Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

1943. AUGVSZTUS 1 5 Sszováiai nyári „örömöK" Az erdélyi fürdők propagandája az idén nyáron túlzott mértékben éreztette hatását. A háborús konjunktúra fölkent lovagjai és démonjai, — itt-ott szolid családi jelleggel enyhítve, — körülraj- zották a divatossá hirdetett erdélyi für­dőket. Az idei jelszó kétségtelenül az volt, hogy nyaraljunk Erdélyben. A konjunktúra lovagokkal utrakelt néhány tisztviselő család is, hogy a le­rongált egészségüknek helyreállítása cél­jából Szonátán találják meg a fürdés és napozás gyógyító erejét. Nyári örömök­ben aztán nem is volt hiány, mert hol az időjárás 6 napos esővel biztosította a nyári örömöket, hol a fürdőigazgatóság vagy a menetjegyiroda, vagy az autó­buszvállalatok gondoskodtak arról, hogy az állandó drágulásról ne is beszéljünk. Julius 8-án a Kaszinóban a reggeli, ebéd, vacsora 17 pengő -f % volt. 28-án 28 pengő + % volt ugyanez. Kétágyas szobáért a hó végén már 20 pengőt is el­kértek. A képeslevelezőlapok 3 hét alatt 20 fillérről 34 fillérre emelkedtek. De mindenütt telt ház volt és minden áru elfogyott. A vásárlási láz Szonátán is megvolt. Üres gyufaskatulyától kezdve arany karkötőig minden cikknek volt vevője. Ez is a háborúhoz tartozik. * A strandfürdő külön fejezetet érdemel. Naponta sorba állnak az emberek a kád- és szabadfürdő jegyekért egyaránt. Tu­multuózus jelenetek állandóan ismétlőd­nek. Néha a csendörség tartja fenn a rendet. És mindez csak azért, m.ert az igazgatóság csak esős időben nyitott 3 pénztárt, egyébként 2 pénztárnál bonyo­lította le a forgalmat és bérletet vagy 15-ös blokkot kiadni nem volt hajlandó. A fürdőjegyekért naponta kellett meg­szenvedni. Hogy aztán több jegyet adtak ki, mint amennyi kabin volt, ez napiren­den volt. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a pénztárt értesítse, hogy több je­gyet ne adjanak ki, ez viszont már a kö­zönség érdekeinek semmibevevése és a szervezés és a rendszer hiányának mar­gójára tartozik. A fürdőben aztán a ve­gyes közönség tett tanúságot a fegyelme­zettségéről. A napozó mellett szivarcsut­kától kezdve cseresznyemagig mindent a vízbe dobáltak az emberek, mert hát a közegészségügy és a tisztaság ezeknek az embereknek nem volt fontos. A megafon 5 percenként figyelmeztette az embere­ket, hogy miket nem szabad tenni, leg­többször hiába, viszont a bemondó is szolgált meglepetéssel és alapos felhábo­rodást provokált ki a rossz magyár kiej­téssel és a közölnivalók gyatra fogalma­zása miatt V l u í'n *’ .V,' ,\l>V ;V­•■uh uVi; I .V. " il'V.« V\ tUJi A menetjegyiroda a főszezon ellenire csak 9—12 és 2—4-ig tart hivatalos órát. Itt. is csendőrségnek kell a rendet fenn­tartani. Autóbusz helyeket pedig 8—10 nappal kell előre lefoglalni, mert külön­ben elutazni nem lehet. De hány ember van, aki nem tud 10 nappal előre pro­gramot csinálni. De hát ez sem fontos. Ilyen esetben a magántulajdonban lévő autóbuszvállalathoz kell fordulni és nem Szászrégenen, hanem Marosvásárhelyen keresztül lehet haza jönni, igaz viszont az is, hogy a hering módjára bepréselt emberek közül 3—4 ember is uguanazt a helyet kapta a vállalattól. Ez esetben a megelőzés dönt. A többinek jogában áll a vállalatot szidni és Marosvásárhelyig az utat állva megtenni. Ezek a jelensé­gek viszont a visszaemlékezést nem te­szik kellemessé és nem szolgálták az ide­gen-forgalmi érdekeket. * Azt szokták mondani, hogy a női tet- Szeni-vágyás hottentottáktól az eszkimó­kig mindenütt ugyanaz, csak az eszközök mások. Hát Szonáta sem maradt el, sőt mintha ezen a téren külön ambíciói let­tek volna. Minden második nőn legfino­mabb békebeli nadrág feszült, tekintet nélkül a térfogatra. A ringó járás az ido­mokat soha olyan feltűnően meg nem do­bálta S olyan látványosságot nem felen- tett mind ebben a divatban. Viszont az esztétikához ennek semmi köze nem volt. A hivalkodás szinte lármázott épp úgy, mint a túltengő öntudat, amellyel mint­ha csak mondani akarták volna: Ugye milyen érdekes, ugye milyen fess va­gyok? A színpad és az élet művésznői a férfiinséges világban néma de feltűnő versenyt folytattak a feltűnés keltés ér­dekében. Az ezüst és a kék rókák külön látványosság számban mentek, mert már nem is kettő, de négy példányban csüng­tek a nők vállain. Volt olyan is, aki Strandkalap, selyem-bluz, shortból álló m A TÖRVÉNY — Boris Krasdunoff elbeszélése — Az erdő Uraigáig terjed. Hatalmasan és némán, mint az ősidőkben, mikor a föld fiatal volt még és az ember ritka. A mocsarak fölött éjszaka kék lldércfé- nyek csillognak, szunyogfelhök, madár-rajok keringenek. A madarak rikácsolnak az erdő eldugott tavai körül. A nyár rövid. Egy szép napon csak el­tűnnek a madarak az ég szürke felhői mö­gött, dél felé. A lidércfények kialszanak. Higgadt, meggondolt, mély csönd. Jönnek a kemény hófúvások. Minden melegvérű lény: ember, állat, elbuvik valamilyen zug­ba. Csak a szívós, százesztendős fenyők da­colnak a viharral. Ropognak és nyögnek ne­héz súlyúk alatt. A farkasok órditása töri meg a holdfényes éjszakák hangtalanságát. Határtalan fájdalom, panasz, kétségbeesés tör ki a farkasok torkán. Emelt fővel rohan­nak a mezőkön. Uraigánál vége szakad az erdőnek, kez­dődik a tundra. Határvonal ez: az örök né­maság fehér hazája. Két alacsony, gerendákból épült kunyhó áll itt az erdő szélén. Karjan és Perm tele­pedtek ide. Vadászatból éltek, s hozzá jól. Ezüstróka, hód, menyét volt elég az erdő­ben, a bőröket jó áron adták el. A két em­ber egyetlen kunyhóban is elférhetett vol­na. .. ha megértik egymást. De csekélysé­gekért kész volt a civódás közöttük, az el­lentétek napról-napra csak elmérgesedtek. Perm gyűlölte Karjant és gyűlölete annál inkább nőtt, ahogy látta: az számba sem veszi öt. Karjan esténkint, mikor vadászat­ról jött haza, sokszor favágásnál találta Permet. — Mint valami vén medve, úgy jössz, kö­szönni nem tudnál? — morgott az. Karjan mosolygott, nevetett jókedvűen, szélesen s köszönt is, miért ne, pirosló egészséges arccal, mintha csak legjobb ba­rátjához szólna. Vidáman fütyörészett, még dúdolt is, pedig kemény, csontighatoló hideg volt ugyancsak. Vastüdő kell ide, hogy ek­kora hidegben is énekelni tudjon valaki. Perm sértő, bántó szitkokat fojtott el ma­gában. Felejteni nem tudott. És megjött az éjszaka, a hosszú, végnélküli sarki éjszaka, amikor minden eszébe jutott. Fekhelyén hánykolódott, nyugtalanul. Kuszák voltak a gondolatai, mint a pókháló. Gyűlölete nem hagyta nyugton, amigcsak el nem határozta, hogy mindennek véget vet. A következő nap már alkalom kínálko­zott. Karjan már kora reggel vadászni ment, kunyhója üresen állt. Estig nem jöhet haza, ezt tudta Perm, sietés nélkül dolgozhatott. Bement a kunyhóba, összerakosgatl i azo­kat a tárgyakat, melyek kóu'iyen égnek. Rengeteg könyvet talált ott. ezek jól ég­nek. .. Helyet csinált, a tűzhely mellett, ahol a prémek függnek a gerendára aggatva. Egyrakásra hordta a könyveket, tüzet gyúj­tott. Talán még nevetni is tudott volna.. . csupán egyetlenegy szál gyufa volt a dobo­zában. Ha ez elalszik, saját kunyhójába kell átmennie gyufáért. De nem aludt el, sister­gő, kék lánggal égett. A gyufa lángját el- fujta, aztán visszatette a dobozba. S amíg a tűz lassú tovaterjedését figyelte, talán észre sem vette, hogy visszacsusztatja az egyetlen, elhasznált gyufaszálat tartalmazó dobozt a zsebébe. Mintha a földbe gyökereztek volna Kar­jan lábai, amikor este hazajött, kunyhója maradéka előtt. Hamu, néhány füstölgő üszökdarab volt a helyén. Perm fát hasított. Fütyült. Felkészült mindenre. Annál nagyobb volt a meglepő­dése: Karjan szóra sem méltatta. Csak rá­szegezte hideg, nyugodt, komoly tekintetét. Magához hívta kutyáját, síjét megigazítva, eltűnt az erdő fái között. Perm többé nem látta öt. Egyedül élt. Sökszor gondolt arra, miért Is volt mind­ez. Miért kellett ezt megtenni. . . Az erdő hallgatott, mélységesen. Múltak a hónapok. A tél hosszú volt, kemény még mindig. A farkasok egyre éhesebben, dühö­sebben ordítottak. Sokszor mintha elkesere­dett könyörgést lehetett volna kiolvasni a hangjukból. .. Március közepe. A koratavaszi napsugár sem hozott csöpp meleget sem. És igy tör­tént, hogy Perm egy szép napon Naivoki felé vette az útját. Élelmiszere elfogyóban volt, idejében akart magáról gondoskodni. Talán néhány hét még csak, megindul az ol­toalettjéhez vette fel a kánikulába a pré­meket. * Ami jó volt Szonátán, azt az Úristen adta: A napfény, a levegő, a természeti szépségek, a patakcsobogás és ha nem sokan fürödtek, akkor — s fürdő ie. vadás, a fényes, puha, fehér hó eltűnik, helyét a sár, a feneketlen sár foglalja el. Kunyhója hatvan mérföldnyire volt a leg­közelebbi falutól. Korán kelt, hogy estig megjárja az utat. Becsomagolta a legszük­ségesebb tárgyakat, útnak indult. Kemény kérge volt a hónak, sítalpai köny- nyen, villámgyorsan siklottak. Szélcsend. Szebb napot nem is választhatott volna ki magának, gondolta. Mégis nyugtalanította valami. Az ut nagyrésze mögötte volt. Fölfedezte a veszélyt, amikor visszané­zett. Néhány fekete pont csak, de jól lát­szottak a végtelen fehérségben. Egy percnyi időt sem akart veszíteni Nem volt gyáva, nem félt. Az életért küz­deni kell, azt tudta. Küzdött is mindig, ed­digi életében. Tudta jól, hogy a hósivatag országában ismeretlen a könyörületesség. Harcolni kell az életért, a gyönyörű, egyet­len életért, vagy elpusztulni. Minden erejét megfeszítette, tüdeje zihált. A küzdelem az élet és a halál között villámgyors. Ha meg­áld, ha fél, s mindegy, hogy ember, vagy magányos öreg szarvas az, úgy szétszag­gatják, hogy az utolsó lehelet sem fér ki a torkán. Borotvaéles foggal uralkodnak a hóboritotta, végtelen mezőkön, az éhség ha­sítja, kínozza, rágja bensőjüket, ezt jól hal- dotta Perm is, megértette a farkasok ordí­tásából. Fegyverét magával hozhatta vol­na ... Otthon hagyta. Ezen az utón eddig nem találkozott farkasokkal. Eldobált mindent magától, még a háti­zsákját is. Gyorsitni akarta a menekülés iramát, összeszedte minden megmaradt erejét. Kezét ökölbe szorította. Az útirányt megváltoztatta. A faluba úgysem érhetett volna be estig. Lekanyarodott jobbra, úgy emlékezett, hogy kis fenyöfaerdö van arra... Odaérkezett, lázas sietséggel oldotta le a sítalpakat a csizmájáról. Prémkabátját is levetette, apró fenyőfákat rakott össze, a száraz ágacskák a menekülés reményét je­lentették ... Tüzet, vakító fehér lángot rej­tenek magukban ezek a kicsi ágak, egye­dül a tűz tartja vissza a farkasokat a hosszú éjszakában. Mert az éjszaka köze­ledett, rohamléptekkel. Csak a reggelt érné meg, a világosságban ismét útnak indul. Nem először találkozott velük: ismerte őket jól Perm. Körülnézett, látta, hogy be van kerítve minden oldalról. De mig nem köszöntött be a sötétség, nem félt. Amikor este lett, magabizóan mosolygott; hatal­mas rakás gadly volt előtte. Kísérteties fények, zöld szempárok vil­logását látta maga körül. — Ezúttal még nem! — sziszegte elkese­redetten. összehordta a fát, majd körülnézett el­lenfeleire. Az egyik farkas, szemében az éhség vad tüzének lobogásával, egészen közel jött hozzá. Mielőtt még visszahúzódhatott volna, Perm kését a hatalmas, ordító állat bor­dái közé döfte. — „Zabáljatok! Zabáljátok meg egy­mást" — kiáltotta Perm. Arrébrugta a halállal vergődő állatot, de biztatását nem kellett megismételnie, a farkasok egy szempillantás alatt széttép! ék társukat. Hús, csont, bőr, de még a vértől pirosló hó is eltűnt. És azután ismét szoro­sabb lett a gyűrű Perm körül. Nem akart tovább várni, elérkezettnek látta az időt. Kikereste a legszárazabb ága­kat, egymásmellé helyezte őket, könnyen, nagy lánggal égjenek. Zsebéből előkereste dohányzacskóját, egyúttal pipára gyújt, gondolta. — Ezúttal még nem halok meg! — kiál­totta, zsebébe nyúlt, a gyufásdobozt kereste elő, kinyitotta, kivett egy gyufaszálat... A kétségbeesés, a tanácstalanság komor hangja tört elő a torkából. A gyufásdoboz. amit ma reggel a zsebébe tett, üres let.t volna? Nem. Egy gyufaszál volt benne, fekete, megszenesedett gyufa, amivel ak­kor ... És néhány óra múlva, amikor egy hatal­mas hullócsillag a tájat, az égbolt északi részét, még a tundrát is megvilágította, ott nem mozdult már semmi... Mert kemény és könyörtelen itt a tör­vény és kiveti az életből azokat, akik mél­tatlanok az élethez. Ha pénzt nem is, de emlékeket, megfi­gyeléseket bőven lehetett Szonátáról hozni ugyannyira, hogy nyugodtan el­mondhatnánk a közhelynek minősíthető igazságot, hogy „ kevesebb több lett volna“. II Keleti Újság uj ára A m. kir. minisztérium uj rendelettel szabályozta a napilapok előfizetési és pél­dányonkénti árát. A rendelet alapján a Keleti Újság előfizetési ára 1943 augusz­tus 1-től a következő lesz:’ Egy hóra 4.30, negyedévre 12.40, fél­évre 24.80, egész évre 49.60. pengő. A Keleti Újság példányonkénti ára 1943 augusztus 1-től kezdve hétköznapo­kon 16 fillér, vasárnapi számé 30 fillér. Kérjük kedves előfizetőinket és olva­sóinkat, hogy a fenti uj árakat tudomá­sul venni szíveskedjenek. Ki leéli labarilani a kolozsvári !,ula,-af Kolozsvár, julius 31. Kéledy Tibor dr. polgármester felhívja a háztulajdonosokat és az elhagyott ingatlanok gondnokait, hogy telkükön lévő kutakat sürgősen ţakarittas- sák ki és helyezzék használható állapotba. A kutak vizét hatóságilag megvizsgálják és ha azokat ivóvíz céljára alkalmasnak ta­lálják, a tulajdonosok kötelesek «ivovizl* jelzőtáblával ellátni. Akik a rendeletnek nem tesznek eleget, azokkal szemben büntető intézkedéseket tesznek folyamatba. a Földművelésügyi Minisztérium Erdélyi Kirendeltsége kiadványai A Földművelésügyi Minisztérium Erdélyi Kirendeltsége Solthy Ernő dr. miniszteri osztálytanácsos szerkesztésében sorozatos kiadványokban tájékoztatja a gazdákat esedékes teendőikről. Kétségkívül, hogy amellett a nagy munka mellett, amelyet az erdélyi gazdatársadalom felemelése érdeké­ben kifejt a Kirendeltség, fontos szerep jut ezeknek az időről-időre megjelenő kitünően megirt és megszerkesztett gazdasági szak­füzeteknek is. A Földművelésügyi Miniszté­rium Erdélyi Kirendeltsége kiadványai so­rozatában most jelent meg „A gyakorlati gazda és a növénynemesités", amely egyút­tal útmutató a vetőmagcserére és fájérté- ket fenntartó vetőmagtermesztésre. A nagy fontosságú tanulmányt Berzsenyi-Janosits László kisérletügyi föadjunktus irta. A ta­nulmány felöleli és bőven, szakszerűen tár­gyalja a növénynemesités, a nemesitett nö­vényfajták és vetömagcsere, továbbá a vető­magtermesztés kérdéseit. Egy másik fontos kiadványa a Kiren­deltségnek Solthy Ernő dr. miniszteri osz­tálytanácsos összeállításában a „Mezőgaz­dasági útmutató" cimü előadássorozat. Ezek az előadások az erdélyi iskolán kívüli népművelési előadások hallgatói részére hangzottak el. Tanulhat belőlük minden fejlődni és többet termelni akaró magyar gazda. A közel 200 oldalas könyv tanulmá­nyait a legképzettebb közgazdasági szak­tekintélyek írták és tartották. Erdélyi vi­szonylatban különösen azok a tanulmányok tarthatnak nagy érdeklődésre számot, ame­lyek nemcsak elméletben, de gyakorlatban is Útmutatásul szolgálnak arra, hogyan ter­meljünk az erdélyi földön többet és jobbat állatban és növényben egyaránt. Fontos, hogy minden erdélyi gazda tájékozva le­gyen az állategészségügyről s ebben a ta­nulmányban erről a kérdésről Is bőven kap felvilágosítást s egyben szakszerű utasítá­sokat arranézve, hogyan lehet megelőzni vagy házilag is meggyógyítani az állatok megbetegedését? A takarmánygazdálko­dásra, illetőleg annak előnyeire nézve ugyancsak fontos felvilágosításokat kap a gazda ebben a könyvben, . akár a baromfi­tenyésztésről, a lótenyésztésről, a juh-, a sertés-, vagy szarvasmarhatenyésztésről.' Továbbá tartalmaz még a „Mezőgazdasági Útmutató" a méhészetre és kertészetre és a szövetkezetek jelentőségére nézve is ta­nulmányokat. Sok eddig ismeretlen dolgot tanulhat meg a gazda az általános növény­termesztésről, a talajerő fenntartásáról és trágyázásáról, továbbá az egyes növények okszerű termesztéséről. Ugyancsak a Földművelésügyi Miniszté­rium Erdélyi Kirendeltségének kiadásában jelent meg Kopp Elemér dr. vegyészmér­nök, a kolozsvári Gyógynövénykisérleti In­tézet vezetője tollából „Termesszünk má­kot!" címen egy igen figyelemre méltó ta­nulmány. Ismeretes, hogy a hivatalos kor­mányzat — éppen a háborúra való tekin­tettel, — mindent elkövet aziránt, hogy a gazdákat ránevelje az úgynevezett olajo3- magvaly termesztésére. Ez a tanulmány szakszerű utasításokkal látja el mindazo­kat, akik mákot akarnak termeszteni föld­jeiken. A Földművelésügyi Minisztérium Erdélyi Kirendeltsége egyébként (Kolozsvár, Bar- tha Miklós-utca 25. szám) bárkinek meg­küldi kiadványait, aki hozzáfordul. Eddig összesen 18 kiadványt bocsájtott közre a FORGÂGS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents