Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-06 / 176. szám
TTktmmüfogMa 1934. AUGUSZTUS 6 MfaM* GYŰJTŐK Vége a piacnak. Oszlás mutatkozik az árusok tájékán. Negyvenfokos kánikulának van ebben a legnagyobb része, mert a záróráig még van néhány perc . .. Ha. már nem bújhat bele mindenki egy-egy jégszekrénybe, jó lenne legalább, ha időközönként ingyenfagylaltot osztogatnának ilyen pokoli melegben. Ennek a társadalom megmentésére irányuló akciónak lenne sikere. Eltűntek a „naccságák“, akik úgy szeretik kritizálni az árut és cselédeik, akik a terűt cipelik utánuk. Kiürült a piactér. A kofák és más árus népség hada szedelözködik már. Jönnek a rend érdemes őrei...: — Záróra!... záróra! — hajtogatják és felébresztik azt a mélyalvó retekárust, aki elszunyókált a nagy melegben a parapléja alatt. Most azt hiszi, hogy vendéglőben ébredt fel, mert elkiáltja magát: — Fizetni! — Fizet ám, ha nem pakol össze gyorsan — mondja az ellenőrzést végző rendőr és a lump retekárus gyömöszölni kezdi zsákjába a megmaradt árut.-s Most kezdődik a címben jelzett tevékenység. A hulladékgyűjtők már lesben állanak. Már bolyonganak az asztalok és sátrak között, mint a lidéreek. Fantómszerü alakjukat cafatokban lógó kosztümjeiknek és zakóiknak köszönhetik, raelyeknek rongyosságára erőtlen minden jelző. Legtalálóbban talán a nagy költő halhatatlan sorával lehetne illusztrálni ruházatukat, „melyet már csak az imádság s néhány ernyedt szál tart össze, oly igen meg van viselve“. Az árusok most gondoskodnak számukra maradékról is. Morzsákat szórnak eléjük, mint az ég madarainak, vagy, mint a gazdag emberek a szegény Lázároknak. Azonban igen eredetien adakoznak. Nem a kezükbe adják a megmaradt sárgarépát, zellert és tököt az embereknek, hanem a földre szórják. Lehet, hogy jó pedagógusok és azt akaiják, hogy azok is munkával jussanak hozzá az élelemhez, mert akkor állítólag jobbizü a falat. •— Maga hazaviszi azt a pár apró tököt? — kérdi a retekárus a szomszédjától. *— Nem én — mondja amaz és lesodorja a tököket a kövezetre, hogy szétloccsan szegényeknek a kobakjuk. Egy megmaradt apró gyümölccsel pedig megcélozza a harmadik szomszédban levő kofaifiasszoriy lábát és feléje gurítja. Az ifjú kofa az árus szivének választottja, kuglinyelven szólva: királynő. Az árus valószínűleg javíthatatlan tekejátékos és most „királynőt“ akar ütni A huncut királynő azonban fölemeli a lábát és alatta eldöcög a tekegolyónar kinevezett satnya kis tök. A „királynő" nevet: — Nem tudott elütni. Az árus cáóválja a fejét. — Ugyancsak hiba lenne, ha a kuglinál is igy elugrálnának a bábuk ... ! — Én se piszmogok velük! — jelenti ki a retekárus és lesodorja az asztaláról a még megmaradt néhány retket a földre. Z>cS»y_^ A többi árus hasonlóan cselekszik. A pusztítás szelleme szabadult el most a piaci zárórán. Trónfosztás ez tulajdonképen. Az áru- srác a saját maguk által emelt királyokat saórják le most a porba. A tök, melyből délelőtt „tökkirály“ lett és igen sok vásárló száméra méregdrága volt, most a földre tapostatok társaival: a paszullyal, hagymával, retekkel, murokkal együtt. Ilyen a világ, egyszer fenn, egyszer lenn! Úgy kel! a töknek, miért mászott fel az uborkafára! Rövidesen vastag nyerskoszt rét boritja a piacteret zöldségfélékből. Abban gázolnak az emberek, mint a gázlómadarak. Most jönnek igazán a hulladékgyűjtők! Valahonnan a bódék mellől tűnnek elő. A lacikonyhákon kosztoltak paszulylevest, vagy puliszkát, mások békésen szunnyadoz- tak eddig a járdaszélen. Most azonban kutatják, végigmotozzák a nagy zöldségteme- töt és kikotorják a zöld hekatombákbol azt, amit még használni lehet. Egy bibliai Mathuzsálemre hasonlító nagy- szakállu alak ráakad a tekegolyónak használt tökre, örvendezve markolja fel. Nem kuglizni akar vele, hanem belegyömöszöli az iszákjába. Hazaviszi főzeléknek. Csakhamar kiderül, hogy ketten vannak, mert egy az unokájának beillő, sokkal kisebb sza- kállu is van vele. Trösztöt alkotnak. Az „unoka“ darabokban hozza tenyerén a többi széttört tököket és most együtt örvendeznek. Belesüllyesztik azt is a zsákba es guberálnak tovább. Serényen matatnak a hulladék között. Vánnak még vagy tizen kivülök is. Férfiak és nők keresgélnek éppen olyan rongyokban. Akad azonban a piactéren ilyen időben egy-egy „véletlenül“ átsietö iparos- külsejü asszony is, aki szégyenlősen körülnéz, majd lestoppol egy csomó sárgarépa mellett, majd elrejti a kosarában, tovább siet. . . Reggel még harminc-negyven fillért kellett volna fizetnie érte, most pedig megkapta ingyen! Boldogan siet vele haza. A harmadik utcában már úgy sem tudja senki, hogy találta a murkot. Még el Is lehet panaszkodni a szomszédasszonynak: „Hogy milyen drága a murok, tuggya . . .“ Háziasszonyok, figyefeni tehát! Nincs semmi baj, ha reggel még méregdrága a piac! Csak türelem! A hagyma és a tök vagy az ostoba murok reggel még magasan hordja az orrát, de majd adja alább! Az árus majd leszórja piaczárás után a földre, mert lusta hazacipelni a Kajántóról behozott portékát. Hagyni kell tehát a saját levében megfőni az árust, illetőleg a tököt, a répát és társait. Piaczárás után Ingyen juthat hozzá minden szemfüles háziasszony. Csak el kell bújni a bódék mögött, szundikálni egyet a járdaszélen, . esetleg passziánsszal lehet agynütni az Időt . .. aztán, mikor becsukják a piacot, akkor jövünk mi, illetőleg önök! AZ árusok leszórták a megmaradt árut a földre, mert annak most egyszerre, csudálatosképen, semmi értéke sincs előttük, mert haza kellene cipelni. Most jön elő az okos háziasszony és egyszerű gyűjtögetéssel ingyen beszerezheti a másnapi konyháravalót ... össze keil beszélni a szomszédasszonnyal, hogy az is jöjjön. Akkor nem szólhatja meg az embert... és mit meg nem tesz az ember a családjáért ;.. ! Ezt a gyűjtögető életformát sokan űzik a városban. Most is legalább tizenöt ember van a piactéren és hajladoznak, .mint a „Kalászszedök“ Millet festményén... A gyűjtögetés kiterjed a piactér mellett levő útvonalra is . . . Itt kerékpár halad át éppen egy nagy halom káposztalevélen, amikor Mathuzsálem és Tsa odaér gyűjtögető kőrútjában. — Nem haj, majd kivasaljuk! — mondja Mathuzsálem és az iszákjába tömködi a káposztaleveleket. — Megeszik? — kérdi a bódéja mellett álldogáló trafikos. — Meg hát, csak előbb megmossuk — mondja Mathuzsálem szenior. Az „unoka“ azonban szégyenlösebb. — A kecskéknek gyűjtjük — mondja. Pc8Ayv-. Cséplési ellenőröket küldenek ki a fogadalmukat merszegő cséplőgéptulajdonosokhoz Kolozsvár, augusztus 5. Az illetékes hatóságok erélyes hangú figyelmeztetéssel fordultak néhány nappal ezelőtt a cséplőgéptulajdonosokhoz, amelyben figyelmeztették őket fogadalmuk szigorú betartására. Amint a híradásokból is kiderül, akadtak lelkiismeretlen cséplőgép- tulajdonosok, akik semmibe vették fogadalmukat és a hatóságok figyelmeztetését és szabálytalanságokat követnek el a cséplés körül. Szabálytalanságokat követnek el kis egyéni hasznokért akkor, amikor mások életüket és vérüket áldozzák fel az otthon és a köz békéjéért és biztonságáért ^otthonaiktól sokszor többszáz és ezer kilométerre, valahol Oroszországban . . . Kolozs vármegye törvényhatósága területén mindezideig a legnagyobb rendben folyt megyeszerte a cséplés, mig most két súlyos visszaélésre jöttek rá a cséplést végző hatósági ellenőrök. . Amint a hivatalos vizsgálat megállapította, Halasi István válaszuti cséplőgép- tulajdonos és Nagy Török János magyarkapusi cséplőgéptulajdqpos megszegték a cséplés ellenőrzésére tett fogadalmukat. Kolozs vármegye közellátási kormánybiztosa mindkét cséplőgéptulajdonos mellé és terhére 14 pengős napidij- jal nyomban cséplési ellenőrt nevezett. ki. A 14 pengőben megállapított napidijat a fogadalmukat megszegő cséplőgéptulajdonosok a községi elöljáróságon keresztül kötelesek folyósítani a kinevezett cséplési ellenőröknek mindaddig, ameddig a cséplési idő tart. Természetesen ezzel még nem szabadultak meg a rájuk váró súlyos büntetés alól . . . Illetékes helyről újból figyelmeztetik a cséplőgéptulajdonosokat és cséplőgépkezelőket, hogy fogadalmukat a legszigorúbban tartsák be, mert minden cséplőgép működését, bármelyik pillanatban felülvizsgálhatják a kirendelt, hatósági ellenőrök és a közellátási kormánybiztos minden visszaélő cséplőgéptulajdonos terhére azonnal ellenőrt rendel ki. A tettenérés körülményeit az ellenőrök, távbeszélőn jelentik a közellátási kormány- biztosnak vagy »^közellátási felügyelőségnek, de addig is, amig a kirendelt uj cséplési ellenőrök átvehetik szerepüket, a cséplést fel kell függeszteni. A közellátási kormánybiztos egyébként nyilvántaríást fektetett fel a cséplés- ellenőrzésre jelentkező ellenőrök részére, ahol azokat nyilvántartják és ha szükség mutatkozik rá, nyomban kirendelik őket, amint már említettük, a fogadalmukat megszegő cséplőgéptulajdonosok és csép- lőgépkezelők terhére. Elfogy a káposzta és ök hátizsákjukkal és ellentmondásaikkal együtt más vidékre vándorolnak, mint az aranyásók. A többi gyűjtök közül egy idős néni a barackmagokra specializálta magát. Ha valaki belepillant a kötényébe, elcsodálkozhat magában azon, hogy egyetlen piac alatt mennyi barackot esznek az emberek. Toprongyos bácsi jön: zsebeiből két oldalt hagymaszárak 'lógnak ki tömött kévékben. Hagymagyüjtö. A kalapja szalagja elé pedig egy csokrot tűzött nem ibolyából, hanem petrezselyemből. Praktikus lélek, nem virágot visz haza (a feleségének, hanem petrezselymet a krumplilevesbe. A járda mellett egy halom mindenféle eldobált zöldség alatt akkora uborka fekszik, mint egy tök. Egyelőre rejtekhelyén tartózkodik, a gyűjtők még nem vették észre. Jobb öltözetű nö áll meg a járdaszélen, mintha csak nézelődne. Titokban az uborkával kokettál. A kisértés nagy, de szégyenlős a hölgy... A kényes helyzetet egy szemfüles gyűjtögető oldja meg, aki pont azt a halmot kezdi túrni a botjával. — Ott van egy nagy uborka — figyelmezteti a gyűjtögető bácsit a hölgy. Az mohón csap le a kincsre és kabátja belső zsebébe bujtatva megelégedetten távozik. A hölgy bosszúsan néz utána. Irigyli az uborkát... Irta és rajzolta DOBKY LAJOS Ismét ketten akartak az éleitől megválni Kolozsváron Kolozsvár, augusztus 5. Különös módon akart megválni az élettől György Sándorné 39 éves, Trefort-utca 14. szám alatt lakó asszony. Megivott közel egy liter benzinnel vegyitett petróleumot, majd amikor rosszul lett, kiabálni kezdett, hogy azonnal hívják ki a mentőket, mert „menten elpusztul“ ... A helyszínre érzett mentők elsősegélyben részesítették s mert állapota nem volt súlyos, a lakásán hagyták. György Sándorné, *— amint mondotta — azért akart megválni az élettől, mert nem tartja érdemesnek tovább élni. A rendőrség egyébként még egy titokzatos öngyilkossági kísérlet ügyében indított vizsgálatot. Csütörtökön reggel, a korai járókelők, a Lépcső- és Pekry-utca sarkán eszméletlen állapotban találták Krizsala Ilona lakás- és foglalkozásnélküli nőt. Kihívták a mentőket, akik beszállították a belgyógyászati klinikára. Állapota rendkívül súlyos, úgy, hogy csak pillanatokra sikerült még magához téríteni. Vallomása szerint egy általa ismeretlen összetételű méreggel mérgezte meg magát, amit egy „kedves ismerősétől“ kapott. Krizsala Ilona tettét nyomorával indokolja. Országos konferencián vitatták meg a munkásfőiskolák egyöntetű tanrendjét Kolozsvár, augusztus 5. A Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete julius utolsó hetére hívta össze az egész országból azokat az értelmiségi előadókat, akik az elmúlt évek folyamán az ország különböző részében működött munkásfőiskolákon mint ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanárok előadásaikkal hozzájárultak a magyar ipari munkásság kulturális felmelkedéséhez. A munkásfőiskolai előadók első országos konferenciájának célja az volt, hogy az ország minden részében szétszórt előadók megismerjék egymást, egymás munkáját s az egyes helységek különböző problémáit s tárgyalásokat folytassanak a munkás- főiskolai kérdésekről és módszerekről, kidolgozzák a munkánál elengedhetetlenül szükséges egyöntetűséget és hogy megállapítsák a magyar társadalmi és gazdasági fejlődés általános irányvonalát, kijelölve ezek alapján a munkásfőiskolák hivatását. A konferencia színhelyéül a Balaton partján fekvő balatonberényi Népfőiskolát választották. A konferenciára 30 értelmiségi előadó jött el, az anyaországon kívül Erdély, a Felvidék éppúgy képviseltette magát, mint Bácska visszatért nagyobb városai is. Kolozsvárról Csizmadia Andor dr., a város népjóléti ügyosztály vezetője és Keresztes Sándor fogalmazó, valamint a Viz- és Villamosmüvek két-két mérnöke jelentek meg. Az előadások között napirendre kerültek: „Munkásfőiskola története“, „Munkásélet és kulturkérdései“, „Munkásfőiskolai tevékenységünk és tanulságai“, „Munkásfőiskola anyaga és módszere a jövőben“, „Munkásfőiskola és a munkásság helyzete“, „Társadalmi törekvések hazánkban a közélet tükrében“, „Világ- helyzet, magyar helyzet, társadalomkép“, „A magyar közgazdasági reform irányvonalai“, „A magyar társadalmi reform irányvonalai“ stb. A konferencia befejezésképen megállapította azokat a gyakorlati teendőket, amelyeket a jövő munkaévtől kezdve egyöntetűen követnek az összes munkásfőiskolákon. Az előadók neves, szakértő szociálpolitikusok, gazdasági és mozgalmi szakemberek voltak. A megjelentek a Hivatásszervezetnek erre a kezdeményezésére elhatározták, hogy a jövőben rendszeresen összeülnek a munkásfőiskolák különböző kérdéseinek megvitatására. — Egymásután fosztogatják a fürdőtök ruháit. A kolozsvári rendőrkapitányságon mindennap több károsult jelentkezik és tesz feljelentést ismeretlen tettesek ellen lopás büntette miatt. A károsultak a Burgya- kert irányában, a Szamos Donát-uti szakaszán fürdenek s hiába minden elővigyázatosság, az ismeretlen' tettesek kilopják a parton maradt ruhák zsebéből a különböző értéktárgyakat, de különösen pénzt és zsebórát. Most már a rendőrség is erélyesebben lép fel a garázdálkodó fosztogatók ellen s igy remélhetőleg minél hamarabb hurokra kerülnek. Eddig egyébként többszáz pengő értékű holmit loptak már el néhány nap alatt a Szamos parton hagyott fürdő- zök ruháiból, sőt volt olyan eset Is, hogy a ruhákat is elvitték. V
