Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-05 / 175. szám

1943, AtJGVSZlt/S 3 Két árpádkori sirt tártak fel szerdán délelőtt Kolozsvár főterén Keledy Tibor dr. polgármester megtekintette a 700 éves hamvakat — II két ősrégi csontvázon Malán dr. egyetemi tanár antropológiai méréseket végez Kolozsvár, augusztus 4. Szerdán délelőtt a Kolozsvár főterének északi oldalán meg­kezdett régészeti ásatás újból rendkívül fon­tos állomáshoz érkezett. Amint már jelen­tettük, hétfőn délután a feltáró munkálatok során megtalálták Kolozsvár középkorból származó utcaburkolatát. Amikor ezt az crr dekes ősi kolozsvári emléket feltárták, min­den jel arra mutatott, hogy a mélyebben fekvő rétegekben okvetlenül el kell érni az ásatás igazi célját: a középkori temetkezési helyeket. Nagyon érdekes megfigyelés volt az a munkálatoknak ebben a szakaszában, hogy a mai úttest szintje alatt kb. 150— 160 cm. mélységben megtalált középkori utcaburkolat — legalább is a feltárt sza­kaszon, — az áttörésnek és felbontás­nak semmi jelét nem mutatta s ez a kö­rülmény még valószínűbbé tette, hogy a következő földrétegekben ép középkori síro­kat találnak. A reménység nem is volt hiábavaló. Szer­dán délelőtt, a középkori utcábnrkolat alatt kb. 70—80 cm. mélységben emberi csontokat tártak fel a munkások csákányai. Ettől kezdve aztán'á legnagyobb óvatossággal és figyelemmel folytatták a földréteg eltávolí­tását és a szó szoros értelmében négyzet­centiméterenként kaparták és vésték le a vastag, fekete iszapos földet az egyre job­ban előtűnő csontokról. Szerdán á kora délelőtti órákban már bizonyossá vált, hogy dz ősi Kolozsvár Ár­pádkodból származó temetkezési helyének két sírját találták meg. At, egyikben egy felnőtt csontváza fekszik, a másikban egy kb. 5—6 éves gyermek csontjai vannak. Amint előre látható volt, a csontokon kívül, legalább is szerdán délig, más régészeti lelet nem jutott napvilágra. Emlékszünk jól, hogy az elmúlt év őszén Kömöcsy Pál ko­lozsvári gazdálkodó Zápolya-utcai telkén honfoglaláskorabeli magyar harcos hamvait találták meg. Feltűnő a nagy különbség, amely a hon foglalás korabeli cs a jelenleg megtalált, kétségtelenül árpádkori hamvak között mutatkozik. A Zápolya-utcában meg­talált honfoglaló magyar harcos hamvai mellett megtalálták paripája csontvázát, azonkívül fegyvereit és a ruházatát ékítő, rendkívül finomművű bronzpitykéket. A most feltárt árpádkori hamvak körül semmiféle használati tárgy eddig még nem került felszínre. Ezt mindenesetre megma­gyarázza az a körülmény, hogy a honfogla­lás korában még a keletről hozott ősi po­gány szokások és hagyományok szabták meg a temetkezés rendjét is s miután az ösma- gyarok hite azt tartotta, hogy a halott a túlvilágon folytatja a földön bevégzett éle­tet, paripáját, fegyvereit, kincseinek egy részét és használati tárgyait is melléje he­lyezték. A kereszténység felvétele és a kö­zépkor aszkétikus életfelfogása a temetke­zési szokásokat is egyszerűbbé tette s ez a magyarázata annak, hogy az árpádkori és általában a középkori sírokban a hamvakon kívül használati tárgyakat, sőt még a ruhá­zatot ékítő gombokat is ritkán, legalább is nem minden esetben találnak. A rendkívül nagy fontosságú lelet hire gyorsan szétfutott a városban s a délelőtti órákban Keledy Tibor dr. polgármester meg­tekintette az ásatási munkálatokat. Ugyan­csak megnézte a felszínre került leleteket Kelemen Lajos levéltári főigazgató és Kö- peczi Sebestyén József heraldikus is. A déli órákban a kolozsvári lápok munkatársai te­kintették meg az árpádkori hamvakat. Ép­pen akkor érkezett az ásatás színhelyére Malán Mihály dr. egyetemi tanár, az ember­tan professzora, aki futólag átvizsgálta a feltárt csontvázakat és megbeszélte az ása­tási munkát vezető ^László Gyula dr. magán­tanárral, hogy a két csontvázat tudományos mérések szempontjából szállítsák be az em­bertani intézetbe. A két csontvázat, miután fényképfelvételekkel és vázlatokkal a cson­toknak egymáshoz való helyzetét pontosan meghatározták, át is vitték az embertani intézetbe. A Keleti Újság munkatársa felhasználta az alkalmat és érdeklődött Malán dr. pro­fesszornál az árpádkori csontvázak anthro­pologiai jelentősége iránt. Malán professzor tájékoztatásul a következőket közölte: az egyik csontváz egy kb. 167-^-170 cm. magas és 25—-28 éves fiatal férfi földi maradványa. A környező földréteg és a csontok állapota arra enged következtetni, hogy körülbelül 700 évvel ezelőtt halt meg és temették el. A férfi csontváztól kb. 2 méternyire északi irányban megtalált másik sir tartalmáról Malán professzor egyelőre csak annyit ál­lapított meg, hogy 5—6 éves gyermek földi maradványai lehetnek. Bolciár csapatok szállották mec? SzalonSkát és kornyékét Szófia, augusztus 4. (MTI.) A Szalonikl- ban és környékén julius hó 10-én megindí­tott bolgár megszállás részben uj helyzetet jelent. A bolgár csapatok fokozatosan el­foglalják az összes fontos stratégiai pon­tokat és megszállásukat egészen a Vardar vonaláig terjesztették ki. A bolgár csapa­tok védik a német katonaság mellett Khalkidike félszigetét is. Magában Szalo- nikiban csak bolgár helyőrség van. A kato­nai parancsnokságot és a közbiztonságot azonban továbbra is németek, illetve görö­gök látják el. Az egész jelzett területen si­került biztosítani a rendet és a nyugalmat. Tőkés £rnő és Szász Endre sajtóperében a maros vásárhelyi törvény­szék elrendelte a bizonyítást Marosvásárhely, aug. 4. A marosvásárhe- lyi törvényszék most tartotta meg az első tárgyalást abban a rágalmazási perben, amelyet Tőkés Ernő volt bukaresti reformá­tus esperes indított Szász Endre, a „Székely Szó" felelős szerkesztője, a „Keleti Újság“ éveken át volt szerkesztője ellen. Mint isme­retes, a per azok után a cikkek után indult, amelyeket Szász Endre Tőkés Ernő Romá­niából való távozásával és a Széke'yföldön való letelepedésével kapcsolatban irt lapjá­ban. Az inkriminált cikkek felolvasása után a biróság kihallgatta Szász Endrét, aki kije­lentette, hogy a cikkeket közérdekből irta s állításait tanukkal és okiratokkal tudja bi­zonyítani. Kihallgatása után Bogdán István dr., Szász Endre jogi képviselője terjesztette elő bizonyítási indítványát. Megállapította, hogy a cikkek talán nem is jelentek volna meg, ha Tőkés nem költözik át Magyaror­szágra. Ismerték azonban Tőkés múltját és jogosan feltételezhették, hogy á rosszhirü ember itt is megkísérli közéleti szerephez jutni. Megemlítette, hogy Tőkés a Jorga— Argetoianu kormány idején mint a román kormánypárt képviselőjelöltje lépett fel Há­romszék vármegyében. Bemutatta ezután az ügyvéd a bíróságnak a délerdélyi reformá­tusok hivatalos lapjában Nagy1 Ferenc püs- pökhelyettesröl „Tiszta erkölcs" cimen irt vezércikkét, amelyben a püspökhelyettes részletesen feltárja Tőkésnek a bukaresti keresztlevél hamisításokban való szereplését. A védő azzal végezte beszédét, hogy mivel Tőkés Ernőt távozása miatt Romániában nem érhette cl az igazságszolgáltatás, a magyar bíróságra vár a feladat, hogy Szász Endre felmentésével megbélyegezze ezeket az üzelmeket. Bejelentette a védelem tanúit. Elekes Andor dr. Tőkés Ernő képviseletében szintén több tanút jelentett be. A biróság ezután határozathozatalra vo­nult vissza és 1 órás tanácskozás után he­lyet adott a bizonyítás elrendelését kérő előterjesztésnek. A védelem és a vád össze­sen 44 tanút jelentett be s a törvényszék valamennyit megidézi a legközelebbi tárgya­lásra. Szász EÍnöré tanúi között van többek közt Bárdossy László volt miniszterelnök és kül­ügyminiszter, aki bukaresti magyar követi tisztsége idejéből tudomással birt Tőkés te­vékenységéről. A tanuk között van még Ug­rón István v'ott., Bethlen György gróf titkos tanácsos, a Magyar Párt volt elnöke, Inczedy-Joksnian Ödön, Kolozsvár és Kolozs vármegye főispánja, Vékás Lájös dr. kolozs­vári táblai elnök, Paál Gábor képviselő és még mások. Megidézik ezenkívül Vásárhe­lyi János református püspököt, Mester Mi­hály egyházkerüléti főtanácsost és még öt közéleti embert. Tőkés is sok tanút jelentett be. Érdekes, hogy a tárgyalás előtt a bíró­sághoz beadott iratában Makkai Sándor, volt református püspök kihallgatását is kér­te, a tárgyaláson azonban elállt a jelenlegi debreceni egyetemi tanár kihallgatásától. A legközelebbi tárgyalás napját hivatalból tűzik ki. Ezen a nyáron négy csíki község 2000 lakosán végeztek antropológiai méréseket a kolozsvári egyetem embertani intézetének tudósai Kolozsvár, augusztus 4. Malán Mihály dr. egyetemi tanár, a kolozsvári Ferenc József- tudományegyetem embertani intézet igazga­tója az Erdélyi Tudományos Intézet megbí­zásából három héten keresztül folytatta a tavaly már megkezdett kutatásokat a szé- kelység embertani megismerésére vonatko­zólag. Az elmúlt évben Szeiitegyházason, most pedig a középcsiki medence déli részén, Csíkszereda környékén. Malán Mihály dr. egyetemi tanár hetedmagával most tért vissza székelyföldi kutató-utjáról. Az össze­gyűjtött hatalmas anyagot természetesen csak ezután dolgozza majd fel, de már ad­dig is érdekes nyilatkozatban számol be a „Keleti Újság“ olvasóinak az eddig végzett nagyfontosságu munkáról: — Az idén négy falu, közel 2000 székely lakossót vizsgáltuk meg a közigazgatási ha­tóságok, illetőleg Ábrahám József dr. alispán mpgertő támogatásával. Ezzel egyidejűleg Háromszék megyében is folytak a vizsgála­tok s eddig közel 10.000 székely ember em­bertani adatait gyűjtöttük össze, ijy a ko­lozsvári Embertani Intézet több székelyt vizsgált meg, mint amennyi, ember tani vizs­gálati eredményt egész Magyarországra vo­natkozóan a magyar emberrel szóló gyűjtő. munkában eddig ismertettek. A magyarság rendszeres embertani falukutatását a ma­gyar fajvédelem úttörője, Méhely Lajos professzor kezdte meg 192G-‘ban a borsód- megyei Noszvajban. At, általa megindított, faiuvlzsgálatokat folytatja most bővített ke­retben és nagyobb mértékben a kolozsvári egyetem embertani intézete. Erre azért van szükség -— folytatja Malán professzor —, \VT77-yruMaut tta/tv*. ©ASPIRIN mert az előttünk járó nemzedékeknek a faji kérdésekkel szemben tanúsított teljes érzék- telenséye következtében a magyarság fal­kutatásának úgyszólván még mindig csak a kezdetén vagyunk. — A székelységre vonatkozólag még keve­sebb adatunk volt eddig. Az egyetlen rend­szeres embertani faluvizsgálatot a Székely­földön a román Facaoaru egyetemi tanár végezte, aki 113 férfit és 201 nőt vizsgált meg Gyergyöszdrhegy községben. Csodála­tosképpen ez volt az egyetlen jobbágy falu egész Székelyföídön. Bennünket természete­sen az úgynevezett „szabadszékelyek“ em­bertani jellege és faji összetétele érdekel. Ezt azonban csak igen nagyszámú falu vizsgálatából tudjuk elérni. Teljésen tudo­mánytalan néhány emberen végzett vizsga­lat eredményéből, akár egy falu lakosságá­nak összetételére következtetni, hát még egy törzsnek, vagy egy nemzetnek a faji össze­tételére! ... Sajnos, a magyarság faji össze­tételére vonatkozó megállapításaink inkább becsléseken, mint tényleges vizsgálatokon alapulnak. Ezt a hibát akartam a vezetésem alatt álló intézet kutatásaival kiküszöbölni és lehetőleg minél több faluban, minél több székelyt megvizsgálni, mert a bő alapokon végzett, sok egyén vizsgálatán alapuló tudo­mányos eredmények akadályozhat jdk és dönthetik meg mindazokat a politikai fan­tazmagóriákat, amelyeket Popovici, Radu- lescu egyetemi tanárok és társaik a ötzo- nyitó vizsgálatok hiányát kihasználva, a székelyek eredetére vonatkozólag hangsú­lyoztak. .. Megkérdeztük hfalán Mihály dr. egyetemi tanárt, hogy a vizsgálat alá vett ‘ székely­atyafiak „komolyan“ vették-e a dolgot? — Bizony komolyan — hangzik rá a fele­let. — Amikorra a vizsgálatra megidéztük ől^qt, mtndenik pontosan megjelent, pedig égy-egy vizsgálat elég hosszú időt vesz igénybe. De ők egyáltalán nem sajnálták az időt és velünk együtt lelkesedtek munkánk alatt. — Miért nem folytatták tovább a vizsga­latot? — kérdezzük. •— Hiszen az előbb említette professzor ur; hogy kívánatos mi­nél szélesebb alapokra fektetni a székelység faji kutató munkáját, hogy annál' tökélete­sebb képet nyerjünk a székelység faji alka­táról. — Hogy a munkát átmenetileg abba kel­lett hagynunk, annak egyetlen oka van, válaszol Malán dr. — még pedig az, hogy az embertani intézetnek az évi általányössze­géből, amelyet a kormány folyósít, a mai körülmények között nem futotta tovább. Korlátozottak az Erdélyi Tudományos Inté­zet anyagi keretei is. Reméljük,^hogy a kul­tuszkormányzat legalább is a nemzeti fon­tossággal biró intézetek részére a jövőben nagyobb kutatási általányt folyósít. Ebben az évben ugyanis még a tavalyi általány­összegnél is kevesebbet kaptunk 20 száza­lékkal. Csak úgy mellékesen említem meg, hogy éveken keresztül a Berlin—dahlemi Keiser Wilhelm Institut für Atropölogie-ben a nagyhírű Fischer professzor mellett dol­goztam, aki nemrégiben éppen az én köz­vetítésemre jött el Kolozsvárra előadást tar­tani s ott egy év alatt csak a magam által végzett kísérletekre többet költhettem, mint amennyi itthon az intézetem egész évi álta­lánya. .. Pedig rajtam kívül legalább 20 ku­tató dolgozott, sok esetben még költségesebb kutatásokon. .. Persze, az még békeidőben volt... Ró Meggyilkolták Schronk Béla budapesti likörgyárost Budapest, aug. 4. (MTI) Szerdán, a kora délutáni órákban levélhordó csöngetett be Schrank Bé'a 70 éves likörgyáros Ferenc József-rakpart 28. szám alatti lakásába, hogy a kedden is megkísérelt kézbesítésre váró ajánlott levelét a. címzetthez eljuttassa. A csengetésre senkisem jelentkezett. Erre szó'.t a házfelügyelőnek, aki rendőrt hívott. Hárman felnyitottak a lakást, amelynek egyik szobájában négy késszurástól íncg- gyilkoltan találták az idős gyárost. Schrank cipőben és pizsamában feküdt a szoba pad­lózatán. A kihallgatott tanuk szerint Schrank Bé­lát szombaton még látták. A rendőrségi bi­zottság véleménye szerint a gyilkosság va­sárnap történhetett, mert a holttest már az oszlás állapotában volt. Az ismeretlen tettes az eddigi nyomozás szerint elrabolta az ál­dozat néhány öltönyét, ékszereit és egy vas­dobozt, amely néhányezer pengő készpénzt tartalmazott. Székeskörü nyomozás indult meg.

Next

/
Thumbnails
Contents