Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-16 / 209. szám

1943. SZEPTEMBER 16 5 Feltűnően megromlott a kolozsmegyei falvak adómorállá Ha nem fizetnek a falusiak — könyörtelen adóvégrehajtás következik Kolozsvár, szeptember 15. Szerdán délelőtt ülést tartott Kolozs-vármegye közigazgatási bizottsága Inczédy-Joksman Ödön dr. fő­ispán elnökletével a vármegyeháza tanács­termében. A tárgysorozat első pontja az al­ispán! beszámoló volt, amelyet Forgács Jó­zsef dr. vármegyei főjegyző terjesztett a közigazgatási bizottság elé. Az alispáni be­számoló elején Szász Ferenc dr. alispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg a most egy éve hősi halált halt Kormányzóhelyettes Úrról. Az alispán beszámolója siralmas képet fertett a törvényhatóság lakosságának adó­moráljáról. Az elmúlt esztendőben az elő­irányzott pótadó 70.000 pengő volt, mig erre az évre 300.000 pengő volt az előirányzat és ebből mindössze 60.000 pengő folyt be. Vármegyei útadó előirányzat az elmúlt év­ben 100.000 pengő, ebben az évben 130.000 pengő volt s ebből az összegből csupán 79.000 pengőt fizettek be az adózók. Köz- munkaváltság címén elő volt irányozva az elmúlt évre 1,000.000 pengő, erre az évre 1 millió százezer pengő s ebből mindössze 200.000 pengőt fizettek be az adózók 125 községben és Bánffyhunyad megyei város­ban, tehát az előirányzott összegnek alig tiz százalékát... Ez a könnyelmű nemtörődömség arra in­dította az alispánt, hogy a körjegyzőkhöz felhívást bocsásson ki, amelyben minden kö­rülmények között elrendeli a szigorú adó­behajtást. Az alispán felhívásában hangsú­lyozza, hogy a kedvező gazdasági körülmé­nyek folytán a falu sem panaszkodhatik amiatt, hogy nincs pénze — mert van — s ba mégsem fizet adót, ezt csupán hanyag­ságból teszi. Hangsúlyozza az alispáni je­lentés azt is, hogy az elmúlt évben nem kevesebb, mint tiz millió pengőt fordilott az állam és a törvényhatóság a tengelyutak rendbe­hozatalára s ha a lakosság az adófize­tést olyan könnyelműen veszi és az utak karbantartására előirányzott összeget nem fizeti meg, az óriási költségekkel rendbehozott utak hamar tönkremennek. Kalith András pénzügyigazgató bejelentette, hogy valóban hihetetlenül nagy az adóhát- rálék s ezért a nem fizető adózókat egyé­nenként és helyszínen hajtják végre s egy­ben elrendelte az adószedés ellenőrzését is. Ezek az eljárások külön költséget jelen­tenek az adózók terhére, de ez az egyetlen mód arra, hogy a törvényhatóság területén annyira lezüllött adómorált valamiképpen fel lehessen javítani. Bokor Márton közigazgatási bizottsági tag haladékot kért az adók szigorú behaj­tásának megindítására. Szász Ferenc dr. alispán válaszában bejelentette, hogy hala­dékot nincs módjában adni, mert a törvény- hatóság háztartásának egyensúlyáért egyé­nileg is felelős, tehát már a közeljövőben megkezdik minden rendelkezésre álló esz­közzel az adóhátrálékok behajtását. A köz- igazgatási bizottság a jelentést tudomásul vette és az adóhátrálékok mielőbbi szigorú behajtásához hozzájárult. Az alispáni jelentés után a többi jelen­tésekre került sor. Somfay Lajos dr. mű­szaki tanácsos, az államépitészeti hivatal vezetője a közutak állapotára vonatkozó je­lentését, Olajos Gábor gazdasági felügyelő a vármegye mezőgazdasági helyzetjelenté­sét, Kiss Károly tanügyi főtanácsos a tör­vényhatóság tanügyi jelentését, Szacsvay László dr. királyi ügyész pedig a királyi ügyészség jelentését terjesztette a közigaz­gatási bizottság elé, mig Sólyom Sándor dr. vármegyei tiszti főügyész a vármegye köz­egészségügyi helyzetét ismertette a közigaz­gatási bizottság tagjai előtt. Itt írjuk meg, hogy a közúti alap 1944. évi költségvetésének helyszíni összeállítása céljából a kereskedelemügyi miniszter bi­zottságot küldött ki a törvényható'' -'hoz, amelynek tagjai Bényey Alajos közúti kerü­leti felügyelő, miniszteri osztálytanácsos, Fante Rezső dr. miniszteri osztálytanácsos, Szinte László dr. miniszteri fogalmazó és Ábrahám Sándor dr. miniszteri számvizs­gáló. A bizottság hétfőn érkezett meg Ko­lozsvárra és Szász Ferenc dr. alispán, For­gács József dr. vármegyei főjegyző és Pé­ter László számvevőségi főnök közreműkö­désével összeállították a közúti alap jövő- évi költségvetését. Az útfenntartással kap­csolatos anyag és munkabérek emelkedé­sének figyelembevételével, a közmunkavált- ság előirányzott összegét a jövő évre 100 százalékkal emelték, mig kormányreudelke- zés alapján a 20. százalékos útadót 18 szá­zalékra, szállították le, A költségvetés összeállítása során figye- I ispán társaságában bejárta a törvényható­lemmel volt a bizottság néhány bekötő ut I ság teljes úthálózatát s tapasztalataikat ter- ezutáni megépítésére is. A miniszteriális I mészetesen figyelembevették és felhasznál- bizottság itt-tartózkodási ideje alatt az al- | ták a költségvetés összeállítása rendjén. Hal és félmillió pengő állami adót fizetett ebben az évben Kolozsvár A kolozsvári pénzügyigazgatóság jelentést készített az adófizetésekről. A jelentésből kitűnik, hogy Kolozsvár lakossága január elsejétől szeptember elsejéig 6,555.936 pengő állami adót fizetett be a kitwstári kasszá­ba. Ebből az összegből egyedül augusztus­ban körülbelül 950.000 pengőt fizettek. Ha összehasonlítást teszünk a multévl adóbe­fizetésekkel, megállapíthatjuk, hogy az év első nyolc hónapjában Kolozsvár lakossága 1,862.689 pengővel több adót fizetett, mint tavaly. Bár a lakosság adófizető készsége a multévi adatokhoz viszonyítva javult, meg kell állapítani, hogy Kolozsvár ebben az évben csak a multévi adóhátralékot rendez­te. Erre az évre kirótt adóból csak alig néhány pengő folyt be. Ezt igazolja a pénz- ügyigazgatóság jelentése is. Kolozsvár adó­fizetőinek adótartozása a multévi hátrálék- kal, valamint a folyó évi előírással együtt 15,694.119 pengőt tesz ki. Ebből az összeg­ből leesik 6.555.936 pengő, amelyet, mint fenntebb említettünk, az év első nyolc hó­napjában befizettek. Fennmarad tehát még A napokban az egész sajtót bejárta egy kis.összeálJitás arróJ: hogy mibe kerül a szüló'knek gyermekük tanít­tatása? Az érdekes Írás egy kis diák­lapban tűnt fel. Megkértük a eikk Íróját: ifj. Sándor Andrást, Írja meg - lapunknak részletesen ezt az idó'szerü költségösszeállltást. íme a cikk: Úgy látszik, a Gondviselés mégis csak segít a szegény emberen. Talán sohasem volt még olyan nehéz és gondterhes az élet, mint napjainkban. Természetesen vonatkozik ez a gyermeknevelésre és iskoláztatásra is. A két hónappal kito­lódott tanévkezdet azonban ezen a téren enyhülést adott, novemberig ugyanis van idő elkészülni az iskolaév költségeire. Lássunk csak egy futólagos áttekintést arról, hogy mennyiben terheli a házi kincstárt az uj nemzedék nevelése, ta­níttatása ... Valljuk be őszintén, az elemi költségei nem is olyan egetverőek. A tandíj pen- gőnyi, a tankönyvek még bőven szá­mítva sem tesznek ki többet tiz pengő­nél. A palatábla és vessző, a pár irka már igazán nem számit. Nem, nem lehet mondani, hogy többre rúgna az egész húsz pengőnél. No jó, de ez csak az első osztály. Másodikban már több könyv kell, többet is kell értük fizetni. Igaz, lehet egy kicsit megtakarítani irt is, ott is. Jók lesznek használt könyvek is, azokat meg féláron adják. Rendben van azért, magasabb osztály, több a tanulni- való, többet is kell fizetni. Mire elér a gyerek a nyolcadikba, felmegy az egész­nek az évi kidása ötven pengőre. Jó. De az iskolába járással több ruha kell, több harisnya, szaporábban kell talpal­tatni a cipőt. A gyerek igazán nem tud magára vigyázni, három ruhát is agyon- nyuzna egy év alatt. De kettőt egészen biztosan kell venni néki. Hát ez már bizony sok egy kicsit a mai árak mel­lett. Száz-százötven pengő egy valamire­való öltöny most: máris háromszáz pen­gő. Talpaltatni iş kétszer kell, az is megvan tizenöt pengő. Ha megadják az igénylést. Lám, máris ötszáz pengőre ugrott az összeg. Ha azt vesszük, hogy a napi kereset nyolc-tiz-tizenkét pengő egy kis túlórázással, s a fizetéseket is emelték valamelyest, hát ki lehet bírni. Elvégre azért lenne népiskola. A gimnáziumban Dehát a gyereknek határozottan -'an esze, kész vétek volna nem taníttatni to­vább. S különben is orvos szeretne lenni, hát menjen csak gimnáziumba. Lássuk csak, mit kell ott fizetni? A beiratás még hagyj án, tizenkét- tizenhárom pengő. De a tandíj száz, és nem adnak eleinte kedvezményt. Tan­könyv máris rengeteg kell, használtat gűg lehet kaßnij újonnan kell megvenni. 9,Hl.182 pengő tartozás, amelyet az adó­fizetőknek az év végéig kellene kifizetniök. Ez az összeg egyezik a folyó évi állami adó­kivetés összegével. Tekintettel arra, hogy az .év végéig csak három és fél hónap van, Kalith András miniszteri tanácsos, pénzügy­igazgató szigorú felszólítást intéz az adó­fizető lakossághoz, hogy tartozásait az év végéig rendezze. A jelentésből még megtudjuk, hogy a vá­rosi adófelszólamlási bizottságok október­ben megkezdik működésűket. A bizottságok­nak ebben az évben jóval kevesebb dolguk lesz, mint eddig, mert a kereseti adókivetés ellen 80!f, a jövedelmi adókivetés ellen pe­dig mindössze J/63 fellebbezést nyújtottak be. Ez a tény ékesen bizonyltja, hogy a magyar adókivetési rendszer tárgyi alapokon nyug­szik. A román adókivetési rendszerrel szem­ben a magyar adókivetés pontos adatokra támaszkodik s körültekintő módon állapítja meg az adófizető jövedelmét s fizetőképes­ségét. Negyven-ötven pengőt tesz ki a számla a kereskedőnél. De kell füzet is egy egész garmadára való, Írón, toll, toll­szár, körző, színes ceruza, vonalzók, min­den fajta! Rajztábla, rajzlap, festék! Újabb harminc pengő. Egy rendesebb ruha is kellene a gye­reknek, a régiben már igazán nem lehet járatni! Egyensapka is kell és egy jó cipő! Újabb háromszáz. Meddig tartanak az órák? Nyolctól kettőig? Hát ez hosszú idő. Csakugyan, enned is kell valamit, fiam! Uzsonnát nem igen vihetsz ebben a háborús világban, hanem itt van egy pengő, próbálj venni valamit az üzletek­ben. Nem is olyan sok ez az egy pengő. Mit lehet ma kapni érte? De azért min­den nap!... Igazán érthetetlen, mi van ezzel- a gyerekkel! Minden hónapban harminc­harmincöt pengős számlát küld a papir- kereskedő! Hói egy uj füzet kell, mert a régi már „betelt“, hol újabb rajzpapir, mert a másik csomót már elhasználta, uj ecset, mert a régi rossz volt, kihullt a szőre, egy doboz rajzszeg, mert Igazán valami vacakok ezek a háborús ?ajz- szegek, mindjárt elgörbülnek! Ceruzák, mert mindig kitörik a hegyük, tollszá­rak, mert a másikat „ellopta“ valaki, most egy uj latin nyelvtan, mert ami volt, elveszett a futballpályán. Uj festé­kek, mert azt mondta a tanár ur, hogy amit vettünk év elején, azt nem szabad használni. És igy a végtelenségig. S most már aztán elő azzal a ceruzá­val, papírral, mert ezt fejben nem lehet kiszámítani. S a szegény szülő kezd iz­zadni, kezdi vakargatni a homlokát. Kezd — nyögni. Mert lássuk csak: az első szeptemberi hónap volt a legnehe­zebb. Legalább hétszáz pengőt jelentett. Minden további legalább kétszáz pengőt. Mert igaz, hogy kedvezményt kapott a gyerek, de minden hónapban van ön- képzőköri dij, vagy ha nem, hát cser­készőrsi tagdíj, csapatdij, kirándulá­sokra mindig kell pénz, aztán kicsit gyenge a gyerek a németből, külön tár­salgásra kell járatni, az is öt pengő ha­vonként. S most jött az az áthelyezés is vidékre, vasúton kell bejárnia, a vasúti jegy is havi húsz pengő. Egy kis szóra­kozást igazán nem lehet megragadni tőle, cukrászdába, moziba el-elmehet egyszer-egyszer. Ez is kitesz tiz-tizenöt pengőt. Nem-nem, kár is vitázni, meg van kétszáz pengő havonta. A fizetés igy felemelve se sokkal több háromszáz­nál. Marad száz-százötven. Kevés. S most jön a rejtélyek rejtélye: hogyan telik mégis a családra is, a taníttatásra is? Mert a legszükségesebbek azért mindig megvannak, ha szűkösen is. Megoldha­tatlan. Összegezzük hát: tiz hónap van egy is­kolai évben, tehát kétszáz pengőjével ez kétezer pengő lenne. A gimnázium nyolc éve alatt tizenhatr&zenia&Bgg pengő, fi ha bukik a gyerek, még több. De még mindig nincs vége. Mert kevés helyen van egy gyerek. Nevelni kell, is­kolázni kell a többit is. Azokra honnan jut? Újabb töprengések, újabb álmatlan éjszakák. A télikabát mégis marad a régi, jó anyag még, talán kibír egy telet. Azt a hároméves kalapot még igazán át lehet alakíttatni, nem fontos most újat venni. A krumplit is meg lehet enni he­tente egyszer hús helyett, és a szobát sem kell mindig annyira befűteni! Majd csak kiszoritódik valahogy. Néha-néha akad valami külön munka is, az is hoz egy keveset. Bár igaz, a rendes munka­idő alatt is alaposan ki lehet fáradni, dehát Istenem! A szülőnek kötelességei vannak s most nagyon nehéz szülőnek lenni. És az egyetem... Na aztán végre az érettségi. Megszűn­nek a számlák a könyvkereskedőnél, el­marad a vasúti költség, a tandíj. Viszont kell venni egy uj kalapot, mert diáksap­kában már igazán nem járhat, kell va­lami zsebpénzt is adni, mert bucsuban- kett lesz és az osztály érettségi tablót csináltat magának. Aztán vége ennek is. A „drága“ fiú végre kezd a maga embere lenni. Per­sze, egészen egyedül nem tud megállni a lábán, de máris van egy kétszáz pen­gős állása, ami végeredményben mégis csak kétszáz pengő és az is nagy se­gítség. A szülők egy percnyi lélekzethez jutnak. De csak kivételesen. Mert ez a jobbik eset. Tudniillik már régi dolog, hogy a gyereknek esze van, s ezért is végezte el a gimnáziumot és orvos akar lenni. Tehát jön az egyetem. Na lássuk: évi tandíj ötszáz pengő, ehhez hozzájön szeptemberben még a beiratási dij, hozzá minden hónapban a lakbér és az élelme­zési költségek Pesten vagy Kolozsváron. Borzasztó árak vannak. Egy lakás száz­százötven pengő, s hozzá még száz az élelmezés. Persze, vehet ki szobát egy másik fiúval s akkor máris kevesebb a költség, de ez is kockázatos dolog, össze­kerül valami romlott alakkal és elissza, elkártyázza a pénzét. Mehetne aztán in­ternátusba is, de azok mindig zsúfoltak mostanában, nem valószínű, hogy kap helyet. De ha mégis, hát akkor is fizet koszt-lakásért százötvenet. Ez évi ezer­ötszáz, hozzá a tandíj, kétezer, azonkívül valami zsebpénz is kellene a fiúnak, har­minc-harmincöt pengő. Ez is háromszáz­ötven évente. Ez már kétezerháromszáz- ötven. De ekkor még csak él. Hol van még ettől a ruha, cipő, fehérnemű, fel­öltő, mert a nagyváros azért mégis csak más és nem mehet mindenféle gúnyában az utcára. Hol vannak a tankönyvek költségei, amik aztán többre rúgnak a patikai áraknál is. Műszereket is kell venni, hiszen már elsőéves korukban boncolnak, s laboratóriumi dijakat is kell fizetni, meg az eltört üvegeket is pótolni kell. Szörnyű helyzet. Csomagot- is küldeni kell, mert nem valami bő most ett a koszt, és végeredményben az is érték. Igen, belekerül háromszáz pen­gőbe egy hónap, feltétlenül. Tehát mennyi ig ez összesen? Évi háromezer­ötszáz, s az összes egyetemi éveket szá­mítva esetleges kellemetlenségekkel együtt legalább annyi, mint a gimnázium nyolc osztálya. S ugyanakkor gimnáziumba került a kislány, elemibe a legkisebb, ez is ajabb költség ... Honnan, Úristen, honnan? És a szülő mégis előteremti a pénzt. Lehet, hogy néha egyenesen a föld alól, de megvan. Ömaga lehet, hogy rongyok­ban jár, lehet, hogy mindig érzi a gyom­rát, de a gyerekek nem szűkölködnek semmiben, és iskolába járnak. Uj és sza­kadatlan töprengések, újabb álmatlan éjszakák, s a legkisebb jele nélkül an­nak, hogy valaki valaha is kárpótolni fogja őket gyerekeiken kívül, hijjával annak a kicsi dicsőségnek is, hogy valaki egyszer elkiáltaná magát: — Emberek, le a kalappal a szülők előtt! összefoglalásul pedig, te diákgyermek, vedd tudomásul, hogy születésed mind­járt legalább 600 pengőbe került és mire elemibe kerültél, már 5000 pengőre rúg­tak szüleid rád fordított kiadásai. Ami, kor pedig elérkeztél a gimnázium épü­letéhez, már 10.000 pengőt emésztettél fel, édesapád nem épper. dáriusi jövedel­méből ... Mire áz érettségit leteszed, — mivel a középiskola a legszerényebb szá­mítások szerint is 17.000 pengőbe ke­rül, — édesapád benyújthatná neked a számlát legalább 27 000 pengőről! Kér­dezd csak meg, vagy számítsd ki, mennyi volt édesapád jövedelme ez idő alatt! Ifj. SÁNDOR ANDRAS I Mibe kerül egy diák?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents