Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-16 / 158. szám

ICjBusttUrsjta 4 •TRAPANI Szicíliának, a csodálatos szépségű, afri­kai jellegű nagy szigetnek egyik közepes, de nagy történelmi múltra visszatekintő városa Trapani. Kicsiny, hosszúkás, a végén egészen elkeskenyedő félszigeten épült, amely a sarlóhoz hasonlit. így is nevezték a várost egykor, az ókorban, amikor Drepana, Drepanon volt a neve. Patraszállás — 260 évvel Krisztus előtt Drepana volt a kikötője az ókori Erys nevű föniciai városerődnek, amelynek festői romjai ma is láthatók a várostól északkeletre fekvő Monte San Giuliano hegyen. Hamilkár, a nagy pun vezér itt szállott partra Krisztus előtt 260-ban, amikor Szicília ellen hadat vezetett és itt alapította meg azt a hatalmas tengeri erődöt, amely Karthágónak sokáig hajó­bázisul szolgált. Később a rómaiak kere­kedtek felül, megverték a karthágóiakat, akik kénytelenek voltak Szicília földjét elhagyni. Az ezután következő évszázadokban, főleg a középkorban Trapani virágzó vá­ros volt. V. Károly a tengeri kalózok el­len hadikikötőt állított jel itt és a várost különböző kiváltságokkal ruházta fel. Az olasz egység létrejöttekor is szerep jutott a városnak, azóta pedig ipari té­ren igyekezett kitűnni olasz város testvé­rei közül. Ezidőszerint nagyjelentőségű sótermelést és sókereskedelmet folytat, nagyszámú lakosa foglalkozik korall fel­dolgozással, halászattal, kámeák metszé­sével, achát, jáspis és „pietra dura“ fel­dolgozásával. A város szabályosan épült, nincsenek kanyargós, szűk, egészségtelen sikátorai, hegynek kapaszkodó, lépcsős utcái. Fej­lődő, korszerű város benyomását teszi, ami a buzavirágkék, selymesfényü ten­ger partján szemnek tetszetős, szívhez közel férkőző látvány. Templomcsodák Trapaniban A' pályaudvarról egyenes, tágas, hosszú sugárutakon jutunk be a város legbel­sőbb részeibe. Elérjük“ a szobrokkal bő­kezűen díszített városházát és tovább­sétálunk a főutcán, a Corso Vittorio Emanuele-n. Itt áll a város egyik leg- bájosabb temploma: a Chiesa Nationale. Átmeneti stilus szerint épült a késő re- naissanceból a barokkba. Belseje nagyon gazdag díszítésekben, szobrokban, már­ványban, faragásokban, bronz- és ezüst- díszekben. Közelében a székesegyház, a San Lo­renzo büszkélkedik. Hires kincse egy ol­tárkép, amely a Keresztrefeszitettet áb­rázolja Szűz Máriával és Jánossal. Van rák, vagyis a tonhalászok felszerelései: a magas parton egy-egy 30—40 méteres létra szögeit ki meredek szögben a ten­ger fölé s a létra végső fokán ott gubbaszt a tonhalász, aki a tonhalak viz- alatti vonulását lesi és jelzi lent vára­kozó társainak. A kikötőtől délre nyúlnak el tekinté­lyes területen a salinák, a sópároló tele­pek. Hatalmas sódombok hóhalmazra yemlékeztető emelkedései fehérlenek itt mindenfelé, árkok és töltések között. Sokszáz négyzetkilométer területen fo­lyik itt a sópárolás a tenger vizéből. A vizet csatornákon vezetik azokba a sza­bálytalan négyszögekbe, ahol aztán a viz visszamarad, a forró nap hevétől hama­rosan elpárolog és nyomában szép tiszta fehér sópor marad a tartályok fenekén. A sót azután összeseprik, halmokba I Kolozsvár, Julius 15. A tűzifa és szén for­galmának szabályozásáról szóló 58.000/1943. KKM. számú rendelet alapján a törvényha­tóság első tisztviselője elrendelheti, hogy a tüzelöanyagkereskedők a elmükre érkező tüzelőanyag mennyiség bizonyos százalékát kiskereskedők részére adják át. A rende­letben foglalt felhatalmazás alapján Ke- ledy Tibor dr. polgármester elrendelte, hogy a kolozsvári nagykereskedők a elmükre ér­kező tüzelőanyag 40 százalékát adják át a kiskereskedőknek. A polgármesteri Intézkedés ellenére a szegényebbsorsu és tüzelőanyaggal el nem látott lakosság ellátása továbbra is a leg­nagyobb nehézségbe ütközik, mert a ke­reskedők elmére érkező tüzelöanyagmennyi- ség egyrészt Igen csekély volt, másrészt a város területére beérkező tüzelöanyagmeny- nyiség nagyrészét Intézmények, üzemek, hatóságok, hivatalok, magánosok, stb. hoz­ták be s Így a 40 százalékot nem tudták átengedni. A városban észlelhető tüzelöanyagbeszer- zési nehézségekre való tekintettel Keledy dr. polgárin eater elrendelte, hogy Julius 15-től kezdödöleg a kolozsvári tüzelőanyag- nagykereskedők a elmükre érkező, vagy az ő közvetítésükkel bárki másnak behozott gyűjtik’, majd elszállítják oda, afiol szük­ség van reá. Évtizedék óta folyik ez a sólepárolás és ezzel az őst mesterséggel ezer és ezer parti lakos foglalkozik. Trapani közvetlen környéke éppen olyan bőségesen termő paradicsomi vi­dék, mint Szicília egyéb vidékei. Gazda­gon teremnek itt a narancs- és citrom- erdők, a mandarinültetvények, gazdag terméshozamot adnak az olajfák, az in­diai fügék, az agávék, a különféle kak­tuszok, a datolyapálmák, a banánok, a masztix-cserje, a szentjánoskenyérfa, a mandula, őszibarack, a manna-fa, a gya­pot, a cukornád s még egynéhány fa, a trópusi vagy féltrópusi növény vagy gyümölcs. A partok ezekkel a smaragdzöld gyü­mölcserdőkkel és a karcsú pálmákkal pa­zar képet nyújtanak, előttük a selymesen fénylő, gálickék tengerrel, amely a par­tok szélén hófehér habkoszoruval törik meg a szirtek vérvörös vagy fehér falain. PBCHY-HORVATH REZSŐ tüzelőanyagmennyiség 40 százalékát adják át a közellátási hivatal elosztója utján a kiskereskedőknek. A polgármester egyben utasítja mind­azokat a hivatalokat, hatóságokat, üzeme­ket, közülieteket, amelyek tüzelőanyagot hoznak Kolozsvár területére, hogy a keres­kedők közvetítésével részükre érkező tüze­lőanyag negyven százalékát adják át a köz­ellátási hivatal elosztójának. Tekintettel arra, hogy ya tüzelőanyag- szükséglet fedezésére megfelelő mennyi­ségű tűzifa nem áll rendelkezésre, a hiány pótlására szenet bocsátanak a kereskedők a közönség rendelkezésére. A tűzifa és szén igazságos elosztása ér­dekében a polgármester úgy rendelkezett, hogy a tüzifakereskedők a rendelkezésükre álló készletekhez képest a fogyasztóközön­séget úgy szolgálják ki, hogy a tüzelőanyag mennyiségének 75 százalékát tűzifában, 25 százalékát pedig szénben szolgáltassák ki. Ettől az elosztási rendelettől abban az esetben szabad eltérni, ha a kereskedőnek megfelelő mennyiségű szénkészlete nem volna. A rendelkezést minden fakereekedo köteles betartani mindaddig, amig a kész­letek változása folytán a polgármester más­képpen nem határoz. R nagykereskedői közvetítéssel Kolozsvárra érkező tüzifa-szállitmányok 40 százaléka a kiskereskedőket illeti R fogyasztóKözönséget 75 százalékban fával, 25 százalékban szénnel kell kiszolgálni Dyck remekműve. Másik nevezetes temploma a Savi' Agostino, a XIV. század elejéről. Egykor a templáriusok székháza volt. Csuesives kapuzata és toronyablaka figyelemre­méltó. A Santa Maria di Gesu templom csúcsíves és renaissance homlokzata ér­dekes bizonyítéka a különböző stílusok ízléses keverékének. Szobrai és mellék- oltárai remekek. Sötét, titokzatos utcák az egykori gettóban Érdekes séta végigjárni az egykori gettó sötét, titokzatos utcáit, amelyek közül legtöbb érdekességet kínál a Via della Giudecca. Itt magasodik fel a kö­zépkorbeli épségben fennmaradt nagy torony, a Spedadello. Komor, sötét épü­let, zordságot és hideget áraszt ódon, málladozó kőkockáiból. Mellette áll a mindenféle stílust magánviselő Palazzo Giudecca nevű hires kastély, a XV. szá­zadból. Régi templomokban, ósdi palotákban és vén patriciusházakban nagy bőség van Trapaniban. Egyik-másik ilyen régi épít­mény valóságos múzeumi remek, belse­jükben pedig egész gyűjteményt őriznek a remekművekből, csupa középkori szob­rot, festményt, faragást, bútordarabot és ékszert. Maga az egykori ős-Trapani; a 751 mé­ter magas Monte San Giulano egyetlen óriási muzeum. A hófehér mészkőhegyen fészkelő ókori romváros és erősség ren­geteg föniciai és római romot őriz. Egy­kori pogány templomok faragott kövei, ékes oszlopfői, szentélyei, villái, kutjai, görög emlékei nagyszerű kulturális érté­keket tárnak elénk. Órákig lehet jár­kálni az érdekes templom- és palotama­radványok között és elmélkedni a sem­mivé foszlott egykori dicsőség sorsa fe­lett, A tonhalászok őre Trapani tengerpartja szintén sok látni­valót kínál. A várostól északra vannak Asinelli-sziget közelében — a tonna­Rég nem látott ismerősömmel találko­zom útközben. Nekemjön s szorongatja a kezemet. Hirtelen nem is tudom fel­fogni, miért olyan nagy öröm részére a velem való találkozás: " — Gratulálok, szerkesztő ur, gratulá­lok ■— mondja lelkendezve s tovább szo­rongatja most már két kézzel a kezemet. —■1 Mihez gratulál? — Katona voltam s csak most hallot­tam, hogy fia született. A jó Isten tartsa meg. De azt tudja-e, hogy nálunk is van szaporulat a családban? Bizony van. — Hála Istennek. — Bizony hála.' — Fiú, leány?... — Ó, hagyja el, kérem, hagyja el, mondjam én el úgy, ahogyan megtud­tam, fiam van-e, vagy lányom? Beme­gyek a klinikára. Feleségem, Isten se­gedelmével túl volt már a szülésen. Ott feküdt szegény az ágyon, elcsigázva s mellette a gyermek, de úgy bepólyálva, hogy csak a fejét láthattam. — Mondja, szivem, fiu-e, vagy leány? — ez volt az első kérdésem, mire a feleségem azt mondja: — Én előreláthatólag csak tiz nap múl­va megyek ki, addig vigyázzon magára. Egyék, amit tud, de lehetőleg ne költe­kezzék, mert sokba kerül a szülés. Az élelmiszerjegyek ott vannak az éjjeli- szekrény fiókjában. Nekem hozza fel a kenyér- meg cukor jegyemet, mert itt is szükségem lesz rájuk. A többivel gazdái kodjék maga, úgy ahogyan tud... — De szivem, én arra vagyok kiváncsi, hogy fiunk van-e, vagy lányunk? Erre vagyok most roppant kiváncsi, ugye nem haragszik?... Feleségem csak nyugodtan folytatja: ■— A szomszédasszonynak kölcsön ad­tam'tegnap két tojást, azt kérje meg, mert abból is lesz egy reggeli. A tejet pedig, amikor felfőzi, tegye hideg helyre, ért másként megalszik... Most már én vágtam bele ismerősöm kissé hosszúra nyújtott elbeszélésébe, mert sietős volt az utam s mi tagadás, én is kiváncsi voltam, fia született-e, vagy leánya?. — Kérem, mindjárt megtudja, — mon­dotta nagy komolyan, — mert én se tud­tam meg egyszerre, amint már az eddi­giekből is kiderült. Nem szóltam tehát semmit, csak ott állottam a feleségem ágyánál s hol rá, hol pedig az ágya vé­génél levő kicsi ágyra sandítottam, amelyben a gyerek volt, amint mondom, nyakig istenesen bépólyálva. Az asszony se szólt semmit egy ideig, csak amikor látta, hogy már erősen türelmetlen va­gyok, — hiszen ő is tudta, mennyire sze­rettem volna, hogy fiú legyen, — akkor mondta nagyon, de nagyon csöndesen: — Ha nem haragszik, Ildikónak ke­reszteljük a kicsit. Jó?... *• Péterrel, vagy inkább Péterkével is régen találkoztam már s a véletlen ma vele is összehozott útközben. Péterke 14 éves. Harmadik gimnázista. Lehetetlenül szőke haját csak úgy fújta, csavarta a szél, de ő nem törődött az egész dolog­gal, hanem nyomban tudósított sorsáról: — Teccik tudni, én most üzletbe járok, amig tart a nagyvakáció. Itt legalább nem romlik a lábbelim s még egy kis keresethez is jutok. Jó lesz az majd ősz­szel a tankönyvekre, miegymásra. — Milyen üzletbe jársz. Péterke? — Női-fodrász üzletbe. Teccik tudni, csupa élvezet.., Csak úgy bodoritom egymásután az illatos szőke, meg barna női hajfürtöket. Cuki dolog ez. — Ne mondd! — Bizony az. A hölgyek még borra­valót is adnak. Nem vagyok olyan nagy. hogy el ne fogadhatnám tőlük, — mond- I ja hamisán rámpislogva — elvégre meg­dolgozom érette. Nincsen abban şemmi- I 1943. J V C 1 V S 16 féle szégyen. Nem Igaz? — néz újból rám fürkésző szemekkel. — Hát hogyan volna? — erősítem meg véleményét. — Az csak természetes. Szó­val szereted a fodrászságot, a hajfürtöket bodoritgatni? — mondom neki s közben kissé hátba is vágom a szokás kedvéért. — Akkor, ha végzet, bizonyára erre a pályára is mégy, ugye? — Één? Hogy is teccik ilyesmit gon­dolni rólam? Misszionáriusnak megyek. Misszionáriusnak! . . . * ’A Mátyás király-tér egyes üzleteinek kirakatában még mindig ott díszeleg az 1942/43. iskolai évben végzett ifjak dí­szes, baráti emléke. '.Állunk az egyik üz­let kirakata előtt feleségemmel s kicsi Ádám fiunkkal, aki egyelőre még gye­rekkocsiból szemléli láthatólag nagyon megelégedetten a külső világot. Állunk az üzlet kirakata előtt s nézzük az egyik iskola diákjainak érettségi csoportképét. Elolvasunk egy-két nevet is, aztán majd­nem egyszerre. Ádám fiunk nevét mond­juk ki. Hogyan fog festeni majd az ő neve, Biró Ádám neve egy ilyen tablón. És az időt is számbavesszük s abban ál­lapodunk meg, hogy bizony még messze van az, amikor egy ilyen „baráti emlék“- ről szembenéz velünk „Biró Ádám"... És amikor már el akarunk indulni a kép elől, egyszerre csak látom, hogy felesé­gem kissé megtántorodik. — Nézd, nézd, kinek a neve van a felső jobb sarokban . . . Olvasd ... — mond­ja remegve. Nézem s olvasom a nevet: Biró Ä d á m . . t Önkénytelenül is a gyerekkocsi fogan­tyúja után kaptunk. Kicsi Ádám ott volt a kocsiban s ártatlanul mosolygott ránk. Csak akkor tudtunk révületünkből ma­gunkhoz térni. BÍRÓ jamos Az ipari árak rögzítésére hívta fel tagjai figyelmét a kolozsvári Ipartestület Kolozsvár, julius 15. A kormány elhatáro­zott szándéka, hogy a julius elsejével életbe­lépett áremelkedések figyelembevételével az árakat rögzítse és azok további emelkedését meggátolja. Azoknál az árucikkeknél, ame­lyek árát eddig is hatóságilag állapították meg az illetékesek, az árrögzttés végrehaj­tása nagyobb nehézségekbe nem ütközik. Sokkal fontosabb azonban azoknak az árak­nak rögzítése, amelyek megállapítása nem hatóságilag, hanem az iparos, vagy keres­kedő kalkulációja alapján történik. A kisiipari árak kalkulációját tudvalevő­leg a múlt év tavaszán és őszén kiadott ren­delkezések szabályozzák. Ezreft a rendelkezé­sek pontosan megállapítják, hogy az iparos mennyit számíthat fel nyersanyag, munka­bér, üzemi költség és tiszta haszon óiménT A rendelkezések szigorúan előírják, hogy az árak kiszámításánál igazolásként mit lehet a hatosának elfogadnia. A rendelkezések tehát lehetővé teszik a kisiparosnak, hogy az árak kiszámításánál az anyagoknál és a munkabérnél, üzemi költségekn& előálló drágulást áraiba beszámíthassa. A. rendelet­ben megállapított rezsikulcsok, Illetőleg tiszta haszonkulcsok nagyjából kielégitőek és a gyakorlat is azt mutatja, hogy az &rJ megállapító rendelkezéseket a való életben is alkalmazni lehet. Ezekre a rendelkezésekre a kolozsvári Ipartestület ismételten felhívta az egyes szakosztályok figyelmét, azzal a figyelmez­tetéssel, hogy kalkulációjukat az azokban megengedett kereteken belül végezzék. A kormány elhatározott szándéka, hogy az árrögzltést minden vonalon és minden eszközzel végrehajtja. Az Ipartestület Is fel­szólítást intézett tagjaihoz, hogy az ármeg- állapitó rendelkezésekhez szigorúan ragasz­kodjanak, mert azok megszegése súlyos bün­tetéssel jár. Felhívta továbbá az Ipartestület tagjai figyelmét, hogy áraikat a lehetőség határain belül rögzítsék, hogy ezzel Is elő­segítsék az ország gazdasági életének nyu­godt menetét. Túlzott árak számítása és árdrágitási eljárás megindítása esetén az Ipartestület nem nyújt védelmet még akkor sem, ha a kihágást az iparos a törvény nemtudása miatt követte el, mert a magyar jogszabályok szerint a törvény nemismerése nem mentesít a büntetés álőT. A kolozsvári Ipartestület beszerezte az árkalkulációra vonatkozó rendelkezéseket és azokat a tagok rendelkezésére bocsátotta, úgyhogy az Iparosság pontosan tájékozódva van az árrögzRő rendelkezésekről.

Next

/
Thumbnails
Contents