Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-28 / 194. szám

AZ OROSZ HADERŐ MOSZKVA ELISMERTE, HOGY CSÜTÖRTÖKÖN VÉDEKEZÉSRE KÉNYSZERÜLT S szombat 1943. augusxt us SS TELJES HETI RÁDIÓ-MŰSOR Ára 16 fillér ElyöETZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. ÉS 7. Pompeji romjaira is bombákat mdiioltak az angol-szász repülők A szövetségesek az 1861 évi határok közé akarják visszaszorítani Olaszországot » London, Washington és Moszkva elismerte a francia felszabadító bizottságot fl japán légierő nagy eredményeket ért el a Salamon szigeteknél AZ EURÓPÁNAK SZÁNT SORSOT lep­lezi le az „American Mercuri“ cimü nevo- yorki folyóirat. Egyik cikke közli az Olasz­országgal kapcsolatos titkos amerikai terve­ket s ezek megítélésénél még azt Is figye­lembe kell vennünk, hogy Olaszországgal szemben a szövetségesek többször elhang­zott kijelentésük szerint- bizonyos „kíméle­tet“ akarnak tanúsítani. El lehet képzelni, hogy akkor milyen elbánásban részesítenék Németországot s a vele szövetséges többi ál­lamokat. Az Egyesült Államok kormányának titkos tervei szerint Olaszországnak szerény kis országgá kell változnia, amely elsősorban idegenforgalomból él. A nagy gyarmattal rendelkező római birodalom gondolatát el kell vetni. Másfél évig szövetséges katonai és polgári kormányzat alatt kell állni majd Olaszországnak. Azt sem szabad megenged­ni, hogy egyedül az Egyesült Államoknak vesse magát feltétel nélkül alá, mert az egyesült nemzetek szerződésben kötelezték magúkat, hogy nem kötnek külön fegyver- szünetet. Az olasz hadsereg meghódolá3a után az Egyesült Államok kormáyiya az tísz- szes vezető állásban lévő olaszokat felelős­ségre vonja, magát a királyt is — írja a lap a titkos tervekről. Ezután Olaszországot lefegyverzik. Olaszország egyébként 1861- ben birt területét tarthatja meg. A Trieszt melletti határon azonban mégis kis változást hajtanak végre. Az olaszoknak Líbiába való télepitése olasz fennhatóság alatt többé nem jöhet számításba. Vei kell adni az olaszok­nak azt a tervét is, hogy a gabonatermelés­ben önellátó legyen. Ami a nehézipart illeti, fényűző gőzösök és különleges gépkocsik gyártására kell szorítkoznia. Bort és tejet szabad termelnie. Kőolajat, gyapjút, kaucsu- kot, vasat és cinket a szövetségesek a szük­ség megkívánta arányban adják át. Ha Olaszorszángak nem lesz elég pénze fizetni, a szövetségesek a buza el nem vetésére vo­natkozó jutalmi rendszert vezetik be. A Szoviet azonban még az ilyen méretű tervekkel sem elégedett. A ,Jíáboru és munkásosztály“ cimü szovjet lap hangoz­tatja, hogy a Szovjetunió ellene van az an­golszászok háború utáni európai terveinek s a leghatározottabban elutasít az európai egyesült államokra, vagypedio az európai szárazföldi államésoportokra való felosztás­ra vonatkozó minden gondolatot. Ezek a tervek, mondja a szovjet külügyi népbiz­tosság lapja, csak azt mutatják, hogy de­mokrataellenes elemek a Szovjetnek a há­ború utáni megszervezésből való kiszorítá­sára törekszenek. Különösen élesen fordul szembe a „Háború és Munkásosztály“ a ke- ^ leteurcpai államszövetség tervével, amely angolszász elgondolás szerint mintegy 125 millió embert fogna össze. Ezt a tervet, — Írja a szovjet lap —- Lengyelország és a Szovjet más ellenségei pártolják. A tervekkel szemben azonban ott harcol­nak az európai hadseregek s a végsőkig való Harci elszántságot újból hangoztatja Göb­bels dr. német birodalmi miniszter a ,pas Reich“ legújabb számában „A szabadság pótolhatatlansága“ cimü cikkében. A poli­tika és a hadvezetés legfőbb célja, állapítja meg, mindig egy ir*p szabadságánck meg­tartása és biztosítása. Minden más háborús veszteség pótolható, csupán a szabadság nem, annak elvesztésével megszűnik egy nép nemzeti történelme. Ez a háború a sza­badságért folyik, azt támadták meg és azt fenyegetik, tehát mindennel, amink van, vé­deni kell. A szabadság fogalmát természete­sen vérmérséklet szerint különbözőképpen értelemzik. így például 1918-ban és azután a németek féktelenül szabadok voltak az ál­lamhoz való viszonyukban, a belső szabad­ságnak ezt az orgiáját azonban példátlan külpolitikai rabszolgasággal fizették meg. Egy nép külső szabadságát mindig a belső fegyelem árán kell megvásárolni. Ez minde­nekelőtt a háborúban érvényes. Ebben a há­borúban, — folytatja Göbbels dr. — olyan ellenséges szövetkezéssel állunk szemben, amely megsemmisítő terveiből nem csinál titkot. Most már világosan látszik, hogy nem politikai felfogásunkat, vagy államkor­mányzási módszereinket utasítja el, hanem szabadságunkra és nemzeti lényünk lénye­gére tör. Ilyen tervekkel és szándékokkal nem lehet vitázni, ez magától értetődik. Még soha sem állottunk történelmünkben olyan halálos veszéllyel szemben, mint ma. Minden német tudja, hogy ezt a háborút csak győze­lemmel szabad befejezni. A győzelem igazi előfeltételei, állapítja meg Göbbels dr., csaknem kizárólag német oldalon vannak. Az ellenség egészen ponto­san tudja, hogy katonai akciókkal nem vi­tathatja el a németektől a győzelem több kilátással kecsegtető esélyeit. Ennek a nyár­nak háborús eseményei ismét klasszikus példát szolgáltatnak erre. Ezért a német nép erkölcsi kitartása ellen intéznek hadjáratot. A német nép azonban a kérdéseket józanul látja s tudja, hogy azokat neki kell megol­dania, vagy pedig az ellenség oldja meg, de akkor a német nép kárára. Ha az ellenséges oldalnak most nem sike­rül minket a világhatalmak sorából kiszorí­tani, akkor túljutottunk a bajokon. Ha el­lenben nem sikerülne nekünk a győzelem, akkor minden hiábavaló lenne. Az a hivatá­sunk, hogy néhány évszázadra döntsünk jövendő fejlődésünk felöl. Kudarc esetén a kísérletet nem ismételhetjük meg. Ez a há­ború visszavonhatatlanul az utolsó. Ebből a felismerésből merítünk erőt ahhoz, hogy úgy harcoljunk és dolgozzunk, mintha minden­nap az életünkről volna szó. Mert ez igy Is van. Eljön majd egyszer az Idő, amikor minden gond és szenvedés véget ér. Amikor egy napon elnémulnak a fegyverek s a né­pek felállítják a mérleget, akkor már nem számit sokat az, hogy mennyit szenvedtek, hanem az, hogy mit értek el. A német nép ebben a háborúban már annyit áldozott és tiirt, hogy a hátralévőt még ki fogja bírni. TOVÁBB FOLYIK A TALALGATAS a québeci értekezlet eredményei körül. Az an­golszász közvélemény általában bizalmatlan­sággal és bírálatokkal fogadta a hivatalos közleményt és ár. ahho*. fűzött megjegyzi*, két s a szövetséges sajtó néha még Iróniku- san foglalkozik a tanácskozással és annak körülményeivel. Az „United Press“ például azt Írja, hogy a québeci értekezlet válasz nélkül hagyta a legtöbb kérdést. Azután a sok utazgatás, megbeszélés, tanácskozás után, ami Churchill amerikai tartózkodása alatt volt, nagyon jelentéktelen közös nyilat­kozatot adtak ki, pedig azon is érzik, hogy milyen hosszadalmas tárgyalások eredménye. Berlinben valószínűnek tartják, jelenti a „Fester Lloyd“ munkatársa, hogy csak egy rövidle.járatu programban tudtak megegyez­ni, mig a szövetséges hadvezetés nagy ka­tonai és politikai kérdései tisztázatlanul ma­radtak. Az angolszászok és a Szovjet közötti ellentétekről szóló értesüléseket a német fő­városban nem veszik túlságosan komolyan, Illetőleg gondosan kerülnek minden erre vo­natkozó hivatalos német állásfoglalást. A „Budapesti Tudósitó“ londoni jelentése azt Írja, hogy az angol fővárosban a kanadai értekezlet határozatairól érkezett első hírek csalódást keltettek. Nehezményezték, hogy az értekezlet nem fordult a tenge'yhatalmak népeihez, hogy megmagyarázza nekik a fel­tétel nélküli megadás igazi jelentőségét és nem mutattak rá a szövetségesek őszinte akaratára, hogy az Atlanti-tengeri megegye­zés szellemében kívánnak cselekedni. Roose- veltnek a kanadai képviselőházban mondott beszéde, különösen pedig kölcsön és bérleti törvényre vonatkozó kijelentéseinek egyes részletéi aztán enyhítették ezt a csalódást, — mondja a londoni jelentés. Az angol közvélemény tehát csak azzal nem volt megelégedve, hogy vezetői miért nem hangoztattak olyan Ígéreteket, amilye­nekkel 1918-ban sikerült elámitaniok a vilá­got s csak az elégítette ki őket, amikor Roosevelt néhány semmitmondó kijelentést tett ebben az, értelemben. Még- a saját szövetségeseik sem hisznek-a québeci tanácskozások vezetőinek. Annak el­lenére, hogy a hivatalos nyilatkozatban és az ahhoz fűzött megjegyzésekben nyomaté­kosan kiemelték a távolkeleti harctér és a ■Kiru'Jiak nyújtsuuó segíti g fontosságát, a Csrinking-kormány hivatalos szószólója, amint a Transcontinent Press Sanghajból je­lenti, közölte, hogy kormánya nézete szerint csak tartózkodással fogadják a québeci nyi­latkozatot, mert világosan tudják, bogy a Németország elleni háború továbbra is olyan erőket köt le, amelyek nélkül egy csendes­óceáni támadás semmit sem érne el Japán­nal szemben. Csunking tehát nem hisz a québeci Ígéreteknek. * OROSZ OFFKNZIVARÖL — jelentik a svéd fővárosba érkezett hírek, — tulajdon­képpen már csak az oreli és a charkovi szakaszon lehet beszélni. Orosz jelentések szerint, amint a Magyar Távirati Iroda Stockholmból közli, jelenleg két nagy pán­célos csata dúl. Az egyik Poltavától észak­ra, a másik a várostól északnyugatra. Mindkét csata döntő jelentőségű arranézve, hogy a két fél közül melyik marad az ur a Dnyepertől északkeletre fekvő területen. Német részen el vannak készülve arra is, hogy az oroszok kisebb területnyereséget érhetnek el, de mégis a legnagyobb biza­lommal tekintenek a harcok kimenetele elé és számolnak az arcvonal megszilárdításá­val. Egy másik berlini jelentés azt mondja, hogy a dnyeperi csata elérte tetőfokát. A tartalékok eddig még egyik oldalon sem merültek ki. Charkov tartós védelmezése azonban erőt adott a németeknek a felké­szülésre és ennek hatása majd rövidesen mutatkozik. A pénteki német hivatalos jelentés sze­rint a miuszi arcvonalnál, Izjumnál, a charkovi térségben a német elhárító véde­lem mindenütt sikeresen vetette vissza az ellenséges támadásokat. Őreitől délnyugatra a bolsevisták csütörtökön uj támadásba kezdtek, de súlyos veszteségekkel sem sike­rült áttörési szándékaikat megvalósltaniok. Az Őreinél indított új szovjet támadást is visszaverték a német csapatok Berlin, augusztus 27. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távilati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A miuszi arcvonalon folyó harcokban a német csapatok ujabo elhárító sikereket ér tek el. Erős német harci csoport oldalba- kapta a támadó ellenséget és visszavetette, miközben nagy veszteségeket okozott neki A csopoit foglyokat e.’tett és hadianyagot zsákmányolt. Izjumnál visszavertük az egyes szaka­szokon végrehajtott égős ellenséges táma­dásokat és az ellenség** betöréseket eüen- lökésekkel kivédtük. A charkovl harci területen a bolsevisták tüzérségi előkészület után a várostól délre és nyugatra páncélosokkal és csatarepülők- kel támadásra indultak. Sikeres elháritóhar- cokban a támadásokat visszavertük és az ellenségnek nagy veszteségeket^ okoztunk. A bolsevisták e harcok során több mint 10J páncélost vesztettek. Őreitől délnyugatra és nyugatra a bolse­visták csütörtökön megkezdték támadásá­ig amelyet már vártunk. Noha az ellen­\

Next

/
Thumbnails
Contents