Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-24 / 165. szám

/ 4 Catania, a fekete elefánt városa I lávára épült csodálatos város — Épségben megmaradt római és görög emlékek — Magyar vonatkozások Cataniában Már Krisztus előtt, a 729. esztendőben, Város volt ezen a helyen. Az ión Naxos kolo- nistái alapítottak itt egy nagyszerű kultur- várost, Katana néven, mert a tenger ragyo­góan kék öble az ezüstsapkás Etna tövében nemcsak elbájolóan szép volt, hanem buján termékeny is. így keletkezett ezen a para­dicsomi helyen ez a szép, remek város, amelyre a későbbi korok folyamán minden hódító nép szemet vetett és a magáévá tett. Az iónok után a görögök, majd a rómaiak, karthágóiak, bizánciak, keleti gótok( vandá­lok, szaracénok, normannok és spanyolok voltak Catania urai, mert minden hóditő fel­ismerte ennek a ragyogó délvidéki város­nak fontosságát megkapó szépsége mellett. Catania ma, közel 3000 esztendős ragyogó múlt után, egy rohamos virágzásnak kelle­mes állapotában él. Narancs- és citromerdöi, pálmái, gránát-almafa- és banánligetei kö­zött. erőteljesen fejlődik és úgy nyújtózkodik hosszú, széles tengerpartjának koromfekete lávatalaján, mint a rétestészta, amelyet sod­róiéval nyújtanak szét. Régi, tiszta, fényes sugárutjai mellett, — amelyek sok kilométer hosszúak — száz és száz széles, modern ut­cája van s ezekben nagyrészt lávából épült csinos villák, pompás középületek, Ízléses magánházak sorai állanak. Maga a város egészen spanyolos külsejű és utcáin, népének arcán letörülhetetlenül ott mosolyog állan­dóan a délvidéki ember kincse: a derű, a vidámság, a jókedv, ami ráadásul igazi dél­olasz vérmérséklettel jut kifejezésre. Széles, elegáns, ragyogóan tiszta, jóillatu sugárutakon sétálunk végig a mosolygó vá­roson. Első ütünk a Dómba visz. Kilencszáz éves székesegyház ez, amelyet a helyén ál­lott egykori római termák romjaiból építet­tek. Remek barokk homlokzatát hat hatal­mas szürke gránitoszlop disziti, amelyek szintén antik multuak: az ókori római szín­házból valók. A háromhajós, keskenykupolás Dóm belseje káprázatosán gazdag díszítésű: az aranynak, ezüstnek, márványnak, bár­sonynak, mozaiknak, festményeknek és színes üvegnek olyan pazar, de mindig Ízlé­ses tömege borítja, amit nagy-nagy gyönyö­rűséggel és élvezettel szemlél az illetődött néző. A Dómban van a világhírű olasz zeneszer­zőnek, a catániai születésű Bellimnek sír­emléke, a, Dóm egyik kápolnájában. A Szent Ágota-kápolna pedig Catania védöszentjé- nek, Szent Ágotának megható emléktárgyait és ereklyéit őrzi, többek között legendáshírű fátylát. Ez a fátyol volt az, amely 251-ben, az Etna egyik legveszedelmesebb kitörése­kor, sikeresen és végleg megállította a vá­rosig elérkezett izzó lávafolyamot és meg­mentette Cataniát az újabb pusztulástól. A székesegyház előtti nagy téren, — amely az antik fürdők romjaiból épült — látható egy érdekes emlékmű, a Fontana deli Elefánté. Hatalmas csorgókut-medencéböl tömpe monolit-talapzat emelkedik ki, ame­lyen lávából faragott fekete elefánt áll, a hátán egyiptomi obeliszkkel. Ennek csúcsán a város címere és egy ezüst kereszt diszlik. A világvárosi forgalomban különös, de nem lehetetlen látvány a jókora fekete elefánt, amely művészi Ízléssel készült. Elhelyezése is az olasz művészi érzékre valló Ízléssel történt. Erről a térről ragyogó üzletekkel, pompás középületekkel, világvárosias szállo­dákkal és buja parkokkal hivalkodó sugár­utak ágaznak minden irányba. A déli tér­sarkon a pár lépésnyire levő kikötőbe le­het jutni, egy zajos, ezerszinü, tarka, zsú­folt piacon át, amelyen délelőttönként igazi szicíliai vérmérséklettel, dallamos kiabálás­sal zajlik az adásvevés fontos napi szer­tartása. Északnak a Via Stesicoro Etnea fut ki a térről s ha ezen a lávával kövezett világ­városi sugárúton végignézünk, a legpompá­sabb látványok egyike rajzolódik az emlé­kezetbe. A színes tömeg nyüzsgésétől tarka utca két szélén ragyogó üzletek százai szí­nesednek, a parkokból óriás pálmák legyezői integetnek, feljebb a hegység lépcsőzetesen elhelyezkedett kertjei, szőlői, narancserdői és olajfaligetei zöldéinek a délszaki nap tom­boló ragyogásában, az egész buja képet pe­dig mintegy megkoronázza a szédületes magasságban trónoló óriáshegy, az ezüstös, ragyogó hósipkával ékes vén Etna. A vulkán csúcsán szikrázva, hideg ragyogással fénylik a hótömeg, a csúcs felett pedig keskeny lobogó úszik lassan, finoman és vékonyan: a tűzhányó füstcsikja. Mindez a remek sugárút hátterében áll. mint keresetten beállított díszlet. Ezt a látványt a néző sohasem felejti el. Tökéletes szépségéhez kevés természeti szépség fog­ható. Catania egyébként zsúfolásig van termé­szeti szépségekkel. Remek tengerpartja döb benetesen nagyszerű a tenger vizébe fagyott szeszélyes alakzatokba állott fekete láva­tömbökkel. Parkjai és magánkertjei zsúfo­lásig teltek az afrikai és európai éghajlat királyi növényeivel: a ritka fenyőőriásokkal, hatalmas pálmákkal, groteszk kaktuszokkal, ismeretlen virággigászokkal és más növény­csodákkal. Szép templomokban Is bővelkedik Catania. A láva által csaknem egészen elpusztított római szinház mellett áll a La Caroearella. San Biagio temploma, ahol Szent Ágota vértanuságát elszenvedte. Itt áll a Santo Carcere templom is, a vértanú leányka egykori tömlöce helyére épült modern tem­plom. Assisi Szent Ferenc temploma, a Dell Immacolata impozáns, elegáns, háromhajós templom. Ez előtt játszódik le naponta a kora reggeli órákban Catania különös neve­zetessége: az utcai terménytőzsde, amely egy óráig tart és amelyen a földbirtokosok, kereskedők, exportőrök, spekulánsok és al­kuszok a legegyszerűbb formák között bo nyolltanak le milliós üzleteket is a legfon­tosabb terményekben (mandula, mogyoró, dió, pisztácia, stb.l. A nevezetesebb antik emlékek Cataniában: a római Odeum maradványai s mellette a görög szinház romjai, a római szinház kis negyediv-maradványa, az antik fürdő rom­jai; mindez a város központjába^, a Dóm közelében látható. A nagyszabású görög szinház 33 ülősorából ma már csak tizen­kettő van meg, ezek azonban még viselik egykori, márványlapjaikat, amelyek más an­Utközben egy ismeretlen suhanc sze­gődik nyomomba, mig aztán közvetlenül mellém ér: — Szabad egy pillanatra? — mondja feltűnően bizalmasan. — Parancsoljon, miben lehetek szol­gálatára? — Oh, kérem, kérem, — makogja, — nem is tudom, hogy mondjam meg . . . — Na. — Volna néhány szegem. Amolyan drótszeg. Igaz, már görbék s kicsit rozs­dások is, dehát tetszik tudni, a boltban még ilyet se lehet találni. Ha paran­csolná. — Én, szeget? Hát mit csináljak vele? — Pedig azt hittem, örvendeni fog neki. Egy utcában lakunk, teccik Uidni, csak éppen nem ismertük még eddig egymást személyesen. Már úgy értem, hogy szerkesztő ur nem ismert engem. Mert én ismerem. Szerkesztő ur irt ró­lam, amikor a törvényszéken elitéltek volt, még azóta ismerem. Hej, miket tud­tam volna én abban az ügyben „vallani“ még szerkesztő urnák . . . Éppen gon­dolkoztam a dolgon, hogy jobb volna magának vallani, mint a bíróságnak. Azért is nem vallottam be „nekik“ min­dent, mert azért is, amit bevallottam, megkaptam a három hónapot. Hát még ha mindent elmondtam volna. Isten őrizz, akkor talán még most is ott korhad­nék . . . Megjegyzem, nem volt rossz dolgom . , , — De, kérem, — szakítom félbe, — mit óhajt, mert sietős a dolgom. — Ezeket a szegeket szeretném „el­sütni“ szerkesztő urnák — emel ki a zse­béből egy félmarék rozsdás, görbe drót­szeget. — Tessék elhinni, hasznát veszi. — Mennyire volna szüksége, mert szí­vesen kölcsönadok néhány fillért, de hagyjon a szegeivel. Hova tegyem? — Jó, hát akkor adjon, amennyit akar. —- Ötven fillér elég lesz? — Nem, — azt mondja, — annyi sem­miesetre sem elég. Bár egy pengő. — Az sok lesz. Úgyse adja meg soha. — Hát az biztos, — mondja. — Az egészen biztos, hogy soha, de soha nem fogom megadni. De egyszer elmondom szerkesztő urnák az életem regényét s tik színházakból teljesen hiányzanak. A ro­mok nagyságából könnyűszerrel következ­tethetünk arra, milyen hatalmasak voltak valaha ezek az építmények a maguk teljes épségében, ami az egykori ősi Cataniának nagyságát és fontosságát is bizonyíthatja. A városnak egyik legfőbb büszkesége a Via Stesicoro Etnea, közepéről nyiló óriási nyilvános park, a Villa Bellini. Ez a lépcső­zetes teraszokra épített páratlan gazdag­ságú liget válogatott Ízléssel van rendezve és beültetve. Amit a szicíliai éghajlatnak gazdagsága és büszkesége adni tud az anya­földből: az fában, dísznövényben, virágban és kertészeti remekművekben mind egy ra­káson, zsúfolásig megtalálható ebben az elbájolóan kedves kertben, a pálmáktól a büszke orchideákig. Kevés olasz városnak var. még olyan gazdag nyilvános kertje, mint Cataniának, ami nagy-nagy szó abban az országban, ahol nemes versengés folyik a városok között ezen a téren. Meg kell még emlékezni Catania egy. ér­dekes ritkaságáról is, amely föieg azért ér­dekelhet bennünket, mert — magyar. Az egyik nagyszállónak, a Hotel del Európának harminc év óta tulajdonosa egy Szarvasról odaszármazott derék magyar ember: Szamkó Sándor, aki ma is nagy büszkeséggel hirdeti magyarságát s minden hozzá ellátogató hon­fitársát testvéri szeretettel és magyar ven­dégbarátsággal fogad. Ami ugyancsak meg- izesiti és felejthetetlenné varázsolja a ca- taniai tartózkodást, messze lenn délen, Afrika tőszomszédságában.. , abból aztán lehet ám írni. Ajajaj, mi­csoda egy élet, micsoda . . . — Fogja a pengő s hagyjon békén, ha még találkoznánk valaha — mondtam neki — s elrohantam tőle. *■ Igen, mert útközben annyi, de annyi emberrel, ismerőssel és ismeretlennel ta­lálkozol, akik mind, de mind el akarják mesélni neked életük regényét . . . So­kan csak egyetlen élményüket — a nagy élményüket — mondják el, de mindjárt hozzá is teszik, hogy ez még semmi, majd ha egyszer több időd lesz számukra, el­mondanak egy másikat, elmondják az egész életüket, ird meg, mert az 5 éle­tük kész regény. Hej, ha ők írni tudná­nak, abból a regényből, ha megírnák, akár emeletes házat, vagy földbirtokot lehetne venni . . . De ők nem írják meg. írd meg te. Még részesedést sem kíván­nak a hatalmas tisztelet díjból. Csupán egyet kívánnak tőled, hallgasd végig őket. Hallgasd végig életük regényét igy, útközben, hiszen elkísérnek, vagy adj alkalmat egy esti találkára, boros asztal­nál, vagy a Mátyás király-téren egy pá­don, mert most úgy is nyár van s olyan szépek a júliusi éjszakák, hogy bűn át­aludni őket . . . — Bizony, abból lehetne ám igazi re­gényt Írni, — mondják. Be jó, hogy nem tudnak ők is írni, mert akkor vájjon kinek is imának, akiknek az írás a kenyerük és a mes­terségük. De azért hallgasd meg őket te is, barátom, hallgasd meg te is, akinek az ifrás a mesterséged és a kenyered. Jusson eszedbe, hogy kicsit betegek ők s neked, ha írónak érzed magad, kicsit orvosnak is kell lenned. Gyógyítanod kell hallgatásoddal, mert ez sokszor töb­bet jelent, mint maga az írás. * Eszembejut, hogy a minap bennjárt a szerkesztőségben egy fiatalember. Kissé zavartan állított be s megállott íróaszta­lom előtt. Szó nélkül állott s pillanatokig észre se vettem, csak amikor feltekintet­tem az egyik újságról, amelyet éppen böngésztem. 1943. J U C I JÜ S 24 — Verseket hoztam, ha szabadna . i , — Miért ne szabadna? Foglaljon he­lyet. Üljön le. — Kérem, engem várnak. Majd vissza jövök. Vár a „kis nőm“. Itt hagyom., majd benézek holnap, vagy holnapután, ha nem zavarnám. Szeretném írásban a bírálatot, hogy összevethessem a töb­biekkel . , . —> Milyen többiekkel? — Már vagy hárman megbírálták, úgy értem. Itt van a véleményük, ha paran­csolja. — Nem, nem kérem. Nem akarom be­folyásolni magam a bírálatban. Majd meg lesz, ha akarja, meg lesz írásban is. — Tehát maradjunk abban, hogy hol­napután felkeresem ugyanebben az idő­ben, ha megfelel ez az idő. — Az idővel nincs baj, — mondom, — majd éjjel elolvasom.------Na, akkor előre Is köszönet, mert mondom, hogy sietek. Várnak — mondja újból, még sejtelmesebben. Harmadnap újból jelentkezett a meg­beszélt időben. Verseit csakugyan átol­vastam. Sőt áttanulmányoztam, mert soha ilyen rossz verseket nem olvastam. De hogyan mondjam meg ennek a fiatal költőnek? Hogyan mondjam meg neki szóban, mert leírni már igazán nem Ír­tam le a véleményemet. — ügy is tudom, mi a véleménye — mondta a fiatal költő. — Az, hogy kezdő vagyok s a verseim csapnivalóan rosszak. Az előbbi bírálók is azt mondták. De tessék elhinni, egyáltalán nem érdekel senki véleménye. Csupán az „övé“. . . De már rohanok is, mert vár. Tessék el­hinni, a más véleménye nem is érdekel. Csupán arra kérem, hogy „neki“ meg ne mondja soha, ha valaha véletlenül talál­koznának. Mert ki tudja, az élet utjai, ugyebár, amint mondják, kifürkészhetet- lenek. Nem szeretném, ha csalódnék ben­nem. Tessék elhinni, neki Is fájna, nem­csak nekem . . , Kezet fongtunkl mint akik megértették egymást s aztán elment. Az ablakon ke­resztül utánanéztem. Egy lány vár oko­zott rá az ablak alatt. Kihallgattam be­szélgetésüket: — Na, mit mondtak? — kérdezte ■ lány lelkendezve. — Nagyon tetszettek a verseim, — ha­zudta szemtelenül, — alig akarták visz- szaadni. Mindenképen ki akarták adni, kötetben. — Na látod, én mindig mondtam, hogy milyen gyönyörűek a verseid, de te in­kább másnak hiszel, te, te, te ... — mondta neki mosolyogva, boldogan, mi­közben hirtelen meg is csókolta a fiú arcát. Mind a két felől. Aztán karonfogták egymást és mentek, mint valami cinkostársak. Mintha valami nagy titkot vittek volna szivükben, amelyről valóban csak ők tudtak ket­BIRÖ JANOS Ö síi ©rí le lel ©lset fatólfailt K£éz«Ií vásárhelyen Sepsiszentgyörgy, julius 23. (MTI.) Kézr divásárhelyen csatornázási munkálatok során ősrégi emberi csontvázak kerültek felszínre. Az egyik csontváz mellett két agyagbögrét is találtak, amelyeket sikerült teljes épségben megmenteni. A kézzel gyúrt edények formája bizonyltja, hogy ősrégi leletről van szó. A régészek is egy ősrégi temetőt tételeznek fel a kérdéses helyen. Gyertyafénynél — Repriz a Nyári Színkörben — Aki jód és főként olcsón akar mulatni, az ne mulassza el megnézni a Nyári Szín­kör legújabb produkcióját, a „Gyertya­fénynél“ cimü zenés vígjátékot. A darab szerzője egy inastörténetet vitt színpadra felcserélt szerepekkel. A báróból inas lesz, az inasból báró, a szobalányból nagysága, a nagyságából szobalány néhány órára s mindehhez hozzájárul még a sikamlós mese, igazán nyárára való darab) ... A főszere­peket Jaczkó Cia, Andrási Mártón és FtHöp Sándor játszották, de szép szerephez , és játszási lehetőségekhez jutott Hatházy Er­zsébet, Túrós Margit és Borovszky Oszkár is. Valamennyien kitünően oldották meg feladatukat s a közönség valóban végigél­vezte a pergő előadást. A rendezést hibátlan kiállítással Ftllüp Sándor végezte, a zenekart pedig Srita Oszkár vezényelte. — A kolozsvári „Kolping“ Legény Egy­let folyó hó 25-én, vasárnap Bádog község­ben szórványnapot rendez. Indulás reggel 6 órakor a legényegylet helyiségéből, Braa- sei-u. 5. szám alól. PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ ........................ ............................... 111,1" |j^ Kellemes és kényelmes a nyaralás a tusnádi Ujságiróviliában A tizenkétszobás Ujságiró- villa Tusnádfürdő legmo­dernebbül berendezett, leg- szebbfekvésü nyaralója, a Csukás közvetlen közelében Egy és kétágyas szobák, panzióval, vagy panzió nélkül. Érdeklődni lehet a villa vezetőjénél: özw. Milinszky Andornénál, Tusnádfürdő, U|si|iróvllla. • • ÚTKÖZBEN

Next

/
Thumbnails
Contents