Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-15 / 184. szám
Vasárnap 1943• augusztus IS Nyílt várossá nyilvánították Rámát Ara fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HARA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 184. SZÁM KIADJA A LAPKIADöRÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA DE PROFUNDES IRTA: OLAJOS DOMOKOS Rómát, az örök várost ismét bombázták. Az első légi támadásnak is megdöbbentő hatása volt az egész keresztény világra s különösen Olaszországban keltett nagy riadalmat. Az idegháboru gyilkos és könyörtelen fegyvere, a légi bombázás Itáliában váratlan és meglepő eredménynyel járt. Mussolini, a nagy államférfi és országépitö lemondott s a fasiszta rendszer megbukott. A jóhiszemű olasz nép és államférfiak az angolszász vezetők többször hangoztatott kijelentéseiben bíztak: „mi nem Olaszország és az olasz nép ellen harcolunk, hanem a fasiszta diktatúra ellen“. A nemzeti bálványt s a rendszert eltávolították s ezzel azt hitték, hogy a szövetséges hatalmak tálcán hozzák a békét s az örök város nagy történelmi, egyházi és művészi kincsei a további támadásoktól sértetlenek maradnak. Az Ígéretet azonban nem váltották be. Olyan megalázó fegyverszüneti feltételeket szabtak, amelyek miatt nemcsak a békeváró olaszok, hanem még az angolszász politikusok közül is sokan megdöbbentek. Kegyetlen ostorcsapásként hatott a feltétel nélküli kapituláció. Ekkor azonban az olasz nép és vezetői észbekaptak. A béke napsugarait sötétehb felhők borították be. mint a rendszerváltozás előtt. Az uj alkotmányos rendszer hívei indokolatlanul tették ki Olaszországot forradalmi hullámzásnak. Fel kellett újból ölteni Mars hadi fegyverzetét. A háborút most már Itália becsületéért jövőjéért kellett folytatni. És most újból, másodszor is bombázták Rómát. Nem Mussolini és nem a fasiszta rendszer, hanem az öldöklő, kegyetlen háborús célok miatt. Hogy az olasz nép idegeit újból próbára tegyék. Hátha a gyilkos bombák rombolásai következtében a forradalom tüze perzseli fel egész Olaszországot. Senki sem tudja, mit hoz a jövő. Egy azonban bizonyos: az olasz szabadság- harcnak és a világháborúnak uj legendás hőse támadt. XII. Pius pápa. Már az első bombázás után megjelent kétségbeesett hívei között. Térdre roskadva könyörgött a Szent Lőrinc bazilika romjai fölött az igazságos békéért, Olaszország jobb jövőjéért. Később kijelentette, hogyha Rómát újabb légi támadások érik, akkor a Vatikánt elhagyja és sorsközösséget vállal az olasz néppel. Ennek a kijelentésnek nagy jelentősége van. 1870 óta, midőn a pápai államot megszüntették, az akkori anyaszentegy- ház feje fogadalmat tett, amelyet az ösz- szes pápák betartottak, hogy nem hagyják el a Vatikán területét. Mussolininek volt az érdeme, hogy 1929-ben létrejött a laterani szerződés, amely a pápai állam szuverénitását visszaadta. Még ezután is csak a legritkább alkalommal hagyták el a pápák a Vatikánt. Ilyen előzmények után az egész keresztény világ felfigyelt a pápa kijelentésére s mindenki azt hitte, hogy az ellenséges légi támadások a jövőben megkímélik Rómát. A mostani háború kegyetlensége azonban felülmúl minden emberi képzeletet. Még Dante kezében is megremegne a toll, ha a mai hadviselés borzalmairól kellene Írnia. „Hagyjatok fel minden reménnyel!“ — irta halhatatlan müvében. A mostani harcmodorra valóban illik a dantei mondás A keresztény ember azonban mindig bizakodik. Most is azt hitte mindenki, hogy a Szent Atya kijelentése után angolszász oldalról csak további fenyegetések hangzanak el, de újabb légi támadások nem történnek. Csalóka remény volt mindez. Az örök várost most másodízben is bombázták. Ahogy a szirénák elhallgattak, XII. Pius másodszor is e háború folyamán gépkocsijába ült és elhagyta a Vatikánvárosi, hogy hiveinek lelki vigaszt nyújtson. Útja, amint a híradások jelezték, füst. és lángoszlopok között vezetett keresztül. A bombázások helyén a Szent Atya térdrebornlt és messze hallatszó hangon elmondotta az áldozatokért a „De Profundis“-t. Ez a megható jelenet megismétlődött a San-Giovani in Laterano bazilika előtt. Itt a Szent Atya vigasztaló szavakat intézett az összesereglett tömeghez. A világ vallóban a békét kívánja, — mondotta, — imádkozni kell tehát a békéért és méltóknak kell lennünk a béke eljövetelére. A tömeg meghatottan hallgatta Szent Péter helytartójának szavait s a szemekben könnyek jelentek meg. A Szent Atya tehát az ígéretét beváltotta. Élete kockáztatásával látogatta meg a rombolások színhelyét. Bátran állíthatjuk, hogy XII. Pius pápa a — harctérre vonult. Mert a bombázás utáni látogatás is valóban életveszedelmekkel járt- Az időzitett bombák használata idején bármikor, később is robbanhattak volna a bombák és a Szent Atya, Kriszr tus földi helytartója életét veszthette volna. ő mégis megjelent a hivei között s térdrcomolva imádkozott. Ezt az imádságot nemcsak Rómában, az olasz földön, hanem az egész világon meghallották s minden keresztény hivő érezte, hogy az egész keresztény világ veszedelemben van s a római katolikus anyaszentegyház feje olyan eszközökhöz fordult, amelyekhez foghatót a világtörténelem is alig ismer. Még Attila, az Isten ostora is megtorpant, mikor a pápa teljes papi ornátus- ban megjelent s visszatérésre szólította fel. A barbár uralkodó visszafordult, — vájjon az angolszász világhatalmak vezetői megértik-e a Szent Atya hősi gesztusát, történelmi magatartását? Vájjon rádöbbennek-e, hogy az erkölcsi és szellem- világ élete örök, a keresztény műveltség művészi alkotásai halhatatlanok és azok, akik ellene törnek, önmagukon ejthetnek olyan sebeket, amelyek soha sem gyógyulhatnak be... «■5U. mm Ötszáz tonna bombát dobtak Rómára az amerikai repülők 218 halálos, 560 sebesült áldozata van az Örök Város bombázásának A keleti harctéren és Szicíliában a tengely haderői megállították az ellenséges támadásokat Áz ongolszósz sajtónak sincsenek értesülései erre!, kegy kel tanácskozik Churchill és Roosevelt Szeptemberben különleges megbízatással jelentős szovjet személyiség érkezik Londonba AZ ANGOLSZÁSZ TANÁCSKOZÁSOK rejtélyes körülmények között folynak. Pénteken estig semmi hir se érkezett Londonba Churchill pontos tartózkodási helyéről. Az előző hírekkel ellentétben, most már inkább úgy tudják, hogy az angol miniszterelnök az Egyesült-Államok területén van és nem tért vissza Quebeckbc. Sir John Anderson, a titkos tanács elnöke., Churchill egyik legbensőbb munkatársa, pénteken repülőgépen visszaérkezett Londonba s kijelentette, hogy ö nem vett részt a katonai tanácskozásokon, de ott volt azokon a megbeszéléseken, amelyeket Churchill a háború kérdéseiről a kanadai kormánnyal folytatott. Anderson nem találkozott. Roos^velt- tel, de Washingtonban tárgyalt Stimson hadügyminiszterrel és Marshall tábornokkal, a vezérkar -főnökével. Quebeckben szombaton reggel váJt Ismeretessé, hogy az amerikai vezérkar vezetői odaérkeztek. Közöttük van Marshall vezér- keri főnök, Arnold tábornok, King tengernagy és Leahy tengernagy, Roosevelt személyes tanácsadója. A Newyork-Times brit jelentés alapján közli, hogy Eden angol külügyminiszter is bizonyosan ellátogat Quebeckbe, vagy pétiig az Egyesült-Államokba. Eden előbb részt altar venni Churchill és Roosevelt megbeszélésein s csak azután utazik Moszkvába, de ha nem tudná idejében elhagyni Londont. akitor egyenesen Washingtonba megy, hogy egyedül tárgyaljon Roosevelttel. Angolszász részről azt az orosz félhivatalos jelentést, hogy Sztálint nem hivták meg a quebecki értekezletre, úgy magyarázzák, hogy a szövetségesek háborús terveiket más kiegészítő megbeszéléseken akarják egymással összeegyeztetni. Hire jár annak Is, hogy a quebecki tanácskozások után Churchill is ellátogat Moszkvába. Svájci körök véleménye szerint — és a semleges Svájcból mindkét irányba messze lehet látni — általános az a vélemény, hogy a Churchill—Roosevelt tanácskozó inkább politikai, mint katonai jellegű. A. Pester Lloyd genfi tudósítója szerint ott általános az a vélemény, hogy a tanácskozások főkérdése az angolszász hatalmak Szovjet- oroszországgal kapcsolatos jövőbeni magatartása. Világos, hogy a két csoport között soha sem volt bizalomgerjesztő a viszony, de — jegyzik meg Svájcban a szigorú semlegesség ellenére is csak nehezen titkolt aggodalommal — hogy Oroszország az utóbbi hónapokban növekedő mértékben uj hangokat ütött meg és nyilvánvaló, hogy már most, amikor katonailag még a nyugati szövetségesekkel egyetértésben kell haladnia, a politikai terén saját útjait járja. Ennek a fejlődésnek a háború utáni időkre gyakorolt hatását Genfben nagyon komolyan Ítélik meg s úgy látják, hogy az angolszászok ezzel szemben fognak a mostani értekezleten bizonyos eHenrendszabá- lyokat tenni. A nagy kérdés az, hogy hogyan ? Ezt természetesen a svájci jólértesült körök sem tudják megmondani, de érzik, hogy Londonnak és Washingtonnak egyre lehetetlenebbé válik Moszkvára befolyást gyakorolni, a Szovjetet mérsékelni. Összefoglalóan az a genfi vélemény, hogy a szövetségesek katonai helyzete ma talán jobb, mint a casablancai találkozó idején, de politikai helyzetük rosszabbodott. Churchill -és Roosevelt nehezen fognak olyan formulát találhatni, amely 'biztosítaná államaik háború utáni politikai helyzetének kedvező alakulását. Mindenesetre a diplomácia terén könnyen jöhetnek meglepetések — mondják Genfben — és ezeknek azután hatása lehet a katonai műveletekre is — jelenti a Pester Lloyd genfi tudósítója. A német külügyminisztériumban, amint a Transkontinent Press jelenti, megállapították, hogy az amerikai sajtó ugyanis közli a quebecki megbeszélésekkel kapcsolatos szovjet közléseket és nem hallgatja el a Szovjet bizalmatlanságát sem, ugyanakkor azonban az angolszász lapok a legerőteljesebben mutatnak reá a bolsevistákkal való szoros együttműködés szükségességére. A Wilhelm-strassen egész sorát idézték azoknak az angol-amerikai sajtómegnyüat- kozásoknak, amelyekből nyilvánvaló Angliának és az Egyesült-Államoknak az a szilárd elhatározottsága, hogy a Szovjettel a jövőben is a legszorosabban működnek együtt. A HAKOMHATALMI EGYEZMÉNY ÁLLAMAINAK harci és győzelmi akaratát azonban az ellenségnek sem katonai, sem diplomáciai erőfeszítései sem törik meg. Pontosan tudjuk, — írja Göbbels dr. német miniszter a Völkischer Beobachterben, hogy a mi diadalunk órája lassan, de biztosan közeledik. Németország, ellentétben az ellenséges agitátorok állításaival, változatlanul kezében tartja a végső győzelem biztosítékait. A keleti harctér nyári hadműveleteinek eddigi lefolyása miatt nem Németországnak kell csalódottnak lennie, — ahogyan azt az ellenség el akarja hitetni — nanem egyes egyedül a túlsó oldalnak. — Mi ülünk az emeltyű hosszabbik karjánál — Írja a továbbiakban. — Ma London- ' ban, Washingtonban és Moszkvában gúnyosan odavetik nekünk, hogy ezen a nyáron nem szereztünk újabb ellenséges területeket, erre teljes nyugalommal válaszolhatjuk, hogy a győzelemhez nem is kell újabb ilyen területeket szereznünk. Nem vonjuk kétségbe — Írja Göbbels dr., — hogy az ellenség bombaterrorja szaporítja gondjainkat és nehézségeinket. Még egyszer hangsúlyozzuk azonban, hogy ezek a gondok és nehézségek semmi körülmények között sem döntik el a háborút most, vagy a jövőben. Teljesen téves az angoloknak és az amerikaiaknak az a reménye, hogy Németország az angol— amerikai légi terrorral engedi magát a háborúból kiűzni. Ha Németország ma keresztülviszi, hogy háborús termelésével újra és újra kitér az ellenség légi terrorja elől és az emberveszteségeket alkalmas Intézkedésekkel elviselhető keretek között tartja, akkor Németország át tudja hidalni azt az Időközt, amely elválasztja a nagyzoló ellenséggel szemben foganatosítandó lényegesen drasztikusabb ellenrendszabályoktól. Göbbels miniszter ezután hivatkozik arra az eltökéltségre, amellyel a német nép az ellenséges légi terror okozta nehézséggel szembeszáll. Úgyszólván elképzelhetetlen, amit a német nép valamennyi rétege a háború időnként felmerülő válságos pillanatainak leküzdése terén teljesít. Ez a magatartás arra vezethető vissza, hogy á német nép az arcvonalon és otthon összeszoritott foggal kitart amellett, hogy a győzelmet 1 l V*.'
