Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-30 / 170. szám
Ara 12 fillér P é n í e le 1943. i uliu s 30 •i L > á»* * f +» ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA S.20, NE- I GYED ÍVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 170. SZÁM ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-tT. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA OLASZORSZÁG BARÁTSÁGA VÁLTOZATLAN MAGYARORSZÁG IRÁNT mines VÁLTOZÁS A NÉMET-OLASZ KAPCSOLATOKBAN Eisenhower főhadiszállása a tengelyein fokozott ellenállásáról adott jelentést Ronvnel vezértáhornagyGörögországba érkezett Roosevelt rádióbeszéde közölte a Szicíliában partraszállt angolszász erők adatait Térképen ki sem lehet mutatni a nagy orosz offenziva eddigi eredményeit ROMÁRÁN ÉS OLASZORSZÁG MAS VAROSADBAN is — jeleaţi a Magyar Távirati Iroda az olasz fővárosból — a változott helyzet ellenére nyugodtan folyik az élet. Az épületekről és a gomblyukaktól eltűntek a fasiszta jelvények. A Palazzo Ve- nezzia erkélyéről még hétfőn levették a két hatalmas vesseönyalábot s a társasgép Kocsikon lévő római címerben is üres folt jelzi a hiányt. A minisztériumok és fontosabb épületek előtt rohamsisakos őrségek állanak golyószóróval. A fasiszta milicia és az ifjú fasiszták eddigi jelvényeik helyett a Savoyai csillagot viselik s a fekete inget a katonák zöldesszurke ingével cserélték fel. A hatalmas változás, néhány elszigetelt jelenségtől eltekintve, simán folyt le. E'tekintve elszórt esetektől, amikor az utcákra hordozták ki néhány fasiszta székház bútorait. semmiféle rendzavarás nem történt. A katonaság, rendőrség és a lakosság között sehol sem volt összetűzés. Egyedül a belügyminisztériumnál volt kisebb incidens, de ez is hamar véget ért. Róma még ma lg lobogódiszben van. Az üzletek kirakatában a király nemzeti színnel körülvett és „Éljen Itália!“ „Éljen Badoglio!“ felírások láthatók. Badoglio miniszterelnök újabb felhívást intézett a lakossághoz. Ebben nyomatékosan eltiltotta a további tüntetéseket. A mai súlyos óra — mondja a felhívás — mindenkire komolyságot, fegyelmet és hazafiasságot parancsol s a nemzet legfelsőbb érdekeinek szolgálatát irja elő. Éppen ezért a gyülekezések tilosak és a közhatalmi tényezők utasítást kaptak kíméletlen szétszórásukra. A csütörtök reggeli olasz lapok felhívták fe lakosságot, hogy ne üljön fel a különféle állítólagos szenzációs eseményekről elterjedt híreknek, mert ezeket felelőtlen elemek terjesztik a közrend megzavarására. Mértékadó olasz politikai körökbn a külföldön elterjedt hírekkel ellentétben kijelentették, hogy Mussolini Olaszországban tartózkodik. A leghatározottabban cáfolták azt a hirt, hogy Mussolinit letartóztatták volna. A Vatikánvárosban is teljes a nyugalom. A Szentatya hétfőn hosszú tanácskozást folytatott Maglíone biboros államtitkárral, majd megtartotta a szokásos napi kihallgatásokat. A „La Correspondenza“ katolikus híriroda a következőket irja: „Isten segítse és áldja meg ezúttal is Olaszországot. A feladat, amely minden polgárára hárul, súlyos, a hatóságoké pedig mérhetetlenül nagy." Ugyanez a hangja magának az olasz sajtónak ia. A „Tribuna“ többek között így ir: „Európa történelmében nem. akad egyhamar példa olyan súlyos feladatokra, mint amelyek Badoglio tábornagy kormányára hárulnak. Elsősorban meg kell védenie az országot az ellenség bcözönlése ellen. Fel kell építenie az erkölcsi és anyagi értékek uj egyensúlyát. Rengeteg közigazgatási kérdést kell megoldania. TTj politikai erkölcsöt és uj közvéleményt kell teremtenie. Vissza kell állítania a törvényességek tiszteletét, elsősorban az alkotmány elvét. Pillanatnyilag az útnak csak az elején vagyunk, az ut pedig hosszú és tele van ismeretlenekkel“. Véleményünk szerint az olaszok feladata most nem a viszontvádaskodás, vagy a bosszúkon való töprengés, irja az „Italia“. Az „Italiá“-t 1859-ben Cavour gróf alapította, most szerdán újból megjelent. A történelem és a felelős szervek majd kiosztják a szükséges igazságot — folytatja a lap cikke. Meg kell védelmeznünk egy évszázad alatt vérrel és munkával hozott áldozataink gyümölcseit, hogy helyreállítsuk Olaszországot, nevének méltóságát és létezésének valóságát. Pillanatnyilag a mult kevésbé olyan sürgős, mint a jövő, különös tekintettel arra, hogy háborúban vagyunk. Még egy belátó ellenség sem becsülhet egy olyan országot, amely lemond, vagy' hajlandó lemondani életének anyagi lehetőségeiről, vagy egyáltalában az élet akaratáról. A „Tribuna“ szerint az uj olasz eseményeknek három fontos tényezője van; az erős és határozott férfiak cselekedete, amely ellentál! a háború nyomásának, az egyház, amely visszanyeri a lelkekben való uralmat s Olaszország lobogója, amelyen a szabadság névé áll. A „Giornale dTtalia“ azt kivánja, hogy a politikai foglyoknak adják vissza a szabadságot. Az Olaszország töltetlen megadására vonatkozó angolszász követelés, amelyet Churchill után Roosevelt is megismételt, a lehető legrosszabb benyomást keltette az olasz közvéleményben és újabb hatalmas hazafias hullámot támasztott. Célunk a béke, irja a „Gazeta deí Popok»“, az ellenség azonban Olaszországtól ma is feltételnélküli megadást követel, azt, hogy a fegyvertől és becsülettől megfosztott Olaszországot szolgáltassuk ki. Az olasz becsület azonban nem tűrheti az ellenséges megszállást. Az olasz közvélemény hangulatáról a ■ „Pester Lloyd“ római tudósítója azt jelenti, hogy mindenki az ellenségnek az olasz földről való elűzését kívánja, vagy legalábbis azt, hogy ha a német csapatok segítségével is, de meg kell akadályozni, hogy további területeket szálljon meg. Olaszország nem tekinti magát legyőzöttnek. Az angol miniszterelnök beszédével kapcsolatban a német külügyminisztériumban kijelentették, hogy Churchill derűlátását az elkövetkezendő hetek alighanem alaposan meg fogják cáfolni. Olaszország nagyon távol van attól, hogy teljesítse a feltétlen megadásra vonatkozó felszólítást. Az olasz király es az olasz kormány, mondják az olasz fővárosban, nemcsak akarja, de képes Is folytatni a háborút és megszervezni a további ellenállást. A német-olasz viszony — a „Neue Zürcher Zeitung“ megítélése szerint — nem változott. Német helyen tudomásul veszik az uj olasz kormány megnyilatkozásait, anélkül azonban, hogy tartózkodó magatartásokban a legkisebb változás Is mutatkoz. nek. A Wtihelmstrassen megjegyezték, hogy a Hitler és Mussolini közti személyes barátság, a nemzeti szociálizmus és a fasizmus eszmei rokonsága fontos alkotó' eleme volt a tengelypolitikának, de a népeket nemcsak a világnézetek, hanem a valóságos nézetek is irányítják. A német-olasz szövetségnek ez az alapja továbbra Is megvan. Erről sem az olasz nép, sem Németország nem mond le. Egyelőre csak a légkör változott, de nem változott a tengely reál- politikai magatartása. Az angol fővárosban Churchill beszéde általában vftve csalódást keltett — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda Stock- nolmból. Az angolok azt remélték, hogy a miniszterelnök olasz béketapogatózásokról fog beszámolni. Churchill nek azonban meg kellett állapítania, hogy olasz részről nem történt közeledési kísérlet. A „Stockholms Tidningen“ szerint Churchill kijelentései rögtönzés-szerűen és frá- zisosan hatottak. A beszéd sokkal langyosabb hatást hagyott maga után, mint Churchill szónoklatai általában. Újat nem tudott mondani s hallgatóinak meg kellett elégedni ók aszal a fenyegetéssel, hogy a szövetségesek a háborút minden hatalmi eszköz igénybevételével folytatják, ha Olaszország nem kapitulál föltételek nélkül. A „Sozialdemokraten“ cimü svéd lap, noha az angol miniszterelnök föltétien csodáiéi közé tartozik, azt irja, hogy Churchill szemmel láthatólag bizonytalanul érezte magát és beszédéből hiányzott a szokásos, meggyőző erő. A „Daily Herald“ cimü angol lap azt irja, hogy Viktor Emánuel és Badoglio olyan rendszert létesítettek, amely csak nevében különbözik a fasizmustól. A szövetségeseknek, irja ez a lap, az olasz népet nem szabad egy pillanatig sem kétségben hagynia arról, hogy a szövetségesek és bármely olasz kormány közti tárgyalás csak a megadás feltételeinek mikéntjéről folyhat. Az Angol Nemzeti Munkatanács, amelyben a munkáspárt és a szakszervezetek képviselői foglalnak helyet, határozatot dolgozott ki s felhívást akarnak intézni az olasz munkássághoz. Fölszólítják, hogy az olasz munkások követeljék reprezentatív demokrata kormány alakítását ez ezután kössön megállapodást becsületes megadásra vonatkozóan. Az olasz kérdésekbe már beleszólt De Gaulle is és egy algiri rádiójelentés szerint kijelentette, hogy a szövetségesek és Olaszország közötti esetleges megegyezés ,A francia emigráns kormány hozzájárulása, részvétele nélkül nem lehetne érvényes, vagy tartós“. Az ellenséges elképzelések mind nem számolnak a valósággal, azzal, hogy — amint Berlinből jelentik — a német és az olasz csapatok között minden vonatkozásban teljesen változattan a harctéri kapcsolat. A harctér minden szakaszán a németek együtt küzdenek az olaszokkal, bár a legsúlyosabb helyekről csak a német hadosztályok küzdelmeiről érkeznek jelentések. Az olasz helyzettel kapcsolatban továbbra is a legnagyobb fontosságot tulajdonítják Guariglia külügyminiszter ankarai tárgyalásainak. Menemencsogiu török külügyminiszter a Guarigliával Isztanbulban folytatott megbeszélés után azonnal visszatért Ankarába, noha szabadságideje még nem telt le. Az olasz külügyminiszter még mindig a török fővárosban tartózkodik.
