Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-11 / 180. szám
1943.MtlGVSZ.lUS Jl Üübxgffg’ jSrsut&Ck Kolozsváron fogták el Schrank Béla budapelikörgi/áros állítólagos rablógyilkosait Hz egyik kolozsvári szállodában „Dilis Pista“ és a „szép Röné“ Diési Péter és felesége álnéven szálltak meg — „Nem mi vagyunk a bűnösök“ — mondották a detektiveknek A rablógyil kossággal gyanusilotVakal Budapestre szállítottál« Kolozsvár, augusztus 10. Budapesten, egy héttel ezelőtt ismeretlen tettesek 8 törszu- rással meggyilkolták a Ferenc József-rak- part 26. szá.mu bérpalota negyedik emeletén lévő garzonlakásában Schrank Béla 62 éves, dúsgazdag hírében álló, egyedül élő likőr- gyárost. A rablógyilkosságot a postás fedezte fel, aki egy küldeményt szállított a likörgyáros lakására.. A postás többizben is kereste a likörgyárost, de lakása ajtaját mindig zárva találta. Emiatt gyanút fogott és hatósági segédlettel behatoltak a szobába, ahol a heverőn vérbefagyva» megtalálták a már oszlásnak indult, alsó ruhában lévő likörgyáros holttestét. A szobában dulakodás nyomai látszottak s amint később a hatóságok megállapították, a tettesek magukkal vitték az áldozat két darab 10—10.000 pengőről szótő betétkönyvét s néhányszáz pengő készpénzt. A hatóságok azt is megállapították, hogy Schrank Béla likőrgyáros éppen a gyilkosság napján akart Esztergomban lakó testvéréhez utazni. Egyik széken ott hevert irattáskája, amelyben hálóruhái és egyéb apróságok voltak begyömöszölve. Megindul a nyomozás A borzalmas rablögyilkosság felfedezése után a fővárosi detektívek százai indultak neki a nyomozásnak. Mindenekelőtt az áldozat előéletét tisztázták. Megállapították, hogy Schrank Béla különc életű ember volt. üzletén kivül a versírás és a nők — különösképpen pedig a szőke nők — érdekelték. Eddig álnéven, Illetőleg írói néven öt verseskötete jelent meg. Néhány évvel ezelőtt halt meg felesége és akkor költözött a Ferenc József-rakpartá emeleti garzonlakásba, amelyet a maga Ízlése szerint rendezett be. A még javakorban lévő férfi az egyik lege.ókelöbb szálloda éttermében étkezett. Legtöbbször magánosán, de gyakran vitt növendégeket is magávall. Amint az étterem személyzete elmondotta, minden esetben szőke nőt, de gyakran mást és mást. A budapesti rendörfőkapitányság feltevése szerint a.gazdag likőrgyáros gyilkosa tehát csakis nő, mégpedig valamelyik szőke no lehetett... Amint már említettük, a detektívek százai nyomoztak a gyilkos után. Schrank Bélát egyébként már el is temették, de a nyomozás a temetés napján sem szünetelt. A gyilkosság ügyében közel 50 szőke nőt hallgattak ki, de az előállítottak valameny- nyien alibit tudtak igazolni. Amikor az utolsó szőke nővel szemben Is megdőlt a rablógyilkosság ' gyanúja, a rendörfökapl- tányság uj helyszíni szemlét rendelt el a Ferenc József-rakparti bérpalota negyedik emeletén lévő garzonlakásban, ahol a gyilkosság történt. Az uj vizsgálat már komolyabb eredménnyel végződött. A meggyilkolt öregur holmijai között találtak egy huszfilléres nagyságú medaillont, amelyben egy bamahaju fiatal nő fényképe voSt, amelynek a hátlapján egy név: Boné. A detektiveknek most már azt kellett ki- deriteniök, ki az a Hóné .. . ? Mi köze volt a meggyilkolt likőrgyároshoz ? Az eddigi gyanúsítottak ugyanis — az áldozat Ízlésének megfelelően, valamennyien szőkék és az úgynevezett polgári középosztály társadalmából kerültek elő... A nyomozást irányító rendőrkapitány ösztönösen megérezte, hogy „Rönét“ nem itt kell keresni. A detektívek tehát az alvilág társadalmában kutattak tovább a kétes hírű lebujokban és apacstanyákon. És jó nyomon jártak. A rendőrség jó utón van Vasárnap este már pontosan megállapították Röné személyazonosságát, Schrank Béla llkörgyárossal való kapcsolatait. Az alvilág alakjai ugyanis nyíltan hangoztatták, hogy ha Röné nem is gyilkolt, de a gyilkoshoz köze van. a gyilkos pedig nem lehet más, mint „Dilis Pista", igazi néven pedig Politzer György István 23 éves rovottmultu zsidó, volt kereskedösegéd, akivel Röné, illetőleg Csordás Gyuláné, született Koszorú Irén vadházasségban élt. Politzer György István annakidején több kasszafurást és nagyobb- szabásu lopást hajtott végre Csordás Gyulával s egyszerre kerültek hurokra. Csordás Gyula most tölti az egyik fegyintézetben 12 éves jogerős büntetését, mig Politzer György István az orvosok véleménye szerint beszámíthatatlan volt s ezért elmegyógyintézetbe került, de onnan megszökött és összeköltözött volt cinkostársa feltűnő szépségű 19 éves feleségével, az ugyancsak alvilági Rö- nével... Az alvilágban mindenki tudott Politzer György István szökéséről, akit éppen színlelt félkegyelmüsége miatt „Dilis Pista“ néven neveztek, de nem akadt senki, aki a rendőrségnek feladta volna, mert féltek a hatalmas erejű, alig 22 éves fiatalembertől. Az pedig, hogy az alvilág egyik „legszebb" példányát Rönét magához láncolta, még növelte tekintélyét. Azt is tudta mindenki az alvilágban, hogy Rönének hosszabb Idő óta egy gazdag likörgyáros barátja van... Erről tudott a vadházastárs is. sőt elhatározta, hogy emiatt megzsarolja a gazdag likőr- gyárost is. Szemtanuk áliitása szerint gyakran vacsoráztak együtt az egyik előkelő körúti kávéházban. A pincérek arról is ,,Fogják el Csordás Gyuláné született Koszorú Irén IP éves, 167 centiméter magas, barnahaju, kékszemü, erősen festettarcu, feltűnően csinos, szökésbenlévö, jóalaku, vé- konytermetü nőt, aki virágos imprimé, vagy vörösmintás imprimé ruhát visel, piros pa- rafatalpu cipővel, piros retikuile’ s fülében fehér klipszek vannak. Fogják el Politzer György István 22 éves rovottmultu, 180 centiméter magas, ooiot- váltarcu, barna göndörhaju, kékszemü, szökésben lévő kereskedösegédet, aki eltűnésekor barna kalapot, pepita kabátot, pepita nyakkendőt, szürke nadrágot és barna, fehérbetétes íé cipöt viselt.“ Mialatt, a rádiókörözés eljutott az ország valamennyi i yomozóhatóságához, a főkapitányság nyomozóosztályának detektivjei megállapították, hogy akiket keresnek, pénteken Szatmárnémetiben voltak, ahol mint Diósi Péter és felesége, Budapest, Berlini- tér 6. szám. A nyomozást végző detektívek az egyik szállodai alkalmazott kíséretében benyitottak a „Diósi Péter és felesége“ szobájába. A rablógyi’kossággal alaposan gyanúsított fiatalpár békésen aludt még. A détektivék felköltötték őket. Amikor megébredtek, szinte egyszerre szaladt ki szájukon: — Nem mi voltunk, ártatlanok vagyunk... A detektívek azonban a rádiókörözés során kapott adatokból kétségtelenül megállapíthatták, hogy igenis „ők voltak". .. Megvárták tehát, amig felöltöznek, hogy bekísérjék őket a rendőrkapitányságra. Közben a szállodában pillanatok alatt eltudtak itt, hogy a szép Röné a vadházas- társát úgy mutatta be Schrank Blának, mint az unokatestvérét. Politzer György István és az alvilágban Röné néven ismert „lápvirág“ nyíltan beszéltek arról, hogy a gazdag llkörgyárossal kapcsolatban „nagy terveik1' vannak... Koszorú Irén — Röne — egy Ria nevű táncosnőhöz költözött albérletbe az utóbbi időbe. Amikor a detektívek erről tudomást szereztek, felkeresték a táncosnő lakását, aki megerősítette, hogy Röná csakugyan nála lakott albérletbe, ahol Időnként felkereste Politzer György István, mint vőlegénye. Utoljára július 31-én járt lakásán a férfi és gépkocsisétára hívta Rönét. Velük ment sétakocsira a táncosnő is, aki azonban vallomása szerint a Ferenc József rakpart közelében a férfi leszállított a gépkocsiról és ketten robogtak tovább. Még aznap este a nő elmondotta a táncosnőnek, hogy az öregurat „elintézték"... Néhány perc nmlva megérkezett a táncosnő lakására Politzer is és magávalvitte, Rönét azzal, hogy most már esetleg csak néhány hét múlva fognak visszatérni,.. Politzer György István és felesége béreltek szobát az egyik szállodában. A rablógyilkos- pár azonban nem sokáig tartózkodott Szatmárnémetiben. Innen Nagybányára mentek, ahol a férfi rokonságát keresték fel és innen á nyomok szerint Kolozsvárra utaztak. A fővárosi detektívek nyomban értesítést küldtek Kolozsvárra. A kolozsvári rendőr- kapitányság valamennyi detektivje azonnal hozzálátott a város átfésül éséhez. A kora reggeil órákban már a belvárosi szállodákba is benéztek és mindenütt alapos igazolásokat eszközöltek. Már jól megvirradt, amikor a detektívek benyitottak az egyik kisebb belvárosi szállodába, ahol ugyancsak megkezdték az igazoltatásokat. A bejelentőlapokat átnézve, feltűnt a detektiveknek, hogy az egyik bejelentőlapon a következő név áll, láthatólag elferdített Írással: terjedt a hire, hogy kik aludtak a szállodában s már el is fogták Schrank Béla budapesti likörgyáros gyilkosait. Számos vendég nyómban fizetett és távozni akart a szállodából. .. Mások pedig ott állottak sorfalat hiányos öltözetben a szálloda folyosóján, mert mindenképpen látni akarták a rabló- gyi’kos párt. Különösen a női vendégek ragaszkodtak mindenáron a nem mindennapi látványossághoz. A detektívek természetesen mindenkit visszarendeltek szobájába és a pillanatok alatt felöltözködött rablógyilkos nárt megbilincselve kisérték a rendőrkapitányságra. Úgy látszik azonban, hogy amig fe1 öltözködtek, megbánták, hogy elárulták magukat, hogy „nem ök voltak, hogy ők ártatlanok", mert csakugyan angyali ártatlansággal kezdtek érdeklődni a detektivek- töi: Budapestre szállították Dilis Pistát és szép Bonét — Hova kísérnek minket, hiszen mi nem követtünk el semmit?... Ellenkezni azonban nem ellenkeztek, hanem követték a detektiveket. Amikor beértek velük a rendőrkapitányság épületébe, éppen akkor érkeztek oda a fővárosi detektívek, akik ugyancsak nyomozni akartak Kolozsváron a rablógyilkospár kézrekerité- sére. De már szükségtelenné vált a nyomozás. A derék kolozsvári detektívek valóban jó fogást csináltak, amihez még a fővárosi kollégák is csak gratulálni tudtak. Politzer György István, akinek már számtalan esetben volt dolga éppen a nyomozást végző fővárost detektivekkel, szinte ismerősként üdvözölte őket. De nem nagyon pirult az eset miatt a fiatal, feltűnően szép bűntársa, Csordás Gyuláné sem. Természetesnek vette, hogy előbb-utóbb rendőrkézre fognak kerülni, amit hangsúlyozott is a fővárosi detektívek előtt. Miközben állhatatosan ártatlanságukat hangsúlyozták, a kolozsvári, detektívek levették kezükről a bilincseket, hogy hellyükbe uj bilincsek kerüljenek. A fővárosi detektívek ugyanis — utasításukhoz híven. — nem Kolozsváron hallgatták ki a rablógyilkos párt, hanem megbilincselve még kedden délben Budapestre szállították, ahol majd a helyszíni szemlén minden bizonnyal töredelmesen beismerik majd bol- zalmas cselekedetüket... BÍRÓ JANOS Erdély rádió fa A Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége mozgalmat indít erdélyi rádió felállítása iránt, melynek önálló erdélyi műsora volna. Erdély különleges nemzetiségi, kulturális és gazdasági körülményei, Kolozsvár fejlett irodalmi, zenei és tudományos élete, egyeteme, operája és színháza, az erdélyi Írók, IV'U'b.i'O « román nemzetiség részére szükségessé vált adások nem férnek el a budapesti rádió keretében. Helyes volt annakidején a kassai adó felállítása, de sokkal indokoltabb a külön erdélyi adóállomás felállítása. Kolozsvárt róm. kát. püspöki helynökség, református és unitárius püspökség, evangé likus esperesség van, tehát négy felekezet székhelye. Ott van a teljeskaru egyetem, a Nemzeti Színház, a Zenekonzervatórium, gazdasági főiskola, 25 középfokú iskola, nem is szólva a közművelődési és társadalmi intézmények seregéről. A rádió nem fordid élég gondot Erdélyre. Az erdélyi tudományos, irodalmi és művészeti élet országos nevű képviselői csak ritkán jutnak szerepléshez a rádióban. A kassai rádió ezzel szemben a Felvidéknek nagyobb lehetőségeket nyújt. Sokszor hónapok telnek el, mig erdélyi iró, tudós vagy muzsikus a budapesti rádió műsorára kerülhet. A magyar szellemi élet teljessége és sokszínűsége megkívánja, hogy az erdélyi szellem nagyobb teret foglaljon et a rádió műsorában addig is, mig a külön és nélkülbzhe- tetlen rádió megépül. Erdély mostoha helyzetben van azért is a rádiózásnál, mert az erdélyi magyar falvaknak jórészt telepes rádiói vannak. Az erdélyi falvak nem tudnak elemhez jutni. A legtöb faluban a rádió üzemen kívül van emiatt. A rádió ma nemcsak szórakoztató eszköz: fontos, életbevágó híreket, felvilágosításokat, tájékoztatást közöl, melynek háború Idején fokozott jelentősége van. A rádió helyesen tenné, ha közbelépne és előfizetőinek, akik az előfizetési dijat hozzá befizetik, intézményesen gondoskodnék iele- pesrádióik fenntartásáról. Ebből az alkalomból említjük fel, hogy Kozma Miklós égisze alatt szoros kapcsolat állott fenn a rádió és a kulturális egyesületek szövetsége között. A Kulturális Szövetség volt az, mely még a felejthetetlen Szűcs Ernő működése alatt rábírta a rádiót a vidéki közvetítésekre és vállalta a magas nívójú zenei előadások megszervezését. A Felvidék visszatérte után dr. Kállay Miklós miniszterelnök házánál tartott értekezleten határozták el, hogy a KESz vezetése alatt mutatják be a felvidéki visszatért városok kulturális értékeit a magyarságnak. A műsorokat dr. Hankiss János mostani kultuszállamtitkdr állította össze. Egymásután kerültek rádió elé Léva, Komárom, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó és Kassa kulturegyesületei, majd Ungvár és Beregszász is, végül Kolozsvár. Kozma Miklós halála után ez a természetes kapcsolat megszűnt. A rádió ma is közvetíti néha vidéki egyesületek előadóestjeit, de egységes terv nélkül. Igen kívánatos volna, hogy a magyar vidék kulturális sorrendjének megátlapvtásánál a rádió meghallgatná a KESz javaslatát, amely elvégre hivatott képviselete a magyar vidék s«ellem* életének. A oyikosság napján látták Rcnét a cukorgyároshoz felmenni Harmadnapra rá pedig a Ferenc József- rakpart 26. számú bérpalota negyedik emeletének egyik garzoniakéiban 8 sebből vérezve megtalálták Schrank Béla likörgyáros már oszlásnak indult holttestét... De csak hült nyomát találták az alvilágban Politzer György Istvánnak és Koszorú Irénnek, akikről senki nem tudta, hova mehettek?... A detektívek azonban tovább nyomoztak. A kávéházak és vendéglők pincérei a felmutatott fényképen határozottan felismerték Rönében azt a nőt, akivel a likörgyáros hetenként egyszer-kétszer megszokott jelenni. Főként azért ismertek rá egész határozottan, mert ez a nő volt az egyetlen, aki nem szőke, hanem barna volt a dúsgazdag likörgyáros kedvencei közül. Ilyen biztos nyom birtokában most már könnyebb volt tovább nyomozni. A bérpalotában, ahol a gyilkosság lejátszódott, ugyancsak határozottan felismerték a fényképen szereplő nőt, mint aki gyakran fordult meg Schrank Béla lakásán. Sőt akadt szemtanú, aki a gyilkosság napjának délutánján együtt látta felmenni a likörgyáros lakása felé Rönét és a másik képen szereplő férfit. így tehát minden készséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a rablógyilkosságot csakis ök követhették el. Az áldozat fekvéséből azt is megállapították, hogy gyilkosával dulakodott s valószinüleg segítségért is kiáltozott. Talán éppen ezért a tettes nem is kutatott tovább az egyik szekrényben lévő nagy összegű pénz után, hanem megelégedett a két darab/tizezerpengös betétkönyvvel és a kezeügyébe esett néhány aprósággal. Talán attól félt, hogy az áldozat segélykiáltásait meghallotta valaki s miután még a fürdőszobában gyorsan megmosta véres kezeit, ' elmenekült. . . A kést, vagy tőrt, amivel a gyilkos az öregurat nyolcszor egymásután szivenszurta, eddig még nem találták meg a lakásban. Amikor bizonyossá vált, hogy a gyilkos senki más, mint Politzer György István és Csordás Gyuláné Koszorú Irén, a gyanúsítottakról százszámra készítették el a fényképeket és ezenkívül rádiókörözést is leadtak az ország minden tája felé. Rádiókörözes a gyilkosok után Nem mi voltunk, áttaVanok vagyunk... \
