Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-23 / 164. szám

4

Eddig 2200 pengői a kolozsvári cserkész- és levente- ifjaknak a hársfavirágszedés

Beszélgetés egy fiatal kolozsvári uriasszonnyal, aki háromszor annyit fizetett munkásainak, mint a tavalyi gyűjtő

JSjBzsmOlrsM»

Kolozsvár, julius 22. Néhány nappal ezelőtt a Keleti Újság „Magyar arcvonal“ ci- mü rovatában szóvátettük, hogy a kolozsvári hársfák az idén is sokat szenvedtek a virágszedők kíméletlenségétől. Mert tény az, hogy az elmúlt évben, amikor a város mérnöki hivatala egy kolozsvári gyógynövény nagykereskedőnek adott engedélyt a hársfavirágok szedésére, a fák nagyon megsínylették a virággyüjtök túlbuzgóságát. Ágastól tépték le a virágokat s nemcsak a legvégső, legvékonyabb ágakat nyesték le, hanem a jóval vastagabbakat is. Hogy a munka gyorsabban haladjon, kertészollóval estek neki a fáknak s tépték, nyesték szegény hársfákat. A sétatér környékén több fa megsinylette ezt a módszert. A Fürdő-utcában egy szép fa az Idénre kiszáradt, ki is vágták. A mellette álló másik hársfa sem lesz hosszuéletU a jelek szerint... Ilon- gálások az idén is történtek és éppen ez a körülmény indította a „Magyar arcvonal“ rovatvezetőjét, hogy a kérdést szóvátegye. A cikk megírásakor nem kutattuk, hogy ki kapott az idén gyűjtésre engedélyt. A bárs- favirágszedés kérdésében ugyan igen fontos tényező az, hogy a fákat kíméletese^ fosszák meg értékes vlrágterhüktöl, de a kérdésnek más vonatkozásai is vannak s ezért elhatároztuk, hogy a háborús időkben rendkívül értékes és keresett gyógynövénygyüjtésnck ezt a területét közelebbről is megvizsgáljuk. Annál is inkább, mert kiderült, hogy a városi mérnöki hivatal ebben az évben nem a tavalyi lelkiismeretlen szedőnek adott engedélyt, hanem egy kolozsvári iirlasszony- nak.

Felkerestük az uj gyűjtőt. Fiatal, rokonszenves uriasszony, az egyik kolozsvári egyetemi tanár felesége. Megkért, ne közöljük a nevét, mert dolgozó, kereső nőnek tartja magát és a nyilvánosság helyett sokkal fontosabbnak tartja, hogy munkáját becsülettel és tisztességgel elvégezze.

Tiz hold föld Kiskályánhan

A beszélgetés elején természetszerűleg szóba került a fák rongálásának kérdése is. Itt most csak annyit jegyzőnk meg. hogy a fiatal uriasszony nagy keserűséggel olvasta a Keleti Újságban megjelent sorokat, de azonnal kijelentette, hogy a szővátett rongálásokat nem az ő emberei követték el. Erre később még visszatérünk. Addig is tekintsünk be a hársfavirágszedés rejtelmeibe. Igen érdekes vonatkozások derülnek ki a beszélgetés során.

Mindenekelőtt hozzátartozik a kérdéshez, hogy a gyógynövénybeváltásra berendezkedett fiatal uriasszony szülei és ősei alföldi földbirtokosok. Szereti és becsüli a földet s annak teremtményeit. Egy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a hazai gyógynövényekkel. Klskályán községben 10 hold földet bérelt s azon a tavaly fehérmustárt és citromfüvet termesztett. Az idén már tizfajta gyógynövény termesztésére rendezkedett be. Az volt az elgondolása, hogy csak olyan növényekkel kísérletezik, amelyekből eddig behozatalra szorultunk s amelyeknek pótlása nemcsak üzlet, hanem nemzeti érdek Is. Ezért elsősorban ánizs, édeskömény, konyhakömény és mák virít az idén a klsKályáni tiz holdas gyógynövénytelepen. (Pirulva vallja be, hogy egy kis krumplit is ültetett, házi használatra.)

A következők még érdekesebbé teszik a gyógynövénygyüjtés kérdését s igen rokonszenvessé a fiatal professzorné szerepét és felfogását.

tlzlet, amelyen eddig a leventék és cserkészek kerestek

A hársfavirágra a leventemozgalom révén figyelt fel. Egy értekez'eten szóba került, hogy a szegényebb levente és cserkeszlfja- kat nyáron keresethez juttassák. Elhatározta, hogy belekapcsolódik a nemţscelu kezdeményezésbe s a városi mérnöki hivataltól engedélyt kapott arra, hogy a sétatér környékén és a Farkas-utcában, valamint a Magyar-utcában leszedhesse a hársfavirágokat. A kolozsvári 81. sz. cserkészcsapattól 17 fiatal gyermeket kapott, a leventék 35—40 fiút küldtek. Ezenkívül a tizedesek is ajánlottak néhány szegény gyermeket és a menekü'tektöl is jelentkezett néhány fiúcska. Lássuk, mit jelentett ezeknek a fiataloknak a hársfavirág.

Megtudjuk, mégpedig egy pontosan vezetett jegyzöfüzetböl, hogy n virágszedésre jelentkezett fiuk szorgalmuk és ügyességük szerint hetenként 30—50—80 pengőt kereslek. Leszedett nyers virág minden kilogram- jáért ugyanis 90 fillér járt nekik. A tavalyi iyüjt; ?sak 35 fillért dzetet*. Ha looat figyelembe vesszük, hogy 4—4.5 kg. nyers virágból lesz 1 kg. száraz áru, azaz „hársfavirágtea“ és hogy a szárított árut a nagy- kereskedő 4.80—5 pengős áron váltja he: haszon nem sok marad, hiszen a létrák, zsákok, száritó ponyvák beszerzése is tetemes költséget jelent és a szárításhoz szükséges helyiségek bére is jelentékeny tétel a kiadások között.

Roham a

‘— Azokban az utcákban, ahová engedélyt kaptam a virágszedésre, — hangzik a tájékoztatás, — magánosok tőlem kértek hozzájárulást ahhoz, hogy ők is elláthassák magukat hársfavirággal. A Fürdö-utcébsn például 10—15 esetben adtam igy engedélyt. A Fürdő-utca és Tompa Mihály-utca sarkán álló nagy bérház lakói közül is két hölgynek engedtem meg, hogy virágot szedjenek. A cselédlány felmászott a fára és az a bizonyos karvastagságu ág alatta tört le. A városi sporttelepen dolgozó kőművesek kora reggel nekiestek a közelben levő fáknak és ágastól tördelték le a virágokat. Azt mondták az én odaérkező gyűjtőimnek, hogy a virágot „majd otthon szedik le az ágról". A strandfürdő előtt oly jellegzetes arcéíü hölgy arra akarta rávenni az egyik fiúcskát, hogy törjenek le neki egy szép virágos ágat. A hölgyet magam küldtem el, de az valamivé1! távolabb mégis rávett egy másik fiúcskát, hogy egy pengő jutalomért ágat törjön. Amikor az esetet jelentették, a bűnöst azonnal menesztettem. A Farkas-utcáA gyűjtést egyébként épp egy hónappal ezelőtt, Űrnapja táján kezdték meg s azóta csak a szedésnél foglalkoztatott fiuknak 2200 pengőt fizetett ki a fiatal uriasszony. Sok cserkész és leventeifju Így kereste ki a nyári táborozás költségeit.

A hársfavirág tehát még az ifjúság nemzeti nevelésének ügyét is szolgálta.

Igaz, hogy — amint a fiatal professzorné megjegyzi — a konkurrencia oldaláról többször figyelmeztették, hogy vigyázzon, ne hazárdirozzon, mert nagyon rá fog fizetni erre a kényes üzletre. A kérdésnek ez a része nem aggasztja. Nem vagyont akar keresni, hanem dolgozni és a lehetőségek szerint munkát és kereseteit juttatni az arra rászorult cserkészeknek és leventéknek.

Ilyen szellem és felfogás mellett valóban érthetetlennek látszik, hogy a virágszedés során jó néhány fát alaposan megrongáltak. Adjuk át a szót a fiatal uriasszonynak:

fák ellen

ban városi altisztek is szedtek virágot,, valamint a lÜÁtyás király Diákház 6s az állami gimnázium emberei. Ott is törtek le ágakat. Bizonyos, hogy a nekem engedélyezett utcákban végeredményben én vagyok felelős a fákért, mégis nyugodt lelkiismereti el mondhatom, a legmesszebbmenő gondossággal jártam el s az *n gyűjtőim vigyáztak Is a fák épségére. De a masok kíméletlenségéért most nekem kellett a nyilvános dorgatóriumot elviselnem.

*

Közben heves szélroham kerekedik. Meg- cibálja a napra kitett hatalmas szárító ponyvákat és felforgatja a rengeteg hársfavirágot. Intézkedni kell, hogy az értékes virágokat most a szél ereje ne forgassa bele a porba. i

Ezzel végeszakad a tanulságos beszélgetésnek és a fiatal uriasszony elbúcsúzik áz újságírótól.

~ ÍZ1943. J U C 1 D S 23

Ipartestüleftek a zugforgalom ellen

A háborús gazdasági élet szövevénye»* sége és a különböző gazdasági ágazatok együttműködése csak akkor vezethet sikerre, ha az állam beavatkozása mindenkor számot vet a gyakorlati élet tapasztalatai alapján kialakult gazdasági szervezetekkel. Amikor az állam a termelés irányításába beavatkozik, akkor ezt csupán abból a célból teszi, hogy megmutassa azokat az Irányokat, amelyekre törekvéssel a termelés és a termelői munka a legmesszebbmenőt n a közérdek szolgálatába áll.

A gazdasági élet irányításánál Is elég csupán a keretet megadni, mert azt tartalommal a gyakorlat fogja megtölteni. A közellátás uj rendje a különböző termelői ágazatokban a gazdasági függetlenség megvalósítására törekszik. Az elmúlt években sok szó esett arról, hogy az állam éppen a közellátás terén megköti nemcsak a fogyasztót, de a termelőt is. A közelmúltban életbelépett uj terménybeszolgáltatás már bebizonyította, hogy nem akarja béklyóba verni a mezőgazdát, nem avatkozik bele a termelésbe s nem áll elő olyan követelményekkel, amelyek megbontanák a mezőgazdasági termelés eddigi rendjét. A gazdára bízza a termelést s a gazdára bízza mindazon termékek értékesítését, amelyek nem esnek beszolgáltatás alá. De a gazdára bízza a beszolgáltatás lebonyolításának ellenőrzését és végrehajtását Is. Ezt célozzák a községi és vármegyei közellátási bizottságok, amelyeknek feladata az, hogy az esetlegesen felmerülő vitás kérdéseket saját hatáskörükben rendezzék.

A mezőgazdasági termelés autonómiájának megőrzése és további fenntartása után, most a kézműipar terén is sor kerül bizonyos kérdések rendezésére. A közellátás- tigyi miniszter nemrégiben leiratot intézett az, ipartestületek elnökeihez, amelyben megállapítja, hogy egyes Iparosok nem tartják be lelkiismeretesen a közellátási rendelkezéseket s ezzel meg nem engedett előnyökre tesznek szert Iparostársaikkal szemben.

A zugforgalom cselszövényei lehetetlenné teszik azt, hogy a hatóságok minden egyes Iparost állandó ellenőrzés alatt tartsanak. Éppen ezért szükségesnek látszott, hogy az egyes ipartestületek hatékonyabban éljenek mindazon jogaikkal, amelyeket számukra a törvény biztosit. Az ipartestületekről széló törvény felhatalmazza az egyes Ipartestületeket arra, hogy külön szervük, az úgynevezett ipartestületi szék utján eljárjanak azokkal a tagjaikkal szemben, akik között az üzleti verseny tisztességét érintő szokás alakul ld. Az ipartestttletek egyik legfontosabb feladata az, hogy tagjaik gazdaság* érdekelt felkarolhassák és hatékonyan szolgálják. E célkitűzésből önként következik, hogy az ipartestületnek elsőrendű kötelessége fellépni mindazokkal szemben, akik e célok elérésében gátolják s a fennálló gazdasági rendet megzavarják.

Amikor a miniszter ezzel az Intézkedéssel harcba szólította az ország valamennyi ipartestületét, segítőtársul hívta maga mellé az iparosokat, hogy támogassák őt a zugforgalom elleni harcban. Az ipartestületi szék hatékony segítség a hatóságok számára, mert jogában áll, sőt kötelessége magukról megfeledkezett tagjait eljárásuk helytelenségére felhívni, ha pedig a megta- tésnek, vagy megfeddésnek nincsen hatása, úgy a tagokat az illetékes hatóságnál, vagy bíróságnál feljelenteni.

A hazafias érzésű magyar iparos társadalom kétségkívül örömmel fogadja a közel- ló tás ügyi miniszter leiratát, amely minden rendőri, vagy hatósági eljárástól függetlenül a becsületes Iparosok összességére bízna a közellátás ellen vétő Iparosok vagy kontárok felkutatását, káros működésűk megszüntetését.

Gyujtóléggömböket találtak Románia különböző vidékein

Bukarest, julius 22. (Búd. Tud.) A Temesváron megjelenő „Déli Hírlap“ foglalkozik a légvédelmi hatóságok közleményével, amely szerint Románia különböző részein gyujtó- anyagol tartalmazó kaucsukléggömböket tarlóitok. Ezek a léggömbök könnyen okoznak tüzet és a mezőn a gabonaterményt veszélyeztetik. A lakossághoz felhívást Intéz, amely szerint mindenkinek kötelessége mihelyt ilyen gyujtóléggömböt talál, azonnal a hatóságokat értesíteni.

— Felhívás kolozsvári lövészekhez. A

Wesselényi Lövész Egyesület kötelékébe tartozó kötelezett lövészek figyelmét felhív vom, hogy nyári szabadságuk leteltével a

IV. század lövésnél f. hó 25-én, vasárnap tartandó lőgyakorlaton reggel 8 órakor pontosan jelenjenek meg a Honvéd-u. 18. Sára alatt. Törzsszázadparansnok.

Fürdőlevél a — határszélről.

Segitséqet kér a hírneves Kolozs gyógyfürdő

Kolozs, julius 22. A bécsi döntés folytán határvárossá lett Kolozsvár helyzetéről a napisajtóban minden vonatkozásban sok közlemény jelent meg, de — ellentétben a szomszéd sajtójának hangjával — minden cikk tárgyilagos volt és csak a bizonyítható tények közlésére szorítkozott. A napisajtó, még a kolozsvári is, alig foglalkozott azonban a Kolozsvártól pontosan harminc kilométerre fekvő Kolozs nagyközség helyzetével. Kolozs, amelyet a bécsi döntés kettémetszett, minden más vonatkozástól eltekintve, a közeli Kolozsvárt már csak azért is érdekli, mert itt van az qrszág egyik leghíresebb gyógyfürdője. Erős, természetes sósfürdőjét évtizedek óta keresik fel az ország minden részéből.

Nem érdektelen tehát, hogy ennek a hires gyógyfürdőnek helyzetével érs sorsával foglalkozzunk. Azzal a fürdővel,

Román po itika

A bukaresti lapok mostanában sokat cikkeznek az általuk már megszokott hangnemben a felszabadult területeken élő román parasztok „súlyos helyzetéről“ s az igazságtalan megkülönböztetésekről. Ezekből természetesen egy szó sem igaz, amint erről bárki meg is győződhetik. Tény ellenben az, hogy Kolozson például 2100 lakosnak van „kettősbirtokos“ igazolványa, ami azt jelenti, hogy naponta csaknem kétezer ember megy át mezei munkára a határon túlra s már a kora esti órákban haza kell indulniok.

Már ebből is következtetni lehet az 1918-ig rendezett tanácsú város majd nagyközséggé alakult Kolozs anyagi helyzetére. Szorgalmas, munkás nép lakik itt, a valamikor jómódú magyar község azonban elszegényedett.

A hires kolozsi gyógyfürdő a község tulajdona, de a megszállók elvették s a felszabadulás után mint romhalmazt kapták vissza. A bérlőtársaságtól csak az idei évadban tudta a község a fürdőt visszaszerezni.

Magyar áldozatkészségre és munkára vall, hogy a hires gyógyfürdőt nagy befektetésekkel rövid idő alatt rendbehozták, eltüntették a balkáni világ maradványait és újabb befektetésekre hajlandók, ha kell, önerejükből is. Számítanak at állam segítségére is, ami bizonyára nem is marad el. Kolozs gyógyfürdő kibővítése korszerűsítése országos érdek, amit óriási látogatottsága is bizonyít. Sajnos, a gyógyfürdőt vonaton alig lehet megközelíteni, mert a vasútállomástól öt kilométert kell gyalogolnia a gyógyvizet felkereső közönségnek Az autóbuszjárat Ugyanis anyagaiáuje: következtében C'uk

amelynek egyes részei négyszáz méterre vannak a megvont határtól Kolozs, mint Győrjy István, a község kitűnő főjegyzője mondja, súlyos helyzetben van. Kolozs elvesztette környékét és ezzel együtt vásártartási lehetőségét is. Határából mintegy 7000 hold megszállott területen maradt s ezt különösen az elmúlt években csak kis részben lehetett megművelni. Legelőterüleiei szintén román részér ma* adtak s ennek

használatát az ottani hatóságok nem engedélyezik. A kolozsi gazdák kénytelenek voltak három szomszédos község határában bérelni legelőt. Romániában levő legelőik után egy fillér jövedelmet nem kapnak. Még annyit sem engedtek meg a túloldalról, hogy az említett területek jogos tulajdonosai a fütermelést lekaszálhassák.

100—150 embert tud oda és vissza szállítani.

A kedvezőtlen időjárás ellenére aţ elmúlt vasárnap vonattal, kerékpárral, társasgépkocsival és gyalog mintegy másfélezer ember érkezett Kolozsvárról és környékéről Kolozsra, de sok volt közöttük budapesti is. Az ut nehézségei és viszontagságai után megbékültek a sóstóban és mindenki elismeréssel nyilatkozott az ellátásról, amely szintén a község vezetőjének felügyelete alatt áll.

A község elöljárósága mindent megtett a közlekedési viszonyok megjavítása érdekében, hogy Kolozst kozetsbb hozza elsősorban Kolozsvárhoz. A V. A. V. hatalmas autóbuszai alkalmilag enyhítenek valamit a helyzeten, de ez csak átmeneti és részleges megoldás.óriási fellendülést jelentene erre a lesújtott határszéli községre, ha az illetékesek a közlekedési állapotokon sürgősen segítenének. Így megszűnnének azok a botrányok, amelyek a jegyek kiadásánál és a felszállásnál napirenden vannak, amikor sokszor a csendőrségnek kell közbelépnie.

Elismerten kiváló gyógyfürdőről és nehéz helyzetben levő magyar községről van szó.

Nem éppen vidám fürdőlevelemet bátor vagyok az illetékesek figyelmébe ajánlani.

TÖTH SÁNDOR