Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-12 / 181. szám
4 KbzmmUfsxg 1943. A Tj Gl) S TI US 12 Portyázás a karibi partokon Trinidad, Venezuela, Columbia — az északamerikai imperializmus legértékesebb gyarmatai Számtalan tengeri sás alkotta szigetből álló barna folton halad át a Nyugat-India felé tartó hajó: a legendás Saragossa-tenger. A zsíros hulladék reményében kecses viz alatti táncot járó halak adják a hajónak a szórakoztató kíséretet. Valószinütlenül kék a Golf-áram mind melegebbé váló vize. Apró, ezüstös fényben csillámló repülöhalak vitorláznak kényelmes ivekben a tenger fölött, majd pelikánok tűnnek fel: az uj földrész hírnökei. A látóhatár peremén apró szigetek csillannak fel az ég és a tenger között. A keskeny fehér vonalak hamar eltűnnek g párás ködben. A Kis Antillák voltak. Itt, Guadeloupe, Dominica és Porto-Rioo szigetén szállt partra Kolumbus második amerikai útja alkalmával. Ez az utazás természetesen nem nagyon hasonlított korunk kényelmes amerikai utazásaihoz. A hajóraj legnagyobb egysége a 23 méter hosszú és hét méter^ széles „Santa Marra“ mindössze 237 tonna vizet szorított ki — és ezen a szerény liáromár- bóeoson több mint száz ember szorongott. Egy kék színbe öltözött sziget emelkedik ki a fehéren tajtékzó hullámok közül: Trinidad, az Antillák csoportjának legdélibb és egyben legnagyobb szigete. A szomszédos szigetekkel együtt természetesm angol birtok, azaz helyesebben csak volt — amíg az angolok egyszerre csak arra a gondolatra nem jöttek, hogy 50 elavult amerikai tor- pedóromboló többet ér ennél az olajforrásokban, értékesnél értékesebb ültetvényekben oly gazdag trópusi paradicsomnál. Közvetlenül Trinidad szomszédságában egy apróka, sűrű erdőkkel benőtt szirtes szigetecske fekszik: Tobago. Akit sohasem vetett erre a sors, annak is jó ismerőse ez a sziget, sőt meghitt gyermekkori ismerőse: itt élte boldog napjait Robinson Crusoe hűséges Péntekjével. Tovább hajózunk. Az Andok meredek hegyfalával maga az uj földrész emelkedik ki a Karibi-tengerből. C’aracasnál, Venezuela fővárosánál az Andok hegylánca közvetlenül a tengerig nyomul előre, mintha csak az lenne a célja, hogy lat Guaria kikötőjét még jobban a parthoz lapítsa, Venezuela Dél- Amerika leggazdagabb olajtermö orsszága, pompás autóuthálózattal. Az 1935-ben elhunyt Gomez elnököt, ennek az úthálózatnak megteremtőjét, nem hiába nevezte el a nép az utak elnökének, bár ezek a modern autóutak nem a nép, hanem az olaj kedvéért készültek. Mondani sem kell, hogy főként az angolokat és amerikaiakat gazdagították a kiapadhatatlan olajforrások, dehát a Gomez elnöknek jutó szerény százalékok sem megvetendő summára rúgtak. Mindenesetre elég volt ez az összeg ahhoz, hogy Gomez tábornokot két évtizeden át az ország korlátlan urává tegye, Dél-Amerika leggazdagabb emberének nimbuszába öltöztesse, sőt hogy számára ezenkívül még az államadósságok kifizetését is lehetővé tegye. La Guaria. Hosszú móló, poros utcák, dologtalanul ácsorgó kikötői csőcselék. A tenger felől állandóan fujdogáló hüsitö szellő karcsú pálmák lombjai között susog, a kertekből bóditó virágillat áramlik. A legtelpu- télyeoebb középület — a börtön. A rossz, nyelvek ezt a barátságtalan Intézetet Gomez elnök munkahlvatalának nevezték. Terme, szetesen csak bizalmas környezetben és itt is csak óvatos suttogással, mert minden utca sarkon fülét hegyező rendőr posztolt és a besugórendszer is orgiáit ülte. Gomez. elnök nem ismerte a tréfát. Ennek, a kérlelhetet- lenségnek tannja San Carlos erődje is Puerto Cabello kikötője előtt. Etöditményszerü épületekkel teleszórt szigetecske, melynek néhány ártatlan pálma igyekszik barátságosabb ^ülsöt adni. Ez.ekhen a kazamatákban sínylődtek Gomez tábornok politikai foglyai, Hogy meddig? Nos, hosszabb, rövidebb ideig, aszerint, hogy kinek milyen erős volt a szervezete, rendszerint azonban a szerencsétlenek halá’áig. Erről pedig a válogatott kínzások mellett gondoskodott maga a dagály Is, amely mindennap behatolt a cellákba — mellmagasságig. Végtelen gazdagságú ország ez, de csak három millió lakosa van, az emberek bizony boldogabban is élhetnének itt. Azelőtt kakaó és kávé volt Venezuela legnagyobb kincse, ma az átkos olaj! Maracaibo öble körül egymást érik az olajmezök. Az egész országból összecsöditett olajniunkások hanyagul összetákolt hullámbádogkunyhőkban nyomorognak, az olaj Igazi uralnak palotái London és Newyork legelőkelőbb negyedeiben büszkélkednek. A Sierra Nevada ötezer méter magas hófedte csúcsaival Columbia mutatkozik be. Egy ország, melynek kiterjedése nagyobb Németország, Franciaország és Belgium együttes területénél, lakóinak száma azonban a hét milliót 3em éri el. Felbecsülhetetlen gazdagságú ásványkincsei még kiaknázás»» várnak. Az ország arányairól már Puerto, Columbia kikötője Is ízelítőt ad. Modern, rendkívül hosszú móló, a tengerparton hullámbádogbódék és raktárházak. Közöttük dögkeselyűk marakodnak a hulladékokon, amelyeket a nyomorúságos kunyhók lakói legegyszerűbb megoldásként az utcára hajigáinak. A házak mögött rossz karban tartott szántóföldek, azután már csak bozótos vadon, mely már inkább Afrikára emlékeztet. Végtelen messzeségekbe nyújtózik ez a végtelen táj. Bármily furcsának hangozzék is az első pillanatra, talán éppen ennek a végejárhatatlan vadonnak köszönheti Columbia, hogy oly ugrásszerű fejlődést ért el a közlekedési technika terén. A különben oly kezdetleges viszonyok között élő trópusi birodalom a hullámos hegyvidéken egykedvű nyugalommal kocogó öszvérről és az asztmában szenvedő fafütéses öserdei vonatról minden átmenet nélkül a légi közlekedésre tért át. A „Beadta“ légiforgalmi vállalat menetrendszerű repülőgépei órák alatt száguldanak át azok között a még jóformán teljesen kikutatátlan vidék fölött, melyeknek átszelésére a Magdalena-folyő derék csavar- gőzösének hetekre lenne szüksége. Santa Marta. Columbiának az Andok lábánál fekvő kikötője a banánkivitel központja. Itt az északamerikai Erit Line társaság az ur. Fehérre mázolt hütőhajói óriási tömegekben nyelik a zölden szüretelt nemes déligyümölcsöt, melynek az utánérés adja meg csak a zamatot, A kicsiny városka a partvidék legrégibb spanyol települése, ennek megfelelően kocsiutja sem annyira kövezetből, hanem inkább szabálytalanul egy— Uraim! Ne dobják el gyűrött, rongyos nyakkendőiket! Német szisztém szerint újat varázsolunk belőle! — akad meg a szemem útközben az egyik belvárosi bolt kirakatába függesztett majdnem szigorú figyelmeztetésen. Délben, az ébédnél elmondom a szöveget, hogy feleségem is hallja: — Uraim! stb.... — Én elviszem szívesen, — mondja feleségem, — csak hova kell vinni? — Itt a cim is — mondom, — megszereztem. Volt a szekrényemben vagy három tiszta „valódi selyem“ nyakkendőm, az ilyenekre szokták azt mondani, hogy valódi békebeli anyagból vannak, de egy kicsi bajuk mégis volt már. Még pedig az, hogy én vasaltam ki egyszer őket elkeseredésemben s bizony itt, ott, meg- pörkölődött a színük. Ezért aztán nem is igen volt kedvem felkötni már őket. — Majd varázsolnak belőlük újat — mondom, — vidd csak el. Harmadnapra készen is voltak. De úgy „készen voltak", hogy majdnem sírtam mérgemben, amikor feleségem hazahozta őket... Mert az a pörkölés semmi sem volt, amit én ejtettem annakidején azokon a nyakkendőkön ahhoz képest, ami most volt rajtuk. Egész végig csupa pörkölés . .. Bélés pedig egy csepp volt bennük, holott én ki nem szedtem, mielőtt a „német szisztém“ szerint dolgozó nyakkendőklinikára vittük őket... De a sít- nénefc is csak fele volt eredeti anyaaból, felét már másikból toldták hozzá, holmi kartonhulladékból. — Mit lehetne ez:k>cel a nyakkendőkkel csinálni, ha már igy vocsékká térték őket, mert sajnáltá n eldobni akár egyiket is, — sóhajtotta feleségem. Eszembejutott egy másik, egy régi cim, ahol egyszer — még szegény legénykorom jó mélyén, — kifordított nekem egy nyakkendőt egy drága, kedves fehér- hajú öregasszony. Vigyük el oda, — vigasztalom feleségem. Belépünk az öregasszonyhoz s éppen el akarjuk mondani jövetelünk célját, amikor ő közbeszól minden harag nélkül: — Tudom én kérem, miért jöttek. Elhoztak hozzám egy-két nyakkendőt, mert az a „másik“ csúffá tette őket „német szisztém szerint“ hehehe — heherészett kedvesen, — tudom én, kérem. Nem csak maguk jártak igy, nyugodjanak belé. Itt van ni, — mutat egy halom nyakkendőre, -— ezek már mind voltak „ott". Látják, látják. Nem szabad hűtlennek lenni az öreg Mari nénihez. Bizony nem, mert akkor csak bosszúság lesz belőle ... Hát bizony, bosszúság ide, bosszúság oda, de ha egyszer megtalálom azt a „német szisztém“ szerinti „nyakkendő varázsolót“, bizony megmondom neki a magamét. De arról is megnyugtatom, hogy magyar módra. * Útközben lesodorta a szél a kalapom. más mellett sorakozó kisebb-nagyobb gödrökből áll. A művészetére módfelett büszke néger sofíör széles vigyora sajnos egyáltalában nem tudja kevésbé életveszélyessé tenni az eszeveszett iramú utazást. Nem messze a várostól az autó kaszárnya mellett halad el. A sötétbőrii indiánkoponyákon Vilmos császár korabeli csúcsos német sisakok trónolnak, sőt a kék zubbonyokon még a gombok is egészen poroszosán csillognak. Az indiánokra jellemző széles lábak azonban a .bakancsot nehezen bírják és a katonák szandálban, vagy legtöbbnyire éppenséggel mezítláb gyakorlatoznak. San Pedrőnál végre Ismét visszatér a normális Iramhoz a megbokrosodott autó. Itt halt meg Bolivar, öt délamerikai köztársaság megalapítója, aki — délamerikai tábornok létére! — teljesen elszegényedve, egyik Itteni ültetvényes vendégeként élte le öregkora napjait. Az utókor most mindenesetre igyekszik pótolni a mulasztottakat és Dél-Amerika nagy történeti hősének emlékére San Pedrót kegyhellyé avatta. Columbia legérdekesebb városa Cartagena, a 16. század Newyorkja. Az 1553-ban épült város most is magán viseli a régi spanyol gyarmatváros jellemző jegyeit. Romantikus főtér, tekintélyes templomok, kiterjedt erődítmények a tengeri rablók korából, a spanyol király gyarmati hivatalnokainak festői palotái, szűk utcák és régi udvarok rácsos ablakokkal és miniatűr erkélyekkel: valóban felüdülés ez a város, ez az itt felejtett Európa, a szánalmas hullámbádogházak és rosszemlékű börtönépületek után. ®s valóban szükség is van erre a felüdülésre, mert két napi utazás után a Panamafcsatorna bejáratánál már San Cristobal következik, az északamerikai civilizáció legmodernebb vívmányainak minden Ízléstelenségével. TANYA INEZ BIANCO Nemcsak az enyémet, másét is. Csak úgy gurulnak a kalapok végig a Mátyás király-téren. Nemcsak én bosszankodom a hirtelen kerekedett szélvész miatt, hanem más is. De ez nem vigasztal. Sze- memrehuzom erősebben a kalapom s úgy megyek tovább. Szembe a széllel. Kisfiú megy el mellettem. Az anyja vezeti kézenfogva. — Anyuka, most fuj a szél, ugye? — Fuj, fuj, fiam. Fuj bizony. Gombol- kozz be szépen. És félkézzel fogd meg a kalapod szélét, hogy ne fújja el a szél. Úgy, látod. Úgy. De a szél mégis elfujta a kisfiú kalapját. Alig tudtuk hárman-négyen elcsípni a tekergő szél elől. A kisfiú most már jobban megfogja a kalapját. Kezébe fogja s nem is teszi fel többé a fejére, úgy halad az édesanyja mellett. Kis idő múlva megint megszólal: — Ugye anyuka, még mindig fuj a szél? — Igen, fiam, még mindig fuj! —■ Meddig? •— Nem tudom, fiam. , —- És akkor, amikor nem fuj a szél, akkor mit csinál? — anyuka.-1- Hogy én mit csinálok, fiam? •— Nem te, a szél mit csinál, amikor nem fuj?. .. — Ugyan, ugyan kisfiam, kérdezz már valami okosabbat, — szólt rá türelmetlenül az édesanyja s nem mondta meg neki, hogy mit csinál a szél, amikor nem fuj... Pedig szerettem volna megtudni én is... * Az autóbusszal éppen a végállomásra értünk. Mindenki igyekszik a kijárat felé. Már mindenki talpon van s egyik a másikat biztatja a leszállásnál. A kocsi vezetőjének azonban még eszébejut valami. Még pedig az, hogy a kocsit meg kellene fordítani. De nem is gondolkozik sokat a dolgon, nyomban végre is hajtja tervét. Az utasok pedig egymásra esnek- Ki erre, ki arra, ki hátra, ki oldalt, kit hogyan ért a merénylet.. . Mert merénylet volt ez a kocsi vezetője részéről, aljas, sötét merénylet! Valaki bosszúsan elkiáltja magát: — Nem tud már megállani, amik le- szállunk? Vagy mit gondol, miért jöttünk autóbuszon, hogy nyomorékká tegyen hogy itt töltsük el az időnket, amig maga percekig piszmog a kocsi megfordításával?. ., Mire a kocsivezető birkatürelemmel: Akinek nem tetszik, ne üljön autóbuszra. Amikor fel akartak ülni, rendőrt kellett hívni, úgy tolakodtak, tülekedtek- Hát most csak türelem, kérem, türelem. Mert, amikor felszállottak, úgy tülekedtek, hogy rendőrt kellett hívni. Vagy nem igy volt? — érvel újból. Valóban igy volt. És ehhez nincs is mit hozzátenni, BÍRÓ JÁNOS Hengerfurést, gépkocsiés traktor-javitásS pontosan és juíányos áron vállal korszerű gépekkel felszerelt üzem HORVÁTH THOLDY ISTVÁN Kolozsvár, Mussolini-ut 64. szám. Bonyodalom két pesti színház között Fényes Alice körül BUDAPEST, augusztus 11, Érdekes bonyodalom támadt Budapesten Fényes Alien körül két fővárosi színház: a Madách Színház és a Vígszínház között. A, bonyodalom a Madách Színházban évadnyitó darabul kitűzött Hamlet női főszerepe, ao Ophelia miatt történt, akit a Madách Színház a Vígszínház igazgatóságával történt előzetes megállapodás szerint Fényes Altceva! kívánt meg személy esiteni. A Vígszínház átengedte tagját a Madách Színháznak, amely Fényes Aliceval meg is kezdte a próbákat. A Vig- színháznál azonban miisorrend változás jitt közbe, Herczeg Ferenc „Fecske és denevér“ cimü uj darabjának elhalasztása miatt. Ez a darab voltaképpen nem a Vigszinháznál. hanem fiókvállalatánál, a Pesti Színháznál kerül színre, ahol most a „Fecske és denevér" helyett uj idénykezdö darabról kells-.t gondoskodni. A választás Shaw „Wareunó mestersége“ cimü müvére esett, amelynek női főszerepét Fényes Alicera osztották. A Vigszinhásnak tehát hirtelen szüksége lelt Fényes Alicera s igy az átengedést meg kellett másitani. A Madách Színházat e-t- hetőleg kellemetlenül érinti a már próbára tűzött Hamlet női főszerepe körül támadt bonyodalom. Az igazgatóság úgy nyilatkozott, hogy Fényes Alicet egy szerződésileg neki biztosított készülő Tamási-darab átengedése ellenében kapta volna kölcsön a Vig- szinháztól. Egyelőre folynak a tárgyalások, talán választott bíróság elé kerül az ügy. TUDJA-E öm... ...hogy az első zálogházak a 15. században jelentek meg Európában. Akkoriban még „montes pietatis"-nak, o jámborság kegyeinek nevezték a zálogházakat és az volt a rendeltetésük, hogy a megszorult kisembereket kimentsék az uzsorások karmai közül. Ennek megfelelően kamat nélkül adtak kölcsönt és fenntartásukról rendszerint az állam vagy község gondoskodott. Az első ilynemű intézetet 1462-ben alapította Peru- giában egy Barnaba nevű franciskánus szerzetes. A kezdeményezés oly jól bevált, hogy egy évvel később Orvietóban pápai engedéllyel már a második zálogház is megnyílt. Azt a jogot, hogy költségeik fedezése céljából illetéket szedhessenek, 1515-ben X. Leó pápa adta meg a zálogházaknak. A „kis emberek bankjának“ hasznos intézménye Olaszországból először Franciaországba jutott el, majd valamivel később Németországban jött divatba, ahol „városatyai gondoskodásból és a polgári alattvalók iránti szerétéiből a kamatuzsora ellen emelt erős gátként“ 1560-ban Regensburgban alakult meg az első zálogház■ Azóta természetesen, mint az egész világon, Németországban is alaposan elszaporodtak a zálogházak, az általános népjólét emelkedésével azonban az utóbbi években üzletforgalmuk egyre inkább csökkent, úgy az idén már nemcsak az ősi regensburgi zálogház, hanem egész sereg nagyvárosi zálogház is kénytelen volt bejárni kapuit. vagy pedig a háborús gazdasági helyzet tel számotvetve csereintézetté átalakulni. ... hogy az Északi-sark állandóan melegebbé válik? Már mintegy száz esztendeje folynak a sarkvidéki éghajlat változásaira vonatkozó megfigyelések, melyeknek eredményeit nemrég foglalták össze. Ezek szerint ezek a változások az északi sarkvidék növény- és állatvilágára általában kedvező hatással voltak. A legerősebb hőmérsékletem elkedést a Spitzbergák vidékén figyelték meg. A júniustól augusztusig *artó rövid sarki nyár elég hosszú ahhoz, hogy legalább 130 féle növényféleségnek biztosítson megélhetési lehetőséget. .Az utóbbi időben megjelentek a szúnyogok is, melyek a régebbi kutatók szerint hiányoztak a szigeten. Az enyhébb telek következménye, hogy a tőkehal nagy tömegekben vonult fel a jegestenger északibb fekvésű vidékeire. Az éghajlat javulását a tengeri maarak is kihasználták, amennyiben most már a hideg évszakot is a magas északon töltik. ... hogy mig a születésnap mindenütt örömnapnak számit és már a régi népek is ismerték a születésnapi ünnepségeket, egy trák néptörzs a születésnapot gyásznapnak tekintettel ÚTKÖZBEN
