Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-18 / 211. szám
1943. SZEPTEMBER MkzsTjíírsMQ Az anyag arcvonala Alumínium-éhség A szine olyan, mint az ezüstnek. A legkönnyebb és a legszebb fém. Amikor az 1^55-iki párisi világkiállításon felfedezője, Deville bemutatta az első darab alumíniumot, az ára nem sokkal kevesebb volt az aranyénál. Egyetlen kilo- gramot ugyanis 4500 márkáért adtak. Annyi bizonyos, hogy az alumínium különös tulajdonságokkal rendelkezik. Egész sereg drágakő, többek között a rubin, zafír csak annak köszönheti tündöklő fényét, hogy különféle aluminium- vegyületek vannak benne. Délfranciaországban, Marseille közelében van egy kis falu, Les Beux, Ennek a bazaltsziklás tövében meghúzódó falucskának a közelében találták meg azt a sajátságos anyagot, amiből az alumíniumot állítják elő. Az anyagot a község után bauxitnak nevezték el. A kémikusok három évtizeden át kínlódtak, hogy alumíniumot állítsanak elő a bauxitból. Csak a mult század ötvenes éveiben vitte annyira a francia Deville, aki a párisi világkiállításon bemutatta az uj fémet, hogy nagyobb mennyiséget állítson elő, egyelőre azonban borsos áron. Az uj fém nagyon szép volt, emellett ötszörié könnyebb az ólomnál, az ónnál és horganynál, s emellett jóval szilárdabb is. Tiz esztendő kemény munkájába került, amig le tudták szállítani az előállítási költségeket kilogramonként száz márkára. Általános elterjedésére csak akkor került azonban sor, amikor feltalálták az elektrolitikus eljárást. így már a háború előtt két és fél márka volt egy kilogram ára. Ekkor már nagyon megnövekedett az ázsiója. A repülőgépépitők, gépkocsikonstruktőrök ezzel az anyaggal dolgoztak, különösen amikor rájöttek, hogy ha más fémekkel ötvözik, nagyon könnyű és erősen ellenállóképes, úgynevezett „könnyűfémek“ jönnek létre. Alumíniumot olcsón csak villamosság segítségével lehet előállitani. így aztán érthető, hogy a nagy aluminiumgyárak mindenütt villamosmüvek mellett telepedtek meg, lehetőleg ott, ahol olcsó az elektromos áram, a vízierőművek közelében. így keletkezett Németországban az Inn mellett, Amerikában pedig a Niagara közvetlen közelében aluminium- gyár. Svájc, Olaszország, Ausztria is mindenütt a viz közelében építette -fel alufminiumüzemeit. A legnagyobb német gyárak azonban barnaszénnel állítják elő a villamos energiát, Bitteríeld- ben, Lautában és Lausitzban. A lausitzi gyár, egyike a legnagyobbaknak az egész világon, állami .tulajdonban van. Fejlett alumíniumiparának köszönheti Németország, hogy már 1936-ban hatvanezer tonna alumíniumot tudott évente termelni, mig az első háború előtt meg kellett elégednie ezer tonnával. Újabb adatok a német termelésről nincsenek. A hadiipar fantasztikus méretű kiépítése azonban valószínűvé teszi, hogy ezt a számot azóta jelentékenyen túlszárnyalták, hiszen az alumínium döntő fontosságú a hadiiparban. A számszerű adatokat azonban természetesen titokban tartják. A legfontosabb a bauxit s ez legnagyobbrészt Európában van. Döntő fontosságát ennek, éppen a repülőiparban való különleges jelentőségénél fogva, külön taglalni felesleges. A világháborút megelőző évek statisztikája (1934) áll csak rendelkezésünkre s ennek alapján a következőképen alakul a kép. A legnagyobb bauxit termelő Franciaország 528 ezer tonnával, az USA 160 ezer tonnával következik ezután, majd Olaszország 131 ezer, Magyarország 120 ezer, Holland Guyana 108 ezer, Szerbia 84 ezer, Brit Guyana 51 ezer, Németország 7 ezer tonnával. Ugyanebben az évben aluminiumtermelés adatai a következők voltak, importált és sajátbányászatu bauxitból: Franciaország' 16 ezer tonna, USA 42 ezer, Olaszország 13 ezer, Németország 37 ezer, Norvégia 15 ezer. Kanada 15 ezer tonna. Azóta nyilvánvalóan nagyok az eltolódások. A francia bauxit, amit nagyobbrészt az USA felé exportáltak, ma kizárólag a német hadiiparban kerül felhasználásra. A hatalmas amerikai alu- miniumszükségletet ugyanis Guyana bauxitja csak kis részben tudta fedezni. A háború előtt az „Amerikai Aluminium Társaság“ teljesen a kefében tartotta az USA, Kanada és Norvégia alumíniumiparát, a világtermelés 80 százalékát. Ebből azóta a norvégiai termelés, Németország javára, kiesett. Mindebből látható, hogy mig jónéhány nyersanyag túlnyomó részben az egyesült nemzetek kezében van, az aluminium, ami nélkül nincsen repülőgép, nagyobbrészt olyan területen található, ami a tengelyhatalmak hatalmi körébe tartozik. Külföldi hírforrások számolnak be arról, hogy az angolszász országokban igen nagy összegeket áldoznak bauxit- lelőhelyek felkutatására. „Alumínium- éhségnek“ nevezték ezt igen találóan az egyik angol szaklapban s hir számol be arról is, hogy a jelentékeny amerikai bauxittelepek ellenére is gyűjteni kellett az aluminiumtárgyakat, mivel a hadiipar szükségletét nem tudják másként kielégíteni. A fenti statisztikák egyik legérdekesebb s a jelenlegi háborús viszonyok között különösen figyelemreméltó pontja, hogy az egyik háborús nagyhatalomnak, Angliának, nincsen bauxitja. Az oroszok ugyanis, akik jelentős bauxitbányákkal rendelkeznek, évtizedek óta nenr közöltek adatokat s igy fellehető, hogy önellátóak. Anglia ezzel szemben egyáltalán nem rendelkezik báuxittal. Legújabban ugyan az angol sajtóban jelentek meg olyan cikkek, amelyek arról számoltak be, bogy 'Ausztráliában és Indiában bauxittelepekre bukkantak, de ezek a jelentések annyira uj keletnek, hogy aligha képzelhető el, hogy máris értékesíthetőek lennének á háborús gyakorlatban. Anglia háborús gazdasági terveiben majdnem kizárólag a francia bauxitra számított, s ennek kiesését mind a mai napig nem tudta kiheverni. Az angolok, akikről igazán elmondható, hogy minden téren előrelátó gondossággal építették ki gazdasági életüket, ezen az egy ponton hibáztak. Fémiparuk kizárólag nehézfémekre van alapozva, amiben az Empire valóban nagyon gazdag. A könnyűfém termelésük egészen a háborút megelőző utolsó évekig stagnált. Brit Guyana termelését Kanada dolgozta fel. A háború óta azonban*a guyanai bauxittermelés teljesen amerikai kézbe került, úgyhogy a hadiipar aluminiummal való ellátása kétségtelenül egyik legnehezebb problémája az angol termelésügynek. Az aluminiuméhség nem csökken s bár arról is beszélnek, hogy német módszer szerint kaolinból állítanak elő alumíniumot, ez aligha fedezheti szükségletüket. A teher igy egyedül Amerikára nehezedik s az angol ipar alumíniummal való ellátása kétségtelenül egyik nehéz problémája az angolszászok háborújának. (n. e.) Ma nyílik meg Székelyudvarhelyen a magyar műemlékek kiállítása Székely udvarhely, szeptember 17. (MTI) A székelyföldi művészeti év keretében szeptember 18-án nyílik meg a magyar műemlékek kiállítása. A kiállítást a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevében vitéz Haász Aladár miniszteri osztályfőnök nyitja meg délelőtt 11 órakor a városházán. A kiállítás anyagát a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából vitéz Nagy Zoltán dr. rendezte be. A müemlék-kiállitás anyaga a kitűzött céloknak és kereteknek megfelelően három csoportra tagozódik: Az első * 15 csoport Magyarország legfontosabb és legjellegzetesebb műemlékeit mutatja be, a második pedig a Műemlékek Országos Bizottságának 1932-ben újjászervezése óta végzett legjelentősebb műemlékek feltárási munkálatait és helyreállításait szemlélteti. Részletesen kapcsolódik hozzájuk a harmadik, a fényképsorozat csoportja is. Ez a Székelyföld helyi és olykor országos viszonylatban is kiemelkedő műemlékeit mutatja be. Részletekben is lehet a szemétfuvarozási, tűzoltó és kéményseprődijakat fizetni A díjak felét már ez évben ki kell fizetni Kolozsvár, szeptember 17. Az elmúlt hét folyamán a kolozsvári házbirtokosok fizetési meghagyást kaptak kézhez, amely az 1941, 1942 és 1943 évi szemétfuvarozási dijat, az ugyanezen évekre kivetett tűzrendészet! dijat, az 1941 évi kéményseprési dijat és a három utóbbi évről szóló ebadó befizetését szorgalmazza. A fizetési meghagyás megleptést, sőt nyugtalanságot keltett, mert a legtöbb kolozsvári polgár abban a Íriszemben élt, hogy ezekért a szolgáltatásokért külön dijat nem kell fizetni, viszont a közterhek nagysága nehéz helyzetbe sodort minden házbirtokost. A rögzített házbérek nagyon kicsiny jövedelmet biztosítanak á ,,háziurak‘‘-nak és most ennek terhére is egy újabb, váratlan és/ tekintélyes összeg esik, amely általában az évi házadó negyedénél is magasabb. Ilyen tekintélyes ösz- szegnek a fizetési meghagyásban kiszabott 15 napon belüli kiegyenlítése nehéz, ezért a házbirtokosok érdekszövetsége, a Háztulajdonosok Egyesülete illetékes helyen közbenjárt az uj adóteher enyhítése érdekében. Botos János, a Háztulajdonosok Egyesületének ügyvezető alelnöké erről a közbenjárásról a következő felvilágosítást adta lapunknak: — A most kikézbesitett fizetési meghagyás jogszabályokon alapuló dijakra vonatkozik. Ez nem adókirovás — mint azt sokan helytelenül nevezik — hanem közszolgáltatási ellenérték. Ezeket a dijakat a román megszállás idejében is fizettük. Ezek szolgáltak a szemétfuvarozás költségeinek megtérítésére, a tűzoltóság fenntartására és 1941-ben, amikor még a kéményseprést a város üzeme végezte, a kéményseprés munkálatainak dijaira. A szolgáltatásokat szabályrendelet állapítja meg, amelyeket a belügyminisztérium jóváhagyott. A dijkiro- vás elitéi tehát jogi alapon felebbezni nem lehet. A „Fizetési meghagyásában is felemlített felebbezésnek csak akkor van helye, hogyha a városi adóhivatal netán a dijakat hibásan számította volna, vagy pedig a meghagyás olyan összegeket is tartalmaz, amelyeket az adóalany már kifizetett. — A szemétfuvarozás és a tüzrendészeti dijat a házbérérték után vetették ki. Az előbbi a házbérértéknek 3 százaléka, az utóbbi 2 ezreléke. A kéményseprési dij ösz- szege a román díjtételek után igazodott, a lejt pengőbe átszámítva (1:30). Ez utóbbit a háztulajdonosok egyrésze annak idején, amikor a városi kéménysepröüzem megszűnt és a magánkéményseprök vették át a szolgálatot, egyes háztulajdonosok közvetlenül a mesternek fizették ki. Ha ezt igazolják, még egyszer a dijat nem kell kifizetniük, illetve a terhelés a kéményseprő; mesterre megy át. — Az uj; dijkirovás — folytatta felvilágosításait Botos János — természetesen kellemetlenül érintette a házbirtokosokat. Ilyen magas összeget, amely három év elmaradt díjtételeit egyesíti, a legtöbb háztulajdonos nem tudja egyszerre, Í5 napon belül kiegyenlíteni. Ha pedig ezt nem teszi, újabb felszólításnak, végrehajtásnak és birságnak teszi ki magát. Ezen okok miatt a Háztulajdonosok Egyesülete kérést intézett a polgármesteri hivatalhoz és fizetési enyhítést kért a háztulajdonosok javára. Illetékes helyen erre a kérésre kijélentették, hogy a városi adóhivatal nem zárkózik el, indokolt esetekben, a fizetési haladék megadásától. Elvben leszögezték, hogy a kirótt összegnek legalább felét a folyó 1943 évben kell megfizetni, a másik felét a jövő év élsö felében. A háztulajdonosok tehát akár írásban, akár szóban kérjenek fizetési haladékot az adóhivataltól, jelöljék meg, hogy a kirótt összeg felét a hátralévő három hónap alatt három részletben kiegyenlítik, a másik felét pedig a jövő év folyamán hat havi részletben és ha kérésüket az adóhivatal indokoltnak látja, ezt a fizetési, illetve törlesztési kedvezményt meg is adja. Természetes, aki teheti, egyenlítse ki egyszerre számláját, me ft hiszen az összeg olyan szolgáltatásért jár, aminek költségeit a város tényleg viselte és viseli s amit eddig a közadókból pótolt. — Az ebadót szintén jóváhagyott szabályrendelet állapítja meg. Ez nemcsak háztulajdonosokra, hanem bérlőkre is kivetették, ha kutyát tartanak. Ezt is három évre visszamenőleg állapították meg, tehát erre is kérhető a részletfizetési kedvezmény. — A kirótt összegek pontos megállapitá- sa és a részletfizetési kedvezmény kérdésében a városi adóhivatal minden adófizető polgárnak készséggel ad felvilágosítást — fejezte be tájékoztatóját a Háztulajdonosok Egyesületének ügyvezetője. Deutsches Wissenschaftliches Institut Lektorat der Deutschen Akademie Kolozsvár, JAkal-u. 2. I. em. Telefon: 27-48 Ingyenes német nyelvtanfolyamok kezdő-, hasadó-, irodalmi-, ének- és társalgási csoportok részére Beiratkozások szeptember 15-től október 1-i|? 4—7 óráig délután a lektorátusban. Beiratkozási dij 9 pengő. Tanítások kezdete az intézet saját helyiségeiben, szeptember 2o-án, Jókai-u. 2. I. em. Fetsegőic Az emberek gondolkozását nem kell túlértékelni, mert az ilyen megállapítás: „Gondolkodom, tehát vagyok!“ a valóságban nem azt jelenti, hogy mindenki és minden pillanatban eredeti és egyéni módon gondolkozik. A gondolkozás a legtöbb embernél igen kényelmesen, az emlékezet segítségével történik. Ha kérdezik, azt feleli, amit ilyen kérdésre máskor is felelni szokott, vagy, .amit ilyenkor másoktól hallott. Arról beszél, amiről az adott körülmények között általában beszélni szoktak. Néha talán felcseréli a jelzőket és megyáltoztatja a szavak helyét, egy szót jobban kiemel, a másikat meg elharapja. Néha énekelve beszél, vagy kitörő vidámsággal, máskor gúnyos hanglejtéssel, vagy komoran és tragikusan színezve a szavakat, de lényegében mindig ugyanazt mondja. Ezért beszél olyan könnyedén és folyékonyan, vagy ahogy mondani szokták: „gondolkozás nélkül". Azok, a bizonyos társaságbeli jó csevegők — akiket ezért mindenki szeret — rendszerint azok közül kerülnek ki, akik jó emlékezőtehetséggel, de kevés eredeti gondolattal rendelkeznek. A másoktól hallott, könyvekből, lexikonokból olvasott gondolatokat és tréfákat mondogatják egyre tökéletesedő könnyedséggel és gyorsasággal, szinte már „behunyt szemmel“ is és gépiesen, félálomban és könnyű részegségben is olyan hibátlanul és folyékonyan, hogy méltók lehetnek a társaság elismerésére. (A társaság szívesen jutalmazza a csevegőket és fecsegöket, akik megszabadítják a fárasztó gondolkozástól!) Már régóta, jól tudom, hogy azok, akik hallgatnak rendszerint többet gondolkoznak, — ha nem is mindig eredetien — mint a fecsegök. Ezért azt ajánlhatom annak, aki nem akar, vagy kevesebbet akar gondolkozni, hogy kezdjen beszélni. Beszéljen, de ne lassan és megfontoltan, hanem minél gyorsabban és minél többet, „behunyt szemmel“ és gépiesen, a nagy csevegők könnyedségével és öntudatlanságával. Beszéljen, mint aki tudja, hogy a legjobb gyógyszer önmaga és mások számára a beszéd. Beszéljen és rejtőzzön el, pihenjen el a szavak mögött. Ez a legbiztosabb módja a gondolatoktól való menekülésnek és a társadalmi üdvözlésnek! FLÓRIAN TIBOR Ec»y szemért — öt hónap Kolozsvár, szeptember 17. Az elmúlt év szeptemberében Perzsa János bádoki gazdálkodó kisborja elbitangolt a. szomszédos Veres Sándorné Miklós Anna kertjébe. Perzsa tízesztendős János fia a tilosban járó jószág után ment, hogy hazahajtsa. A kerti veteményeit féltő Veres Sándorné szitkozódva a gyermek után eredt és utólérve öt, kiragadta kezéből a borjú hajtására magával hozott botocskát. A felindult asszony ütlegelni kezdte ezzel a gyermeket, akinek fejét olyan szerencsétlenül találta el, hogy az ütés következtében elvesztette félszeme világát. Súlyos testisértés vétsége miatt a magáról megfeledkezett asszony bíróság elé került. Lehnér Richárd dr. törvényszéki tanácselnök, büntető egyesbiró a perben meghallgatta Nappendruck Kálmán dr. törvényszéki főorvos szakértői véleményét. Az orvosi szakvélemény szerint a kis Perzsa János egyik szemevilágát minden kétséget kizáróan a fejére mért ütés következtében veszítette el és szerzett félszegsége az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan. Az orvosszakértöi vélemény értelmében a büntetöbirő bűnösnek mondotta ki Ver»s Sándorné Miklós Annát, akit öthavi fogházbüntetésre Ítélt él. A vádlott enyhítésért, a vádat képviselő Folkmann Miklós dr. ügyész súlyosbításért fellebbeztek.
