Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-22 / 189. szám
I Mmjevriirfjxa 1943.AVGVSZ.7VS2 I mezőket ne feledd!... Én Istenem — a mezőket ne feledd I Ne feledd a szántást és vetést, a zengő búzát s hajló füvet! Én Istenem —‘ ne feledd a réteket! Mezők felett Krisztus lépte leng. ö segít éjjel és nappal, nehéz munkában, szakadatlan, ő vére csorog minden virágra. ö gondol a mező-szolgára. Ökrök előtt barázdában ö halad. És ö áldja meg a fájó hantokat. Látod? — a sarló, kasza nem pihen, amíg te ülsz a fénylő, nagy délben. Amig gyenge, szűk ebéded eszed, hátad megett rakja a keresztet. Tele a föld már kereszttel, vérrel... Reá való szent emlékezéssel. Én Istenem — a mezőket ne feledd! Merők felett Krisztus lelke leng. 6 vére csorg minden virágra, ö gondol a mező-szolgára. Meső, fényeskedj!,.. » Mező, fényeskedj! Csillogó aranykert. Nagy hűségemben cl ne hagyj.' Rád borulok, szent kereszt. Mező, ragyogó sugár. Árva földnek lüktető szíve. Légy enyém, bús határ! Könnyekkel kirakott templomi terítő. Mező, ékesség örök-nagy békesség hantja vagy. « Rögödön szántnak vagy kaszálnak. A sírban apáink nyugosznak. Mező, boldogságos arc. Virágszem, búzaharc. Fájdalmas lucernakoszorú. :'"l I Dalolva megyünk virágaid között, Alinak a keresztek sorban. De izmunk feszül. Zendúl a szerszám, s a kasza pendul. Mező, áldott teríték. Vrnak nagy asztala. Szent áhítattal járulunk eléd. Meggyónva és leborulva. És akkor — Mezó! (Kis-kis édesanya, sohase mostoha.) Egy utolsó este szomjasan nézünk maja némán fel az égre. Borodból iszunk. Kenyeredből törünk. Az élettel számot vetünk. Csillagok közt elvegyülünk. BARTAUS JÁNOS ÍZ 1931-BEN SZÜLETETT LEVENTEKÖTELESEK ÖSSZEÍRÁSA A Honvédelmi Miniszter Ur f. évi 135.886/ ein. 40/kt—1948. sz. rendeletére: Az 1931. évben született és Kolozsvárott lakó leventekötelesek összeírása í. évi augusztus hő 21. és 26-a között, a városi le- vénteparancsnokságon (Honvéd-u. 46.). történik. Minden szülő, gyám, vagy munkaadó — büntetés terhe mellett — tartsa kötelességének, hogy a parancsnokságon fiával ' (gyámoltjával) együtt a születési anyakönyvi kivonattal, vagy azt pótló más személyi okmánnyal jelenjék meg. A leventeköteles távoUétében a szülő, gyám, vagy munkaadó egyedül jelentkezzék. összeírás ideje hétköznapokon 8-tól 14 öráig, 16-tól 19 óráig, vasárnap 9-től 13 óráig. Kolozsvár, 1943. évi augusztus hó 18-án. Kolozsvár városi leventeparancsnokság Rendelet a kefe-, ecset- és meszelőáruk, valamint a morzsa, kétszersült legmagasabb áfáról. A hivatalos köz'öny pénteki száma két közellátásügyi miniszteri rendeletet közöl. Az egyik a kefe-, ecset- és meszelöáruk legmagasabb árát szabályozza és az árakat a rendelethez kimutatás közli. A másik rendelet a morzsa-, kétszersült, Graham- és le- vegökenyér (aleuronát) árát szabályozza. Háromszéki újságíró volt az első magyar szerkesztő, akinek lapját betiltották- Szdzötvenéves emlékezés a vécsi származású Szacsvaí Sándor pozsonyi lapszerkesztőre Csodálatos, áldott föld ez a háromszéki őstelevény, Nagymagyarország délkeleti csücske! A Természet pazar bőkezűséggel bánt vele: felruházta minden szépséggel, ami a Föld arculatjára csak ráfér. Gyógyító erejű és üditő ásványvizek bősége szinte elsorolhatatlan. Öserdei páratlanok nemcsak az országban, hanem egész Európában is. Népe tehetséges, szép magyarfajta. És amit talán legelőször kellett volna említenem: sok-sok kimagasló, nagyertékü egyéniséget adott az összmagyarságnák. Hogy csak néhányat emlitsek: Háromszék szülötte volt Körösi Csorna Sándor és Mikes Kelemen, Gábor Áron és Bö- löni Farkas Sándor, özv. Cseréy Jánosáé sz. Zathureczky Emilia és gróf Mikó Imre, László Ferenc dr. régész és Barabás Miklós, Kriza János és a Szász Ká- rolyok, Baráti-Szabó Dávid és báró Apor Péter, Szacsvai Sándor és Székely Mózes — s ezt a névsort szinte a végtelenségig lehetne folytatni a magyarság ős- történelmének napjaitól egészen a legutóbbi időkig, Háromszék, ez a csodálatosan szép erdélyi vármegye bőségesen adta, szinte ontotta áldott televényéből a kiváló férfiakat. A háromszéki levegő egymásután termelte ki a politika, a tudomány, az egyházi élet, az irodalom, a művészetek, a nemzetnevelés terén az országos értékeket, akik dicsőséget szereztek szükebb szülőföldjüknek és az egész országnak. Szacsvai szerkesztő or Ezek közül kimagaslik a XVIII, század egyik legelső magyar újságírója, a szerencsétlen Szacsvai Sándor, aki korának egyik leggerincesebb magyarja és értékes, haladószellemü tollforgatőja volt. Szacsvainak az a kétes és furcsa dicsőség jutott osztályrészül, hogy ő volt a legelső magyar újságszerkesztő, akinek lapját a hatalom betiltotta. hogy elnémítsa a kormányzat számára kellemetlen szabad véleménynyilvánítást, abban a korban, amikor már szabadabb szellők kezdtek lengedezni Európa népei teleti Szacsvai Sándor az 1752. évben született Vécs községben, a debreceni kollégiumban. majd a bécsi egyetemen végezte tanulmányait, ezután pedig hosz- szább tanulmányútra indult Német- és Franciaországba, az újságszerkesztés akkor még uj tudományának elsajátítása céljából. Az 1779. év nyarán érkezett vissza Magyarországba. Pozsonyban megállapodott és beállt Paczkó Ferenc Ágoston nyomdatulajdonos szolgálatába, az akkor indult magyar nyelvű Űrlaphoz. Paczkó és munkatársainak nemes célja volt: ki akarták szorítani a magyar földről a német lapokat és ezek helyébe magyar nyelven szerkesztett hírlapot adni a hazai közönség kezébe. «Lelkes zsurnaliszta — írja róla többek között kitűnő életrajzírója, Kardos György. — Az első magyar hírlapíró, akinek hivatásává válik a célt ismerő, egyenes publiciszí ikai szellem és ezt a hivatást lapjában is hangoztatja.» Csodálatos elvek — Az újságíró az ártatlanság köntösében küld mindent a közönség elébe — mondja Szacsvai Sándor —mintha sem vaWása. sem atyafia. sem nemzete, sem hazája nem volna. Az újságírónak olyan kétszínűség, megrögzött előítélet nélkül valónak kell lennie, aki csak az igazságot szólja és követi. Ilyen elvek mellett nem csoda, ha gyakran és erősen összeütközik a cenzúrával. Paczkó emiatt — üzleti érdekeinek veszélyeztetésére való tekintettel — nem szívesen látja ezt a kiállást és az önérzetes írások ellen mind több és több kifogást emel. Ezért Szacsvai saját lapra szeretne szert tenni és amikor ennek érdekében megindítja előkészületeit, Paczkó és Länderer minden befolyásukat arra irányítják, hogy a kérelmet il letékes helyen elgáncsolják. Az aknamunka sikerrel járt és Szacsvai lapengedély iránti folyamodványát elutasították. Á «Magyar Kurír» tehát nem indulhatott meg. Az elutasítás azonban nem szerelte le a nyakas székelyt, sőt inkább erősebb küzdelemre ösztönözte. Becsbe költözött és szoros barátságot kötött Grossinger titkárral, aki császári kabinetirodában működött. Az ő pártfogása elég volt ahhoz, hogy újabb kérelmét teljesítsék; most. megkapta Szacsvai a «Magyar Kurír» kiadói engedélyét. Mindössze 370 előfizetője volt Szaos- vainak, amikor lapját megindította. Olvasóinak tábora azonban íolyton-foly- vást növekedett és ez, valamint hogy saját lapjában a keze nem volt megkötve, mindinkább merészebbe, vakmerőbbé élesítették Szacsvai hangját. Hangja egyre hangosabb, élesebb lett. Többet ér egy vereshagyma *— Egy alvó vagy hallgató tanult embernél több egy használható vereshagyma! — irja egyik cikkében, amivel nyilvánvalóan a kényelemből vagy gyávaságból hallgató intellektuellekre célzott. Ha a királyok tudnák kötelességüket, senki király nem lenne -— irja más helyütt. És igy folytatja: — Aki magát fegyverrel uralkodóvá tette, annak örökké kezében lesz a fegyver ... Egy hatalmas államban sincs irtózta- tóbb, mint a privilégizált tudatlanság! A cenzura, sőt már a bécsi udvari kancellária is kellemetlenül feszeng az uj, merész hangra. Majd panaszok, feljelentések futnak be ellene Pálffy Károlyhoz. a kancellária elnökéhez. A lapot felülvizsgálják. Szacsvait zord rendőrök hallgatják ki. Bár minden megmagyaráz, a lap felügyelet alá kerül: a kancellária veszi fokozott «pártfogásába». 1793. év beköszöntése a végzetes fordulat Szacsvai életében, de méginkább a «Magyar Kurír» életsorsában. Szacsvai közli a francia forradalom egyik kimagasló eseményét, XVI. Lajos konvent előtti kihallgatását, de a cenzura «engedélyét se várja be. hanem kinyömatja a lapot. A cenzor erre letiltja a közleményt, Szacsvay ellen pedig feljelentést tesz. A szerkesztő azzal védekezik, hogy ugyanaz a közlemény szószerint már megjelent a «Pressburger Zeitungéban és a gráei «Bauern Zeitungéban is. Minden hiába! Ellenségei elérkezettnek látják a pillanatot arra, hogy leszereljék, elnémítsák, kivégezzék. Ezek között legádázabb gy Hermolaus nevű kapucinus barát, aki azt a vádat emeli eBefie, hogy gyalázta a pápát és a katolikus vallást. 1793 februárban értesíti a kencellária Szacsvait. hogy lapjának további megjelenését megtiltja. ben így paren’talta el Toldy Ferenc lapjában, az «Uj Magyar Muzeum»-ban: — Mélyen gondolkozó, az akkori politikát némely helyenként csipőleg rostáló zsurnaliszta és publicista- Nem tetszhetett az udvarnak, mert igy irt az akkori zavaros időkben: «Szükség, hogy több ember tartsa az eke szarvát, mint a puskát» és nem kivánt Bécsnek udvarolni, mert: «a király tisztséget adhat, de érdemet nem». Kiváló férfiúnak, nagy tehetségnek, egyenes jellemnek festi pár markáns vonással életrajzirója, Kardos György. Valóban ilyen volt a magyar politikai újságírók nagyszerű őse, olyan korban, amikor az őszinte gondolatért, a nemzet szolgálatáért az »idegen zsarnokság részéről rabbilincs, várfogság és bitófa PÉCHY HORVÁTH REZSŐ Át eső magyar iapbetiltás — őfelsége Szacsvait a cenzuPa meg- § kísérelt kijátszásáért, a felsőbb rendeletek megszegéséért, a könyvnyomtatót tiltott cselekedetre való bírásért a «Magyar Kurír» ciinii újság kiadá ától .elmozdítani, de mihe-yest alkalmas egyén akad, aki ezt folytatni ajánlkozik, újra megengedni elhatározta. Szacsvait tehát, aki az uj idők uj levegőjét eresztette be a marad iság dohos illatú fellegvárába, ezzel mindörökre elütötték attól, hogy eszméit, gondolatait terjessze és a Bées elnyomása alatt sínylődő magyar értelmiséget öntudatra rázza. A «Magyar Kurír» azonban mégsem halt meg ekkor. Egy hónap múlva sikerült a reakciónak egy, mindenben a hatalom szájaize szerint iró szerkesztőt találnia, bizonyos «doc Decsi» személyében, aki mindjárt a bemutatkozásakor jól felelt, mert dögvészt és Babvlont harsogott a lázadó franciákra. Ez a hang természetesen már rokonszenvesebb volt" udvar előtt és igy Decsi ur jövője meg volt alapozva. Szacsvai Sándort természetesen nagyon megviselte lelke gyermekének tragédiája. Lelkében valósággal összeomlott. Szomorúan és letörten tért haza Erdélybe. De a tollat azért nem tette le: tovább harcolt a magyar nyelvért, a nemzeti művelődésért és a magyar színjátszásért. 1816-ban halt meg, de elmúlására senki sem figyelt fel: addigra teljesen elfelejtették. — Szacsvai Sándor háromszéki székely --r irja róla egy akkori életrajzírója Sándor István. Gróf Kemény József pedig évtizedekkel későbben. 1853I kolozsvári sakk-iMsterversMr Ab ötödik forduló után tegnap a még félbemaradt, függő játszmákat is befejezték. A forduld legfontosabb játéka a vézetó mesterek. Füstér és dr. Asztalos összecsapása volt. Mindketten óvatosan és semmit sem kockáztatva kezelték a megnyitást. A középjátékban némi tiszt-cserék után kiegyenlített állás jött létre és a fontos játszma gyors döntetlennel végződött A másik két mester, Barcza és Sz. Tóth simán és biztosan nyertek. Előbbi Bocskort verte meg, ki kissé elfogultan védekezett, mig Sz. Tóth, a tehetséges fiatal kecskeméti mester, Kálmán ellen győzött, aki sehogy sem jön ki az előirt gondolkozásí idővel. Az amatőrök között eddig pontszámban vezető Balogh növelte jó esélyeit, amennyiben dr Szabó ellen győzött. Balogh a középjátékban kétes értékű vezéráldozatra ragadtatta el magát, de ellenfele nem találta meg a mentséget hozó jó védelmet. A dr. hörincz—Schwartz játszma meglehetős hosszasan folyt le. A tehetséges Schwartz, __ mint eddigi többi játszmáiban — a középjátékban jól állott, de a vége felé most is elhagyta kitartása és dr. Lőrinc* biztosan győzött. Dr. Erdy és dr. Bírd küzdelméből az előbbi került ki győztesként. Dr. Bíró még mindig indíszponáltan és némi balszerencsével harcol, úgy, hogy nem tudja megtalálni szokott jó formáját. A függök közül Sz. Tóth győzött df. Lőrinc* ellen és igy egyedül került az élre. A Balogh—Kálmán játék hosszú küzdelem é3 változatos lefolyás után döntetlent eredményezett. A pontszámok most Így alakultak: Sz. Tóth 5; Füstér 4%; Balogh és Barcza: 4; dr. Asztalos: 3%; dr. Lőrincz: 2% (és egy függő); dr. Érdy: 2%: Bocskor: 1%; dr. Szabó 1; Kálmán dr. Bíró és Schwartz 0. A hatodik forduló párosítása: Dr. Asztalos—Barcza; dr. Szabó—dr. Érdy; Bocskor— Sz. Tóth; Schwartz—dr. Biró; Balogh—Füstér; végül Kálmán—dr. Lőrincz. A nélkülözhetetlenek Vannak emberek is, akiket éppenugy, mint kedvenc könyveinket szeretnénk magunk mellett őrizni, hogy a nap hangulatának és gondolatainknak, vágyainknak meg- felelően elő tudjuk venni őket, még tudjuk hívni egy szellemi találkozóra. Ezek az emberek, éppen úgy, mint kedvenc könyveink nem «egyetlen olvasásra szántak», nem egyszeri élményt jelentenek szántunkra. hanem folytonosan megujulót, olyat, amit nem lehet nélkülözni,, ami már hozzátartozik és belenőtt életünkbe. De miképpen lehet az embereket közelünkben tartani, fegyelmezett sorrendben, mint könyv szerényünk polcain a könyveket, vagy «költői» rendetlenségben asztalunkra dobva, hogy egyszerre több is legyen szemünk előtt? Az embereket nem lehet teljesen megőrizni magunk számára, az emberek önmaguknak is élnek, még akkor is, ha látszólag másnak és másért élnek. És mégis oly tragikusan nagy bennünk ez a megőrzési vágy, hogy körülvesszük magunkat képekkel, levelekkel, hajfürtökkel, préselt virágokkal, szalagokkal, apró fétisekkel és mindennel, ami valamikor egy emberi élethez tartozott és ami számunkra titokzatosan továbbra is egy embert fog jelenteni, Egy embert, akit vissza akarunk idézni, meg akarunk hívni önmagunkhoz. És az ember benne is él abban a tárgyban, valamilyen személyenkivüli és csak általunk érzékelhető álakban. És benne él a levélben, de ebben nemcsak addig, amig mi hívjuk életre, hanem azután is. A levélek túlélik, nemcsak azt, aki küldi, hanem azt is, aki őrzi őket, FLÓRIÁN TIBOR JÓ ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK
