Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-27 / 193. szám

1Q43./11 GVS ZI VS 27

Bolseviki diplomácia

Annyi bizonyos, hogy az utolsó hét' legérdekesebb diplomáciai szenzációja nem a québeci értekezlet volt, hanem az a személyi változás, amit egyik napról a másikra hajtottak végre a szovjet diplomáciában. Litvinov távozása Washingtonból — amint a semleges megfigyelők megállapítják s amint az angolszászok sem tagadják — villámcsapásként hatott s egész sereg olyan találgatásra adott alkalmat, amelyek mind a szovjet külpolitika irányának jövendő alakulását illetik. Különösen érdekesnek ítélik a megfigyelők ezt az eseményt azért' is, mert éppen ilyen váratlanul váltották le röviddel ezelőtt a szovjet diplomácia másik hatalmasságát: Majszki londoni nagykövetet is. Nem kell fantasztikus jóslásokba fulladni, ahhoz, hogy a szemlélődő önkéntelenül is arra a megállapításra jusson, hogy az angolszász hatalmaknál a Szovjet érdekeit képviselő bolseviki diplomaták leváltása egészen bizonyosan többet jelent, mint egyszerű személyi változtatást. Különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy mind Litvinov, mind Majszki igen szívélyes viszonyt épített ki az angolszászokkal s feltétlen hívei voltak az angol-amerikai hatalmakkal való együttműködésnek.

A szovjet diplomatacsere kétségtelenül igen erős ellenhatást szült az angolszászoknál. Erről számolnak be a svéd lapok legújabb jelentései is A ,.Stockholms Tidningen“ newycrki levelezője, akinek a mérvadó amerikai körökkel való kiváló kapcsolatai ismeretesek, azt táviratozta lapjának, hogy bár Sztálin lépésének következményei egyelőre még nem tekinthetők át, Washingtonban mégis arra a felfogásra hajinnak hogy a szövetségesek és Oroszország kapcso- látai lényegesen meglazultak.

A Dagens Nyheter londoni levelezője ezzel szemben úgy kommentálja az eseményt, hogy a vezető szovjet diplomaták visszahívása tiltakozás volt Quebec ellen, noha óvakodni kell attól, hogy ebben a lépésben a szovjet és az angolszászok közeli szakításának jelét lássa valaki.

így tehát az angolszász fővárosokból érkező hirek meglehetősen ellentmondóak. Moszkva azonban, mint mindig, hallgat s meglehetősen keveset törődik azzal, hogy London és Washington miképen kommentá1 ja ,az eseményeket.

Kétségtelen, hogy a szovjet diplomácia minden tekintetben elüt a megszokottól. Például még csak egészen rövid ideje határozta el a Szovjet, hogy külföldre küldött hivatalnokait ,,nagykövetnek“ és „követnek“ nevezi „teljhatalmú megbízott“ helyett.

Az alapelvek, ami szerint a szovjet diplomatáit összeválogatják, ugyancsak tökéletesen elütnek a diplomáciai hagyományoktól. A szovjet huszopötéves léte alatt minduntalan megváltoztatták azokat a társadalmi köröket, amelyekből a bolseviki diplomatákat összeválogatták. A troczkiji éra alatt nagyobbrészt forradalmár intellektuelleket küldtek külföldre. Ezeknek nagyrésze, hosszú emigránsélete alatt, megismerkedett az idegen nyelvekkel és életkörülményekkel. Ehhez a típushoz tartoznak a szovjet diplomácia mai veteránjai, Litvinov, Majszki és Kollontay asszony. Azok a kollégáik, akikkel valamikor együtt kezdték a rögös diplomatapályát, kivétel nélkül mind elbuktak. Szokolnyikov és Rakovszki (mindkettő londoni követ volt), valamint Kresztinski (Berlin) és Karachan (Ankara) a moszkvai hazaárulást pörökben fejezték be életüket.' Az óvatosabb Raszkolnikov jobbnak látta külföldön maradni, amikor úgy találta, hogy az orosz politikai légkör kezd veszélyessé válni számára.

Litvinov, aki Csicserin betegeskedése óta, tehát a huszas évek kezdetétől vezette a Szovjet külügyeit, igyekezett megfelelően tájékozott, nyelvtudással rendelkező, sima modorú diplomatautánpótlást nevelni. Ekkor húzták fel a bolseviki diplomaták a frakkot s igyekeztek „társaságképessé“ formálni magukat. Ekkor tűntek fel Steiger báró, a íi- norq arisztokrata, Barkov és Florinszki, akik a moszkvai diplomatakörökben fo’r- golódtak, társadalmi utón igyekezve enyhíteni a Szovjet elleni merev ellenszenvet. Azóta mindhármukat „likvidálták“ s az -elegáns Steiger bárót éppen akkor hívták „sétálni“ a G. P. U. .emberei, amikor Joseph Dawies amerikai nagykövet lányával szórakozott. Sohasem tért Vissza a sétától.

Litvinovot 1939-ben állították félre, de már/külügyi népbiztosságának ideje alatt megkezdte Sztálin a szovjet diplomácia átszervezd' A Litvinov-tipusu embereket kezdte i Kremlben „teás- csésze-egvensulyoz jknak“ cs.ufolni s egymásután tüntették el a iitvinovi gárda embereit. Davtjan (Varsó), Rosenberg (Páris), Jure nev (Tokió, majd Berlin)

egymásután tűntek el a süllyesztőben, mint trockijisták.

Ekkor lépett színre a harmadik garnitura, a Molotové. Ezqk nagyobbrészt az uj külügyi népbiztos bizalmasai voltak, szakemberek, párttisztviselők, vagy éppen a G. P. U. emberei. Ezeknek egyikét, Dekanoszovot küldték például Berlinbe követnek. Ezeknél már hiányoztak a diplomatakülsőségek. Nyelveket nem beszéltek s a frakkról is, a diplomata egyenruhájáról is lemondottak. Ezek az egyszerű hivatalnokok gépsze- rüen végrehajtották Sztálin és Molotov utasításait, ez volt minden feladatuk.

Nyilvánvalónak látszik, hogy Sztálin bizonyos elégedetlenséggel figyelte a szovjet diplomácia működését s szempontjai, legalábbis a diplomaták személyi kiválogatását illetőleg, gyakran nem egyezett meg külügyi népbiztosai felfogásával. Nyilvánvalóan helytelenítette a Iitvinovi elgondolást, amelyik a polgári diplomáciai illemhez akarta idomítani az orosz diplomatákat.

Sztálin'— úgy látszik — nem helyez súlyt arra, hogy külföldi képviselői kellemes benyomást tegyenek azokra, akikkel érintkeznek és nem tartja kívánatosnak, ha emberei személyi kapcsolatokat építenek ki. Kiküldi ugyan megbízottjait az antibolsevista ellenséges világba, de nem azért, hogy ott baráti szálakat fűzzenek, hanem csak azért, hogy információkat szerezzenek s természetesen

közben semmit se áruljanak el a szovjet külpolitikai terveiről. Ennek a diplomă ciának nem annyira a kormánykörökkel kell kapcsolatot kiépiteniök, hanem a baloldali, radikális és szélsőliberális elemekkel. Azaz: tulajdonképen komintern- feladatokat kell ellátnia.

Azokba az országokba, ahol a diplomatának a nagy nyilvánossággal, sajtóval, filmmel is érintkeznie kell, tehát az angolszász államokba, Sztálin a két öreg diplomatarókát, Litvinovot és Majszkit ültette. Ők aztán eleget is tettek feladatuknak. Litvinóv szorgalmasan „egyensúlyozta a teáscsészét“ monumentális méretű feleségével együtt, magára- öltve a gépies amerikai mosolyt. Majszki pedig Londonban konzervatív úriemberként viselkedett, anglikán istentiszteleteket látogatott, ahol a Szovjetért imádkoztak, lóversenyeket, krikettmérkőzéseket és garden-partykat látogatott. Az angolszász, közvélemény el is könyvelte mindkettőjüket, mint lelkes angolbarátokat.

Most ei a helyzet egyszerre megváltozott. A két veteránt visszarendelték Moszkvába s helyükre tökéletesen ismeretlen, szürke, figurák kerültek.

Nem lehetetlen, hogy Sztálin, aki mindig féltékenyen őrködött affölött, hogy kézbe tartsa a szovjet diplomácia gyeplőit s talán kissé túlságosan is önállónak érezte Litvinovot és Majszkit. Persze, így is fennáll a kérdés, hogy miért rendelte vissza majdnem ugyan- egy időpontban két megbízottját, csakhogy erre a kérdésre is legfeljebb az idő adhatja meg a választ.

(-)

Biharral egyében is befejezte s?ervező körútját az EMHE

Kolozsvár, augusztus 26. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nagy lendülettel folytatja vidéki szervezkedését. Legutóbb Bihar-vái megyében fejezte be a szervezés munkáját az egyesület. A bihari szervezést Unghváry Sándor tanár, az EMKE szakosztályi e’nöke és Szűk Ödön dr. előadó irányították, akik kijelöllék a he'yí fiókok vezetőségeit. Az ideiglenesén megbízott vezetők

a fiókválasztmányok megalakulásáig vezetik a szervezés munkáját. Biharvármegyében a közeljövőben az összes községekben megalakulnak az EMKE szervezetei.

Nagy lendülettel folytatja a szervezkedést az EMKE a Székelyföldön is. A székelyföldi szervezkedést jelenleg Szatniáry Lajos dr. ügyvezető alelnök és Walter Gyű'a központi titkár irányítják.

Csiki virtus és góbé ész a brjanski erdőben

(Valahol a brjanszki erdőben.) Köröskorii! vastagdereku, szakállas faóriások, közöttük méteres, sürü, tüskés cserje, köddel keveri délutáni sötétség és a vizenyöshátu fold felett millió begár: az orosz mocsarak kóbot legyei.

Ez a brjanski erdő!

Négy óra alig mult még, de az erdőit már ráhasalt a sötét, ködös orosz este. Lépésre sem látunk, tapogatózva haladunk, mohó, éhes szájjal les ránk a mocsár, hogy lehúzzon bennünket a tapodó, rothadtszagu sárba, egészen le, a halálig..Inkább az érzésünk után lépünk óvatosan előbbre, meg Böjté János tizedesnek, ennek a mosolygó- képű csiki fiúnak góbészimatja után, aki már sokszor keresztülkasul kóborolta as orosz bandaharcoknak ezt a sunyi, gyilko., halálos erdőpoklát. Úgy mozog már itt, a kérgesbőrü, golyózáporoktól vert vén fák között, mintha odahaza, a madéfalvi havasokat járná, ahol minden szikla, karcsutestü fenyő, puhafüyü tisztás régi ismerőse.

Hetek óta naponként indulnak bevetésre, amióta kiújultak a lappangó bandaharcok A magyar csapatok' hatékony közreműködésével as erdőben körülzárt orvlövészeket, rendszeres hadműveletekkel (eszik ártal inatlanná. Eddig kétszázhét bandatáborr szórtak szét, számos fegyvert és nagymeny- nyiségü lőszert zsákmányoltak.

fis Böjté Jancsi százada derekasan kivette részét a veszedelmes harcokból. Ma este is egy megerősített, repülőkkel és lövegekke! rendelkező bandatábor ellen indulnak. A feladat: felkutatni a banda búvóhelyét, meg. semmisíteni az előőrsöket, hogy a támadó föerö végképp szétverhesse.

Böjté János felderítő rohamjáröre már mélyeit bent jár az erdőben. Valamennyien keménykötésü erdélyi legények. Kitágult szemekkel, izzadlan szorított géppisztolyukkal lépegetnek, halkan, mintha mezítláb mennének. Kézigránátos tarisznyájuk nagy- hasura rakottan simul oldatukra. Felettünk tenyérnyi foltként csillan meg néha-héha egy sovány csillag, lábunk alatt nedvesen cuppah a föld és zizzennek meg a levelek. Megállunk időnként, kifújjuk magunkat, zsebkendőnkkel végigtöröljük izzadt homlo kunkat és már indulunk előre: messze még a végcél.

Megnézem órám: tizenegy mult pár perc cél. Négy óra óta tapossuk már az imbolygó talajú erdőt. Veszettül eldugta magát a banda, de meg kell találni. Ez a parancs Mögöttünk már elindult a föcsaps.t és ha mi nem végezzük el a kapott feladatot, nemcsak, hogy nem semmisíthetjük meg a bandát, de talán kelepcébe kerül egész csapatunk.

Ezt látom a sötétben a fiuk szemében is.

Egy kis tisztásra érünk. Böjté tizedes megáll, a többiek, is.

— Nem lehetünk már messze: fujjuk ki magunkat — mondja halkan a fiuknak.

Maga is nekítámaszkodik egy fának, megigazítja sisakját, hogy feszüljön, megnézi géppisztolyát, nincs semmi baj. Azután hallgat. Fentröl éppen most szakadt ki a felhők közül a hold és az ágak között idehullat egy-két sovány sugarat.

Valahonnan puskalövés hallatszik. Kezdődik már!

Böjté tempósan adja ki utasításait és a tiz emberből álló raj, szorosan egymásmellé zárkózva megindul előre. Kilométert mehetünk talán igy, minden pillanatban készen a harcra, amikor előttünk, alig száz méterre, világosság lebben és megzörren a cserje.

Itt vannak!

Böjté rendelkezik: két oldalt állunk a szükretaposott erdei ut mellé és kimerész- tett szemmel bámulunk előre.

Lépésröl-lépésre zörren a cserje, nagy csizmás lábak lépésétől. Hárman, vagy négyen lehetnek. Furcsa monoton hangon dudorásznak.

— Senki se löjjön! Adjuk tovább _ suttogja Böjté. — Leütni a bolsiRal.

Szétnyílik a cserje és előbukkan az első, tagbaszakadt orvlövész árnyéka. Mögötte még egy és még egy. Hárman vannak. Már lendül Is Böjté géppisztolya, hatalmas re"S- csenés és a bandita cuppanva rogy össze a sáros fűre. A másik kettő még fel sem ocsúdott meglepetéséből, már körülfogva, lefegyverezve áll a gyűrűben. Csak úgy bűzlik belőlük a vodka. Úgy látszik, támadásra készültek. No, akkor éppen jókor érkeztünk.

fis megindulunk előre. Hátul a két orv- 1fw”»z közrefogva, a harmadiknak vége lett.

1 id vallatás után, hamarosan bevallják a bandatábor helyét.'

Rendőr:

Mit sugdosnak, mi?

2 polgár:

Csak azt mondlam, hogyha még nem késő, siessen jegyét meg váltani a

NAPOTA 2 ELŐADÁS

d. u. 4 és este fél 8 órakor

Jegyeíővétel d. e. 10—1 óráig, d. u 3 órától a ci kusz pénztáránál Telefonrendelés: 20-00.

I

—- Tam, nyé dalyéko! — Ott, nem messze! — mutogatják.

Akkor az előőrsöknek itt kell lenniök valahol. Itt Is va», az egyik most bukkan ki.

Megerősített földerőd, legalább 30 bolsevistával, ágaskodó géppuskákkal. No nem baj

Négyen oldalt ' kúsznak, hasonesuszva, a sáros, vizes fűben, a többiek élűiről. Két iüz közé vesszük az orvlövészeket, ólomlábakon mászik ilyenkor az idő. Böjtével már-már kiértünk a sűrűből, várunk még, géppisztolyunkat félre tettük, most már szélvész- tempójú roham kell Ide. Kézigránáttal és hajrával!

De észrevették bennünket: dühös kerepe- léssel okádják tüzűket az orosz géppuskák. Úgy zeng az erdő, mintha millió csőből si- koltanának a golyók, de csak felettünk. Letarolt levelek, szétszaggatott ágak hullanak ránk, azután mi sem várunk tovább.

Villámgyors ugrással lendülnek a karok, repülnek a kézigránátok, pontosan az erőd közepébe. Mind a két oldalról! Iszonyatos robbanás és már robban a második sorozat is!

Telitalálat! Azután megszólalnak a géppisztolyaink.

Amikorra a kézigránátok sürü füstje el száll, miénk hz előőrs erődje. Tizenkét orosz halott, tiz fogoly, hat géppuska, orosz golyószóró és nagymennyiségű lőszer. .

Hajnalodik már és szürkén veri át a vt- lágosodás a megcibált fák ágait, amikor elindulunk vissza a századunkhoz, a foglyokkal és az összeszedett zsákmánnyal és eggyel kevesebben. Böjté János tizedes ott maradt a brjanszki erdő fái alatt hősen és vitézül, annyi harc és diadal után, kötelességét mindig lelkiismeretesen és szivvel teljesítve.

Otthon megtudtuk, hogy a támadás bekerítő, lehengerlő győzelemmel járt. Felderítő rohamjárőreink valamennyi előőrsöt szétverték és a közöttük átcsúszott, főcsapat meglepetésszerü lendülettel semmisítette meg a banditák táborát. Több száz halott, 450 fogoly, ágyuk, számtalan fegyver és lőszer került kezünkre.

SZABÓ SÁNDOR zászlós.

U« postai Fevefeirőlapok liorifFoelc (oroalomba

Budapest, augusztus 26. A postai díjszabás egyes tételeinek megváltoztatása következtében a 8 és 24 filléres levelezőlapok előállítása megszűnik. A távolsági forgalomban, eddig használt 12 filléres levelezőlap helyett sötétzöld nyomású 18 filléres, és ugyancsak sötétzöld nyomású 18+18 filléres válaszlevelezőlapok, a 20 filléres, 30 filléres zártlevelezölapok és 12 filléres helyett 18 filléres értékjelzésü, de 20 fillér eladási áru megbízási lapok kerülnek forgalomba. Az eddigi bamaszinü 12 filléres levelesö- lapok a helyi forgalom számára továbbra is megmaradnak. (Magy. Tud.)