Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-27 / 193. szám
P é n í e Je 1843. augusztus 27 Ara te fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 193. SZÁM KIADJA A LA PK IADó RÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Olaszország Svájc közvetítésével jegyzéket küldött Róma kérdéséről az angolszász kormányokhoz Roosevelt, hazautazott a québeci értekezletről, Churchill vasárnap rádióbeszédet mond A második arcvonal kérdése miatt meghiúsultak az angol-szovjet munkástárgyalások Az angliai kommunista sajtó éles ellenzéki harccal fenyegeti meg Churchillt Izjutntól és CharHovtól nyugatra teret nyerteti a német ellentämadüsoH A SZOV JET ÉS A SZÖVETSÉGESEK Közt jelentkező nézeteltérések ÁRNYÉKA feküdt rá Quebecre, írja a „Daily Mail“ cimii londoni lap. A nagy kérdőjel csak akkor tűnne el, ha végre egyértelmű és világos közleményt adnának ki a szövetségesek közötti kapcsolatokról. Az angol-amerikai-szovjet hármas értekezlet, amelyet angolszász részről szeretnének minél előbb nyélbeütni, az újabb jelentések szerint valószínűleg még sem jön létre, mért — az Aftonbladet londoni tudósítója szerint, Sztálin nem akarja az értekezlet megvalósulását. Sztálinnak az az álláspontja, -— mondják londoni jólértesült körökben — hogy nem akarja magát lekötni és nem hajlandó résztvenni egy olyan tanácskozáson, amelyen kénytelen lenne állástfoglalni a szövetségesek hadászatának legsürgősebb kérdései tekintetében. Attól tart ugyanis, — legalább Londonban igy vélik —■ hogy az oroszok között nem mindenki helyeselné azokat a kötelezettségeket, amelyeket esetleg angol és amerikai szövetségesei irányában vállalnia kellene. Az angol sajtó továbbra is a legnagyobb mértékben sajnálkozik azon, hogy Litvino- vot, akit „a demokrata államok egyik legjobb barátjának“ nevez az „Evening Standard“, visszahívták. A „Baltimore Sun“ cimü amerikai lap megállapítja, hogy ez a szovjet lépés növelte Washington és Moszkva viszonyában az elkedvetlenedő« éizését. Az amerikai lapok idegenkedéssel fogadják Litvinov utódját, Gromikovot, akit a „Clapper“ cimü lap „ismeretlen fiatal kommu- nistá“-nak nevez. Az Eden angol külügyminiszterhez közéi álló „Yorkshire Post“ Sumner Welles amerikai helyettes külügyi államtitkár lemondását is az angolszász-szovjet kapcsolatokkal magyarázza s azt Írja, hogy távozása bizonyos változást hozhat az amerikai politikában a francia felszabaditási bizottság elismerése s Európa ujjárendezésének más kérdései tekintetében, s ezt a változást Moszkva is nagyon szívesen látja. Annak bizonyítékául, hogy a Szovjettel kapcsolatos kérdéseket Quebecben beha.ee an megtárgya’- ták, azt hozza fel, hgy kilátásba helyezték a francia felszabadító bizottságnak a Kreml által óhajtott elismerését. A második arcvonal sürgős létesítésének kérdése a nézeteltérések legfőbb oka. Citrine, az angol munkásszakszervezetek titkára Moszkvában tárgyalt az orosz munkásszervezetekkel s visszatérve kijelentette, hogy az angol-orosz munkástárgyalások meghiúsultak s a meghiúsulás oka a második arcvonal kérdése volt. Az orosz munkások képviselői ugyanis azt óhajtották, hogy az angol kiküldöttek tegyenek nyilatkozatot arravonatkozólag, hogy a második arcvonalat még ebben az évben föl kell állítani. Az angol kiküldötteknek erre nem volt felhatalmazásuk, csupán azt Ígérték meg, hogy tájékoztatni fogják az angol munkásokat a szovjet, munkások álláspontjáról. A kommunista „Daily Worker" cimü angol lap azzal fenyegeti meg Churchillt, hogy az angol kormánynak erős ellenzékkel kell számolnia, ha a miniszterelnök üres kézzel tér vissza Quebe.cből. Nemcsak biti- latról és elégedetlenségről lesz szó, hanem azt követelik majd, hogy a kormányt alakítsák át úgy, ahogy azt a háború megköveteli. Öngyilkos képmutatás lenne azt állítani, állapítja meg összefoglalóan a „Daily Herald“, hogy Anglia, az Egyesült-Államok és a Szovjet között „szilárd politikai qgy- ség“ van. * ROOSEVELT a kanadai parlament előtt elmondotta megígért beszédét. 'A Német Távirati Iroda közlése szerint azt fejtegette, hogy Quebecben a szövetségesek közös háborús célkitűzéseit tárgyalták meg annak az elhatározásnak szellemében, hogy a gyö zelmet lehető rövid idő alatt vívják ki. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a szövetségesek nem keresték a háborút, hanen. azt reájuk kényszeritették. Szicília megszállását „ragyogó győzelemnek“ minősítette. Kénytelen volt kitérni az amerikai politika egyik érzékeny pontjára s megállapította, hogy az Egyesült Államok és Kanada sok' polgára főképpen politikai okokból azt kívánja, hogy az Egyesült Államok vonu.jon vissza az Atlanti-óceáni és Földközi-tengeri hadmüver letekből s erejét a japán-ok ellen fordítsa. A québeci konferencián azonban ‘— amint mondotta — a „tanácsadók okosabbjai“ egyforma érdeklődést mutattak az Egyesült Államok Atlanti-óceáni és Csendes-óceáni kérdéseivel kapcsolatban. Végül kijelentette, szerette volna azt, ha az „lntuició nagymestere“ — Hitler vezérre célzott — lélekben ott lehetett volna a konferencián. Roosevelt beszéde amellett, hogy ismét reámutatott a szövetségesek közötti egyik fő nézeteltérésre, az „előbb Európa __ előbb Japán“ problémára, ellentmondásban van Churchillnek avval a nyilatkozatával, amelyik szerint hosszú háborús terveket készítettek. Érdekes az is, hogy Roosevelt szeretne megszabadulni a háborús felelősség vádjától, de azt, mint a rossz lelkiismeretű ember, mégsem tudta sző nélkül hagyni. * AZ OLASZ - KÖZVÉLEMÉNY a québeci tanácskozásokat a legnagyobb érdeklődéssel kisérte és az olasz lapok részletes Ismertetéseket közöltek arról. Természetesen azokat a jeleket figyelték, amelyek az olasz helyzetre vonatkozhattak és ezek közül az értesülések közül különösen hármat emeltek ki. Az egyik az a Quebecben elhangzott nyilatkozat volt, hogy a szövetségesek olyan katonai közigazgatást, amilyent Bszakafri- kában és Szicíliába» létesítettek, nem tartanak alkalmasnak az esetleg megszállandó többi európai területek részére. Kiemelték azt a több amerikai lapban az értekezlet idején hangoztatott kívánságot, hogy Olaszországnak biztosítsák területi épségét, részesítsék az afrikai gyarmati területekből és egyenjogú résztvevője lehessen a békeértc- kezletnek. Nagy érdeklődés kisérte azt a hirt is, hogy a szövetségesek elsősorban a Balkán-félszigeten akarnak támadást megkísérelni, esetleg Délolaszországon át. * A KELETI NAGY CSATA SÚLYPONTJA, bár az oroszok a Miusz mentén is fokozták támadásaikat, továbbra is Charkovnál van, — állapítják meg a német főváros katonai köreiben. Ezen a területen ennek következtében megerősítették a német védelmet. A német hadvezetöség számol ugyanis azzal, hogy az oroszok a Dnyeper kanyarulata irányában Poltava ellen kezdenek újabb támadást. A szovjet szeretné gyengíteni a németek déli szárnyának az Azovi-tengertöl északra fekvő sarokpillérét, hogy ezzel a Charkovtól nyugatra lévő német véde'mi állásokat oldalba foghassa, összefoglalóan berlini katonai szakértők azt állapítják meg, hogy a keleti védekező csata változatlan hevességgel tart, a Szovjet szerény területi nyereségeken kívül azonban nem tudott eljutni hadászati céljához. A szovjet hadvezetés első feladata ugyanis az vo’t. hogy a német déli hadsereg nagy részét átkarolja és megsemmisítse, további terve pedig arra irányult, hogy elérje a Dnyeper vonalát és igy értékes terü’eteket juttasson Moszkva kezére. Együk terve sem sikerült. A német csapatok több helyen ellentámadásokat indítottak s a csütörtöki hivatalos jelentés szerint Izjumnál területet nyertek, Berlin, augusztus 26. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: ^ A védérő főparancsnoksága közli:1 A raiuszi arcvonaion az erős ellenséges támadások tovább tartanak. A bolsevisták újból erős veszteségeket szenvedtek. Izjum környékén a bolsevistáknak egy-egy áttörési kísérletét közelharcban visszavertük és az ellenséget visszavetettük kiinduló állásaiba. Az ellenség után nyomulva területet nyertünk. Charkovtól nyugatra a Szovjet nagy gyalogsági és páncélos erői széles arcvonalon támadtak. Az ellenséget ember- ember ellen folyó harcban visszavertük és ellentámadással északi irányba visszavetettük. A szerdai napon 353 szovjet páncélost pusztítattunk el. Charkovtól nyugatra pedig északi irányba vetették vissza az ellenséget. A bolsevisták hadianyag- és embervesztesége állandóan rendkívül nagy. Páncélos vesztesége mindig felül van a napi 350-es átlagon. A német hadvezetés fölényét a szövetséges sajtó Is Ktiiyteien elismerni. Eleinte a bolsevisták kisebb területi nyereségeit nagy eredményekként ünepelték, de most már belátják, hogy a rugalmas német hadvezetés egyre jobban eléri célját, az ellenséges erő lehető legnagyobb elhasználását a német erők kímélése mellett. A „Daily Express“ cimü angol lap azt írja, hogy noha ar char- kovi vasúti csomópont a Szovjet kezébe került, a német utánpótlási rendszere mégis jobb, mint a bolsevistáké, mert a kiürített területen a németek mindent teljesen elpusztítottak. Az angol lap azt is elismeri, hogy a német veszteségek nagyon csekélyek. Kifogásolja, hogy a Szovjet soha sem számol be saját veszteségeinek mértékéről, s ez is mutatja, hogy azok milyen súlyosak lehetnek. A „Cumhuryet“ cimü török lapban Erkelit tábornok ir a keleti csatáról. Értesülései alapján ő is megállapítja, hogy a Szovjet veszteségei összehasonlíthatatlanul súlyosabbak a németekénél. A német hadvezetöség az arcvonalak mögött nagy tartalékokkal rendelkezik, az oroszok viszont az egész arcvonalon minden erejüket küzdelembe vetik. A szövetségesek nem hajlandók eleget tenni a szovjet kívánságoknak, nem akarják vállalni a második arcvonal felállításának roppant kockázatát, a szovjet hadvezetöség kénytelen a. su'yos harcokat még eikesere- dettebbb szivősággal tovább folytatni és igy a németek egyre közelebb jutnak céljukhoz: az orosz erők felmorzsolásához. A Vjazmától délnyugatra folyt súlyos elhárító harcokban különösen kitüntette magát a würtenberg-badeni 260. gyalogos hadosztály és a bajor-ostmarki 268. gyalog- hadosztály. Berlin, augusztus 26. (MTI.7 A Nemzetközi Tájékoztató Iroda Jelenti: Kedden légiharcban és a légvédelmi tüzérség tevékenysége következtében a Szovjet 95 repülőgépet vesztett, legnagyobbrészt páncélos repülőgépet. A német légi- haderő 2 vadászgépet vesztett, a gépek legénységét azonban sikerült megmenteni. A Német Távirati Iroda értesülése szerint augu»7,tus 25-én az egész charkovt térségben a bolsevisták valamennyi támadása súlyos veszteségek mellett összeomlott. A déli órákban a Szovjet Charkovtól nyu/Y német ellentámadások löbb ponton messze visszavetették a bolsevistákat
