Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-10 / 179. szám

Kmj&aUrsita

1943. AUGUST! US IO,

ezek a megnyilatkozások mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a béke, a megnyugvás és a konszolidáció atmoszféráját teremtsék meg a jövő sorsáért küzdő Európának ebben a sarkában. Hosszu-hosszu idő óta türelemmel, béketüréssei és hangtalanul figyeljük az odaátról jövő sorozatos demonstrációkat, amelyek éle burkoltan, vagy nyiltan, de mindig ellenünk: Erdély és a magyarság ellen van kihegyezve, tie sohasem reagáltunk rájuk, mert az európai sorsközösség kötelességeit előbbrevalóaknak tartottuk a magunk jogos sérelmeinél is. Legutóbb azonban egy olyan hang is megszólalt odaátról, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

— Néhány héttel ezelőtt Nagyszebeniről egy katonai ünnepélyen igen magas állami és egyházi funkcionáriusok jelenlétében Indult el felénk ez a hang, amelyre érdeme«, sőt kötelességünk felfigyelni és arra a magyar közvélemény figyelmét felhívni, hogy ez a közvélemény most már világosan lássa, miként gondolkoznak rólunk odaát és milyen szándékokat táplálnak a magyarsággal széniben. _

„Méltatlan politikai játék !"

— Rendkívül hálás feladat volna számomra egész terjedelmében Ismertetni önök előtt ezt a nagyszebeni beszédet» de nem teszem, mert kímélettel vagyok hallgatóim és a magam felelősségérzete iránt. E beszéd ugyanis mintaképe volt annak, hogyan lehet a történelmet a maga valójából kicsavarni, a megtörtént dolgokat meg nem történtekként beállítani, a meg nem történteket valóságként felfogni s mindezt a méltatlan politikai játékot a legkegyesebb etikai és keresztényi elvek hangsúlyozásával — a magyarság jogai, önérzete és nemzeti becsülete

ellen felhasználni. Ez a nagyszebeni beszéd általános tenorja, amely végighúzódik annak minden egyes mondatán s hogy ezek a mondatok közelebbről hogyan festenek, engedjék meg Ízelítőül ismertessek belőlük néhányat.

A románok sohasem voltak ős^akók Erdély földjén

— Nem foglalkozom a nagyszebeni beszédnek azzal a részével, amellyel az a román propagandának évtizedek óta jólismert egyik alapvető melódiáját: az úgynevezett ..kontinuitási és prioritási elméletet“ újítja fel, azt akarván ország-vitág (Jött plauzibilissé tenné, hogy a románok mindenki, — tehát a magyarok előtt is — állandóan itt voltak Erdélyben és mint ez. a beszéd mondja: „viselték évszázadok terhelt, mindig tiszteletben tartva az igazságosság szent törvényeit és tisztesség parancsát“. (Gúnyos derültség.) Ezekkel a román nemzeti érzületet felcsigázó, de egyben a külföld befolyásolását célzó, egyébként azonban minden komoly ténybeli alapot nélkülöző beállításokkal, amelyek nemzeti történelmet akarnak erőszakolni ott, ahol annak nyoma sincsen és jogalapul akarnak szolgálni ott, ahol a jognak még a szikrája is hiányzik, azért nem érdemes foglalkozni, mert a dák kontinuitásnak és a román prioritásnak ezt a naiv és romantikus meséjét a tudomány tiszta és objektív értékelése már régesrégen darabokra zúzta. A történelmi, politikai, néprajzi, földrajzi és nyelvészeti tudományok ygyanis minden kétséget kizáró módon kimutatták, hogy a románok sohasem voltak öslakők Erdély földjén, hogy jóval, századokkal a magyarok bejövetele után — védelmet és megélhetést keresve — szivárogtak be valahonnan a Balkánnak albániai tájékáról Erdély havasaiba s lassú, fokozatos és óvatos szívóssággal szálltak le azekba a magyar -völgyekbe, ahol a magyarság a kereszténység védelmében folytatott harcaiban megritkult. 'Úgy van! Helyeslés.)

— Ha e tudománytalan és szembetűnő

történelmi tévedéseket — amelyek tarthatatlanságát a komoly nyugateurópai tudósok, de nem egy jeles román tudós Is bebizonyította, szükségesnek tartották odaát most ismét felmeleglteni, ehhez nem sok szavunk lehet, mert hiszen, hogy ki menynyire járatos az elmúlt idők ismeretében és a tudományok álláspontjában, az teljesen az egyéni megítélés és az egyéhi megelégedés dolga. (Derültség, taps.) Ez az elmélet azonban ott kezd ismét veszedelmessé válni, ahol átlépi a romantika és az álmodozás ködét, a politika eszközévé válik s megint — mint az előző háboru során — a magyarság elleni akciónak szolga logoimul, azzal, hogy tulajdonképpen m: vettük el a románok jogos tulajdonát, amelynek visszaszerzéséle nekik megvan a történelmi jogcímük, sőt ez egyenesen nemzeti kötelességük. E pontnál azután ki kell lépni a tartózkodás hűvös magatartásából és világosan megmondani ország és világ felé: Erdély ősi földje soha román föld nem volt (Percekig tartó taps.), mi egy talpalatnyi földet sem vettünk el a románoktól. (így van!) Magyarország ezeréves területét — mint ahogy ezt a magyar /miniszterelnök mondotta — Trianon megcsonkította, annak egy része, visszakerült, a másik része nem. Ezeréves jogszerű birtoklás áll te' át szemben húszéves birtoklással, — ez a valóság. S ez a ^valóság számunkra nem csupán puszta ismeretelméleti érdekesség, de súlyos és kemény kötelességekkel járó ténylegesség is: életünknek egy kiszakithá- tatlan darabja, amelynek megvéde. mezőséért és megőrzéséért a nemzetnek minden fia kész bármikor síkra szállani. (Hosszantartó lelkes taps.) r~Ki az, aki sötétben leselkedik és a más hátába tőrt döf ?

— A továbbiakban még s kővetkezőket is mondották Nagyszebenben: „Azok a törvények, amelyek a román életet kormányozták, az emberiesség és az igazságosság törvényei voltak. Mi nem nyomtunk el soha senkii, nem taglaltunk el olyan földet, ami nem volt a mienk, s nem les fűnk a sötétség idejében a szomszédunkra, hogy meggörnyedt hátába tört döfjünk.“ (Gúnyos derültség.)

__ E rendkívül határozott, de egyben igen

merész kijelentésnél érdemes egy pillanatra megállni — mondotta Antal miniszter. — Ami a kijelentés első részét illeti, azzal könnyen végezhetünk: Kolozsvár és Erdély tnagyarsága előtt — amely átélte a román megszállás két évtizedét -jr> igazán nem szükséges fejtegetni, hogy a román életét kormányzó törvények — legalábbis azokban a vonatkozásokban, ahogy a magyarságot érintették — az emberiesség és igazságosság törvényei voltak-e? Egyébként a román életét kormányzó törvények emberies és Igazságos volta felöl a délerdélyi magyarság is most napról-napra bőséges tapasztalatokat szerez. (Úgy van!) '

— Annál inkább érdekes az idézett mondat második passzusa: a leselkedés a sötétség idején a szomszédra, hogy tört döfjünk meggörnyedt hátába. Természetes, hogy ez az alattomos szomszéd — bár ezt kifejezetten nem mondták ugyan meg, de amint a jelenlevők is bizonyára megértették, ml is

megértettük _ ml magyarok vagyunk, akik

a sötétség idején Románia meggörnyedt hátába tört döftünk, mig Románia az ily tőr1 FERENCJÓZSEF

b KESERŰ VIZ

döfésektől mindig távol állott és ilyeneket sohasem csinált.

— Hát, ami bennünket illet — jelentette ki emelt hangon Antal István miniszter — mi Románia és senki hátába soha tört nem döftünk: mi a jogtalan trianoni csonkítást, amely bennünket Erdély ősi magyar földjétől megfosztott, végleges állapotnak soha el nem ismertük és a revízióért, — amelyet egyenesen kormányprogrammá tettünk — legális eszközökkel, nyilt és egyenes harcot folytattunk. (Nagy taps.) Erdély egy részének visszatérése' nem „tör döf és“, de a bécsi döntőbíróság Ítélete alapján következett be, amely ítéletet nem mi, hanem a románok kérték, s amely döntésnek önszántukból alávetették magukat. Ha ezt az Ítéletet tördö- fésnek tartják, úgy ezt a tört saját maguk döfték a saját maguk testébe.

— Különben is ismerünk a történelemből ilyen tördöfést. Beszéljünk csak az. 1916-os tördöfésröl, amikor Románia azoknak a hatalmaknak, a Monarchiának és Németországnak, amelyekkel szövetségben volt és amelyek barátságának, támogatásának felvirágzását és hatalmi állását köszönhette, a háboru által megviselt testébe könyörtelenül belevágta a tőrt és a legnagyobb veszély idején hátba támadta szövetségeseit. (Úgy van!) De hasonló tördöféssel ragadta el későbbi szövetségesétől, Oroszországtól ts Besszarábiát. Egyelőre csak ennyit a tör- döfésekröl, annál is inkább, mert a legutóbbi idők tördöfései, amelyekkel a háboru utáni szövetségeseit és barátait intézte el, sokkal élénkebben élnek mindenki emlékezetében, semhogy ezekről beszélni kellene. Tehát igen ajánlatos csinján bánni a politikában is a színes metaforák alkalmazásával, mert a politikában is áll az a stilisztikai tétel, hogy a legtöbb hasonlat sántikál — sőt egyes esetekben határozottan visszafelé sül el.

Ki bitorol olyan földet, amely nem az övé?

A továbbiakban azt mondta volt a nagyszebeni szónok, hogy „ezekben a nehéz órákban kötelesség a jogtalanság és a gyűlöletes elnyomatás helyett a megértést alkalmazni és nem ásni mélyebbre a szakadékot, mikor közös veszély fenyeget bennünket“. Nem tudja az ember, csodálkozzék-e, avagy mosolyogjon ezen a bizonyára pedig egészen komolynak szánt kijelentésen. Ha a nagyszebeni szónok azt hitte, hogy elmondott beszédével a megtértés szavát hangsúlyozta es nem ásta mélyebbre a szakadékot, akkor, sajnos, olyan súlyos differencia van a román és a nyiigateurópai mentalitás között, amit a józan logika módszerével nem lehet áthidalni. (Nagy tetszés és taps.)

— Vannak azonban ebben a nevezetes

«agyszebeni beszédben olyan megállapítások is — folytatta szavait Antal miniszter, — amelyekkel teljesen egyet ţudunk érteni és az utolsó betűig alá tudunk irni.

így a következő: ,-A sors és a. történelem nem engedi meg, hogy a népek életét és jogait üres szavakkal, elnyomásokkal és becstelen tettekkel Írják meg. A sors és a történelem megbünteti azokat a méltatlan embereket és népeket, amelyek azokat a földeket bitorolják, amely nem az övék“. (Hosszantartó, lelkes taps.)

— Ez őszinte önvallomás után — jelentette ki a hallgatóság viharos derültségétől kísérve a miniszter, komolyan kezdünk aggódni a román állam jövőjéért! .

Visszavágás a nagyszebeni szánok Tordával kapcsolatos passzusára

■— A másik kijelentés, amellyel szóról- szóra egyetértünk, a nagyszebeni beszéd Tordával kapcsolatos passzusa. Elmondotta ugyanis a nagyszebeni szónok, hogy amikor öt hadnagyá avatták, az ő tiszti évfolyamának jelszava Torda volt, „Akkor — hangsúlyozta ennek kapcsán — a mi román tiszti életünk első pillanatában én és bajtársaim megfogadtuk, hogy avatásunk szimbolikus nevét tiszteletben tartjuk s nem lesz addig

nyugtunk s kötelességünket sem teljesítjük addig, amíg Torda földje nem kerül kardunk hatalma alá."

— Tehát Torda — ez az ősi szín magyar város — mint jelszó. Azt hiszem — mondotta a hallgatóság tomboló lelkesedésétől kisérve Antal miniszter — az itt jelenlévőt, Erdély és az egész magyarság nevében Jelenthetem ki, hogy ezt a jelszót — Torda — ml is készséggel magunkévá tesszük!

Erdélyért meg kell hoznia a magyarságnak a legnagyobb áldozatot!

.— Magyar Testvéreim! Azért tartottam szükségesnek a nagyszebeni beszéd gondolatmenetét és egyes kitételeit önök elé tárni, hogy világosan lássák, milyen érzésekkel vannak mi irántunk odaát s egy percig se legyenek kétségben aziránt, hogy a határon túlról milyen szándékot táplálnak velünk szemben, főként, hogy miként fogják fel a közös veszély elleni köteles európai szolidaritás parancsát. De azért is, hogy világosan lássák e helyzetből származó kötelességeiket is: minden másodrendű szempontot — legyen az egyébként normális körülmények között akármily fontos —, amely a magyart

a magyartól elkülönítheti, most félretéve, egyesülni a nagy magyar ügy védelmében. (Nagy taps.) Mindent elkövetni a magyarság, különösen az erdélyi magyarság megerősítésére, lelki és öntudatbeli erökészdeté- nek gyarapítására — főként pedig önbizalma fokozására. Erdélyért meg kell hoznia az egyetemes magyarságnak a legnagyobb áldozatot is: áldozatot az egységben, az összefogásban, a közös nagy erőfeszítésekben, főként pedig fok-ozott nemzeti fegyelemben, amely áldozatok teljessé tételér® készenlétben kell tartania az összes erkölcsi és anyagi erőit.

Erdély magyar volt és magyar lesz mindörökké!

— Egy pillanatig sincs kétségem aziránt, hogy a magyar nép bármikor készenáll arra, hogy Erdélyt — ezért a tiszta és kizárólagos magyar ügyért — ezt az áldozatot meghozza (Kitörő taps.) s aziránt sem, hogy nem hiúban fogja meghozni. Itt Erdély fővárosában, ez ősi szent falak között, amelyek minden kövéből a magyar mult, a magyar szellem, a magyar szenvedések, a magyar áldozatok és a magyar alkotások lelke árad felénk, kell hitet tenni mindnyájunknak a Királyhágón innen és a Királyhágón túl, hogy Erdély ügye az egész magyarság ügye s Erdély nem veszthet el többé a magyarság számára. (Szűnni nem akaró táps.) Erdély — amint magyar volt mindig — magyar lesz örökké. De csak akkor, ha megfogadjuk, követjük és minden magyar lélekbe belegyökereztetjük a mai nehéz és küzdelemteljes magyar élet

előbb már idézett nagy parancsát: »egység és jó vitézi rezoludó“.

— Arra kérem tehát a kolozsvári és az összes erdélyi társadalmi egyesületeket, — fejezte be szavait Antal István miniszter * hogy népnevelő, nemzetvédő és társadalom* erősítő munkásságukat a jövőben a* egység és a jó vitézi rezoludó szellemében kifejtve: árasszák szét ezen az ősi- magyar földön a bizalomnak, az erőnek és a rendíthetetlen hitnek azt a szellemét, amely a Báthory Istvánokban, a Bethlen Gáborokban, a Bornemisza Annákban, az Apáczai Cseri Jánosokban és a többi erdélyi nagy magyar hősök és alkotók lelkében a legnehezebb órákban is messzeviláglté lánggal égett és ezt az ezeréves földet rengeteg vérontás, rengeteg küzdelem és rengeteg szenvedés árán is megtartotta mindig és kizárólagosan magyarnak.

Szalonnál és zsírt kapunk erre és a következő hétre

ilozsvár, augusztus 9. A közellátási hivatal közlése szerint a mai naptól kezdve szombatig bezárólag erre a hétre és a jövő hétre egyszerre szolgáltatják ki a husipa- rosok a zsír- és szalonnajárandóságot. Err? a hétre érvényes szelvényekre szelvényenként 10 deka zsirt adnak ki, mig a nehéz

testi munkások 12 deka zsirt kapnák. A jövö hétre érvényes jegyekre zsír helyett szalonnát adnak ki. A rendes jegyek ellenében 15 deka szalonnát adnak, mig a nehéz testi munkások jegyeire 18 deka szalonnát adnak ki a mészárosok. A jövö héten tehát zsir helyett szalonnát kapnak a fogyasztókEgy ismeretlen fiatalember agyon lőtte magát a Fellegváron

A rendőrség a közönség XómogaVasai ls®rs az ongyilbM személyazonosságának megállapításához

Kolozsvár, aug. 9. A vasárnap délutáni kirándulók, a kora esti órákban, a Fellegvárt oldalban, az egykori „Belvedere“ mulató magas bozóttal belepett helyén átlőtt halántékkal egy 18—19 év körüli jobb öltözetű fiatalember holttestére bukkantak. Az ismeretlen fiatalember jobbkezében Frommel-auto- mata pisztoly volt. Annyit már távolról is meg lehetett állapítani, hogy öngyilkosságát órákkal, vagy már napokkal a felfedezés előtt elkövethette.

A helyszínre hivott rendőri vizsgálat tüzetesen átkutatta az öngyilkos zsebét, de semmi igazoló iratot, vagy búcsúlevelet nem talált.

A hatóság intézkedésére a holttestet beszállították a törvényszék bonctani intézetébe és közszemlére tették ki.

A rendőrség felkéri azokat, akik a fiatalember személyazonosságát megtudják állapítani, hogy jelentkezzenek a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán.

Romániában bevezették az állami tankönyvmonopóliumot

Bukarest, augusztus 9. (MTI) A közoktatásügyi minisztérium közli, hogy az iskolákban használatos tankönyvekre 1943. őszétől kezdve bevezetik az állami monopóliumot. Az összes iskolákban használatos tankönyveket ezután az állam fogja előállítani és forgalomba hozni.