Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-25 / 166. szám
/Üépvise16ház könyvtára * Vasárnap isudjlpsst v. 1943. július ««p'ASLAHSNT SX?2Ii:í Ura 20 Sillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 BÓRA 3.20, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ POSTAT AKARÉKFÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 166. SZÁM NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az uj magyar külügyminiszter: Ghyczy Jenő dr. Nagy megdöbbenés az angolszász fővárosokban a moszkvai „szabad német bizottság" kiáltványa miatt Mindenüll véresen vissza ve riélc a Szovjet újabb nagy támadásait A Balkán megerősítésénél számolnak a közelkeletl helyzet bármily alakulásával Roosevelt megindokolta Róma bombázásának „szükségességét“ TÁMADÁS MINDENÁRON — igy jellemezte legutóbb a német katonai szószóló azt a tényt, hogy a Szovjet most már a kubáni hídfőtől fed egészen Leningrádig az egész arevonaJon küzdelembe küldte csapatait s még a keleti arcvonáson eddig lejátszódott harcokhoz viszonyítva is példátlan ember- és hadianyagpazariással igyekszik minden eszközzel bárhol áttörést, valamilyen nagyobb hadászati eredményt elérni. Német katonai körökben a legteljesebb mértékben bizakodóan Ítélik meg a helyzetet. A német hadvezetőséget sehol sem érle váratlanul a bolsevisták támadása, a harcok mindenütt a német várakozásoknak és igy a német előkészületeknek megfelelően alakultak. Berlinben a nagy szovjet támadást egyáltalán nem tekintik a bolsevista erő Jelének, ellenkezőleg: az a vélemény, hogy a szovjet hadvezetőség kényszerhelyzetben van és ezért akar még ezen a nyáron döntést kierőszakolni a keleti arcvoualon. A két év óta tartó háborúban a Szovjet a legsúlyosabb ember-, anyag- és területveszteségeket szenvedte, kifogyott az időbőd, retteg az újabb háborús tél • beköszöntésétől, amely csak még jobban kikezdené ellenálló erejét. Éppen ezért mindent sorompóba állított. A német hadvezetőség azonban megelőzte a terveket és a bjetgorodi nagy ellentámadás, sál összezavarta a Szovjet szándékait. Elérte azt, hogy Őreinél tervezett nagy szovjet áttörés, azaz egy roppant hadászati súlypont kialakítása nem sikerült. Az itteni támadások helyi jellegűvé váltak. A rugalmas német védekezés elérte célját, az őreit szakaszt megszabadította egy olyan túlságos nyomástól, amely esetleg veszelelmes is lehetett volna. A Szovjet most kénytelen eredeti tervét valósággal felaprózni, a nagy 'áttörő csata helyett kisebb helyi támadásokat indítani s tartalékait mindenütt ott veti harcba, ahol éppen állanak. Hadművelete mindenesetre elvesztette már • rendszerességét. Az ellenség veszteségei egészen rendkívüliek. Ezzel szemben a német veszteségek viszonylagosan csekélyek. A nagy nyári csatában már hatezernél több szovjet páncél- kocsi semmisült meg. vagy került német kézre. Rendkívül nagyok az ellenség veszteségei lövegekben, aknavetőkben és repülőgépekben is s kétségtelen, hogy ezt a roppant ember- és anyagpazarlást a szovjethaderő nem bírhatja sokáig. A német hadvezetőség- nek az a törekvése, hogy saját csapatainak legnagyobb kímélése meíiett az ellenségnek minél nagyobb veszteségeket okozzon. Az olasz sajtó a nagy szovjet-támadással kapcsolatban rámutat arra, hogy a szovjet elhatározásának legvalószínűbb rugója az éhség. Ismeretesek azok az adatok, amelyeket Lord Beawerbroock az angol felsőházban közölt a Szovjet élelmezési helyzetéről. Hasonló híreket közöl a >,Afton Tidnigen*' cimü lap. Megemlíti, hogy az orosz polgári lakosság élelmiszeradagját ezentúl még csökkentik — pedig már eddig Is a létfentartás határán járt — és bogy az uj aratás sem biztatja jóval a Kreml uralt. A szovjet rohamok pénteken is megtörtek a német ellenálláson. A német csapatok újból nagy pusztítást vittek véghez az ellenség soraiban és hadianyagában. A páncélosokban okozott veszteség ezen a napon 357 volt. Mindent összefoglalva, a német csapatok a legteljesebb sikerrel fogták fel és hárítják el az oroszok kétségbeesett offenziváját és olyan roppant veszteségeket okoznak az ellenségnek, amelynek döntő befolyása lehet az elkövetkező hadműveletekre és talán az egész háború sorsára. Ha a mostani szovjet-támadás kifullad, aminek pedig máris bizonyos jelel mutatkoznak, akkor fognak működésbe lépni a német hadműveleti tartalékok. Kétségtelen- hogy a német hadvezetőségnek is nagy tervei vannak a keleti harctéren. Közismert dolog, hogy a német birodalom vezetői szerint az egész háború sorsa ezeknek a küzdelmeknek eredményétől függ. * SVÁJCI LAPOK londoni és washingtoni tudósítói szerint az angolszász fővárosokban meglepetést és bizonyos gyanakvást keltett a Szovjetnek az a bejelentése, hogy Moszkvában , „szabad Németország-bizottságot“ alakítottak. A „Neue Zürcher Zeitung“ szerint londoni körökben feltűnt, hogy a bizottság megalakulásának bejelentése egybeesik Majszki szovjet nagykövet utjával. Ellentétet látnak az angolszászok eljárásával szemben abban, hogy a Moszkvában létesített bizottság kiáltványa az eddig követelt kiszolgáltatás helyett teljes átalakulásra, belső jóvátételre és felszabadításra és a háborús bűnösöknek bent az országban való megbüntetésére tartalmaz felhívást. A moszkvai kiáltvány az eddigi követelésekkel ellentétben azt mondja ki, hogy az ellenség ott tegye le a fegyvert, ahol most van's a német hadseregnek csupán Németországba való visszatérését követelik. Végül a feltétel nélküli megadás kifejezése helyett a megszállt területek kiürítését és a béke- tárgyalások megkezdését kivánja. Washingtoni diplomáciai politikai körökben a moszkvai közlemény szintén bizonyos meglepetést keltett. Londonban azt hiszik — Írja a ,,Tat“ londoni tudósítója, hogy a Szovjetnek ez a lépése párhuzamban áll a lengyel bizottság megalakításával. Politikai megfigyelők azon a véleményen vannak, hogy Moszkva e lépésével súlyos problémákat vetett fel. Azt hiszik, hogy a brit kormány Moszkvában tudakozódni fog ennek az nj bizottságnak jelentőségéről és hordertjéről.-* SZICÍLIA NYUGATI RÉSZÉBŐL a tengelycsapatok visszavonultak, hogy annál erőteljesebben védhessék meg a szigetnek az olasz félszigethez legközelebb eső északkeleti részét. Ennek a hadmozdulatnak következtében az angol csapatok megszállották Palermót. A keleti részen tovább tart a rendkívül VvTnény küzdelem. A Katánia előtti, az Etna di lábánál és ettől nyugat felé húzódó arc- vonaion meghiúsultak az ellenséges támadások. Montgomery csapatai hiába ostromolják a katánlal szakaszt, az utolsó 48 órában semmiféle előrehaladást sem tudtak elérni, sőt annak ellenére, hogy lázas sietséggel uj csapatokat raktak partra, a tengelyerők nyomása egyre jobban nagyobbodott több angol hídfő ellen. A Palermóból s a nyugati vidékek nagyrészéröl visszavont tengelycsapatokkal is az északkeleti szakasz védelmét erősítették meg. Római katonai körökben — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda — megállapítják, hogy a szövetségesek rendkívül nagy hadianyagot vetettek Szicíliában harcba és az események sokkal gyorsabb alakulására számítottak. A 14 napos küzdelem s főként a tengelyerők Katániától délre mutatott heves ellenállása bizonyltja, hogy a tengely- csapatok számbelileg és felszerelésben túlerőben Lévő ellenséges támadással szemben Is jól tartják magukat. Az olasz fővárosban arra számítanak, hogy most a megrövidített arcvonalon még keményebb lesz az ellenállás, sőt az is lehet, hogy a tengelycsapatok nagy ellenakcióra indulnak. Kiemelik azt is, hogy a szicíliai lakosság a legellenségesebben fogadta az angolszászokat, az arcvonal mögött máris megindult a guerillahare s ez rendkívül zavarja az ellenséges tervek megvalósítását. Maga Eisenhoower, az amerikai csapatok parancsnoka, noha az északafrikai harcoknál mindig derűlátóbb volt, mint amilyenre joga lett volna, most határozottan óvatosságra inti az amerikai közvéleményt és hangoztatja, hogy rendkívül kemény küzdelmek állanak az amerikai csapatok előtt. Eisenhoower megállapította, hogy a tengely ellenállása egyre keményebb s különösen a német csapatok etnai védővonalukat a jelek szerint minden körülmények között tartani akarják. Egyáltalában nem várhatók oiyan gyors előretörések, mint Líbiában és Tuniszban. Olaszországban tovább tartanak az előkészületek a háború minden lehetséges fejleményének kivédésére. A polgári lakossághoz intézett felhívás Róma elhagyására, erős visszhangot keltett. Nemcsak a bombázás által eddig érintett negyedeiben, hanem a főváros más részeiben is megindult az önkéntes kiürítés. A Rómában lévő 14 éven aluli mintegy 450.000 gyermekből 300A00-et Rómán kívüli táborokban helyeznek el. A fasiszta párttitkár megszüntette az országos hivatásos és amatör sportversenye-; két. Ezentúl Olaszországban csak kerületi sportünnepségeket lehet rendezni, a katonai szempontok figyelembevételévelj * MÉG AZ ANGOL KATOLIKUS KÖZVÉLEMÉNY IS hangot adott felháborodásának Róma bombázásával kapcsolatban most már. A svéd lapok londoni tudósításai szerint az angol katolikus hetilapok éleshangu cikkekben fejtik ki, hogy a bombázás nemcsak eltévelyedés, hanem ostobaság volt, mert mélyen megsértette az egész világ katolikus- ságát. A „Catolic Herald“ fölveti azt a kérdési, vájjon Churchill és Roosevelt ajándékkal akarlak-e kedveskedni az olasz-német hírverésnek. A pápának Róma vikáriusához intézett levele fokozta a kedvetlen hangulatot az angolszász sajtóban. Az angol hiriroda jelentése szerint Gilrey, Sidney érseke a Vatikán államtitkárságához ezt a táviratot küldte: Mi, Ausztrália érseke ebben a tragikus órában, amikor rokonérzületünknek és hűségűnknek adunk kifejezést, csatlakozunk ahhoz a nemes és megható tiltakozáshoz, amelyet a Szentalya emelt azok eilen a rombo. lások ellen, amelyeket ez a borzalmas háború zúdított a kereszténység megszentelt középpontjára. M. O’Connel cszukamerikai hercegprímás, bosztoni érsek az „United Press“ híradása szerint pásztorlevclében ezeket Írja: ,-Az egész keresztény világot elszomorította a Róma elleni bombázás szörnyű hire“. De Valera ir miniszterelnök is meleghangú táviratot intézett a Szentatyához s abban élesen elitélte Róma bombázását.-5* A NÉMET BIRODALOM ÉS A VATIKAN KAPCSOLATAIBAN — a „Pester Lloyd“ római tudósítójának jelentése sze- tinfc — uj német vatikáni nagykövet, von Weászácker hivatalba lépése óta, lényeges javulás következett be. Az uj német nagykövet rendkívül barátságos hangot ütött meg már első hivatalos látogatása során és azóta is arra törekszik, hogy a legjobb kapcsolatokat ápolja a Vatikán- állam mértékadó köreivel. Látogatásainak célja, amint azt vatikáni körökben határozottan megállapítják, a katolikus egyház és a birodalom közötti kapcsolatok alapvető változásának előkészítése. Ennek a véleménynek ténybeli bizonyítékát látják abban, hogy a Szentszék, a pápa személye, a katolikus egyház politikai jelentősége az utóbbi időben a német sajtó hasábjain — és pedig Róma bombázását jóval megelőzően és nemcsak ezzel összefüggésben — megfelelő méltánylásban és megbecsülésben részesül. Vatikáni körökben az a vélemény, hogy a Németországhoz való kapcsolatok javulása végeredményben csak a fennálló konkordátumhoz való ragaszkodást követeli. A pápa készségében — a német nép iránti barátságos érzelmei ismeretesek — nem lehet kételkedni. Vannak ugyan a pápa közvetlen környezetében olyan szomé^áségek, \