Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-31 / 171. szám

5 1943- J V C 1 t! S 32 MkEmmZírsjta MA: KIÁLLÍTÁSOK: Kolozsvár thj. sz. kir. város Mű­csarnokának második kiállítása (a Budapesti Szépművészeti Muzeum anyagából). Megtekinthető délelőtt 10—1-ig, délután 4—7-ig. MÚZEUMOK: Botanikus Muzeum a Botanikus Kertben (Majális-utca 42. Nyitva délelőtt 8—1-ig, délután 3—6-ig.) Erdélyi Nemzeti Muzeum (Bástya- utca 2. Nyitva délelőtt 9—1-ig. Megtekinthető római kori és közép­kori kőtár.) Az Erdélyi Nemzeti Muzeum Állat- tára (Mikó-utca 5. Megtekinthető 9—12-ig). Az Egyetemi Általános Növénytani Intézet Múzeumai. (Farkas-utca 1., Közp. Egyetem, I. bejárat az udvar felől.) Alföldi muzeum, Erdélyi szo­ba, Tanszer- és Amerikai—Alaszkai muzeum. Nyitva minden hónap első vasárnapján d. e. 10—12. (Díjmen­tes.) EGYETEMI KÖNYVTÁR: Nyitva hétköznapokon délelőtt 8— 1-lg, délután 3—8-ig. a népkönyvtár vasárnap is — délután 3—2-1 (Mikó-utca 2.) ELŐADÁSOK A SZÍNKÖRBEN: Este 7 órakor a „Csókháboru" elő­adása. MOZIELÖ ADASOK: ARPAD-mozgó: Gül Baba. (Ma­gyar.) CORVIN-mozgó: Asszony a kated­rán. EGYETEM-mozgó: Bajtársak. (Ma­gyar.) ÉRD ÉL. Y-mozgó: Pénz áll a há ihoz. < Magyar.) MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Varieté csillagai. (Magyar.) RAKóCZI-mozgó: Borcsa Ameriká­ban. (Magyar.) SZOLGALATOS GYÓGYSZERTÁRÁK: Szentháromság gyógyszertár, Unió- utca 2. Távbeszélő 20-78. — Keresz­telő Szt. János gyógyszertár, Deák Ferenc-utca 9. Távbeszélő 15-C8. — Minerva gyógyszertár, Wesselényi- utca 35. Távbeszélő 21-54. — Ma­gyar Korona gyógyszertár, Heltai- utca 3. Távbeszé'ö 27-92. —- Jelen Gyula dr. kitüntetése. A Kor mányzö Ur a m. kir. miniszterelnök előter­jesztésére a Magyar Vöröskereszt céljainak érdekében kifejtett különösen buzgó tevé­kenységével szerzett érdemei elismeréséül dr. Jelen Gyula földbirtokosnak, a Magyar Vö­röskereszt fömegbizottjának a Magyar Vö­röskereszt érdemkeresztjét adományozta. — A Kormányzóhelyettesről nevezték el a sárospataki népi intemátust. A sárospataki református kollégium az ONCsA támogatá­sával uj internátust építtet sokgyermekes családból származó szegény falusi diákok számára. Az idén 39 kitűnő elömenetelü ta­nulót vett fel az intézet. A kollégium igaz­gató-tanácsa az ország ez első népi interná- tusát vitéz nagybányai Horthy Istvánról ne­vezte el — HALÁLOZÁSI HÍR. Márkus Samu- né, szül. Weiss Piroska, életének 51-ik évében, hosszas szenvedés után folyó hó 29-én csendesen elhunyt. Temetése aug. elsején d. e. 10 órakor lesz a neolog izr. temető halottas házából. — Kenyérsütés tökkel. A „Magyar Ve­tés“ című budapesti hatilapban olvastuk, hogy ahol hiány van a burgonyában, a ke­nyérsütéshez tököt is lehet használni. A 25—30 százalék tök hozzáadásával készült kenyér sokkal izletesebb, ellenállóbb, mint a krumplival sütött. Nyersen vagy főve keve­rik a tököt a kenyértésztába. Jó erre a cél­ra a káposzta-tök, de Ugyanúgy megfelel a marha-tök. sőt a sütnivaló tök Is, de csak addig, amíg gyengék. A tököt le kell reszel­ni és Ugyanúgy bedagasztani, mint a krum­plit. Ha marhatököt használunk, azt jobb megfőzni, átpasszirozni és úgy tenni a tész­tába. Kipróbálták, hogy 10 napig az igy ké­szült kenyér nem szárad ki és Ízletes ma­liid. MAGYAR ARCVONAL SzifiházJ napló „ŐFELSÉGE“ — A HÚSIPAR OS A „Magyar ArcvonaT' egyik olvasója küldte az alábbi sorokat: „Amióta a város húsellátásának biztosítá­sára bevezették a husjegyeket, ön, igen tisz­telt cim alapvetően megváltoztatta hozzám, a nagyközönség egyik szerény tagjához fű­ződő viszonyát. Sőt már korábban, még ab­ban az időben, amikor csak zslrjegy volt és a hús forgalmát semmi sem korlátozta, ta­pasztaltam bizonyos átállást az ön magatar­tásában. Hogy rövid legyek: a régi előzé­keny és szolgálatrakész Iparosemberből las­san, de biztosan zordon és rideg hivatalnok ur lett. Egyik napról a másikra tapasztat­nom kellett, hogy ön többé már nem „szol­gál kl“ engem, régi és hűséges vevőjét, többé már nem úgy bánt velem, mint ahogy ke­reskedő és üzletember bánni szokott törzsven­dégével. Bár a múltbeli gyakorlat szótárá­ból még megtartott egy-két obiigát kifeje­zést, mint aminő a „ml tetszik, kérem“, avagy a „mit tetszik parancsolni“ — de ez már csak üres formaság volt az ön részé­ről. A szavak megmaradtak, csak épp csen­gésük változott meg. Hamisan és üresen kez­dett csengeni a régi gyakorlatból átmentett szó, mert ön, mélyen tisztelt Husiparos Ur, már tisztában volt azzal, hogy többé amúgy sem lehet szó arról, hogy engem és mind­nyájunkat kiszolgáljon, ön már elintézte magában, hogy minket, régi vevőit nem ve­vőknek, hanem ügyfeleknek tekint, akiknek ügyes-bajos dolgát valahogy „elintézi“. Nem panaszképpen, vagy szemrehányásképpen hozom ezt fel, mert történelmi időket élünk, nehéz történelmi kényszerűségek szólnak bele az egyén kis ügyeibe s természetes, hogy a nehézségek közepette kölcsönösen kell a terhet és a súlyt viselnünk. Mi nem zúgolódunk ezek miatt és ezek ellen. Mind­nyájunk jövendőjének, fennmaradásának fontos tényezője, hogy meghozzuk a magunk áldozatát, mi is, önök is, mégpedig épp a nagy cél érdekében a legtökéletesebb köl­csönösség jegyében. fin és az ön többi régi vevői ma is hű­séggel kitartunk a megszokott üzlet mellett. Nincs okunk arra, hogy máshoz pártoljunk át, de lehetőségünk sincs arra. Igaz, hogy amióta ön, tisztelt Husiparos Ur, hivatalnok­nak tekinti magáfe és úgy Intézi el „ügyün­ket“, azaz jegyeink beváltását, ahogy az ön kénye-kedve megszabja, vagy pillanatnyi hangulata diktálja, néha eszünkbe jut, hogy megváljunk öntől és megszokott üzletétől s azt a kevés pénzt, a mi pénzünket, amely önnek a megélhetést és boldogulást jelenti, máshoz vigyük. Hangsúlyozom, nincs erre módunk, mert amig a háború miatt jegy­rendszer lesz, nincs lehetőség a szakításra. Ezt tudjuk mi, „ügyfelék“ is, s bizonyára ön is tudja, bár az egymásraszorultságnak e kölcsönösségéből mi egészen más konzek­venciákat vonnunk le, mint ön. Ml nagyon jól tudjuk, hogy mivel tarto­zunk mai helyzetünknek. Tudomásul vesz- szük, hogy kevesebb jut az ön portékájából, mint máskor, hát elfogadjuk a kisebb ada­got abban a biztos és boldog reménykedés- lton, hogy lemondásunk, megnyugvásunk meghozza a maga gyümölcsét egy .jobb és szebb magyar jövendőben. Ez a mi konzek­venciánk. Sajnálattal kell látnunk azonban, hegy ön, tisztelt Husiparos Ur, azt a kon­zekvenciát vonta le az adott helyzetből, hogy önt nagy és égbekiáltó sérelem érte: guzs- bakötötték az ön személyes szabadságát, korlátozták a szabad Iparűzés jogát s ahe­lyett bizonyos súlyos kötelességek teljesíté­sét ruházták vállalra. Kissé csodálkozva ta­pasztaljuk, hogy ennek az állapotnak ódiu­mát ön hajlamos ránk, régi és hűséges ve­vőire hárítani. Az a benyomásunk, hogy ön most vevőit nem is látja szívesen, mert sok­kal kéyelmesebb volna, ha üzletét vevők egyáltalán nem keresnék fel. Ezt a benyo­másunkat csak apró kis megfigyelések tá­masztják alá. Pe ember és ember kapcso­latának milyenségét nem csak a szigorú pontokba foglalt szerződések, törvények,’ren­deletek szabják meg. Beleszólnak abba fi­nom Ids lélektani mozzanatok is. Olyanok mint például az, hogy a „ml tetszik, kérem“ az ön szájából mostanában úgy hangzik, mintha ráförmedne az emberre: „Hé, maga mit akar?“ Igen, ez kissé érzékenyen érint — Zrínyi Ilona emlékünnepélyt rendezett a „Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége“ szovátai csoportja a római katolikus egy­házközséggel karöltve vasárnap délután 5 órakor a kaszinó nagytermében. A nagysze­rűen sikerült ünnepségen résztvettek a szo- vátai fürdővendégek is. Az ünnepséget Tö­rök Mihály plébános hazafias beszéddel nyi­totta meg, utána pedig Sz. Sólymos Bea „örök tüzek a magyar éjszakában“ cimü alkalmi ódája hangzott el. Szerepeltek meg a hazafias ünnepségen Nemes-Striha Mar­bennünket, akik az ön boltjában szardínia­ként egymáshoz préselve türelemmel és zok­szó nélkül várjuk meg, amig sor kerül ránk. Érzékenyen érint, mert olykor azt tapasztal­juk, hogy amig minket sorba állít a fegye­lem, a türelem és kissé az ön személye Is, vannak kiváltságosak, akik a küszöbről be­kiáltanak, vagy egy kis üzenetet küldenek s azoknak ön, mélyen tisztelt Husiparos Ur szép gondosan becsomagolva félreteszi a kí­vánt mennyiséget s gondosan őrzi, amíg utána jönnek. De ha én kérem Önt hasonló szávességre, én, aki magam is a nagyon el­foglalt és több oldalról Igénybevett polgára vagyok a városnak, akkor ön — aki a jó kereskedő és iparos előzékenységét meg­őrizte ugyan, de féltté őrzött kincsként csak ritkán veszi ki és csillogtatja meg — egy­szerre merev és elzárkózott lesz. mint a tisztviselő, akit valami törvényellenes cse­lekedetre akarnak rábírni. Távol áll tőlünk olyan szándék, hogy en­nek a jelenségnek okát firtassuk, csak ép­pen megemlítjük, mert azt akarjuk, hogy nyoma legyen: az ön közismert előzékeny­sége, amely állandó kuncsafttá tett a múlt­ban, a jelenben keggyé alakult át. ön már nem hajiamió egy kis emberi szívességre, amivel pedig egyik régi hívének amúgy sem könyii életét pillanatnyilag nagyon meg­könnyítené. Rendben van. Átállítottuk ml Is magunkat. Tudomásul vettük, hogy ön bürokratikus ridegséggel kezel minket, régi vevőit s úgy is megyünk be, az ön üzletébe, mint vala­mely hivatalba, ahol a működő funkcioná­riusnak kutya kötelessége bennünket elin­téznie. S mert viszonyunk ilyenformán ride­gedéit, kérjük és figyelmeztetjük önt, tisz­telt Husiparos Ur, hogy ha ön hivatalfőnök­nek tekinti magát az üzletében, akkor legyen jó hivatalnok és viselje az Ön által terem­tett légkör minden konzekvenciáját. Elsősor­ban azt, hogy „hivatala“, „hivatalos óráit“ tartsa be. pontosan. Az nem megy, hogy ön akkor nyit, mikor akar és üzletét jó félórá­val, vagy egy órával azután nyitja ki, mint ahogyan azt a húsiparban kötelező „hivata­los órarend“ előírja. Már nem egy esetben tapasztaltuk, hogy megvárakoztatja régi ve­vőit, elrabol tőlük értékes félórákat, órákat s fenntartja őket más munkájuk elvégzésé­ben. Tudjuk, hogy ön most nagy ur és iga­zodnunk kell gondjaihoz, de ön Is vegye figyelembe, hogy nekünk is vannak gond­jaink. hajaink és nemcsak egyéni kárt tesz vele, hanem a. közt Is megrövidíti azzal, ha a* ön személyes ügyel miatt fenntart ben­nünket munkánkban. Ilyen kicsiségekből alakult ki bennem és általában az ön régi vevőiben az az állás­pont, hogy önt szuverénnek érezzük, akinek ki vagyunk szolgáltatva, bár volt. Idő, ami­kor csak „kiszolgálva“ voltunk. Jó, tudomásul vesszük, tisztelt Májiszter Ur, hogy ön lépett egyet előre és fölfelé, még pedig akkorát, hogy Önt már nem Is tudjuk másként Illetni, mint. ezzel a meg­szólítással: „őfelsége, a husiparos“. Szíveskedjék azonban figyelembe venni azt a körülményt, hogy' háborúban vagyunk és a háború olykor — volt már arra néhány példa a világ történetében! — trónokat se­pert el. Ez a háború sem tart örökké, egy­szer vége lesz. Kérjük önt, szálljon le ide­jében arról a magas polcról, ahová feltor­nászta magát és változzék vissza tisztes Iparossá, amíg nem késő. Ha ön például ma­ga is megkóstolná azt a kolbászt, amelyet nekünk árusít és abból a minőségű húsból süti meg pecsenyéjét, amit nekünk, régi ve­vőinek kimér, bizonyára alább szállna a magas pledesztálról. Mert a ml szemünket nem kerüli el az a körülmény, hogy ön, tisz­telt. Husiparos Ur, a környékén nemrég nyílt vendéglőnek egészen más részeket küld, mint aminőket nekünk megtart. Persze, Ön­nek szuverén joga van erre. De néha, egy hónapban egyszer, nem volna-e lehetséges, hogy a régi ldsvevői is kapjon májat, vesét, agyat? Nem, nem! Bocsásson meg, hogy ki mertük mondani e bűnös és tabunak számitó szavakat.. Hiszen tudiuk, hogy ma önök n«m vágnak olyan marhát, amelynek a kisfo­gyasztó számára is van mája és agya. .. Egy bizonyos. A bábomnak egyszer vége lesz s akkor „őfelsége, a husiparos“ és az egyszerű fogyasztó alkotmányos viszonyát újra fogjuk rendezni'“. git, aki emlékbeszédében méltatta Zrínyi Ilona halhatatlan szellemét, kuruc-dalokat énekelt dr. Síró Zsigmondné és Nagypál László, az Operaház tagja Körösi Dudus ze­nekarának kíséretével. Az ünnepség a Rá- kóczi-induló hangjaival ért véget. Az ünnep­ség tiszta jövedelmét a MANSz gyerekvé­delmi akciója és a kápolna oltára javára for­dítja a rendezőség. Jő ARtJ ÉS Jő HIRDETÉS ALAPJA A J0 üzletmenetnek Táray Ferenc, a kolozsvári Nemzeti Színház prózai társulatának volt igazga­tója, a kiváló színész, nemrégiben súlyos műtéten esett keresztül. A műtétet Buda­pesten hajtották végre teljes sikerrel. Tár ray Ferenc most Pécelen nyaral „saját“ birtokán. Táray Ferencről a szinlévad be­fejezésekor az a hír járta, hogy nem szer­ződött le a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, hanem az egész színi évadban Budapes­ten marad. A hirt egyébként maga Táray Ferenc cáfolja meg szerkesztőségünk cí­mére eljuttatott levelében, amelyben töb- \ bek között a következőket Írja: — Ha nem Is egész, de félévadra „ha- zaszerződtem“ Kolozsvárra. Jelenleg még lábadozom, de ha arra gondolok, hogy nemsokára újból Kolozsváron lehetek Isten segedelmével, sokkal könyebb a szenvedé­seket is elviselni... * Angyál-Nagy Gyuláról és feleségéről, Léhmann Lottiról is nyilvánvalóvá vált a sziniévad befejezésekor, hogy a következő évadra nem maradnak a kolozsvári Nemzeti Színház kötelékében. A tehetséges fiatal mü- vészházaspár hirek szerint a nagyváradi Szigligeti-színházhoz szerződött. Angyal- Nagy Gyula egyébként nemrégiben a buda­pesti Operaház hangversenyelöadásán szere­pelt. a ,JSzevillai borbély"-ban. A fővárosi lapok a legnagyobb elismerés hangján Írtak a fiatal, nagytehetségü énekesről. Az „Uj Magyarság“ így Ir: ,^Almaviva grófot a ko­lozsvári Nemzeti Színház kiváló tenoristája, Angyál-Nagy Gyula énekelte. Behizelgöen lágy énekével meghódította a kényes buda­pesti közönséget is. Na nem kívánnánk a legjobbakat a kolozsvári Nemzeti Színház­nak, még majdnem irigyelnénk is tőle ezt a kiváló énekest.« Nos, amint már jeleztük, a kolozsvári Nemzeti Színházra nincs miért irigykednie a budapesti színház járóknak, mert Angyál- Nagy Gyula a jövő évadban még vendégsze­repelni sem fog Kolozsváron... De még Nagyváradon sem, ahol ugyan megkötötte szerződését, de hitelt érdemlő hir szerint fel is bontotta már szerződését, mert még az ősz folyamán külföldre, Németországba utazik és ott fog szerepelni. Angyal-Nagy Gyula ma­gával viszi feleségét, Léhmann Lottit, akt amellett, hogy kitűnő táncosnő, most. sikerrel tanul énekelni is... * A kolozsvári Nemzeti Színház előadásai megszakítás nélkül folynak a Nyári Szín­körben. A nyári „együttes“ pénteken meg­kezdte a „Tábomokné“ próbáit s hir sze­rint nem is tanulnak be már más darabot. Az eddig nagy sikerrel bemutatott dara­bokkal és a „Tábornokné“-val akarják „kihúzni“ az Időt augusztus 15-ig, amikor a Nyári Színkör bezárja kapuit. — Lövészek figyelmébe. A Wesselényi Lö­vész Egyesület kötelékébe tartozó kötelezett lövészek figyelmét felhívom, hogy nyári sza­badságuk leteltével az I. század lövészei au­gusztus 1-én, vasárnap tartandó lögyakorla- ton reggel 8 órakor pontosan jelenjenek meg a Honvéd-utca 12. sz. alatt. Törzsszázadpa- rancsnok. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ NYÁRI ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN Heti műsor: Julius 31. Szombat este 7-kor. Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 1. Vasárnap d. u. 3-kor. Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 1. Vasárnap este 7-kor. Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 2. Hétfő este 7 órakor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. A Tizes Szerve­zet előadása. Jegyeket a pénztár nem áru­sít. Aug. 3. Kedd este 7 órakor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 4. Szerda este 7 órakor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 5.. Csütörtök este 7-kor: Csókháboru. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. I , Aug. 6. Péntek este 7 órakor: Tábomokné. Nagy operett-újdonság először. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 7. Szombat este 7 órakor: Tábomokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 8. Vasárnap d. u. 3-kor: Tábomokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak. Aug. 8. Vasárnap erte 7-kor: Tábomokné, Kovács Kató fellépésével. Rendes hely­árak.

Next

/
Thumbnails
Contents