Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-28 / 168. szám

1943. J U £ I V S 28 A Duce MielStt cikkem írásába kezdtem, rá­dióm olasz hanglemezeket közvetített. Szobám falai közt visszhangozva csattan­tak, lelkemet bezsongták az ismert ope­raáriák, melyeket ezerszer hallottam már, és ezerszer újra meghallgatnék. Olasz lélekben születtek e melódiák, s olasz énekesek tudják a legelragadóbban előadni. És mint egy gyönyörű színes fil­men, úgy vonulnak el szemem előtt a sokszor bejárt olasz muzeumtermek. Annyi műremek, amennyi csillag az olasz égen, ha a mélykékség feketére éj- jeledik a félsziget fölött; vagy amennyi kagyló van tengernyaldosta partjainak fövenyén. Olvasom a kereteken, szinte hallom a dallamos művészi neveket, me­lyek „uccsió“-ra végződnek és olyan névről vezetékezettek, mely „jóra tanít“ (boninsegna), vagy „virágot küld“ (fio- ravanti). Ülök újra a fiesolei franciská- nus kolostor kertjében, alattam a minia­tűrré vált paloták fölé, mint égbolt, emelkedik a Brumellesco Máriadóm- kupolája. Megállók a lejtőn a „riposo dei vescovi“-nál, borostyánerdő övez, óriási olaszfenyő tárja fölém napernyőjét s toszkán ritmusban gyöngyöznek a tova­siető emberek ajkán a dantei kifejezé­sek. Minden csupa harmónia, csupa an- gelikói derű. Lélekrapaidissimo röpit dél­nek irányában ... Újra Rómában vagyok, a Munte Pinción, az alkonyati napsuga­rak áttüzelnek a San Pietro kupoladob­jának ablakain. Áve-ra kondul 450 temp­lom harangja, s előttem pihen el lágy légtakarójába a „pelagus pulchritudinis“, egy büszke római ház felirata szerint: a Szépségtenger. Mindezt az olasz nép teremtő ereje szülte egykor. Hát elképzelhető volna, hogy egyszer, ha eljön az ideje, ne ho­zott volna létre ugyanaz a népiélek, mely művészete és muzsikája által év­századokon át szellemileg uralta a vilá­got, a politikai hatalom vonalán is szé­pet, nagyot, világhóditót? Csak ember kellett hozzá, a Férji, aki kotta és ecset helyett marsallbotot, vésőt és buzogányt vesz kezébe, és nekilát az olasz nép lelkének, mint egykor a nagy Buonarotti a karrarai márványnak, és megszabadítja a benne évszázadok óta szunnyadó ifjú óriást attól, amit az elő­dök kicsinyessége és tunyasága reá ra­kott, hogy ábrándjainak álmából ébred­ve, megtörölje szemét és újra meglássa az őt megillető birodalom határait, majd bátran kilépve börtönéből, erejének és számának szélességébe vigye el újra az ősi labarumot. „Tu rege impero polulos Romane me­mento!“ (Római! Emlékszem, hogy hiva­tásod a népeket vezetni!). Ezt irta a to­rinói.gyarmatügyi kiállításra tervezett emlékművére 1928-ban F. V, Mengarini. A VI. év telt el akkor az uj időszámítás óta, a Mussolini-éra felvirradása óta. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy minden­kit átjárjon a Fascizmus eleven ereje. A hitleri renaissence VI. évében úgy magyarázta meg előttem egy francia tiszt a nacionálszocializmus lényegét, hogy az „C’est le superlatif de Bochisme absolu“ (a porosz szellem felsőfoka a totalitás­ban). Pedig hallhatta elégszer a Führer ajkáról, hogy az nem egyéb, mint a né­met nép becsületének, erőtudatának és munkaigényének érvényesülése. De ugyanígy Mussolini is a lelkek kövébe véste a maga rendszerének princípiumát: a hitet a római birodalom örökségének újjáéledésében. 1922-ben akkor jártam Firenzében, amikor az ősi vesszőnyaláb, s közepén a szekerce újra megjelent a paloták fa­laira festve. Alatta világos, egyszerű, de erőteljes mondatok voltak olvashatók, melyek mindenikfe igy kezdődött: „Elég volt!“ Elég volt a népbolonditásból, a le­hetetlen Ígéretekből, a tekintély elleni lázitásból, a politikai futurizmusból, a mindenki mindenkit boldogítani akarás­ból. Jöjjön az összefogás, a fegyelmes engedelmesség, az egységes épités. „Un uomo ed un popolo“ — egy nép — egy ember! Ez volt a jelige. Egy cél, egy aka­rat. Előre! S a Duce parancsa: „Ha me­gyek, kövessetek■' Ha elbukom, kövezze­tek meg! Ha megölnek, bosszuljatok meg!“ A magasra lendülő karral pedig a köszöntés csak ennyi: „A női!“, ami magyarul valamivel hosszabban adható / vissza: Követeljük, ami minket megillet! így indult el a Fascizmus. Áldozat volt az elfogadása és megfo- gadása; az olasz ember részére talán minden nép fiánál nagyobb áldozat, fel­adni az egyéni véleményt. Hisz a re­naissance óta annyira átment az olasz nép életébe az erősen kidomborodó egyé­niség kultusza, hogy ha valahol, hát Itá­liában állt az 1920-as években a közmon­dás: Quot capita, tot sensus (ahány fej, annyi vélemény). A világháború nemzeti érzésben teremtett ugyan jobb egységet s tetőzni kezdte a Risorgimento nemzet- épitő munkáját, de volt még ezerféle el- forgácsolódás. A világháború előtt 1911- ben, mikor az egyesitett királyság első jubileumát ülte, a Piazza Venezián le­leplezték minden idők legnagyobb em­lékművét, a Monumento Vittorio Ema- nuele-t. Ugyanabban az órában a Gioan- nicolon s még hozzá Garibaldi lovas­szobra körül nagygyűlést tartott a re­publikánus párt. Egységes Itáliát akar­tak ők is, de köztársaságit. S az előbbi helyen a leleplezésnél a király kezéből kifújta a szél a programlapot, mire Náthán, aki akkor Róma városának sza­badkőműves polgármestere volt, utána sietett, felemelte és e szavakkal adta vissza uralkodójának a lapot: „Al primo cittadino d’Italia il primo cittadino di Roma“ (Olaszország első polgárának Ró­ma városa első polgára). A világháború után már a republikánusok is király- hűek lettek, mert például akadt köztük olyan, aki a királyt minden évben újra meg akarta választani az olasz köztár­saság elnökévé. Ennyire ment az egyéni szabadosság a reformok kívánásában, tervezésében, s nemcsak titokban, hanem a napi sajtóban, a nyilvános gyűlése­ken is. Mussolini első éveiben elérte, hogy a nép nagy része meghozta az egyéni vé­lemény áldozatát. Még tökéletesebb lett a közgondolkozás és közérzület egysége 1929 február 11. óta, amikor a két erős milánói: XI. Pius és Benito Mussolini megkötötték a lateráni egyezményt és véget vetettek, egyik mint Itália prímá­sa, másik mint kormányelnöke, a nem­zeti és vallásos élet szétszakadásának. Az igazi olasz népégység voltakép e dátum­tól kezdődik. Az élet újjáalakult. Még legnagyobb ellenfelei is elismerték. Fiatalság, szép­ség, remény, tennivágyás, épités indult minden vonalon. Ott is volt „MOVE“ 1920 óta. Veneziá- ban a Hotel San Giorgio-ban szálltam meg egyszer. Égészen kis szálló: a tu­lajdonos a portás, felesége a szakácsnő, leányai a szobalányok az egyemeletes épületecskében. S ott találtam a szoba tükrére ragasztva egy parányi plakátot a „MOVE“ jelszóval, s alatta a magya­rázatot az egyes betűkhöz: „Memento Ordinem Vim Esse!“ Magyarul: Tudd meg, hogy a rendben az erő! Ez a Fasciz­mus lényege. Az olasz milliók egyetlen élő szervezet sejtjei, egymásért élnek és dolgoznak, rendben, azaz alárendeltség­ben, szolgálatban, hierarchiában, a Fej, a Duce gondolatai és parancsai szerint. Az ily egységbe, saját akarattal össze­állóit nép a vesszőnyaláb, az abroncs, rajta a párt, a szekerce pedig az egy kézbe való hatalom: Mussolini, aki a ki­rály teljhatalmú miniszterelnöke, a ke­zében tartva a „littorio“-t, Őfelsége előtt őrt áll. Egy fiatal és kiváló szobrásznőt, aki a nagy magyarbarát s polihisztor szenátor leenya, nagy csapás ért, mely megbéní­totta alkotó erejét. Már tiz éve nem tu­dott dolgozni. Mussolini, aki minden olasz érték iránt úgy érdeklődik, mintha saját családtagjáról volna szó, megtudta az esetet, s egyik külügyminiszteri taná­csosa névaláírásával hivatta a művészt a Chigi-palotába. Mit sem sejtve ment e1 a meghívott, akit lakáj fogadott és vezetett termeken át, míg egy nagy te­rembe mutatott s utána becsukta az aj­tót. A terem sarkában egy óriási íróasz­talnál ülve várt reá Mussolini. A nő megtorpant a nagy meglepetésre s kö­szönni sem tudott. A Duce, aki kiváló pszichológus és végtelen jó ember, azért hivatta igy. mert attól tartott, hogy nem mer eléje jönni a lelkében béna művész­nő. Maga szólalt meg: „Ön a hires X. sze­nátor leánya? Azt hallottam, hogy agyag­ba akarja mintázni mellszobromat.“ A kérdezett elámult a soha nem álmodott megbízás fölött. Lelkében egy pillanat alatt feloldódott minden béklyó, megifjo- dott minden alkotó idegszál. Boldogan vállalta a megbízást. Mialatt a nagy ál- lamférfiu modellt ült neki, — és közben folyton dolgozott, anélkül, hogy egy fa­lat ételt' vagy italt vett volna magához 10—12 órán át, —■ éles szemmel figyelte modelljét, hogy lelke mélyéig hatoljon és lényének alapnyomását adja vissza az agyagban; de mindegyre csak egy gon­dolata volt: „Uomo di granito“. Gránit­ból való ember! A milánói dómtéren általános sorako- zót tartott a Duce. Százezernyi nép hall­gatta a nagyobb jövőt meghirdető sza­vait, miközben lövés dördült el s a golyó megsebezte a Duce arcát. Megállt egy pillanatra, de meg nem ingott. Zsebéből kis fehér kendőt vett ki és letörölte a vércseppet, majd felemelte jobbját s az ámulatban álló népéhez igy folytatta be­szédét: „Mentre le palié fischiano, Mus­5 solini sta!" (Mialatt a golyók fütyülnek, Mussolini áll.) A százezernyi tömeg őr­jöngő lelkesedésbe tört ki, ujjongott a Bátorság élő szobra előtt, aki nem vesz­tette el életét a merénylő golyója által, de többszörösen visszanyerte azt népé­nek tőle most már csodákat váró bizal­mában. Rég volt ez is. Azóta nem volt több merénylet ellene. Az anarchia merészsége is elbénult hatalmas egyéniségének va­rázsa által. Azóta egy évtizeden át vele állt és dolgozott egy negyvenmilliós fe­gyelmezett nép és hitt a régi dicsőség­ben, ujjákelö küldetésében. Készült, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a nap alatt. Az idő eljött, s a légiók öt év előtt elindultak és meghódították Etió­piát. Az angolok, akiknek öntelt gőgjé­ről Mussolini azt szokta mondani, hogy ebben lelki örökösei a régi rómaiaknak, 51 országot szereztek meg a genfi világ- ámitó központban ellene. Ő megnyerte a politikai csatát. Szövetkezett a bama- ingesek vezérével, a németek Führer; é- •vel, akiről* látta néhány év munkájában, hogy neki lelki rokona, Ha Ö uj Ro­mulus, Hitler uj Rémus. Az ismeretlen­ből jöttek. Nem tudni, ki táplálta lel­kűkbe azt a temérdek igazat és jót, amit hirdetnek. A nagy időkben szülte őket, vagy jobban mondva: a nagy időkre szülte őket az anyaföld, a nép lelke maga. Mussolini minden gondolata a régi Róma. Talán ezért lehet ő az uj Romulun. Hitlernek minden gondolata a német nép elrabolt becsülete, soha el nem rogyó belső ereje, és számának megfelelő élet­tere a világ népei között. Hirdette és kö­vetelte azt, ami e három igénynek meg­felel, olyan vehemenciával, hogy meg­rettent tőle a demokrata világ. Talán azért lehet ő az uj Remus. Az ijedtség hajtotta a franciákat előbb az orosz szö­vetségbe és félkommunizmusba, aztán a megrettent angolok világbirodalmi fé­lelme miatt a korai, a kellőkép elő nem készített háborúba. Féltek minden „tout le six mois“ (Daíadier mondása), minden újabb hat hónap meglepetésétől, amikor a német vulkán kitört. így volt-e? Ki tagadná? * Asztalomon most előttem egy kedves génuai emlék fekszik. 11 éve annak, hogy Mussolini két paprajongójával, a hősi szivü P. Semeria bamabita szerze­tessel és Don Gallonival, az olasz kul­túra balkáni pionírjával az állomáson vacsoráztam. Sokan jöttek a genuai ne­mes urak és asszonyok közül a két olasz pap üdvözlésére. Velem is beszédbe ele­gyedtek, mert megtudták, hogy magyar vagyok. Az egyik, egy hires Írónő, leg­újabb könyvét küldte meg nekem talál­kozásunk emlékére s azt irta bele: „AlVAmico, perche Ungherese", (A Ba­rátnak, mert Magyar.) Egy másik el­küldte nekem azt a zöld-fehér-pirosra festett ceruzát, mellyel Mussolini irt, mikor őt fogadta, amelyet kérésére neki adott. íme a „nagy“-ok világi ereklye­tisztelete! Sokszor hozzányúlok, de nem imék vele, nehogy elfogyjon a tartalma, a fekete ceruzabél, a feketeingesek vezé­rétől való. Hej! De sokért nem adnám, ha volna egy Hitler-tisztelő, aki nekem tőle is adna egy emléket, egy barnafáju nagy német irónt! REJŐD TIBORCZ dr. Több dohány- és cigarettafajta gyártását beszüntették Kolozsvár, Julius 27. A kolozsvári dohány­ki saru dákból napok óta hiányoznak az ol­csó dohány- és cigarettafajták. A kispénzű munkások és hasonló sorsban lévő dohá­nyosok hiába keresnek 60-as, 90-es és 1 pengő 20 filléres csomagolású dohányt, azoknak se hire, se „hamva“, akár a Hun­nia, vagy Levente cigarettának ... Miért tűnt el a piacról az olcsó fajta do­hány ? ... A szakszerű és elfogadható ma­gyarázatot megkapjuk kérdésünkre K. We­re*« Lajostól, a Dohányeloeztó vezetőjétől: — A pénzügyminiszter rendelet.« értelmé­ben a dohányárusok az 1941 október, no­vember és december hónapi forgalmának csak bizonyos százalékát kapják egy idő óta. Ez a százalék pedig ingadozik. Számí­tásaink szerint 20 százalék volna. Az arány az ország más területén talán kielégítő volna bár i észben, de nálunk egész más a helyzet — világosit fel Weress Lajos. — 1940-Uen, a bécsi döntés napján és az azt követő napokon ugyanis a kolozsvári do­hánygyár őrizetére kirendelt román katona­ság széthordta a hatalmas dohány- és ciga­rettakészletet s azt árubabocsájtotta. Ép­pen a kolozsváriak vásárolták fel jórészét, közel 30 vagon dohánynemüt. Voltak olya­nok, akik annyit vásároltak a Csáky-szal- mája sorsára jutott árukból, hogy 1—2 évig is abból fedezték szükségleteiket! ... Ezenkívül, amig jobban meg nem szigorí­tották a feleki határon való átjárást, má- zsaszámra csempészték át odaátról a „Na­tional“ és „Regél“ cigarettát. Sokan hóna­pokon keresztül ilyen „külföldi“ csempé­szett cigarettát szívtak és nem trafikokból vásárolták szükségleteiket. így történt, hogy a Magyar Dohányjövedék Kolozsvár és Koloz* varmegye területén a kérdéses időben — éppen 1941 október, november, december havában — aránylag kis forgal­mat bonyolított le a mostanihoz képest... ,— Egyébként — folytatja Weress Lajos — a napokban küldöttséget vezettem In- ezédy-Jpksman Ödön dr. főispán úrhoz és a pénzügyigaz^g-atóhoz s őszintén feltártuk a helyzetet. A főispán és a pénzügyigazgató megígérte, hogy a pénzügyminiszternél tá­mogatni fogja azt a kérésünket, hogy Ko­lozsvárnak és Kolozs vármegyének a do­hánymennyiséget ezulánra nd az 1941. évi, hanetn az 1942. évi forgalom szerint álla­pítsa meg, ami lényegesen nagyobb. Ha ez megtörténik, a helyzet nyomban megválto­zik. Addig azonban a kolozsvári raktár nem adhat többet, mert nem kap többet a köz­ponttól. Ezért a kolozsvári és kolozsvárme- gyei ktsárusok sem árusíthatnak többet. A legnépesebb falunak is alig tudtunk 3—400 pengő áru dohánynemünél többet biztosí­tani, holott eddig 3—4000 pengőre való áru is kevésnek bizonyult. .. A kolozsvári trafikokban egyébként a fi­nom cigarettákban nines hiány. Khedive, Koronitás és egyéb finom szivnivalóból bő­ven van. Király-cigaretta a napokban újból lesz, mert útban van Kolozsvárra belőle többmillió darab. Ami a Symphouiát illeti, korlátolt mennyiségben itt-ott még lehet kapni. Kolozsvár és vidéke a legközelebbi kiosztásokkor 4 és félmillió darab Sympho- nia-cigarettát kap, de ennek a mennyiség­nek a kétszerese is alig volna elég arra, hogy zavartalanul biztosítva legyen a szük­séglet. A cigaretta- és dohány-fronton tehát ez a jelenlegi helyzet. Kilátás van arra, hogy a helyzet megváltozik. Ha a kiutalásnál 1941. évi forgalom helyett az 1942. évi for­galmat veszik alapul, egycsapásra megvál­tozik a helyzet: lesz elég füstölnivaló. * t Hivatalos helyről nyert értesülésünk alapján közölhetjük, nogy a középfülöm tö­rök (1 pengő 20 f.), a Balkán (90 f.) és a legfinomabb magyar dohány (60 f.) gyártá­sát a Magyar Dohányjövedék véglegesen beszüntette és a még raktáron lévő készle­tet véglegesen kiárusítja. Ugyancsak végle­gesen kiárusítják a Mirjám (szopokás és szopokanélküli^), továbbá a Gerle-szivar kát. A pénzügyminiszter egyébként a kolozs­vári Dohánynáfyáruda kérését, amelyben a kvóta felemelését kérte, elutasította azzal az indokolással, hogy a jelenleg kiutalt mennyiség az országos átlaghoz igazodik. (Jj rendelet az erkölcsi bizony »irány ok k iáHitásárál A belügyminiszter arról értesült, hogy a hatósági erkölcsi bizonyítványok kiállítására jogosult egyes hatóságok, ha az erkölcsi bizonyítványt kérő fél megelőzőleg más ha­tóság területén lakott, azt követeli, hogy a kérelmező mutassa be az előbbi lakóhelye szerint illetékes hatóság által kiállított er­kölcsi bizonyítványt ottani előéletének iga­zolására. A belügyminiszter most kiadott rendelete szerint ez az eljárás ellenkezik az érvényben lévő rendelkezésekkel, mert ha a fél előzőleg más helyeken lakott, az erkölcsi bizonyítvány kiállításához szükséges adato­kat megkeresés utján, hivatalból kell besze­rezni. Az Ilyen megkeresésekre a felhívott hatóságnak soron kívül kell az adatokat kö­zölni. Arról is értesült a belügyminiszter, hogy egyes hatóságok az erkölcsi bizonyít­vány kiállításánál alapos előzetes vizsgáló­dás nélkül igazolják a folyamodó magatar­tását és nemzethüségét. Amennyiben egyes jogszabályok másként nem rendelkeznek, az erkölcsi bizonyítványokat mindig az egész életre kiterjedő és gondos vizsgálódás után szabad csak kiállítani és főleg a visszacsa­tolt területeken kell nagy gondot fordítani a nemzethüség Igazolásának kérdésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents