Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-04 / 148. szám

/ ü é P V i 3 f

P

l H L T?*I t'ynprxT

** i*A w ^ < *. -u J# J» 1; w i í

>£ra 20 fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NEGYED ÉVRE 9.30, FEL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148.

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 148. SZÁM

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

A NÉMET BUVÁRHAJÓK

ÜJ MÓDSZERT ALKALMAZNAK

AZ ANGOLSZÁSZ HAJÓKARAVÁNOK ELLEN

Tetőpontra éri a londoni lapolc idegliáboruja Olaszország ellen

Sven Kedin: A brit hadvezetőség örök időkre megbélyegezte

magát a kölni dóm bombázásával

Moszkva és a lengyel menekült kormány ellentétét nem sikerült áthidalni

Nem változott a helyzet az utolsó 24 órában

a Salamon-szig etekn

AZ IDEGHABORU ISKOLAPÉLDÁJÁT

szolgáltatják az angolszászok a fegyveres és szellemi hadviselésnek azzal a formájával, ameilyet a Földközi-tengeri események középpontjába került Olaszország ellen folytatnak. Nemcsak ' az állandó terrortámadásokkal igyekeznek az olasz nép fizikai ellenállását és erkölcsi erejét megtörni, hanem a napról-napra megújuló, összpontosított sajtóhadjárattal is. Az angol sajtó úgy ir, mintha Olaszország máris térdre kényszerítve, kényre-kegyre kiszolgáltatva heverne a brit oroszlán lábai előtt. S bár az angolszász szövetség a győzelmet nem vívta ki, hogy azzal igazolhassa a sajtójában viselt idegháboru megnyilatkozásait, — amint a Ştefani Iroda diplomáciai szerkesztője megállapítja — az angol propaganda napról-napra határozottabban körvonalazza az Olaszország ellen viselt háború igazi céljait. Egy brit folyóirat — Írja a Ştefani — legutóbb hangoztatta, hogy Olaszországot ki kell törölni a katonai nagyhatalmak sorából. A Ştefani Iroda diplomáciai szerkesztője nyilván .,Nineteenth Century“ angol politikai folyóirat cikkére utal, amely arra az esetre, ha az olaszok kiválnának a háborúból, „enyhébb“ feltételeket ajánl az olaszok számára. Az angol folyóirat nem angolszász győzelemről beszél s ennek ellenére mégis a következőkben szabja meg „enyhébb“ feltételeit:

1. Olaszország átadja valamennyi hadihajóját és katonai repülőgépét. 2. Pantelle- riát a többi stratégiai pontokkal együtt átadja Angliának. 3. Isztriát átadja Jugoszláviának. 4. Görögországnak átadja a többi szigetet. 5. Lemond tengerentúli gyarmatbirodalmáról. 6. Az olasz haderőt a közrend fenntartásához szükségei legkisebb mértékre csökkenti. 7. Olaszországot törlik a nagyhatalmak sorából. 8. Olaszország lemond a Balkánon minden stratégiai, politikai és gazdasági állásáról. 9. A fasizmusnak véget vetnek.

íme, — folytatja a Ştefani Iroda diplomáciai szerkesztője — ezek az úgynevezett „enyhébb“ feltételek, amelyeket Olaszországnak felkínálnak. Ezek a feltételek arra jók, hogy igazolják Olaszországnak a végletekig való ellenállását minden emberi lehetőség határáig.

Amint a Ştefani iroda diplomáciai szerkesztője megállapítja, most az „Economist“ túllicitálja ezt a kijelentést. Miután elismeri, hogy Olaszország hámulatraméltó munkásságot végzett a gyarmatokon, megállapítja, hogy megsemmisítő érvek ellenzik a gyarmati területek visszaadását az olasz kormánynak. Ez az eset még akkor is, ha teljesen fasisztaementes, szabadelvű és demokrata olasz kormányról volna szó.

Azonnal látható, hogy miféle megsemmisítő érvekkel állunk szembe — irja a Ştefani Iroda. — Anglia egyeduralmának fenntartása érdekében nem akarja, hogy az európai szárazföldön egyetlen nagyhatalom iá maradjon, legyen az Olaszország, Németország, sőt Franciaország. Anglia igy akarja balkánositani Európát.

Az „Economist“ fejtegetései különösen jellegzetesek ebből a szempontból. Másfelől a fentebb idézett mondat, amely szerint Anglia nem adná vissza az olasz gyarmatokat még egy félig szabadelvű elméleti olasz kormánynak sem, megerősíti azt, hogy az angolszászok nem a fasizmus ellen háborúskodnak, hanem az olasz nép ellen, bármilyen színezetű legyen is politikai rendszere. Az olaszok ezt nagyon jól megértették. Jobban, mint valaha, ragaszkodnak a Dúcéhoz és eltökélték, hogy az ellenfél minden előretörését visszautasítják, szembeszállnak a fenyegetésekkel és terrorral, folytatják a küzdelmet a győzelemig.

Az egész olasz sajtó egyébként foglalkozik az angol sajtó idegháborujával s a lapok véleménykülönbség nélkül arra a következtetésre jutnak, hogy Anglia nem a fasizmus, hanem az egész olasz nép ellen küzd, mert a vázolt rendszabályokat olyan liberális kormány ellen is alkalmazná, amelyben fasiszták nem lennének.

SZOVJETOROSZORSZÁG BELSŐ ÁL LAPOTAIRA vet jellemző fényt a »New- york Herald« egyik tudósítása. A lap kiküldött tudósítója, aki az utóbbi hét hónapban bejárta Szovjetoroszországot, többek között azt irja, mindenki tudja, hogy a vörös hadsereg 4.000.000 ha'oltat vesztett. Ez a szám azonban csak kis része a tényleges veszteségnek, mert hozzá kell számítani a halottak és sebesültek számához a foglyokat és eltűnteket, mintegy 15—20.000.000 embert.

Egy orosz ezredes — irja az amerikai tudósitó — ezt mondta nekem: »Mondja meg honfitársainak, fölösleges dicsérő, vagy baráti szavakat küldeni nekünk. Nagyon rokonszenves, ahogyan önök a vörös hadsereg viselkedéséről és hősiességéről imák; sokkal jobban tennék azonban, ha kiemelnék, hogy milyen óriási árat kell fizetnünk.«

Beszámolója végén az amerikai tudósító megjegyzi, hogy a polgári lakosságnak szánt élelmiszert szigorúan adagolják és csak a fegyveres erők tagjai kapnak elegendő élelmet.

• F % w f * • * • *• t v # • 7 * t \. V Tt • 4 v f

1 1 1 ' hi I IA 1 1

' ’»* ’ \( *f V V*» > k s. V ^ ■ « ’ ,'

\ • > •'•'i ......................V- • • ’ '( A

A diplomáciai pikantéria ereiével hat a Német Távirati Iroda alábbi tokiói jelentése:

A Domej iroda moszkvai híradása szerint a szovj'et kormány a legnyomatékosabban cáfolja az angol és északamerikai sajtónak arról szóló hírét, hogy a londoni Be Gaulle-féle bizottság titkos megegyezést kötött a Szovjetunióval és attól nagy pénzösszegeket kapott bombázások céljára.

Az uj jugoszláv emigráns kormány megalakulásáról — amint Zágrábból jelenti a MTI — .igen figyelemreméltó kommentárt közöl a belgrádi »Novo Vreme«, Szerbia legtekintélyesebb lapja. A lap a Kriszumovics-féle jugoszláv emigráns kormányról ezeket jegyzi meg:

»A széthúzásnak ez az emigráns kot- mánya, amely az alkalmatlanság és a nemzetietlen törekvésnek minden jelét magán viseli, csupán azt bizonyítja, hogy a hónapok óta Londonban tartó válság nemcsak hogy nem oldódott meg, hanem egyáltalán megoldha atlan. G V- • v ... f: 7, vV vf’A

.V . i\ A kormányban legyőzhetetlen belső nehézségek tornyosulnak, hasadás, ideológiai különbségek, politikai, pénzügyi és más természetű ellentétek.«

A i. egyetlen »pozitívum«, amely a Szovjet és az emigráns kormányok közötti harcban felmutatható, mindössze annyi, hogy az angol hírszolgálat közlése szerint a moszkvai »Izvesztia« cimii lap szombati számában azt jelenti, hogy az ausztráliai követség a londoni lengyel kormány megkeresésére vállal kozott a Szovjet-Unióban lévő lengyel polgárok érdekeinek képviseletére.

Ez a bejelentés egyébként csak a tényleges helyzetet világítja meg. amelyről a »Daily Herald« igy számol be: Nem adható hitel azoknak az Egyesült Államokból érkezett híreknek, amelyek szerint Churchill és Roosevelt azon fáradozik, hogy közvetítsen Moszkva és a lengyel emigráns bizottság viszonyában. Különböző okokból, amelyeket nem lehet nyilvánosan megvitatni, sem angol, sem amerikai részről nem te*'ek olyan javaslatokat, amelyeket »békítő kísérletnek« lehetne minősíteni. Semmi jel sem vall arra, hogy változás történt a szovjet és a lengyel emigránsok viszonyában.

A NÉMET BUVARHAJÓHARCBAN egy

svájci és egy spanyol jelentés foglalkozik a ma kialakult helyzettel. Mindkét megvilágításból kiderül, hogy az angolszász hatalmaknak semmi okuk nincs elbizakodniok azért, ha a német buvárhajök eredményei átmenetileg kisebbek is, mint az előző hónapokban.

A zürichi „Tat“ berlini tudósítója arról ad jelentést, hogy a Birodalom fővárosában a következőkre utalnak:

Az angolszász hajókaravánok légi biztosítása, amelyet a hadihajók kiegészítéseként alkalmaznak, bizonyos szempontból hatásosabbnak bizonyult, mint az eredeti egyszerű biztosítás. Az ellenséges légi egységek az angolszász hajókáravánok biztosítására Uj- Fundlandból, Grönlanditól, Írországból és Angliából szállnak fel. Ennek ellenére maradt üres tér, az úgynevezett „halállyuk“, amelynek átmérője körülbelül 1100 kilométer. Ezt az Atlanti-tengeri halállyukat még a négymotoros bombázók sem tudják áthaladni. Egy német tengerésztiszt a „Reich“ cimü folyóiratban rámutat arra, hogy a szövetségesek uj módszert alkalmaznak a légibiztosltás nélkül maradt atlantitengeri rés betöltésére. Erre a célra a repülőgép- hordozókat és a rombolókat veszik igénybe. Egyébként Berlinben hangoztatják, hogy mindezt figyelembe veszik a német tengeralattjárók, s olyan uj módszer alkalmazására térnek át, melyek sikeresek lesznek az angolszászok védelmével szemben,

Madridban pedig — jelenti a Német Távirati Iroda — az alábbiakban Ítélik meg a buvárhajóharc állását:

Az Egyesült Államok sajtója alaposan kihasználta a német tengeralattjárók harci eredményeinek és elsüllyesztési adatainak csökkenését. Az Egyesült Államok népe azonban minden hírverő igyekezet ellenére sem hisz az amerikai sajtó túlzott következtetéseinek, mert ugyanakkor az eddigi hivatalos tagadásokkal ellentétben nyíltan beismerik, hogy a szövetségesek az elmúlt évben összesen 13.6 millió brutto regiszter tonnát vesztettek, s ugyanakkor az Egyesült Államok hajógyáraiban legfeljebb egymillió brutto regiszter tonna hajót építettek. '

*

BERLINBE ÉRKEZETT HÍREK megerősítik, hogy az amerikai partraszálló vállalkozás Rendova-szigetén kezdeti sikert ért el. Az eseményekkel összefüggő berlini megjegyzésekből az a nézet Jut kifejezésre, hogy Mae Arthur hadereje a közeljövőben bizonyára a kisebb szigetek ellen indul. E kis szigetek azonban nem nágyje- lentőségüek és csak támpontul szolgálhatnak arra, hogy kibővítsék a Délnyugat- Csendes-tengeren a támadás kiindulási állásait. A németek ügy vélekednek, hogy az amerikai parancsnoknak támadószándékai vannak a Salamon-szigetek legnyugatibb szigetei és a Bismarck-szigetcsoport hadászati fontosságú városa, Rábául ellen.

A német sajtó is élénk figyelmet szentel a délnyugat-csendestengeri eseményeknek és az amerikaiak támadó fellépésében a csendestengeri harcok felélénkülésének a jelét látják.

Japán forrásból érkező tájékoztatások alapján az a meggyőződés, hogy a japán hadvezetőség már számolt az ellenséges kezdeményezéssel és elsősorban erősebb ]