Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-18 / 160. szám

* • ti Z x QQ Y fi r * <•- ,. *

J - * u 4j j.■ .. 0.. a rv k

j, * ~ - v - - őhHz kő r,y vt

Vasárnap

1943. 1 uliu a 18

í -watmsí Br"f“»2A?35S!;'

** * +** \ ÍV

Ära 20 fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖR A 3.20, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTAT AKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 160. SZÁM

KIADJA A LA P KIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. -- POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

SÚLYOS HARC TOMBOL A KATÁN IÁI SÍKSÁG BEJÁRATÁNÁL

A* angolszász haderők nem ludfak újabb eredményt kicsikarni

Roosevelt és Churchill röpiraiokka! „bombázza" az olasz városokat

Rommel mozgó hadserege készen áll az invázió elhárítására

Sztálin az oreli frontra utazott

Papén nagykövet hosszasan tárgyalt a török killilgyminiszterrel

SZICÍLIÁBAN továbbra is nagy erővel támadnak ée mindenáron eredményeket akarnak kicsikarni. A tengelyhatalmak csapatai óráról-órára erősödő ellenállás, fejtenek ki velük szemben és Így azok az elkeseredett harcok, amelyek főleg Katania előtt és a déli partvidéken Agrigento körzetében voltak, semmi sikert sem hoztak, ellenben súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Altalábanvéve megállapítható, hogy az utolsó 48 órában meglassult az ellenséges támadás üteme. Az angolszászok a kevésbé változatos partvidéken áthalolva, a szicíliai hegyvidékhez jutottak el és itt a mélységben tagozott védelmi rendszer szilárd ellenállási lehetőséget nyújt a tengelyeröknek a terep- viszonyok megfelelő kihasználására. A támadók helyzete abban a mértékben válik veszélyesebbé, ahogyan beljebb és beljebb haladnak.

Az angolszászoknak az volt a tervük, hogy a védelemre rendelt erőket széthúzzák és egymástól minél távolabbesö területre csalogatják. Ez a szándékuk sem sikerült és igy km nap óta jelentős területnyereséget sehol sem tudtak elérni. Ellenséges részről folytatják a csapatok és hadianyagok szállítását. Az angolszász hadvezetöséget kezdi nyugtalanítani az, hogy nem tudja, mikor és hol kell számolnia a tengely nagyarányú ellentámadásával, ugyanakkor azonban vállalnia kell a hadi- és kereskedelmi hajóhadában elszenvedett és egyre nagyobbméretü veszteségeket, amivel mindennap nehezebbé válik a partraszállitott csapatok utánpótlása és újabb emberanyag partraszállitása.

Az angolszász veszteség nagyságát jól jellemzi a Nemzetközi Tájékoztató Irodának az a közlése, hogy az angol—amerikai csapatok csupán ejtőernyősökben mintegy 8000 embert vesztettek. Ezeket a tengely csapat ekés a lakosok jóformán a támadás első 24 érájában semmisítették meg.

Berlinben a szicíliai harcokkal kapcsolatban megállapítják, hogy az angolszász had- vezetőség ebben a pillanatban csapatainak átcsoportosításával foglalkozik. Már az a tény világosan mutatja, hogy az események nem alakultak az ellenség tervei szerint, a veszteségek rendkívül súlyosak és az eredeti szándékok átalakítására volt szükség. Egy Zürichi jelentés úgy tudja, hogy Szicíliában azon a vonalon kívül, amelyet jelenleg a tengelycsapatok tartanak, még két hatalmas erödvonal húzódik végig, két folyó mentén.

Angol és amerikai részről mindent megkísérelnek Olaszország meggyengítésére. A Ştefani Iroda jelenti, hogy Churchill és Roosevelt üzenetet intéztek az olasz néphez s arra szólították fel, hogy lázadjon fel törvényes kormánya ellen és igy vesse bele magát anarchiába.

Az olasz nép — hangsúlyozza a Ştefani Iroda — ebben a pillanatban nem hallja az

ellenség üzeneteit, csak azt tudja, hogy ellenség nyomult be nemzeti területére. Az angolok és északamerikaiak hiába keresnek Darlanokat Olaszországban. Ilyenek nincsenek. Az olasz nép tudja, hogy olyan helyzetben van, amelyben a becsületérzésnek és a nemzeti érdeknek csak egyetlen célja van: ellenállás a végsőkig. Ha Anglia és az Egyesült Államok leakarják verni Olaszországot, akkor úgy kell leverniük, véráldozattal, mert az olaszoknak fegyver van a kezükben. Az olaszok azonban bizonyosak abban, hogy katonáinak hősiessége szövetségeseivel együtt meg fogja védeni a hazát a szolgaság ellen.

Pavolini, a „Messagero“ cimü lapban képet fest arról, hogy mi történnék, ha sikerülnének az ellenség szándékai és Olaszországot levernék. Először is támaszpontnak építenék ki Európa többi országai ellen. Újabb pusztulás várna tehát Itáliára, miután a háború végigszántott rajta s azonkívül minden rendelkezésére álló erejét is igénybe vennék és azt is beledobnák a további harcba. Olaszország egyszerű földrajzi fogalommá süllyedne le és a megszállásj valamint a katonai kiszipolyozás után szolgai sors várna reá.

A többi olasz lap is teljesen hasonló hangnemben ir. Két körülményt hangoztatnak újból és újból. A szicíliai hadműveletekben az angolszászok Európa elleni főtámadását látják. Ebből következik, hogy Európának nincs veszteni való ideje és minden rendelkezésére álló erőt ide kell összpontosítania. Megállapítják az olasz lapok, hogy a németek tisztában vannak az olasz részről hozott áldozatokkal és azzal is, hogy Szicíliában saját hazájuk küszöbét védik. Gayda a „Giornale dTt,a]ia“-ban ismét a szicíliai küzdelem európai és világjelentőségét hangsúlyozza. Olaszország ebbe a harcba, te'jes erejét, minden rendelkezésre álló eszközét beleveti s bizik szövetségeseinek megfelelő és gyors segítségében.

Ezzel kapcsolatban a ,.Pester Lloyd" római tudósítója a következőket Írja: Németország a szicíliai harcokra való tekintettel nem volt ugyan kénytelen egyetlen katonát és egyetlen repülőgépet sem elvonni a szovjet arcvonalról, mégis elegendő mozgó erő fölött rendelkezik arra, hogy azt, ahol szükséges, fölhasználja. Németországban nemrégiben Rommel vezértábomagy parancsnoksága alatt különleges mozgó hadsereg alakult, azzal a céllal, hogy minden betörési kísérlettel szemheszálljon és most elképzelhető, hogy ez a haderő, vagy legalább egyes részei Szicíliában kerül bevetésre.

A szovjet sajtó még mindig csak néhány soros rövid hirekben foglalkozik a szicíliai harcokkal és amint a Ştefani Iroda Lisszabonon át jelenti, ez a körülmény meglehetősen nyugtalanítja az angolszászokat. A szovjet egészen közömbös maradt azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyeket nyomban a partraszállás után angolszász politi- ások, katonák és félhivatalos ügynökségek :í‘3k, azt hangoztatva, hogy a sziciliai vállalkozás a második arcvonal megteremtését jelenti. Ezzel szemben a szovjet lapok állandóan azt Írják, hogy nem közvetlen támadó műveletről, hanem csak elterelő támadásról van még mindig szó.

*

A BOLSEVISTA HÍRVERÉS nagy győzelmek hirét röpítette világgá. Azt állítja, hogy Orel és Suchinicsi között a szovjet csapatoknak sikerült volna a német állásokat áttömiök és bizonyos mélységben benyomulnak a német védelmi vonalba. Ezeket a híreket a német fővárosban a leghatározottabban cáfolják és megállapítják, hogy a német kötelékek a bolsevista támadókat kemény harcban szétverték s újabb 251 páncélosukat pusztították el.

Az kétségtelen, — mondják Berlinben —, hogy a Szovjet állandóan óriási mennyiségű hadianyagot vet be a küzdelembe, minden próbálkozását meghiúsítják azonban a nagyszerű német fegyverek. A bolsevisták hiába próbálkoznak újabb és újabb mintájú harckocsikkal és páncélosokkal. A „T. 3Y‘ mintájú szovjet páncélosokat például legutóbb átépítették, öntöttvas kupolával látták el és védöpáncélzatukat is jelentősen megerősítették, mindez azonban nem akadályozta meg a német fegyvereket abban, hogy 11 nap alatt ne pusztítsák el az ellenség 51)00 páncélosát. Egyetlen német Tigris harckocsicsoport egyetlen óra alatt }.9 szovjet harckocsit lőtt ki s egy páncéltörő osztag rohamlövészekkel szorosan együttműködve egy délelőtt folyamán 62 szovjet páncélost semmisített meg.

Bjelgorodtól északkeletre megsemmisítették a bekerített bolsevista eröcsoportot s összeköttetést létesítettek két előretolt hídfőállás között. Itt nagyobb erdős területet tisztítottak meg s több helységet és egy fontos magaslati vonulatot foglaltak el.

A bolsevisták a jelek szerint az arcvonal többi részén is támadó vállalkozásokra készülnék. Északon Schlüssleburgtól délre erős tüzérségi előkészítés után kísérelték meg a szovjet csapatok az előretörést. Támadásuk kemény ellenállásra talált és azt részben ellentámadással a német csapatok visszaverték, sok foglyot ejtettek és nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. A kubáni hidfö keleti vonala ellen is támadott a Szovjet s a Miusz folyó mentén több helyi támadás volt.

Egyes hírek- szerint Sztálin, mint a szovjet haderő főparancsnoka, az oreli arcvonalra érkezett.

*

NAGY A NYUGTALANSAG a londoni emigráns kormányokban. Ismeretes, hogy a

jugoszláv menekült kormányt legutóbb átalakították, most pedig a „Messagero“ londoni hire szerint Péter volt jugoszláv király kíséretéből négy őrnagy mondott le. Valamennyi a titkos tanács tagja volt. Az ifjú király első szárnysegédévé egy Mackenzie nevű angol tisztet neveztek ki. Ennek, mint az angol kormány bizalmasának, az a feladata, hogy „gyámkodjék“ az ifjú király felett. A kinevezés természetesen mindenféle találgatásra ad alkalmat. Mindenesetre világosan igazolja azt a tényt, hogy ezek a kormányok bábok — amint nem is lehetnek mások — az angolszász diplomácia kezében.

Sikorszky esete mutatja, hogy milyen sors vár azokra, akik nem hajlandók erre a báb szerepre. Ugylátszik azonban, hogy sorsa mégsem volt eléggé elrettentő példa. A Transcontinent Press stockholmi jelentése szerint az uj lengyel kormány sem hajlandó minden további nélkül teljesíteni az angol követeléseket. Mikolájeik, a lengyel menekültek uj miniszterelnöke az angol újságírók előtt tett nyilatkozatában hangoztatta ugyan, hogy kormánya őszintén demokratikus, de ugyanazok az alapelvek vezetik, amelyeket Sikorszky tábornok február 24-én a lengyel nemzeti tanács előtt felállított. Ebben a nyilatkozatban pedig Sikorszky a keletlengyelországi területekre emelt szovjet igények ellen tiltakozott s végeredményben ez okozta a lengyel-szovjet szakítást Is.

A ,JDaily Sketch“ cjmü angol lap úgy tudja, hogy a szovjet kormány valósággal ultimativ követeléseket juttatott a lengyel emigránsok vezetőihez s közölte azokat a feltételeket, amelyek mellett hajlandó a diplomáciai viszony ujrafelvételére. A szovjet kormány által elismert moszkvai lengyel bizottság egyik tagja, dr. Drobne rövidesen Angliába érkezik a megbeszélések lefolytatására.

A világon szétszórt lengyel emigránsok körében nagyon megingott a bizalom Angliával szemben — jelentik Lisszabonból. Különösen a lengyel újságok betiltása okozott nagy elégedetlenséget. Ezt az Intézkedést a Szovjet Angliára gyakorolt befolyása megerősödésének tekintik.

Különösen nagy az elégedetlenség a lengyel katonaság körében. A Ştefani Iroda ankarai jelentése szerint az iráni szovjet hatóságok állandóan azt követelik a britektől, hogy távolítsák el Iránból a lengyel csapatokat. A kívánságnak az az oka, hogy a szovjet részről megszállt terület demarkációs vonalán a lengyel katonák több, egymást követő éjszaka tüzeltek a szovjet járőrökre.

Rendkívül érdekes az a Washingtonban közölt angol emlékirat is, amely a brit kormánynak De GaullevaJ szemben folytatott