Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-25 / 191. szám
1943.AU GlJ SZÍ US 25 SűesmaUrsísiQ \ Különös zászlóbontás - Kolozsváron Amint utóbb értesültünk, Erdély fővárosában vasárnap az úgynevezett Független Polgári Párt alakuló ülést tartott. Valamit fél füllel hallottunk is a pártalakitásról, őszintén szólva, nem vettük komolyan. Néhány politikai akarnok alá nem akartunk lovat adni s ha most mégis néhány sorban megemlékezünk a tökéletes érdektelenség jegyében megindult politikai mozgolódásról, azt csak azért tesszük, mert vannak olyan lapok, amelyek túlzott jelentőséget próbálnak adni egy olyan pártalakitásnak, amelyhez a komoly kolozsvári politikai közéletnek s különösen a kolozsvári magyarságnak semmi köze nincs. Már egyizben foglalkoztunk Dánér Lajos állásnélküli református lelkész és nagy „áUatköltö“ politikai ügynökösködésével, de arra valóban nem számítottunk, hogy kincses városunkat személyes .jelenlétével fogja kitüntetni a nagy „államférfi“ is. Ki lenne más e nagy államférfi, mint Bartha Albert, a gyászos- végű Károlyi-kormány volt hadügyminisztere. Mint ilyen, gyorsan levitézlett, ha jól emlékszünk, három-négy hónapig volt „kegyelmes ur“, sőt ha múltjára visszatekintünk, még azt is el kell ismerjük, hogy ugyanilyen röpke átmenettel „bánáti köztársaság elnökeként“ is szerepelt. A nyugalmazott miniszter ur, ha a belpolitika vizein hullámzások zajlottak, időnként felcsapott aktiv politikusnak is. Pártokat szervezge- tett, de ezek a pártok gyorsan lebuktak, vagy átalakultak. Politikai ambíciója azonban már tartósabh s most is felfedezte, hogy egyedül ő képes a „Független Polgári Párt“ életrehivásával megmentem a hont. Kétségtelen, hogy mostanság a demokratikus és liberális eszméknek kezd konjunktúrája lenni s hiába mondotta Kállay miniszterelnök, hogy felelősség nélkül nem szabad poütizálni, Bartha „kegyelmes“ nem hallgat a magyar szóra s a mai nehéz időkben bontogatja a magyarság politikai egységét. Tehát nálunk járt a „kegyelmes elnök ur“ és amint értesülünk, megalakult a kolozsvári párttagozat is, amelynek az elnöke Sándor József lett, az öreg politikus, aki valószínűleg nem igen van tisztában azzai, hogy nülyen társaságba keveredett, s már csak kora miatt sem tudja, hogy mit cselekszik. Félre vezették? Lehet, sőt minden bizonnyal ez a valóság. Milyen kár, bogy a hírhedt Székely Béla, aki annakidején a román csapatok kivonulása után elmenekült és most itt ül börtönben, nem tevékeny kedhe tik mellette. Mindnyájan emlékszünk, hogy a román uralom utolsó éveibe® Sándor Józsefnek a leibzsurnaüsztája volt ez a Székely Béla, aki a „Gazdaujsá- got“ szerkesztette s abban állandóan szerepeltette Sándor Józsefet. Tudni kell ugyan is, hogy a „Gazdaujság“ román pénzen készült s nem voit más célja, mint ugyanfl bukaresti román lapok különös hangon írnak a bábom mai fázisáról II nyiltvárosok elismerése lépés Bukarest, augusztus 24. A Curentulban a nyílt városok kérdésével foglalkozik Seicaru. A mindinkább borzalmassá váló légiháboru következményeit ecseteli. A háborúnak ezt a pusztító munkáját bármilyen módon is, de korlátozni kell, hogy a nyilt városok fogalmát és nyilt várossá kijelentését ismerje el valamennyi hadviselő fél. Ha a hadianyaggyártó központokat nem is lehet nyilt városnak tekinteni, mi más állna útjában annak, hogy az olyan városokat, amelyekben sem hadiüzem, sem más katonai célpont nincs, nyilt városnak tekintsék ? Az ellenőrzést semleges bizottságok látnák el. A háború elhúzódásának lehetősége mindenkit idegesít. Mindegyik fél a lehető leggyorsabb döntésre törekszik. Még sohasem volt időszerűbb a „Jaj a legyözöttnek!“ elv. mint ma. A háború elhúzódásával mindinkább a teljes légi megfélemlítés felé haI lad. Számolni lehet azzal, hogy a közeljövőben válaszolnak a német és az olasz városok bombázására. Hlszi-e valaki, hogy a választámadások a várt hatást gyaKorolják az angolokra? Hát akkor miért van szükség ezekre a megfélemlítő cselekményekre, amelyek megfélemlítést úgy sem érnek el ? A nyilt városok elismerése, — írja Seicaru, — lépés a béke felé. Minél kevesebb a romhalmaz, annál szabadabb az ut a béke felé. béke felé — írja Pamfil Seicaru A lélek kifáradt a gyűlölet súlya alatt és a szeretet üdítő fonásait keresi. Ha a népek megszabadulnak a gyűlölet démonától, joguk lesz arra, hogy szakítsanak azokkal az eszmékkel, amelyek gyűlöletet szítanak. Az „Ordinea“ című bukaresti lap azokat az indító okokat taglalja, amelyek Romániát hadbaléptették. A mi országunk — Írja — senkinek sem akart rosszat és senkit sem fenyegetett. Harcba csak akkor léptünk, -amikor atyáink földjére erős ellenség lépett és nemcsak Romániát sértette meg, hanem egész Európa leigázását tűzte ki célul. — Azért lépett hadba, hogy népi és nemzeti önállóságát és határait megvédel- mefcze. Ha ezt nem teszi, akkor örökre idegen uralom alá kerül. Románia nem akart háborít, és nem is volţ abban a helyzetben, hogy kihívjon maga ellen. Ez a történelmi igazság és a történelem Ítélő széke előtt ez a tény nagy súllyal esik majd latba. A román külügyminisztérium a hétfőt hivatalos lapban megjelent rendelete szerint húszmillió lej rendkívüli hitelt bocsátott ki a pénzügyminiszter abból a kártalanítási összegből, amelyet a bolgár kormány fizetett Romániának a Dobrudzsából kitelepített románok ingatlanjainak megváltásaként. Inségntalvány a szegényebb néposztály fűtőanyagának biztosítására Egyes törvényhatóságok a tüzelőanyag elosztás korlátozásán túlmenő intézkedéseket is életbe léptethetnek — Miniszteri körrendelet a lakosság téli tüzelőanyag ellátásáról Kolozsvár, augusztus 24. Az Iparügyi miniszter a lakosság téli tüzelöanyagellátásá- ról 43.220/1942. szám alatt körrendeletét intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez, vagyis az alispánhoz és a polgármesterhez és utalva arra, hogy előreláthatólag az idei fűtési évadban még kevesebb tüzelőanyag áll majd rendelkezésre, mint az elmúlt idényben, felhívja az alispán és a polgármester figyelmét, hogy a saját hatáskörében minden szükséges intézkedést tegyen meg a háztartási tüzelőanyag igazságos elosztása, a hadiüzemi munkásság, különösen pedig a szegényebb néposztály téli fűtőanyagának biztosítása érdekében. Amennyiben az alispán és a polgármester a fogyasztók részére kiszolgáltatható mennyiséget korlátozó rendelkezéseken túlmenő intézkedést (például az ellátatlan lákosság részére inségutalvány bevezetését stb.) tart szükségesnek, errevonatkozó elgondolását az életbeléptetés előtt, de legkésőbb szeptember 15-ig az Ipari Anyaghivatal szénosztályának véleménynyilvánítás céljából be kell küldeni. Ha a törvényhatóságok vezetői inségutal- ványt kívánnak rendszeresíteni, az utalványok fedezéséhez szükséges tüzelőanyag tárolásáról kellő időben kell gondoskodniok — intézkedik a miniszteri körrendelet, , amely megjegyzi még, hogy 'a tüzelőanyagelosztással felmerülő költségek közül a tárolás folytán keletkező igazolt kamatveszteséget és fuyartöbbletköltséget a kincstár magára vállalja, hogy a törvényhatóságok ezzel is állami segítséget élvezzenek. csak liberális és demokrata jelszavak hangoztatása mellett megbontani az akkori magyarság egységét. Már akkor tudtuk, hogy a különben nagy érdemekre visszatekinthető Sándor József politikai ítélőképessége körül súlyos zavarok mutatkoznak. Akkori feltevésünkben nem csalódtunk, amit a legjobban bizonyít, hogy most a Független Polgári Párt elnökségét vállalta. Mindenesetre Sándor József volt képviselő nem a legkellemesebben érezheti • magát együtt az uj pártalakulás egyik Kolozsváron is közismert csillagával, Lobi Jánossal. Ki ne ismerné az ő bokros politikai érdemeit és hősi kiállásait. Löbl ur Aradról emigrált, valamikor milliomos volt s az utóbbi időkben, mint levitézlett színigazgató Kolozsvár éjjeli lokáljaiban tevékenykedett. Sokan hallottak arról, hogy egy kellemetlen üggyel kapcsolatban inzultálták a kávéházban. Később, amint értesülünk, csúfos kudarcáért kárpótolta magát, midőn hangos botrányok közepette — még leírni is szörnyű — felpofozta a háziasszonyát. Kolozsvárt azt rebesgetik, hogy ö a párt országos főtitkára s Kolozsváron is ’együtt házaltak Dánér Lajossal, aki erdélyi főtitkárnak nevezi magát. Értesülésünk szeriní szorgalmasan gyűjtik egyelőre a — zsidó származású tagokat. Az apróbb csillagok közt ott látjuk Seres urat, aki fennhéjázó pillanataiban hírlapírónak szpkta magát titulálni. Mint Uyent, egyetlen szakmabeli scan ismeri, legfeljebb a magánintézetek igazgatósági szobáiban titulálják „szerkesztődnek. Rossz nyelvek arról is suttognak, A meohosszabbífj't szünidő és az ifiúság Kevés hirt fogad, olyan kitörő örömmel a diákifjuság, mint a váratlanul érkező tanítási szünetet, s a karácsonyon kívül másra nem készül annyira a napokat számlálva, mint a nyári nagyvakációra. Kisabadulás az iskolapadok öleléséből, kibontakozás a fegyelem és ellenőrzés kereteiből, pihenés a jólvégzett munka után, összeöl elkezés a nagytermészet ö~ckké ifjú erőivel: ez a nagyvakád.ó. Nem csoda tehát, ha tanév végén a pedagógus is megértéssel méri a diákság szórakozottságát, lazuló fegyelmezettségét, hiszen c vakáció lehellete ilyenkor már becsap o tanulószobákba és hívja, szilitgatja az ifjúságot. A vakációt üdvözlő általános tetszés éo örömujjongás most az egyszer mégis e:maradt, mikor a rádió és a napisajtó közzétette, hogy a rendkívüli helyzetre vj,ló tekintettel, két hónappal meghosz- szr.bbitják a középiskolás diákok vakációját. ,Sok a jóból is megárt!“ — hirdeti a közmondás, de ezen túl az ifjúság egészséges ösztöne is munka után vágyódik ilyenkor, augusztus vége felé. A. játékos kedvű diák, aki júniusban boldogan robogott a legelső vonattal a ncpyszünidö örömeibe, érzi, hogy a jóleső pihenésből és szórakozásból is unalomig elég a két és fél hónap. Hiába, munkára teremtett minket az Isten és munka nélkül tespedés az élet! A kéthónapos szünidőmeghosszabbitás tehát csupán az adódó helyzet kényszermegoldása, de nem igénye és boldogsága az ifjúságnak. A mai diák értékelése szerint a vakáció egyébként is egészen más, mint volt valamikor a régi jó békevilágban. Ma már nem az édes semmittevés, unalmas hempergés és kövérrehizás ideje a vakáció! A mai diákság javarésze önkéntes elhatározással levente- és cserkésztáborokban, ifjuvezető vagy Kalottáborban tölti a nyarat, irodákban, gyárakban, üzemekben munkát vállal, gazdasági munkáknál felügyel és vezetőszerepet visz, s a nyár végén nemcsak a niros arca, duzzadó egészsége, tisztafényü szeme bizonyítja, hogy jól vakációzott, hanem az a pár száz pengő is, amelyet munkája eredményeképen tandíjra, könyvekre, ruházatra összegyűjtött az uj munkaévre. Ez az uj diáktipus nyári elfoglaltsága mellett még mindig elég időt talál a testi felüdülésre, fürdésre, sportra, szórakozásra. Legnagyobb dicsősége azonban, amelyről csak bizalmasaival beszél, hogy önfoglalkoztatása és okosan felhasznált vakációja gyümöl- cseképen lelke tisztaságát és erkölcsi egészségét is mocsoktalanul megőrizte. Igaz, hogy a mai diákifjuság soraiban akad még jónéhány ittfelejtett díszpéldány a régi időkből, mikor még szégyen hogy Seres, alias Schwartz ur, valamikor a román rendőrséggel tartott fenn élénk kontaktust. Midőn az újság Íróasztal mellett hallgatózott, a szerkesztők odaszóltak hozzá, Seres ur jegyezze miről beszélünk, nehogy hamis jelentések érkezzenek a rendőrséghez. A kolozsvári pártvezetőség listáján, mint alelnök szerepel dr. Welsz Sándor Is, aki a román uralom idején rövid ideig képviselő volt, az utóbbi időkben azonban képügynökséggel szerzett tekintélyes vagyont, amihez most hiányoznak a politikai babérok. Az alakuló ülés után a Newyorkban vacsora volt, de amint értesülünk, azon mindössze tizennégyen jelentek meg. A meghívottak legnagyobb része távol tartotta magát, mert az újdonsült párttagok nem akarták, hogy nyilvánosan szerepeljenek a kilencven százalékban rendezetlen vallásu párthivekkel. Különben a pártszervezéssel kapcsolatban azt rebesgetik, hogy az uj párttitkárok és ügynökök az újdonsült tagoktól bármily összegű tagdijakat elfogadhatnak. Az egyik titkár ur hencegve mesélte el, hogy neki szabadkezet adtak a pártszervezés munkájában. Felvehet bármilyen magas tagdijat, mert a pártvezetó'ség- gel szemben elszámolási kötelezettséggel nem tartozik. Az uj párt tehát elindult, a honmentés nagyban folyik s az eszméért — áldozatokat kell hozni.,« . . volt a munka, s a rosszul tanuló diákot édesatyja ezzel az ígérettel fenyegette: „Pubi, ha nem tanulsz, inasnak adlak!“ A nyár a tétlenség, lomhaság, testi elvezetek eldorádója volt, s diáknak lenni majdnem annyit jelentett, mint nemtanulni, nagyokat mulatni, nők és szórakozások után futni. Az „Iglói diákok“ és a móriezzsigmondi ,,Forr a bor“ Apo- rodott diákvilága ma már a múlté, s ha közben mégis találkozunk e letűnt világ egy-két ittragadt képviselőjével, az csak azért jó, hogy a régi gondtalan és felelőtlen ifjúság mellett annál élesebben előtűnjenek a mai öntudatosabb ifjúság rokonszenves vonásai, s hogy kedvet kapjunk a lézengő, lusta, felelőtlen és éppen ezért laza erkölcsű diákvilág felszámolásához. A magyar ifjúság erkölcsi egészsége és egyben a nemzet érdeke is azt kívánja, hogy a nagyvakáció kényszerű meghosszabbítása ne jelentse azt, hogy ez a lebzselő, programtalan, s az életndk mindig könnyebb végét fogó ifjúság további két hónapig unatkozzék és tesped- jen. Munkára kell szoritani azokat, akik a vakáció eddigi hónapjaiban duskálód- hattak a jóban. Az a sokezer diák, aki a nyár folyamán dolgozott, s a hegyek, erdők ölén tartott ifjúsági táborokban nemzetépitő feladatára készült, egész biztosan kitart a munka mellett szeptember és október folyamán is. A Petki Pálok és Holéczy Pisták azonban, akiknek a munka nem kenyerük, ha kell, miniszteri intézkedés alapján tanulják meg azt, hogy mig dicső honvédőink vérük hullásával védik a hazát, itthon, a belső fronton nem élhet olyan egészséges testű és éplelkü felsős diák., aki naplopásért, mulatozásért és bűnözésért kaphatja a drága magyar kenyeret! Korszerű intézkedés volna, — s ez nemcsak a nevelők tetszésével, hanem a józan itéletü és nemesebb életfelfogásu diákifjuság helyeslésével is találkoznék, — ha a novemberben kezdődő uj tanév elején minden magyar középiskolás felsős diáknak igazolnia kellene azt, hogy az elmúlt négy és félhónapos vakációból legalább két hónapot komoly közösségi munkával vagy fizikai munkaszolgálattal töltött, s kedvezmények, ösztöndíjak és jutalmak osztogatásánál döntő suly- lyal essék a latba, hogy a diák megértette-e az idők szavát és | férfimódon helyt állt-e a magyar kötelességteljesi- tésnek számára juttatott őrhelyén! LANTOS-KI SS ANTAL * ____________ T ___________ n kolozsvári sakk-mesterverseny A tegnapi nyolcadik fordulón találkozott a magyar 'sakk erőlista két első helyezettje: Barcza és Füstér. Eddigi mérkőzéseikből __ igy legutóbb a diósgyőri versenyen — leginkább Barcza jött ki győztesül, de tegnap kissé megfordult a kocka. Füstér szépen és gondosan építette fel állását. Kis előnyét lassan fokozta. A végjátékban azonban nem tudta már jó nyerési esélyeit teljesen kiaknázni. Barcsának sikerűit kicsúsznia és a fontos játszma döntetlennel végződött. — Dr. Asztalos mintaszerű poziciós-játékban a királyszárnyon áttörve, szélső szabadgyalogjával nyert dr. Lőrincz ellen. — Dr. Szabó ma jól játszott és legyőzte a sokáig szívósan védekező Schwartzot. — A Kálmán — dr. Bfdy játékban mindketten kifogytak az előirt gondolkozási időből. így az utolsó 10—12 lépésben gyorsjáték fejlődött ki, ami már meglehetősen nélkülözte a realitást. Végre is Kálmán lépte túl az időt, bár e pillanatban ellenfelének is csak 1—2 perce maradt még meg gondolkozási idejéből. Természetesen igy dr. Érdy kapta meg a nyerő pontot. Balogh halaszthatatlan és igen fontos másnemű elfoglaltsága miat". tegnapra kitűzött játszmája (Sz. Tóth-tal) csütörtökre marad. — Dr. Biró betegsége miatt most már kilépéttnek tekinthető és összes hátralevő játékai ellenfelei javára Íratnak. Tegnap igy Bocskor kapott eilene egy nyerő pontot. A pár nappal ezelőtt függőben maradt dr. Asztalos—Barcza játszmát minden további játék nélkül egyenlő állásban döntetlenre adták. A nyolcadik forduló után a helyzet tehát igy alakult: Sz. Tóth: 7 egység (és egy még lejátszandó játék); Füstér: 7. Barcsa; 6. Dr. Asztalos és dr. Érdy. 5., dr. Lőrincz: 4ií, Balogh 4 (és egy lejátszandó játék). Bocskor 3%; dr. Szabó 2%; Kálmán: 1%; Schwartz: 1. ( Még 3 forduló van hátra a döntésig. A kilencedik. forduló párosítása: Sz. Tóth—-Füstér (döntő küzdelem az elsőségért), Bárcza —dr. Szabó, dr. Lőrincz—Balogh3 dr. Brdy— Becskor és Schwartz—Kálmán,
