Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-12 / 181. szám

/(épviaelöh&a könyvtára

. : BUD.IPSCT V

ÍR íí

.. a

t'AM ’wjp

1943. augusztus 12

Ára te fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓKA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ

ÉVRE 49.60 PENGŐ

___POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

* I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 181. SZÁM I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7.

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ.

KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

SZTÁLIN MOST SEM VESZ RÉSZT

A KANADAI SZÖVETSÉGES MEGBESZÉLÉSEKEN

Európa elleni uiabb Vámadósról fognak tanácskozni

Cb ur ckill és R ooseve it

Hull amerikai külügyminiszter szerint csak bolond derülátók

remélik erre az évre a háború végét

 Szovjet uj hadosztályok bedobásával sem tudott hadászati eredményeket elérni

Egymillió tonnánál nagyobb az ellenség júliusi hajóvesztesége

CHURCHILL KANADABA ÉRKEZETT s

hosszú tanácskozást folytatott Mackensie King kanadai miniszterelnökkel. Erről a megbeszélésről hivatalos jelentést adtak ki. közölve, hogy a nemzetközi helyzetről tárgyaltak. Churchill kíséretében van Leathers lord, a hadiszállítás brit minisztere és sok katonai szakértő.- A Roosevelttel való találkozás kétségtelenül megtörténik, de a legújabb hirek szerint csak a hét végén. Roosevelt Newyorkban kedden este katonai tanácsadóival tárgyalt s újságírók előtt kijelentette, hogy a kanadai miniszterelnök távbeszélőn értesítette őt Churchill megérkezéséről. Valószínű, hogy találkozik az angol miniszterelnökkel, de még nem tudja, hogy melyik napon. Egyelőre csak annyit mondhat, hogy valószínűleg az angol—amerikai vezérkarok találkozásáról lesz szó. Nem hiszi, hogy a szovjet képviseltesse magát az értekezleten, ami nem jelenti azt, hogy Churchillel együtt nem lennének igen boldogok, ha a szovjet az értekezleten részt venne. A Kremlt, amint zürichi jelentések megállapítják, állandóan tájékoztatják a Churchill—Roosevelt tanácskozás lefolyásáról és valószínű, hogy a tárgyalások befejezése után külön küldöttség utazik Moszkvába.

A tanácskozásokkal kapcsolatban korai volna jóslásokba bocsátkozni. Az angolszászoknak a háborúval kapcsolatos véleményét hétfőn egy sajtóértekezleten Hull amerikai külügyminiszter fejtegette és intette a közvéleményt az olyan hírekben való hívástól, amelyek a háború közeli végét jósolgatják. Az amerikai külügyminiszter kije'en- tette, hogy „bolond derűlátás“ volna azt hinni, hogy a háború még ebben az évben véget ér. A szövetséges csapatok előtt — mondotta — még az a rendkívül nehéz feladat áll, hogy az európai szárazföldre benyomuljanak. Éppen ezért s a Churchill— Roosevelt találkozó meg nem történte miatt is nem felelhetnek meg a valóságnak azok a Churchill szájába adott kijelentések, hogy a háború hamarabb véget ér, mint ahogyan gondolják, ha csak nem tartozik ö is a fantaszták közé.

*

OLASZORSZÁG BELSŐ ATALAKULASA és ennek külpolitikájában valló kifejeződése kétségtelenül rendkívüli jelentőségű tényezője a további politikai fejlődésnek, és így érthető, ha a nemzetközi közvélemény állandóan a legnagyobb figyelemmel fordul Itália felé. Az olasz sajtó a helyzet által megkívánt tartózkodással igyekszik választ adni az érdeklődésre és ez » válasz ma is az. amit a kormányváltozás első óráiban Badoglio tábornagy mondott: Olaszország tovább harcol. .

Senki sem tagadja, mondják olasz politikai körökben — amint a Magyar Távirati Iroda Rómából jelenti — hogy az olasz nép a fasiszta rendszer bukása után azt kívánja, hogy elérhesse a békét, mert a béke a háború áldozatainak végét jelenti. A háború három éve alatt az ellenséges propaganda a fasizmus elleni küzdelmet és két

célt hangoztatott. Azt mondották, hogy nem törekednek területi hódításra s vissza akarják adni a szabadságot az elnyomott népeknek, Olaszországban. A második célt julius 25-én az olaszok saját maguktól tökéletesen elérték, azonban ugylátszik, hogy ez a szabadság nem tetszik és nem szolgálja az egyesült nemzetek céljait. Ök mást akarnak, a feltételnélküli megadást. Mi azonban semmiféle erőszaktól és háborútól nem riadunk vissza — jegyzik meg olasz körökben —, de ezt a két sorsdöntő szót nem vállalhatjuk. Különben is mi lett volna Olaszországgal a feltételnélküli megadás eseten — teszik fel a kérdést olasz politikai körökben. Az olasz nép messze lett volna attól, hogy elérje a hékét és Olaszországot tüzzel-vassal pusztították volna továbbra is azzal a különbséggel, hogy neki magának fegyvertelenül kellett volna nézni ezt a harcot. Olaszország az elengedhetetlen pusztulás martalékává vált volna. Ez lenne a cél, amelyet az egyesült nemzetek elérni akarnának? Európaellenes fegyver lenne ez, amely végül az ellenség ellen fordulna, kommunista uralmat valósítván meg Európában. Tehát nemcsak a belső szociális és politikai szabadságért harcol az uj és rosz- szabb diktatúra ellen az olasz nép, hanem külső szabadságért is, a zűrzavar, erkölcsi és szellemi értékek hanyatlása ellen.

Az ango'oknak kell javaslatokkal jönniök, — írja a Gazetta del Popolo, — ha Olaszországgal békét akarnak kötni. Nekünk harcolnunk kell és meg kell tartanunk hadseregünket, hogy megtarthassuk szavunkat. Ezt a háborút nemcsak azért vívjuk, mert belebonyolódtunk, hanem azért, mert jól ismerjük a szükségszerű következményeket, a fegyverszünetet, amely országunkat mások harcterévé változtatná.

Az olasz rendszerváltozással kapcsolatban már napok óta híre jár annak, hogy német és olasz vezető államférfiak között megbeszélések vannak folyamatban. A német külügyminisztériumban, amint a Transconti- nent Press jelenti, mellőznek minden erre vonatkozó közlést, de reámutattak arra, magától értetődő, hogy Németország és Olaszország, mint szövetséges társak között állandó kapcsolat van. Olaszország, mondották Eerlinben, kijelentette, hogy a háborút folytatja, ez az olasz politika alapelve, maga a király és Badoglio állapította meg. A német—olasz szövetségben Mussolini személye és uralma csak helyzetképet jelentett, maga a szövetség azonban a két állam megrendithetetlen érdekközösségén nyugszik s ez független attól a légkörtől, amelyet a két állam között Hitler és a Duce barátsága s a nemzeti forradalmak hasonlósága adott meg. Európában nincs még két olyan állam, amelynek érdekel annyira kiegészítenék egymást, mint Németországé és Olaszországé, mindenekelőtt azonban összeköti őket az a tény is, hogy az ellenfél mindkettőjüket, mint nemzetet meg akarja semmisíteni. Olaszország esetében már igazolást kapott, hogy mennyire hazug volt az

az ellenséges állítás, hogy a harcot a fasizmus ellen folytatják. A tények világosan beszélnek. Az olasz csapatok továbbra is együtt harcolnak a németekkel és a szövetség változatlan. Ezt a külföldi hangok is elismerik, sőt az ellenséges táborban nagy a csalódás Olaszország magatartása miatt.

*

M ASODIK ARCVONAL-E, vagy sem a sziciliai hadszíntér, ez most á nagy vita tárgya az angolszászok és a Sspvjet között. Moszkvában semmiképpen sem akarják elismerni annak, ezzel szemben London és Washington makacsul ismétli a maga tételét. Elmer Davies, az Egyesült Államok háborús tájékoztató irodájának főnöke az amerikai kormány nevében hangoztatta a sajtóértekezleten, hogy o Földközi-tengeri hadműveleteket a második arcvonalnak tekintik. Sejteni engedte azt is, hogy a kijelentést a Pravda cikkére válaszul szánta. Mindenesetre hozzátette, hogy a szövetségeseknek szándékukban van Nyugateurópá- ban egy harmadik frontot is felállítani, a részletekről azonban természetesen nem akart nyilatkozni.

Az angolszász-szovjet viszonnyal kapcsolatban a spanyol lapok, amelyek mint semleges állam szócsövei, mindkét küzdő fél felé tájékozódással rendelkeznek, megállapítják, hogy a tengely ellenfelei Is tisztában vannak a szovjetpolitika végső céljaival. Londonban és Washingtonban tudniok kell és tudják is, hogy mit jelent a Szovjet mint katonai hatalom és hogy győzelme esetén Európa legutolsó szögletét is a bolsevizálás komoly veszélye fenyegeti. A „Voz“ cimü portugál lap megállapítja, hogy Oroszország továbbra is fenyegetés és titok az' egész világ számára. A szörnyű eszközökkel rendelkező megszervezett gonoszság s árnyéka elsötétíti a müveit világ láthatárát. Hivatkozik a lap Willkienek a Daily Telegraph- ban megjelent cikkeire, amelyek szovjet rokonszenvük mellett is borzalmas képet festenek a bolsevista rendszerről, amelyben az ember csak egy óriási gépesei önállótlan része. A „munkások paradicsomában“ tiz éves gyermekeket napi 11 órán át dolgoztatnak az üzemekben s őket is, mint mindenkit, puszta anyagnak tekintenek, nem pedig fejlődő és nevelendő lelkeknek. Ez a teljes rabszolgaság várna egész Európában

mindenkire, gyermekre, fiatalra és felnőttre egyaránt. ^-*

A NÉMET VÉDERö keleten az emberi művelődés fennmaradásáért harcol — ez a tétel tehát napról-napra jobban beigazolódik. A Szovjet minden rendelkezésére álló hadieszközét megmozgatta és latba veti a nemet arcvonal áttörésére. A nyári csata . hevessége állandóan fokozódik, a német arcvonal azonban keményen állja a támadásokat. A német hadvezetöség továbbra is arra törekszik, hogy az ellenség minél nagyobb harci erejét semmisit.se meg s mozgó, rugalmas harcmodorban valósítja meg ezt az ölgondolást. A hölyenként történt orosz betöréseket mindenül1 sikerült elzárni. Berlinben hangoztatják, hogy a német vezetés nem szorítkozik azonban kizárólag a védelemre, hanem Őreitől Vjazmáig minden alkalmat megragad, hogy a bolsevistáktól helyi ellentámadásokkal fontos terepszakaszokat elragadjon. A legutóbbi nagyobb harcokban, a miuszi szakaszon és Bjelgorodtól nyugatra is, sikerűit döntő- fontosságú kulcspontokat elvenni a bolsevistáktól és azokat heves tamadi.-ok ellenére is megtartották. Helységneveket a nemet jelentések most sem tartalmaznak, csak a támadási vidékeket jelölik meg nagy általánosságban. Berlinben végkövetkeztetésképpen megállapítják, nogy a csata ide-odahullámzlk s a Szovje1 főparancsnokság óriási tömegek harchavetése ellenére sem ért el semmi hadászati Cikeit.

Szicíliában az északi és a középső arcvonalon folynak a harcok, s a tengmycsaoa- tok kemény küzdelmekben igyekeznek föltartóztatni az ellenséges előrenyomulást, az angolszászoknak azt a kísérletei., hogy Santa Agatha-nál a tengelycsapatok háta mögötti partraszállással két tűz közé szorítják ellenfelüket, most mar véglegesen meghiúsultnak lehet tzk'nteni. A partra- szálltak • tehermentesítésére az angolszászok még egy partraszállási kísérletet tettek, de ez már a keletkezés pillanatáéin meghiúsult s a partbizcosltó erők olyan vérveszteséggel verték vissza az amerikai hajórajt, hogy az a lehető leggyorsabban elhajózott. A kísérlet meghiúsításában különösen nagy szerepe volt a tengely légierőinek.

Megkezdődlek Kanadában az angol-amerikai megbeszélésele

QUEBEC, aug. 11. (Bud. Tudj A keddi nap folyamán magasrangu amerikai személyiségek és katonai szakértők egész sora érkezett Quebecbe. Kedden este tartották meg az amerikai és kanadai képviselők első értekezletét, mig Roosevelt, Churchill és Mackenzie King összejövetelének időpontja még nem ismeretes. Az Exhange Telegraph diplomáciai munkatársa szerint a tanácskozásokat két szakaszban tartják meg. Először

brit-kanadai megbeszélések lesznek és csak azután kerül sor a brit amerikai tanácskozásokra. Churchill és Roosevelt találkozásra előreláthatólag majd csak a hét végén kerül sor. A brit miniszterelnök a háború kitörése óta hatodízben fog tanácskozni az amerikai elnökkel. Roosevelt állandóan telefonon ösz- szekötletésben van Quebec-veJ. A lap munkatársa megjegyzi, hogy a figyelmes szemlélő figyelmét nem kerüli el az a tény, hogy