lélekvándorlás! Meghalunk és újból születünk. De mi volna, — gondolod, ha a tan törvénye szerint barátunk, bizony számára egy eléggé kellemetlen „bőrben“ látná meg ezer év után újból a világot és „hajdani ismerős kortársát“ pedig annak módja szerint, maga mellett, egy jármos szekér hajszás oldalán kényszerülne — felismerni? Mert a lélekvándorlás titka szerint ez sem lehetetlen: DIVAT... Őszelő. A legtöbb vándormadár útban van már valamerre délfelé. A természet, mint szerető anya tárja elénk dúsan megrakott ölét: teli egy dolgos nyár megmunkált gyümölcsével. A nap sem tűz oly forrón az azur égről s az itt-ott sárguló falevelek között ezüstösen csillan meg az ősz közeledtét jósló „ökör- üyál.“ Hűvösek a reggelek. A kerti virágok dermedten tárják ki keblüket a déli nap felé még egy utolsó meleg si- mogatásért... Olyan mint egy hervadó asszony, aki meddő fiatalsága alkonyán görcsösen kapaszkodik az élet felé — még egy utolsó csókért... A Donáth-ut irányából szaladt egy, az újonnan beállított elegánsan kényelmes berendezésű társasgépkocsikból. Kevesen ültek benne: nők, férfiak vegyesen. Azok is inkább a napos Hója hegygerincét nézegették. Ekkor történt, hogy az egyik megállónál uj utas szállott fel az autóbuszba. Mindenki szeme a felszálló felé irányult. Ám ebben az érdeklődésben nem volt semmi nyoma tolakodásnak, mert a felszálló méltán felkelthette bárki kíváncsiságát. Negyvenes korabeli, feltűnően öltözött és még feltűnőbben kifestett hölgy. Terjeszkedni óhajtó karcsúságát“ látszólag szoros fűző biztosította. Általában a cinóber volt. az a szin, amelyet a legszívesebben alkalmazott arca „kikészítésénél“. Uram bocsa' még a 'fülecimpája is vereslett belé...! Az utazó hölgyek nem kis megvetéssel fordultak el felőle. Annál inkább' élvezte a kedves látványt a férfi nem... íme a „divat“ gondolták — jól elrejtett mosollyal. Később újabb utasok szálltak fel a lassanként megtelt autóbuszba. Csupán egyetlen hely maradt még üresen, ahova egy felszálló nő igyekezett leülni, a divat-hölgy mögötti ülésen. Történt, hogy az ide-oda imbolygó autón hátulról, amint helyét éppen elfoglalta, véletlenül megbillentette hölgyünk kalapját Ez különben sem volt nehéz, talán lehet, hogy hozzá sem ért, mert amúgy is félni lehetett, hogy egy enyhe léghuzam lesodorja fejéről a kalapnak nevezett furcsa dolgot, mely csudamód félre volt csapva. Le nem bukott az érintésre, azonban annak , ellenére oly lesújtóan nézett végig egy párszor a „vigyázatta non“, hogy az vérlázitó volt. ...Pedig nem volt szükség arra, hogy másodszor is végignézzen a bocsánatké- rcen mosolygó asszonyon, mert mindjárt észrevehette volna, hogy az szerénységében is sokkal különb őnála, mert egy most kibontakozó uj világ, u) „divatját“ viselte büszkén magán — áldott állapotban volt. MÉG EGY SZÓ AZ UDVARIASSÁGRÓL... Sohasem volt Kolozsváron az udvariatlanság annyira bántó, mint manapság. Az embereken érthetetlen módon különös láz vett erőt, mely legyűri lelkűkben embertársaik iránt érzett ro- konszenvet, melynek természetes utón az előzékenységben kellene megnyilvánulnia. A társadalom-lélekbúvárok megdöbbenve állanak ezzel a lealacsonyító önzéssel szemben, mely hatalmába kerítette a társadalmat — minden vonalon. Még ott is tapasztalható ez, aho! az udvarias bánásmód egyesek foglalkozása révén — szinte létkérdés volna. Megkérdeztünk egy ismert pedagógust, akinek véleménye szerint eme bajon csak az emberek nevelésével tehetne segíteni. Ezen a téren már történt igen szép kezdeményezés. Városunk egyik közismert szövetkezeti boltja nemrég megrendezte az alkalmazottak első udvariassági versenyét. A verseny úgy az üzlet jóhirnevét illetőleg, mint a dijat nyert alkalmazottakra nézve sikerrel járt. A vevőkre nézve pedig kellemes benyomással és megelégedettséggel hatott a kiszolgálók versengő udvariassága. A példa szép volt és — igen időszerű... Méltán remélhette a város vásárló közönsége, hogy más helyeken is fognak hasonló versenyt rendezni. Ám hiába remélte. Szomorú tapasztalataiból leszűrve sajnálkozással állapítja meg, hogy ilyen verseny megrendezése, kevés kivétellel a legtöbb üzletben talán nem is azért maradt el, mert nincsen szükség reá, hanem bizonyára annak sikeres kivitele — válott kétségessé! ÁGOPCSA GERGELY Asszonyom! Használja ön is a CARNEOL hajfestéket, mert már egy próba meg togja önt győzni arról, hogy a CARNEOL mennyire biztosítja a kívánt eredményt: a hajnak természetes szint ad és egészségesen lággyá teszi. Erről úgy győződik meg a legkönnyebben, hogyha a festés előtt egy kis tűs- eset kivág a hajából és elteszi összehasonlításra a festések utánra. 18 színben kapható. a modern nő hajfestékül Készíti: KANITZ IVAN és TARSA Budapest Vil., Nagyatádi Szabó-u. 43 gokkal, s ezek közül egy-egy, mint például a tangeri angol konzul, fel is robbant. Röplapokkal árasztották el egész Észak-Afri- kát és remekül működő suttogó propagandaközpontjaik is itt dolgoztak. Természetes a tengelyhatalmak emberei sem tétlenkednek s azt beszélik, hogy Orgaz kormány.-* erős jóindulatot tanúsít a német „utasokkal" szemben. Ez különösen kínos az an- olszászok számára, mert Gibraltártól keletre irányuló csapatszállitásaik és egyéb hadmozdulataik közvetlenül az ellenséges megfigyelők szemei előtt folynak. Az északafrikai kábelvonalak is itt találkoznak Össze, s minden Anglia és Amerika felé irányuló sürgönyjelentés itt halad át. Érthető, hogy Sir Sámuel Hoare legutóbb Franco tábornokkal folytatott, megbeszélésein igyekezett meggyőzni arról a Caudil- lot, hogy fokozottabb mértékben méltányolja a tangeri angol érdekeket. Ma még nem lehet tudni, tanúsított e elegendő megértést Franco tábornok az angol „kéréssel" szemben. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a háború után valamilyen módon föl kell göngyölíteni a tangeri problémát. S hogy ez nem lesz könnyű dolog, azt a fenntiekböl láthattuk. Tanger mindig harciassá és idegessé tette a nagyhatalmakat. S aligha képzelhető el, hogy ez a háború tó- cMllapilaná idegességüket vagy éppen harci kedvüket. NÄGY ELEK Emlierismerő Nem találod érdekesnek, hogy fogfájás előtt nagyon szeretsz valakit, de fogfájás alatt egyszerre unni kezded és már nem is tartod sem szépnek, sem kedvesnek, sem kívánatosnak? És ahogy nő a fájdalmad egyre jobban kezded utálni őt és már nem is tudod megérteni mit szerettél és mit kívántál rajta. Haragszol reá. és úgy nézed, mintha ő is oka lenne fájdalmadnak, vagy mintha jelenléte fokozná azt. És úgy teszed el emlékeid közé ezt az előtte elszenvedett fájdalmat, mint egy közös és kellemetlen élményt, melyért ő is felelős. Minden hangulatodért, mely a vele töltött idő alatt lep meg téged, őt Is felelőssé teszed. így gyűjtőd öntudatlanul a méreganyagot ellene és Így tulajdonítasz olyasmiket neki, amikben nem hibás és amik nélküle Is megtörténtek volna veled. De Így vagy azokkal az örömökkel, sikerekkel és eredményekkel Is, melyek — habár tőle függetlenül, de — akkor érnek, mikor vele vagy. Ezt is hozzáadod és mintegy ráaggatod személyére, mintha ő is hozzájárult volna örömödhöz, vagy sikeredhez. Megnöveled általa őt, pedig nincs semmi része benne, s úgy gazdagítod mások jó véleményével, mintha valóban megérdemelné. A benned történteket is fele részben, vagy egészen reá hárítod és neki tulajdonítod s ezáltal olyanná alakítod magad számára, hogy még ő sem ismerne önmagára. Mondd, ha igy befolyásolják érzéseidet fájdalmaidat, betegségeid, fáradtságod, vagy éhséged, örömeid, sikereid és hangulataid, csökkentik, lerombolják, vagy nagyra növelik mások véleményei, miként tudhatsz közeledni' valakihez, úgy, hogy csak őt lásd önmagában? Miként tudhatsz valakit megismerni olyannak és annak, amilyen a valóságban ? Mondj le tehát gőgödről és ne állítsd szemérmetlenül, hogy ismersz engem és Ismered az embereket, mert ha Ismernél engem, szerényebb lennél s ha ismernéd az embereket, csodálkoznál, hogy mennyire félreismerik őket. FLÓRIAN TIBOR MIÉRT A Mert ezt ■ lapot aZ HIRDESSEN J? ORSZÁG EGÉSZ A KELETI f VEVÖKÉPES KOÚJSÁGBAN fi ZÖNSÉGE olvasta
