Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-18 / 186. szám
Szerda 1943. augusztus 18 ELGFLZETÉSI ÁRAK: 1 H6RA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.80 PENGŐ-----POSTÁTAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 186. SZÁM KIADJA A LAPKI ADó RÉSZVÉN YTARSAS AG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VIASZA A TENGELYCSAPATOK AZ ÖTSZÖRÖS TÚLERŐ ELLENI HŐSI VÉDELEM UTÁN KIÜRÍTETTÉK SZICÍLIÁT Minden KiadianŢagol álszállífoflalc az olasz félszigetre A Szovjet uj arcvonalakon megindított támadásait Is visszaverte a német elhárító arcvonal Rómából a nyílt várossá nyilvánítás miatt kivonják az olasz csapatokat Az Európa elleni lóm a áfásról vifaSLoznalc az angolszász érlefcezlelen A QUÉBECI ANGOLSZÁSZ ÉRTEKEZLETÉN még mindig csak a szakértők tárgyalnak. Churchill és Rooseveít eddig az Egyesült Államok területén a Hyde-parkban találkoztak s csak ezen a héten utazik Roosevelt Quebecbe, hogy ott azután a szakértők tanácskozásai alapján megbeszélést folytasson — amint a Fehér Ház sajtófogadásán mondotta — a brit kormány vezető személyiségeivel, valamint a brit—amerikai hadsereg és a haditengerészet törzskarával. Először híre járt annak, hogy Hull amerikai külügyi államtitkár is részt vesz a katonái megbeszé’éSt követő politikai tárgyalásokon, ezt azonban legújabban megcáfolták. Közölték viszont, hogy a megbeszélések után úgy Eden, mint Hull Moszkvába utaznak. Ha visszaemlékezünk arra az előbbi közlésre, hogy viszont szeptemberben fontos szovjet személyiség érkezik Londonba, úgy nyilvánvaló, hogy a három szövetséges egymáshoz való kapcsolata nagyon fontos tárgya a most folyó megbeszéléseknek. A német külügyminisztériumban, amint a Transcontinent Press jelenti, kijelentették egyébként, hogy az angolszász sajtó hangjából úgy látszik, hogy a szovjet kormány és a szövetséges kormányok között nincsenek komoly nézeteltérések. Hogy milyen mesz- szemenő a politikai együttműködés és hogy mennyire utánaengednek a szövetségesek a moszkvai kormánynak, azt bizonyltja a Nineteenth Centhury and After cimü angol folyóirat egyik cikke, amely megállapítja, hogy Anglia a Szovjetre való tekintettel elhanyagolja a lengyel és jugoszláv menekült kormányt, noha ezeknek az államoknak függetlenségéért való sikraszállást régebben mindig Nagybritannia becsületbeli ügyének mondották. A német külügyminisztériumban reámutattak arra a hirre is, hogy Benes megegyezést kötött a Szovjettel és ez fog mintául szolgálni a Szovjet és más délkelet- európai államok közötti megegyezéseknek. A Wilhelmstrassen hangsúlyozzák, hogy ilyen minták már vannak azokban a szerződésekben, amelyeket annakidején Moszkva a Balti-államokkal kötött s amelyek azután ezeknek az államoknak megszállására és a Szovjetbe való bekebelezésére vezettek. A görög, cseh és jugoszláv menekült kormányok Moszkvába való átköltöztetésére, amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti, a bolsevisták már meg is tették az előkészületeket és a külügyi népbiztosság kidolgozta az átköltöztetett kormányokkal kötendő szerződések terveit. Ezekben a. szerződésekben, amint jólértesült dinlomácíai körökben kijelentették, a balkáni szovjet tervek is jelentős szerepet játszanak. Az ankarai szovjetnagykövet már diplomáciai megbeszéléseket is folytatott a három menekült kormány képviselőivel és ezeket a végleges tárgyalások bevezetőjének tekintik. Ugyancsak a Nemzetközi Tájékoztató Iroda lisszaboni jelentése szerint a portugál főváros olyan angol köreiben, ame'yek az ottani brit nagykövetséggel kapcsolatban állanak, megállapítják, hogy Sztálin napról- napra kövctelőbb lesz szövetségeseivel szemben, úgy katonai, mint politikai téren. Olaszországgal kapcsolatban többek között az a kívánsága hogy az olasz félsziget megszállása esetén annak polgári kormányzását egyik bizalmi emberére, egy olasz kommunistára bízzák. Amint ismeretes, a szicíliai megszállott terület igazgatásával kapcsolatban is már felmerültek hasonló kérdések. A Szoyjet. amint a Budapesti Tudósitó Washingtonból je’enti, azzal a határozott kívánsággal fordult az angolszászokhoz, hogy a már megszállt területek közigazgatásában részt vehessen és Washingtonban úgy hiszik, hogy a Szovjetnek ezt a kívánságát valahogyan méltányolni kell. Szövetséges főbiztosságokat akarnak létesíteni a megszá’lt területek közigazgatására s igy akarják e’kerülni az egyes államok terjeszkedésének látszatát. Ennek a főbiztosságnak első feladata azután eszerint a jelentés szerint olyan terv kidolgozása lenne, amely lehetővé tenné, hogy a megszánt területek azután önmaguktól termeljenek ki demokratikus kormányokat. Északafrika példája bizonyítja, hogy ez a folyamat milyen nehezen megy. KRóMA LAKOSSÁGA vasárnap este tudta meg, hogy az olasz kormány Rómát nyílt várossá nyilvánította. A hir egész Rómában nagy Izgalmat keltett s a tömeg lelkesedése valósággal leírhatatlan volt. Mindenütt azt hangoztatták, hogy a Badoglio-kormány ennél szebb ajándékot nem adhatott volna a római népnek. Az olasz nép elsősorban a pápa iránt fejezte ki hódolatát, mivel hamarosan köztudomásra jutott, hogy a Szent. Szék tette meg a legelső lépéseket ebben az ügyben. A Giornale d’Italia Róma nyilt várossá való nyilvánításának előzményeiről közö'te a pápának a bíboros vikáriushoz intézett nyilt levelét és az Osservatore Romano megállapításait, amelyekből két tény derült ki, először az, hogy a Szentszék tüstént a légiháboru megkezdése után a hadviselő államok kormányait felszólította, hogy nyilvánítsák Kómát nyilt várossá s azután, hogy a Vatikánnak nem sikerült megegyezést létrehozni ebben a kérdésben a hadviselő államok között, a pápa újra az olasz kormányhoz intézett felhivást s ezt tudomására hozta min- denik külföldi kormánynak. Ezekben a felszólításokban a „Szent Városnak“ kihangsúlyozott Rómát tiszteletben kell tartanlok a hadviselőknek. A lap ezután emlékeztet arra, hogy Róma első bombázása után az angol és északamerikai kormány hivatalosan kijelentette, a fasiszta kormány a hibás, ame'y vonakodott Rómát nyilt várossá nyilvánítani. Kijelentették továbbá ezek a kormányok, hogy Kómát tiszteletben tartják, ha nyilt várossá való nyilvánítása megtörténik. Az uj olasz kormány kijelentette, hajlandó Rómát nyilt várossá nyilvánítani. A lap ezután em'ékeztet arra, hogy 1940 júniusában Párisi az első légitámadás után a franciák nyilt városnak jelentették ki s hogy a német hadvezetöség megkímélte a francia fővárost. Római híradás szerint — mint a Pester Loyd közli — Mussolini kormányzása idején Rómát azért nem lehetett nyilt városnak nyilvánítani, — noha Ang'ia és az Egyesü’t Államok állandóan« követelték — mert a fasiszta kormány' nem akarta teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek a nyilt városnak nyilvánításra szükségesek lettek volna. A Badoglio-kormány ezzel szemben mindenkép hajlandó a szóbaníorgó feltételek végrehajtására. E feltételeket nagy vonásokban mindenki ismeri. Az a legfontosabb a nyilttá és nem védelmezetté nyilvánításra, hogy a városból minden katonai parancsnokságot és berendezést el kell távolítani. A gyakorlatban ezt már meg is kezdték oly módon, hogy az eddig Rómában állomásozott csapatok nagy része megkezdte a város elhagyását. Ezenkívül a hétfői római lapok Róma prefektusának egész sor olyan rendeletét közlik, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megszorítsák, illetve lehetetlenné tegyék a Rómába való áramlást és a menekülteknek a fővárosban való letelepedését. Az olasz kormány intézkedése egyelőre még csak egyoldalú cselekedet, amely hatályossá természetesen csak akkor válik, ha a másik fél is beleegyezik. A nyilt várossá nyilvánítás a nemzetközi jognak még csak most alaJruló fejezete. A nemzetközi jog egyelőre még nem tisztázta ezt a kérdést világosan, mert annakidején katonailag védett, vagy nem védett városról beszéltek, a „nyilt város“ későbbi fogalom, amelyet még a hágai egyezmény sem ismer. Jelen pillanatban még azt sem tudják Rómában, hogy milyen területen kezdődik a nyílt város és hogy ezekután Rómát ki- világitják-e, vagy sem. Londonban, mint ahogy a Budapesti Tudósitó jelenti, ugyancsak foglalkoznak a kérdéssel és azt hűvös közönyösséggel boncolgatják. Angol körökben tudomásul veszik az olasz elhatározást s azt a tényt, hogy az olaszok szerint is egyoldalú nyilatkozat nem elegendő* Az az általános vélemény, hogy a döntést Quebecben hozzák meg az angolszász értekezleten, amennyiben megtörténik az elvi hozzájárulás, akkor majd megállapítják azokat a feltételeket Is, amelyeknek teljesítésétől a nyilt város jelleg végleges elismerése függ. Hivatkoznak Londonban a kérdés nemzetközt jogi részének tisztázatlanságára. A szövetségesek — mondják — légitámadásaiknál a katonai célpontokat bombázzák, ezt természetesen tágabb értelemben kell venni, amennyiben katonai célpontoknak tekintik a termelési központokat, a hadiszempontból fontos utakat és vasutakat, a kormány és a főbb hivatalok székhelyeit, stb. Berlinben még nem fűznek magyarázatot az olasz kormány elhatározásához és azt az olasz hadvezetés saját ügyének tekintik. Az olasz lépés egyelőre nem keltett meglepetést, mivel a kérdés valószinüleg szóba- került már a legutóbbi német-olasz megbeszéléseken is.-* CHURCHILL megcáfolta Quebecben kiadott hivatalos nyilatkozat alakjában azt as egyes körökben nekitulajdonitott kijelentési, hogy a háború még ebben az évben véget ér. Az ellenséges oldalon is tisztában vannak azzal, hogy az utóbbi időben elért bizonyos sikerek ellenére még nagyon is távol állanak attól, hogy a győzelem kilátásairól beszélhessenek. James Byrnes, az Egyesült Államok háborús mozgósitásügyi hivatalának vezetője a rádióban kijelentette, az Egyesült Államok elnökétől felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy illetékes vélemény szerint rendkívül súlyos csaták vannak még hátra. Még nem lehet a siker közelségére következtetni. Németország — mondotta — nagy hadászati előnyökkel rendelkezik s ezek az előnyök főként a megszállott területeken alapszanak, *
