Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-30 / 170. szám

JRgrBwflM!fl5a 4 1943. J V £ I V S 30 Málnaszörp készítésére közvetlenül alkalmas liflTflsl málnaié **-**»« mi ....... mm......ian ii............Bin........ . Pengő 2.14 „SZITTYA“ Erdélyi Magyar Kereske­delmi Részvénytársaság Kolozsvár, Horthy-ut 33. Tel. 20-72 Mozaikok a szovjet-orosz gazdasági és kulturális életből „Elfoglalt ember levelező'apja...* Eredeti képeslapot kaptam a Bala­ton mellöl. „Elfoglalt ember levelező­lapja'“ mondja a felírás s mellette ott áll: „A kívánt szavak aláhuzan- dók". Nagyon praktikus ez ß levelezőlap az elfoglalt emberek számára. Nem vé­letlen, hogy éppen a Balaton mellől kap ilyent az ember. Ott valóban na­gyon „elfoglalt“ emberek szaladgál­nak. .. A levélírásra már nem is jut idejük. Egyszerűen aláhúzzák a „kívánt“ sza­vakat s kész a levél. Nos, lássuk köze­lebbről: A megszólítás például kétféle variá­cióban található: „Kedves", „Drága". Azután bőségesen választhatunk tet­szés szerint: „Barátom!", „Anyám!", „Apám!", „Szivem!", „Fiam!“. A meg szólitás után jöhet a „szöveg": Nagyon kellemesen, jól, izgatottnak, álmosnak, fáradtnak, egyedül, pocsékul érzem magam. Ez a hely álomszerű, meleg, esős, hátborzongató, hideg (és ezért) nászutasoknak való. Társaságom van — nincs, dédelget, igen előkelő, nagyon kellemes. Rengeteget dolgozom, bagó­zom, táncolok, gondolok Rád, Bridzse- lek, sportolok, olvasok, strandolok, eszem — iszom, járok nők után, üldöz­nek a férfiak, lumpotok. Szükségem van a fogkefémre. Rád, több készpénz­re, kevesebb szúnyogra, az önborot­vámra. Szeretném, ha többet Írnál, ide utaznál, szeretnél, jól viselkednél, to­vább maradhatnék. Veled lehetnék, kápét küldenél. Nélkülözöm kedves társaságod, a papucsomat, a bandát, a hangodat, az anyósomat. Viszontlátá­sig ölellek, csókollak, üdvözöllek. Választék tehát bőven van. Ilyen levelet minden rendű-rangú ember küldhet bárkinek. Kedves ismerősöm gondosan megválogatta a szavakat s a levélből a következő értelmet vehet tem ki: „Drága Szivem! Nagyon egyedül érzem, magam. Ez a hely álomszerű. Társaságom dédelget. Rengeteget, tán­colok, sportolok, eszemSiszom. Szüksé­gem van Rád. Szeretném,, ha szeretnél. Nélkülözöm az anyósomat. Viszontlá fásig csókollak." Hát nem. kedves? Biztos, hogy fiatal lány irta. Még biztosabb, hogy szeretne — férjhez menni. Hogy honnan tudom f „Nélkülözi“ az anyósát!,... V. Hatalmas területeket árasztott el az Orinoco folyam Madrid, julius 29. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda jelenti: Caracasból származó je­lentés szerint a tartós esőzés nyomán az Orinoco-folyó Venezuelában kiöntött és óriási területeket árasztott el. Eddig 1500 állat fulladt meg. Erős földrengést jelezlek 8200 kilométer távolságból a budapesti műszerek Budapest, július 29. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Országos Földrengést Vizsgáló Intézet készülékei julius 29-én 5 óra 13 perc 46 mp.-kor 8200 km-röl erős földrengést jeleztek. A műszerek legna­gyobb kitérése 12 mm. volt. Negyven késszurássa! megölte feleségét, majd me§mérgezte magát egy alföldi molnár Szabadka, julius 29. (MTI i Az Ada köz­ség szélén lévő szélmalomban Kis István 40 éves molnár féltékenységből 40 késszu- réssal megölte feleségét, majd a holttestet zsirszóda oldattal öntötte le. Tette után zsirszóda oldatot ivott. Súlyos sérüléseibe csütörtökön belehalt, A szovjet államvezetés 1930 ban az Orosz birodálom területén a földmagántu ajdont megszüntette, melynek helyébe a kolhosz intézménye lépett. A föld ezzel állantulaj- don lett. Egy-egy kolhoszban kb. 400—3000 hek­tár terület tartozott. Kisebb falvakban egy, nagyobb falukban — a rendelkezésre á,lló föld nagyságához képest — több kolhoszt Is szerveztek. Ezek termelése és elszámolása egységes irányítás mellett történt. A koibo- szok vezetői lehetőleg gazdasági szakembe­rek, akik emellett majdnem minden esetben a pártnak is bizalmi emberei s mint ilyenek, a néphangulatot is tartoztak állandóan fi­gyelemmel kisérni. Nagyobb kolhoszok ezen­kívül üzemi titkárt és Írnokokat is foglal­koztattak. A kolhoszokba beosztott falu­népe bizonyos meghatározott munkát kellett elvégezzen. A munkarend mindenki részére előre egy évre elő volt Írva és a napi mun­kának elvégzését munkafelügyelők (briga- dérok) naponta ellenőrizték. Az utóbbi években minden hat munkanap után az üzem vezetősége egy pihenőnapot engedélyezhetett, de csak akkor, ha a kol­hosz munkában már megelőzte magát. Hi­vatalos ünnep kettő volt: május 1. és ok­tóber 7. (a forradalom kitörésének ünnepe). Minden kolhosznak volt raktára, ahová terményeiket gyűjtötték. A készleteket az- uán a vetőmag és a munkabérként kiadandó mennyiség visszatartása mellett az üzemek központi raktárába kellett beszolgáltassák. A mezőgazdasági munkabérek nagysága az egyes kolhoszok jövedelmezőségének függvénye. Lényegesen más volt például egy ukrajnai“mezőgazdasági Üzem jövedelmező­sége, mint egy Don-menti üzemben elért eredmények. Az ukrajnai mezőgazdasági kultúra összehasaonlithatatlanul magasabb fokon áll, mint a Don-mentl vidéké, ez utóbbi viszont még mindig fejlettebb, mint a Vol- gán-tuli területeké. Egy jobb ukrajnai kolhosz munkásainak munkanaponként 5 kg. búzát, vagy rozsot, 3 rubelt, 2 kg. burgonyát, 2 kg. szénát és 6 kg. szalmát adott. A Don-menti kolho­szok azonban már csak 100 gr.—2 kg-ig ad­tak búzát és a többi járandóság is lénye­gesen kevesebb volt. De ezt sem kapták meg rossz termés idején. Vegyük itt figyelembe, hogy más jövedelme az orosz parasztnak nem volt, ebből kellett tehát sokgyermekes családját eltartania. 1933. évben borzalmas éhinség vonult vé­gig európai Oroszország nagyrészén, amikor is ezrével haltak éhen az emberek. Ezzel egvidöben •— sokak szerint az éhséggel kap­csolatos vizivástól — betegség lépett fel, melynek külső, látható jele a beteg testének nagymérvű felpuffadása volt. A szovjet ha­tóságok akkor a még rendelkezésre álló ke­vés készletből 1 kg. gabonát adtak azoknak, akik az elhaltakat eltemetik. Egy ukrán ál­latorvos elbeszélése szerint a kinzó éhség következtében sokan voltak olyanok, akik még több erővel rendelkezve, az erőtlen, de még életben levő betegeket is eltemették, csakhogy az 1 kg. gabonához hozzájuthassa­nak-* Szovjetoroszország állatállománya, amel­lett, hogy szegényes, Igén gondozatlan és el­hanyagolt. Ennek következtében az állatok szőre gubancos, a tehenek tejhozama lénye­gesen kisebb, lovaik 50—70 százaléka rühes. Sok esetben láttuk, hogy a lovak és a te­henek télén is az udvaron éjszakáztak. Kétségtelen, hogy sokkal ellenállóbbak és az időjárási viszonyokat is sokkal jobban tűrik, mint az európai fajták, igavonó ere­jük azonban lényegesen kevesebb. Lovat csak kolhosz tarthatott, lő tehát magántulajdonban nem lehetett. Minden csa­lád csak egy tehenet (annak borját csak két évig), 5 birkát, 2 sertést (sertés csak Ukrajnában volt!) és 20 család méhet tart­hatott. A baromfitartást nem korlátozták. Ezek a számok az állattartásnak természe­tesen csak a felső engedélyezett lehetősé­gét jelentik, valóságban azonban ezt az en­gedélyezett felső határt kevés család állat- állománya érte el. Sertés csak Ukrajnában található (kukorica csak ott terem meg), a többi részeken a zsirt napraforgóolaj he­lyettesi«. Különös és érdekes jelleget adnak a végtelen orosz mezöségeknek nyáron és ősszel az egymást érő 50—200 holdas napra­forgó táblák. * A falusi és városi nép is bolti szükségle­teit (fűszer, petróleum, só, cukor, ruha­anyag, stb.) az u. n. kollektív üzletekben szerezhette be. Ezeket az üzleteket mind államosították. Magánkereskedelem nem lé­tezett. Az államosított kereskedések a kol­lektiv áruelosztótól kapták az árut. A ke­reskedések üzletvezetői és segédei meghatá­rozott összegű fizetést, kisebb falusi üzletek alkalmazottai pedig a forgalom után száza­lékot kaptak (1000 rubel forgalom után 1 rubelt). A vevőknek vásárlási könyvecskéket kel­lett váltanjok, amelyekkel csak az ugyan­abban a városban levő üzletekből vásárol­hattak. * £ Az iparosok árjegyzékekben megszabott áron voltak kötelesek dolgozni és keresetük­ből — de csak akkor, ha az a havi 100 rubelt elérte — évente egy havi jövedelmü­ket az államnak nyugdíjalapra be kellett fizetniük. Egyébként ez a kolhoszvezetökre is kötelező volt, akik személyük Titán évi 500 rubelt, 18 éven felüli családtagjaik után évi 200 rubelt kellett befizessenek. E befi­zetések fejében 20 év múlva bizonyos össze­get kellett volna kapniok, az ilykép esedé­kessé vált összeg azonban a legtöbb esetben kézen-közön elveszett. * A szovjetrendszer a bankokat is államo­sította. A bankok a betétek összegeivel gyá­rak építését, bányák feltárását, utak építé­sét flnanaszirozták, azonkívül működési te­rületük a tűz- és életbiztosításra is kiter­jedt. A bankok végezték az adók beszedéséi is. A bankok kölcsönt magánembernek nem folyósítottak. Tisztviselők, kereskedők, mun­kások az adót pénzben, a termelők ter­ményben fizették. A leányok és a fiuk 3 6 éven felül — ha Iskolások is — évi száz ru­bel leány-, illetve legényadót kellett fizesse­nek. * A zsidók iránti ellenszenv az orosz pa­rasztságban, de nemkülönben az értelmiség­nél is erős és általános. Kolhoszokban zsidók nem dolgoznak, nagyobbrészt postákon, bankokban, gyárakban voltak alkalmazva. A zsidóság általában minden téren előny­ben részesült. Zsidónak nem volt szabad szólítani őket, jevrejnek (izraelita). Ha va­laki juda megszólítást használt, azt kü!ö- nöskép szigorúan büntették. Zsidó minden­hová szabadon utazhatott. Az oroszok kivéve a pártszempontból feltétlen megbíz­hatókat — csak igen nehezen megszerez­hető engedéllyel utazhattak és csakis bel­földön. Felelős állást zsidók nemigen töl­töttek be, de mindenütt — a felső veze­tésnél is — ott állnak a homályos háttérben és ők a felelős állásban állók ellenőrzői, tit­kos megfigyelői. * Oroszország a nagy ellentétek földje. Vég­telen nagy és jóminőségü földek, kimeríthe­tetlen bányák, korszerű gazdasági eszközök, nagy terméshozamok, kicsiny népsűrűség és ezek ellenére is a nép elképesztő nyomorú­ságban és szegénységben él. Munkakedv, egyéni kezdeményezés, al­kotási készség, kü'önösen a faluk népénél — tekintettel az anyagi gyarapodási lehetősé­gek erős korlátozottságára — nagymérték­ben visszafejlődött. Mindenki annyit dolgo­zik, amennyi elő van Írva, de többet nem. A nép a tisztaságra — városi, falusi egy­aránt — nem sokat ad. Ha beköszönt a ko­rai tél, a kis falusi házak nyakig süpped­nek a hótakaróba, a ház apraja-nagyfa fel­telepszik a mi boglyakemencénkhez hasonló picskura, ahol egész nap pörkölt napraforgó- magot rágcsálnak, melynek szétrágott héjjá a sohasem szellőztetett és Így kissé „nehéz“ levegőjű apró szobák földjét vastagon fedik. Előfordul azonban az is, hogy a szobákat öeszeseprlk és a földes padlót sárga homok­kal szépen beszórják. De ez inkább csak a „jobb“ házaknál szokásos. Ukrajnától keletre eső faluk nagyrészében a falusi házak egyik fele az istálló és ezen, mint előszobán keresztül jut be az ember a szobába, mely egyúttal konyha is. A szoba mellett található az egész kicsi hálókamra, ahol az ágypótló fapriccset helyezték el. Nyáron itt, télen a kemence tetején alszik az egész család. Az orosz nép általában nem gondozza magát, nem tisztálkodik, a falvak lakóinak 90 százaléka tetves, oroszoknál fogkefét és mosdótálat — kádról nem is be­szélve ™ «g&C kintlétünk alatt sehol sem láttunk. Ámyékaeék as orosz faluban Isme­retlen fogalom. * Több orosz tanítónőt, orvosnőt kérdésiünk ki irodalmi tájékozottságukat illetőleg. Az orosz remekírókat — saját Íróikat — hírből is alig ismerték, világirodalmi tájékozott­ságuk pedig egyáltalán nem volt. Mint mon­dották, nekik a szovjet államhatalom által fémjelzett Íróktól kellett olvassanak, kik, bár silány értékű fércmunkákat termeltek, de — s ez volt a fontos — munkáik irány­zata a pártpolitika és a rendszer szolgála­tában állott. A szovjerendszer az egész bi­rodalmat céltudatosan szellemileg is légmen­tesen elzárta a külföldtől s ezért az ér­telmiségnek is Európáról ■ általában kül­földről alkotott fogalmaik tisztán hirveréai alapon épültek fel éa ennek megfelelően ne­vetségesen torzak. A szeszt igen szeretik. Erre egy jellemző eset. A legényem egy valódi orosz kucsmára alkudott a falu sztárcsatájával (bíró). Mi­hály már mindent Ígért, pénzt, dohányt, zsebkést, cukorkát, de a vásár csak nem akart létrejönni. Végre Mihálynak mentő­ötlete támadt s kimondta a bűvös szót: „ ... s adok még votkát“. A votka szó hal­latára a kis orosz nagyot ugrott, a fején levő kucsmát gyorsan Mihály fejébe nyomta és a kapott két deci barackpálinkával ha­jadonfőt nyargalt haza. * Meglepően szépek a népnek ősi táncai, muzsikája, énekei. Munkaszünetes napok délutánjain a falu fiatalsága valamelyik ház előtti téren összejön, megszólal a harmo­nika és a gitár és az ősi orosz muzsika ütemére a leányok táncba lendülnek, a le­gények pedig körülállják a táncold csopor­tot. S ha vége a táncnak, nyújtotta« felsír­nak a régi szomorú szláv dalok. Lassan hullámzó dallamok, megfakult régi és fájón uj bánaterdök kifejezői.-* Az orosz Kirejevszkij szláv messzianizmu- sában azt hirdette, hogy az európai kul­túra végzetes érelmeszesedésben szerved és megújhodása csak az Intuiciós és tradiciona- lista orosz vall áss osságból jöhet. Később uj prófétajelöltek uj megújhodást hirdetnek, de ez már az egész világ proletárjait akarja egyesíteni az anyagi életszemlélet kizáróla­gos foglalatában s transzcedentális erők merő tagadásával, fts miközben nyugtalan gondolkodói, vagy dilettánsai a vélt küldetés ábrándfelhöin át az orosz birodalom hatá­rain túl néztek, mindenre gondoltak, csak saját népükről s annak jobb sorsáról feled­keztek meg. Az utolsó két évtized viharai betemették a mult értékeit. Hiába kerestük Tolsztoj álmodó oroszát, Dosztojevszki puha hóba süllyesztett udvar­házait, mindezeknek talán már emléke sem él. Kerestük az arcokban és tekintetekben az orosz klasszikusok örök szláv bánatokról mesélő írásainak népét. Helyette elénk jött egy bánatos és bűnök keresztjét hordozó, hangtalanul szenvedő tömeg, melynek egy kis része, az idősebb nemzedék csillagot iát ugyan még a szobák mélyén félve rejtett ikonok szelid mécsfényében, a tömeg nagy része azonban a virágzás nélküli, sóhajba fuló kérészélet után beleesik a hit és remény nélküli megsemmisülés mocsarába. Az uralmon levő erők parancsoló hatalma pedig kíméletlenül hajtja előre a sokat szen­vedett orosz népnek millióit újabb és újabb megpróbáltatások felé. ZSÖGÖN EGON dr. TURISTA TÉRKÉP A GYILKOSTÓRÓL ÉS KÖRNYÉKÉRŐL Az Erdélyi Kárpát Egyesület kiadásában uj turista-térkép jelent meg a Gyilkos-tőről és környékéről. A térkép 37.500 méretará­nyú, feltünteti a már kész és tervezett tu­rista utakat, menedékházakat stb. A „Szé­kelyföld“ cimü térkép kiegészítése céljából készült uj térkép adatait a Zárug testvérek gyűjtötték össze és Beke Lajos tervezte, a nyomást a m. kir. honvéd térképészeti inté­zet végezte. A térkép a kisebbléptékü turista- térkép pótlásának célját szolgálja s azt a turisták egy tökéletesebb kivitelű turista- térkép megjelenéséig hasznosan használhat­ják. A térkép ára 2 pengő és a kiadó Erdélyi Kárpát Egyesületnél (Kolozsvár, Jókai-Utca 2. n.) rendelhető meg. Kapható a könyvke­reskedésekben is. A térkép tiszta jövedelmé­nek 50 százalékát a falusi székely ifjúság sífelszerelésére fordítja az Egyesület. JO ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK ,

Next

/
Thumbnails
Contents