Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-15 / 184. szám

S&BX'XvxIlrsMa * WA; KIÁLLÍTÁSOK: Kolozsvár thj. sz. kir. város Mű­csarnokának második kiállítása (a üfudapesti Szépművészeti Muzeum anyagából). Megtekinthető délelőtt 10—1-ig, délután 4—7-ig. ELŐADÁSOK: A. Saarisalo finn egyetemi tanár v előadása d. u. 6 órakor az evangé­likus templomban. MÚZEUMOK: * Botanikus Muzeum a Botanikus Kertben (Majális-utca 42. Nyitva délelőtt 8—1-ig, délután 3—6-ig.) Erdélyi Nemzeti Muzeum (Bástya- utca 2. Nyitva délelőtt 9—1-ig. Megtekinthető római kori és közép­kori kőtár.) Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Állat- tára (Mikó-utca 5. Megtekinthető 9—12-ig). Az Egyetemi Általános Növénytani Intézet Múzeumai. (Farkas-utca 1., Közp. Egyetem, I. bejárat ^z udvar felöl.) Alföldi muzeum, Erdélyi szo­ba, Tápszer- és Amerikai—Alaszkai muzeum. Nyitva minden hónap első vasárnapján d. e. 10—-12. (Díjmen­tes.) EGYETEMI KÖNYVTÁR: Nyitva hétköznapokon délelőtt 8— 1-lg, délután 3—8-ig. a népkönyvtár — vasárnap is — délután 3—9-’ (Mikó-utca 2.) ELŐADÁSOK A SZÍNKÖRBEN: Délután 3 órakor és este 7 órakor a „Tábornokné" előadása. MOZIELÖ ADASOK: ‘ ARPAD-mozgó: Bob herceg. (Ma­gyar.) CORVIN-mozgó: Heten, mint a go­noszok. (Magyar.) BGYETEM-mozgó: Havasi vadma­dár. ERDÉLY-mozgó: Egy szív megáll. (Magyar). MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Szép csillag. (Magyar). RAKÖCZI-mozgó: A harmincadik. ( (Magyar). SZOLGÁLATOS GYÓGYSZERTÁRÁK: lr" -----I Mátyás király, Mátyás király-tér 4. Telefon: 24-80. — Apostol, Wesse- lényi-utca 35. Télefon: 17-82. — Megváltó, Magyar-utca 13. Telefon: 17-05. — Isteni gondviselés, Musso- lini-ut 42. Telefon: 10-65. — Beiktatták Győr, Moson, Pozsony vár­megyék főispánját. Győrből jelentik: Szom­baton délelőtt hagyományos ünnepség kere­tében iktatták be Győr, Moson, Pozsony vármegyék és Győr város főispáni székébe dr. Kászonyi Richárdot. A beiktató ünnep­ségen megjelent dr. Radocsay László Igaz­ságügyi miniszter, valamint dr. Antal Ist­ván nemzetvédelmi és propagandaminiszter. Dr. Kászonyi Richárd főispán székfoglaló beszédének bevezető részében elsősorban a Kormányzó iránti hódolatát fejezte ki. Han­goztatta, hogy törhetetlen hive a keresz­tény eszményeknek. Meggyőződéssel vallja Kállay miniszterelnök és kormánya politi­káját. — Újvidékre érkezett dr. Grősz József kalocsai érsek. Újvidékről jelentik: Dr. Grősz József titkos tanácsos, kalocsai ér­sek, szombaton délelőtt 11 órakor megér­kezett Újvidékre, hogy résztvegyen a Ce­cilia egyházi énekkar fennállásának 50. év­fordulóján rendezett ünnepségen. — Vitézi eskütétel. Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi Széké­nél f. hó 11-én tette le a vitéz; esküt Csán- ky Gyula ny. á. százados. A közmegbecsü­lésnek 6s szeleteinek örvendő Csánky Gyu­la százados eskütételén családján kívül szá­mos jó barátja és ismerősei is megjelentek és üdvözölték ezalkalommal. Az esküt, vi­téz Szentpéteri János ezredes, vm. Vitézi Székkapitany, volt világháborús ezred tár­sa előtt tette le. Avatása nemcsak Kolozs­vár társadalmának, hanem a Székelyföld­nek is örömet szerzett. 1943.AIjGIjSZ.TVS 15 MAGYAR ARCVONAL ÁTLÁTSZÓ HOZSANNÄZÄS Mindig igaz örömünkre szolgál, ha egy erdélyit felfedeznek a fővárosban s meg­dobban a szivünk, ha egy-egy közülünk származót — működjék az a magyar élet bármilyen területén, — igaz elismerés, méltatás ér. Mindezek alapján örülnünk kellene annak is, hogy „A Mai Nap“ cí­mű budapesti napilap vezércikkben fog­lalkozik egy erdélyi fiatalemberrel „Er­dély igazi hangja“ cimmel. Az illető fia­talember annak idején Kolozsvárt ujság- iróskodott, ma is itt van állása s „tehet­séges iró és költői“ elhivatottságáról leg­utóbb egy vékonyka füzetben kiadott, nem túlságosan sikerült s némileg zava­ros állatmesesorozattal tett tanúságot. Talán ez a müve hívta fel rá a kisgazda- párt újonnan alakult, úgynevezett pol­gári tagozatának a figyelmét, mert mint értesülünk, ő lett az uj párttagozat erdé­lyi főszervezője. Valószínűleg ebben a minőségében beszédet tartott ebben a polgári tagozatban, — a lap ugyan nem írja ezt, de ismerve „A Mai Nap“ politi­kai beállítottságát, ez egy pillanatig se kétséges, ■— $ beszédében az erdélyi szel­lem tulajdonképpeni mibenlétét és jelle­gét boncolgatta. A beszédben igen ügye­sen, a polgári tagozat szájaize szerint fes­tette le az erdélyi szellemet s mi sem természetesebb, minthogy „A Mai Nap“ jeles vezércikkírója felhasználta az al­kalmat s „Erdély igazi hangjának“ kiál­totta ki mindazt, amit a fiatalember az előkelő párthelyiségben mondott annál is inkább, mert tudomásunk szerint eddig még egyetlen erdélyit sem kaptak, aki vállalkozott volna a tagozat erdélyi be­szervezésére s fáklyájának ezen a sok mindent megélt országrészen való körül- hordozásdra. A polgári tagozatnak nyil­ván kapóra jött a lelkes és ambiciózus fiatalember, aki egyrészt felvilágosította őket, hogy mi is az igazi erdélyi szellem, másrészt vállalkozott eszméik propagálá­sára. Mindezért igazán megérdemel egy vezércikket — ez senki előtt se lehet két­séges. Azt egyébként megjósolhatjuk, hogy a polgári tagozatra nem sok babér vár er­re mifelénk, rég kiábrándultunk már a hasonló tagozatosdiból s pártpolitikai ügyeskedésekből, bármennyire hangza­tos szólamokkal és eszmékkel dobálózza­nak is. Ez lenne a helyzet még akkor is, ha a kisgazdapárt polgári tagozata nem lépett volna szoros szövetségre a szociál­demokrata párttal, a marxizmus magyar- országi főképviseletével. De ezt is tud­juk s számontartjuk s mindennek tuda­tában csak mosolyogni tudunk a naiv ve- zércikkezésen s mindazon ami mögötte van. ERRE BÜSZKE NAGYVÁRAD? Az újságok sokszor beteges szenzációhaj­hászásának bizonyos erkölcsi korlátái van­nak. Olyan korlátok, amelyeket egyetlen lap se léphet át s ha mégis megteszi, súlyo­san vét az íratlan szabályok ellen. Mit mon­danának például arról a lapról, amely hízel­gő beszélgetést közölne Károlyi Mihállyal, a magyarságnak ezzel a hírhedt árulójával ? Azért hoztuk fel ezt a példát, mert kicsiben éppen hasonló — hogy szerényen minősít­sünk — balfogást követett el a „Nagyvá­rad“ cimü lap. A lap legutóbbi számában dlcsőitő cikket közöl Bereczky Magdáról, Románia tenisz­bajnoknőjéről abból az alkalomból, hogy svédországi verseny körútjáról visszatérve, egy napra kiszállt szülővárosában Nagyvá­radon. Bereezkyt ugyan már hosszú évek óta nem Bereczkynek, hanem Berescunak hivják, mert ha jól emlékszünk, még- 1936-ban ezt a nevet vette fel egyébként szépen csengő magyar neve helyett, a „Nagyvárad“ azonban ezt a körülményt tel­jesen figyelmen kívül hagyja, bár azt már a cikkíró is kénytelen megállapítani, hogy Magduska bizony egészen elfelejtett magya­rul s annak ellenére, hogy 20 éves koráig kizárólag magyarul beszélt, most már csak uj anyanyelven tudja kifejezni magát. Mi ugyan arra is emlékszünk, hogy Berescu kis­asszony uj neve felvételekor egyszerre el­felejtett magyarul, egyszerűen nem akart ezen a nyelven beszélni, holott már csak az idő rövidsége miatt sem tudott akkoriban olyan villámgyorsan elfelejteni magyarul. Nevezhetjük esetét az asszimiláció diadalá­nak. de nevezhetjük renegátságnak is, mert npnt mondottuk, amint Bereczkyből Berescu lett, egyszerre szakított a magyar nyelvvel is s ez az azonnali áthasonuíás inkább utóbbi megállapításunk helyességét bizonylt­ja. Mert az asszimiláció mégis csak lassúbb valami, évek, sokszor évtizedek kellenek hozzá. \ Maradjunk tehát abban, hogy Berescu kis­asszony a legközönségesebb renegátok közé tartozik. Ezt a „Nagyvárad“ éppen olyan jól tudja, mint mi s ennek ellenére hasábos intervjut csinált vele, mint Várad egyik büszkeségével. A dicső beszélgetés ugyanis >gy fejeződik be: „Mi nagyváradiak, akármi­lyen színekben is játszik, magunkénak tart­hatjuk. Ha akárhol kérdik, hol született, nem tagadhatja le: Nagyváradon. S ha tört magyarsággal is nevezi meg születése helyét: a teniszbajnoknő váradi lánynak marad ak­kor Is, szaporítva ama kevesek számát, akik ebből a városból lendültek a híresség magas­latára.'' Sajnáljuk Váradot, hogy ilyen hírességgel tud csak büszkélkedni. Azt a várost, amely egykor Tisza István pátriája volt. Nagyon kicsinek s jelentékteleneknek kell érezniök magukat, ha Berescu Magdára van szüksé­gük a város hírének terjesztéséhez. Egyéb­ként ezzel a 'mellveregető büszkélkedéssel a „Nagyvárad“ minden bizonnyal egyedül ma­rad, mert nem hisszük, hogy egyetlen öntu­datos magyar polgára Is akadna a városnak, aki részt kérne abból a kétes dicsőségből, amit Berescu-Bereezky nagyváradi eredete Jelent. Nem is beszélve arról, hogy a román teniszbajnoknő, mint jó hazafihoz illik, való­színűleg le is tagadja — bármennyire meg is van ennek ellenkezőjéről győződve a „Nagyvárad“ — hogy ő Nagyváradon, az Alföld küszöbén született. Valamennyi európai népnek kétezer évvel ezelőtt másutt volt a hazája, mint ma fl leanagyobb utat a gólok, hunok és maa\?arok tették meg Frossmann egyetemi tanár egy leg­újabb tanulmányában a gólok őshazá­ját keresve, megállapítja, hogy a vi­lág legzavarosabb, legrendezetlenebb földrésze két évezreddel ezelőtt Euró­pa volt. A népek össze-vissza költöz­tek, s állandóan változtatták lakóhe­lyüket, mig aztán végül a kényszer vitte rá őket, hogy meghatározzák „örök“ határaikat... Mikor a németek keleten, szovjetterületen bizonyos megszállásokat hajtanak végre, ezt joggal teszik, mert be lehet bizonyítani, hogy ezek a területek egykoron őseiknek, a gólok­nak a hazája volt. A keleti gótok népván­dorlása itt folyt le javarészt. Már Blinius és Tacitus szerint is a gótok a mai Keleti-tenger vidékén laktak és innen szélesítették birodal­mukat. 1000 és 750 közti időben már ott vol­tak a Visztulánál és Oderánál, a mai balti államok területén vagy a mai Nyugalorosz- országban- A Dnjepertorkolatnál számos a gót időkből származó sirt bontottak ki, ugyanez a helyzet Krim félszigetén Vagy len­gyel területen is. A gótok cs rokonaik, a gepidáig 200-ban a Fekete-tenger partvidékén találhatók meg, hiszen 248 körül már elkeseredett harcban állnak a római Birodalomnak ide előreküldött Örseivel. A negyedik században már kialakul az állandó jellegű gót birodalom, amely a Keleti-tenger a Fekete-tengerig, a Dunától és Kárpátoktól a Donig terjed. De vannak rá adatok, hogy a birodalom keleti határai nem egyszer az Uralnál voltak. Ott voltak a Krim félszigeten^ ahol szembe­kerültek a bizánci, velencei és török erő­vonalakkal. Mindezt & legnagyobb kutatók, Kessina, Noreen, Oxensrierna tanúsítják. Kétségtelen, — mondják ezek — hogy a gótok, a hunok és magyarok tették meg a legnagyobb utat az állandó haza keresgélése közben s Európa volt ama világrész, amely­ben a legnagyobb zűrzavar uralkodott a hon­foglalásokat megelőző időkben. Éppen ezért például az angolok teljesen idegeneknek szá­mítanak itt és amikor a hatalmak kelet felé foglalásokat tesznek, azt nem lehet jogtalan­nak minősíteni, mert például Ukrajna még néhányszáz évvel ezelőlt is ugyanennek a zavarnak igazi otthona volt. JA ára és jó UrdetéSgss; Mbs alapja a Jó üzletmenetnél* Incze Ferenc műtermi kiállítása Incze Ferencet 19Jjl-ben, első kioUitasa alkalmával ismerte meg Kolozsvár müértó közönsége, amikor a tehetséges festőművész, mint sikeres arcképfestő mutatkozott be. Az azóta eltelt idő alatt “incze kevés arc­képet, de annál több tájképet festett. Mű­termi kiállítása amelyet szombaton délelőtt nyitott meg a Mátyás király-tér Íj. számú ház második emeletén lévő műtermében, SO alkotást zár magába. Van közöttük olaj, aquarel (tempera), körülbelül egyenlő meny- nyiségben. De váltakozik az anyag is, ame­lyekre a művész alkotásait álmodja, heg­több képét falemezre festette, mert amint mondja, a jő falemez jobb a mai silány vá­szonnál. Sőt a gipszet is felhasználja Incze, mint vászon-pótlót. Különös hatással van a szemlélőre Incze íművészete. Mindenek előtt azt kutatja az I ember, hogy vájjon a fiatal művész melyik Iirányzathoz tartozik, vagy melyik irányzat ■ felé törekszik?... Első szemlélődés után I ezt aligha lehetne megállapítani, ö maga I ,,egyéni“ irányzatnak nevezi művészetét. No, J Incze művészetében van valami egyéni“. He la legtöbb a színekkel való gazdálkodás, a j színekkel és formákkal való hadakozás. Van légy képe — talán ez a legértékesebb a fei- JáZZitott termése között, — a ,,Csend a mtt- I teremben“. Olajfestmény falemezre. Szinte megdöbbentő, hogy mennyire érzékeltetni l tudta ezen a képen a csöndet és a magányt. Egy női aktot ábrázol, háttal a nézőnek, I amint ül a heverő szélén, vállai közé ejtett I fejjel. A képen nincs is egyéb semmi, csak ] ha jobban szemügyre vesszük, akkor fede- Izünk fél még a heverő mellett, a földön két I kis vörös cipőcskét... Es ahogyan tovább j szemléljük a képet, szinte hallanunk kell, I amint a csöndes műteremben elindul a két kis topánka. Még a kopogását is hallanunk kell, ha akarjuk, ha nem. Egyébként a ki- I dilit ásón rengeteg akt sorakozik fel egymás- I után, akárcsak önarckép. Ahogyan úgy he- I vényében összeszámláljuk, tálán tizenöt. j Akt is körülbelül ugyanannyi. A kiállítás többi darabjai tájképek és elmélyedő tanul- I mányok. Amolyan lélek- és hangülattöredék I félék. Mert valahogy mindenikröl érzik, \hogy nincs befejezve, nincs kiforrva. Táj­iképei közül talán a legszebb „A nagyszebeni I kispiac“. Olajfestmény. Mozgalmas, színes és kifejező. Figurális képei közül kiemelke- Idik a ,fP ásztor gyerek". Incze Ferenc áltálában — úgy látszik, — I nem sokat törődik az úgynevezett „nagykő- Izönség“ előítéletével s talán éppen azért, Inem törekedik természetességre sem. Szd- jmára nem a tárgy fontos festés közben, ha­lnem az élmény. Ezért sok alkotása egészen \idegensze7’ü a köznapi néző számára. A fiatal művész egyébként elvégezte a I budapesti iparművészeti főiskolát s utána \Bécsben barangolt, de __ amint mondja, — I anyagiak hiányában itt is inkább csak ön- I magától, mint hires mesterektől tanulhatott 'flgén, ez a magára váló utaltság, már-már I magárahagyatottság egész pontosan érez- j hető művészetén is. Ró. Egylálebédí »fccíóra készülnek a gyárak Budapest, augusztus 14. A Pesti Tőzsde je­lentése szerint szó van arról, hogy azoknál az iparvállalatoknál, ahol a munkásság az ebédidőt a gyárban tölti el, egytál ételakciót rendeznek olymódon, hogy a gyárak vezető­sége ezen ipartelepeken délben egytál ételes ebédet bocsát a munkásság rendelkezésére. Tárgyalások folynak arról, hogy a Közellátási Hivatal az akció sikere érdekében a gyárakkal karöltve jár el és azokat egységes tájékozta­tás utján olyképpen instruálja, hogy az akciót lehetőleg egységesen bonyolítsák le­— Finn egyetemi tanár látogatása Ko­lozsváron. Előkelő finn vendég érkezik m*t Kolozsvárra: A. Saarisalo, helsinkii egye­temi ny. r. tanár, aki délután 6 órakor elő­adást tart a Kossuth Lajos-utcal evangé­likus templomban. A finn professzor a ke­leti nyelvek nemzetközileg hírneves tudós tanára, archeológus, kiváló szentföldi ása- tó. Lelkes magyar barát, ki ezúttal már harmadizben keresi fel hazánkat. Útjára Molnár Rudolf, Finnországban élő magyar evangélikus lelkész is elkísérte. A lelkész évekkel ezelőtt telepedett le északi testvér­népünk honában, a két rokon-nemzet kap­csolatainak erösbitésére, amit személy sze­rint azzal is szolgált, hogy finn nőt vett fe­leségül. A. Saarisalo érdekes előadásának meghallgatására az evangélikus egyházköz­ség mindenkit szeretette! meghív.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents