Keleti Ujság, 1943. július (26. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-16 / 158. szám

3 943. JUCID 3 A japánok TÍssza?erlék Uj-Georgiánál az amerikaiak partraszállási kisérletél Tokió, jul. 15. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Uj-Georgla szigetén a japán csapatok jú­lius 14-én visszavertek egy amerikai partra­szállási kísérletet. Az amerikai csapatok Mundától keletre Rabiana szigettől próbál­tak átkelni. A harcok során 20 partraszál­lásra szolgáló naszádot semmisítettek meg, a többi ellenséges jármüvet pedig visszavo­nulásra kényszeritették. Ugyanakkor vissza­vetettek egy másik támadó csoportot is, amely az előbb említett kötelékekkel egy- idöben egy másik ponton kisérelt meg part­raszállást. * i Budapest, julius 15. (MTI) Bensőséges, szép, a vállalatalapító és vezető iránti ke­gyelettől áthatott ünnepség keretében csü­törtökön délben leplezték le a Magyar Táv­irati Iroda és testvérvállalatai néhai nagy­nevű elnökük, vitéz leveldi Kozma Miklós mellszobrát. A szobor a bejárattól jobbra, egy kis hal­mon áll, egy nagy platánfa alatt. A lelep­lezési ünnepségen a kormányt Tomcsányi Kálmán titkos tanácsos, belügyi államtitkár képviselte. Megjelent az ünnepségen vitéz leveldi Kozma Miklós özvegye, leánya és szükebbkörü családja. Ott volt továbbá Jo­hann Béla belügyminisztériumi, Vlassich Gyula báró vallás- és közoktatásügyi állam­titkár, Budapest székesfőváros képviseleté­ben Homonnay Tivadar főpolgármester és vitéz Becske Kálmán tanácsnok, a kárpát­aljai országrész képviseletében Jlniczky Sándor kárpátaljai főtanácsadó, Wünscher Frigyes és vitéz Somogyi Béla felsőházi ta­gok, Zilahi-Sebess Jenő, a külügyminiszté­rium kulturális osztályának vezetője, Haeff- ler István miniszteri osztálytanácsos, a mi­niszterelnökség sajtóosztálya részéről. Az i nnepség a Hiszekegy hangjaival kezdő­dött, majd vitéz nárai Náray Antal nyugal­mazott vezérőrnagy, a Magyar Távirati Iro­da és a Rádió elnöke mondotta el szobor­avató ünnepi beszédét. •— Immár kétszer csendült a kasza ara­tásra a baracskai lankákon és kétszer si­mogatta végig az aratóének Kozma Miklós sírját a baracskai temetőben. Énekkel vi­gasztalja a nagy magyar aratásért megsza­kadt szivét a szárnyas magyar gondolat vá­rában, a magyar hírszolgálat végvárában pedig szobrot emelünk az elhunyt elnökigaz­gatónk emlékének, hogy mi is vigasztalhas­suk, akiket árván itthagyott. Vitéz nárai Náray Antal ezután üdvözölte az államhatalom magasrangu képviselőit, a székesfőváros és különböző hatóságok ki­küldötteit, a családtagokat és Kozma Miklós bajtársi körét. — Ez a kegyeletes ünnepség a volt elnök­igazgatónak szól — folytatta vitéz nárai Náray Antal — hiszen vitéz Kozma Miklós­nak, mint államférfiunak méltatása, emléke­zetének hivatalos megerősítése nem a mi feladatunk. Az időtálló érc szüntelenül su­gárzó serkentése- hirdesse a magyar jöven­dőért végzett alkotó és úttörő munka elvi­tathatatlan dicsőségét és szolgáljon példa­képpen nekünk, feladata továbbmunkálóinak a szívós küzdelemre. Rövid a röpke perc és meddő a dicsérő szó az alkotásban áldozattá nemesedett élet méltatására. Színtelen a be­széd azokhoz a színekhez képest, amelyek vitéz leveldi Kozma Miklós maradandó alko­tásaiból hangban, szóban, Írásban és képben szüntelenül áradnak, hogy meghódítsák a világot a magyar szív sajátos dobbanásának, igazságunk igazságának, jussunk hiteléneK, különálló kultúránk elismerésének, mélysé­ges lelki nehézségünk megbecsülésének. Az áttörésben hite vezette és fajtája örökkön su mjas, hűséges■ szerelme. Ez a hűsége me­lengesse újra életre mindazt, ami ősi ha­gyomány. Ezért gyámolított szeretete min­den magyar Ígéretet. Szinte konok hiténél csak sokoldalúsága volt nagyobb. A kemény katona éles fegyverét, amit huszáros köny- nyedséggel forgatott a világégésben, felcse- 1 élte a polgárember teremtő és más segítsé­gére sohasem váró szervező, lázas munkájá­val. Nem volt Európának számottevő irá­nyítója, akit személyesen ne ismert volna. Az Írógépek kattogása közt idegeket Sor­vasztó kötelezettségek hajszájában is álmodó és örökkön tervezgető magyar maradt. Al­kotott, irányított, életet és ütemet paran­csolt, küzdelemben lankadó lelkét pedig az Írások és vallomások megnyugtató csend­jében pihentette. Minden nemesnek és a ma­gyar lélek részére szépnek azonnal harco­sává szegődött, hogy szolgálja azt a gondo­latot, amely Szegeden sarjadt W, az Alföld Fokozódik a japáni ipari termelés Tokió, jul. 15. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Suzuki altábornagy szerdán a császári trón támogatására indult mozgalom köz­ponti tanácsa előtt bejelentette, hogy 1943 első felében az ipari termelés fokozatosan kiváló eredményekkel járt. Az egész japán ipari életnek azonban arra kell törekednie, hogy az eredményeket még jobban fokozza. Az a legfontosabb, hogy mindenekelőtt a hadiipar szolgálatába álljanak. televényéböl és amely öt gyermekkorának boldog színhelyére, a Kárpátok északkeleti bérceinek legfőbb őrhelyére lendítette. A ma­gyarság igazáért vívott harcában teremtett vállalatainak megalkotásában nem az anya­giak érdekelték. Állandóan a nagy cél: Nagymagyarország feltámasztása lebegett szemei előtt. Ez sarkalta cselekedetekre és ez érlelt számára már életében is megért sok boldog sikert. Az évezredek előtt elha­gyott ősi puszták patriarchális érzése irá­nyította szivét azok iránt, akiket szeretett. Aggódó gondoskodást súgott elnémult ajka családtagjai és vállalatai apraja-nagyja felé, A nagy hadvezére életének felületes át­tekintése könnyen arra a gondolatra csábít­hat, mintha sikerüket néhány szerencsés órában fogant elhatározásnak köszönhetnék, mintha kizárólag született tehetségük avatta volna pályájukat diadaluttá. Ez a tévhit mindenesetre érthető is. hiszen- életrajzíróik természetszerűleg elsősorban pályájuk fény­pontjainak szentelik figyelmüket, a köztük lévő szürke hétköznapok fölött pedig túlsá­gosan könnyen átsiklanak. Aki azonban mé­lyebbre szeret nézni, hamarosan felismeri, hogy mint minden nagyot alkotó embert, a hadvezért sem csupán a született tehetség teszi, hanem nem utolsó sorban az a szorga­lom és szakadatlan munka, amellyel isten­adta tehetségét a hadtörténetem tanulságai­nak es tapasztalatainak tanulmányozásával, a hadszervezés technikai részének tökéletes elsajátításával, végül pedig saját egyénisé­gének kicsiszolásával meg tudja érlelni. A legnagyobb hadvezérzseni is csak ak­kor adhat gondolatainak alakot, ha művé­szetének mesterségbeli oldalát is tökélete­sen uralja. Ha például Nagy Sándor rövid hadvezér! pályafutásában egy üstökös hirtelen megje­lenését és gyors eltűnését látjuk, ennek az a magyarázata, hogy nem tudunk jól élet­rajzának sorai között olvasni. A fiatal trón­örökös katonás atyjánaic, macedóniai Fiilöp- nek kemény nevelésében nevelődött hadve­zérré. Perzsiái és indiai hadjáratának fényes győzelmei között Is hosszú évek múltak el, melyeket a nagy hóditó okosan és alaposan felhasznált a legközelebbi háború politikai és katonai előkészítésére, hadseregének ki­képzésére, a kiszemelt hadszíntér részletes felderítésére. Napóleonról már jobban tudjuk, milyen kemény ifjúság állt mögötte, milyen küzdel­mes eröfeszitésébe. került, mig utat tudott törni magának és hogy még dicsősége csúcs­pontján sem sajnálta az időt és fáradtságot, hogy tudását gyarapítsa. Arra, hogy a tehetség magában véve meg nem kezeskedik a harctéri sikerről, jó pél­dával szolgálhat XII. Károly tündöklése és bukása. A svéd király fiatalos merészségé­nek teljes ellentéte a nagy Moltke lehiggadt hadvezért bölcsessége. „Először mérlegelni, azután merészelni“ — volt a munkás életű katona jelmondata, aki már aggkora küszö­bén aratta ragyogó győzelmeit. Ebben a szellemben, az öreg Moltke szellemében ne­velődtek az első világháború csapatvezérei és vezérkari tisztjei is. A tisztikar tömegéből való felemelkedés nem volt számukra köny- nyü. Hadnagyságuktól kezdve mindig újabb és újabb, mind nehezebb követelményeken keresztül vezetett pályafutásuk, úgyhogy a vezető állásokba már csakugyan olyan szel­lemi elit került, mely a tudást, tehetséget és szorgalmat a legfőbb fokban egyesítette. Természetesen minél inkább megnőtt a hadseregek létszáma, minél inkább elöhalad a gépesítés, annál nagyobbakkd válnak azok hiszen bennünket is családjának tekintett. A reánkhulló szeretet sugárzik képmásáról most is, hogy elkötelezzen bennünket emlé­kezete hűséges ápolására és felettük őrkö­dő szellemének tisztelő követésére. Az elnök e szavai közben a magas talap­zaton álló bronzszoborról lassan lehullott a nemzetiszlnü lepel. A nagyszerűen sikerült bronzszobor Kisfaludy-Strőbl Zslgmond szobrászművész alkotása és az életereje tel­jében lévő, messzibenéző Kozma Miklóst áb­rázolja. A talapzaton az alábbi felírás lát­ható: .......................... „Vitéz leveldi Kozma Miklós 1884—1941. Nagymagyarország tevékeny munkása, a tuanoni korszakban a magyar gondolat és a műveltség nemzetközi terjesztője írásban, mozgóképekben és az éteren át.“ — Most, amikor az emlékezés döbbenetes sírásra szoritja torkunkat — folytatta vitéz Náray Antal elnök — gondoljunk soha' el nem mulő hálával és ragaszkodással vitéz leveldi Kozma Miklós elnök-igazgatónkra, mert „csak törpe nép feledhet ős nagyságot, csak korcs utódok hős elődöket". > Vitéz Náray Antal éljenzéssel és tapssal fogadott ünepi beszéde után Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház művésze vitéz Somogy- 1 ári Gyula „Szoboravatás“ című, ezalkalom- ra irt versét szavalta el, majd Tomcsányi Kálmán belügyi államtitkár a kormány ne­vében hatalmas nemzetiszlnü szalaggal át­kötött koszorút helyezett a szobor talapza­tara Utána vitéz leveldi Kozma Miklós öz­vegye, leánya, fia, majd gróf Markovits Káimán, a volt bajtársak nevében, vitéz Náray Antal a Magyar Távirati Iroda és testvérvállalatai nevében helyezett koszorút a talapzatra. Koszoruletétellel adóztak el­hunyt emlékének az Országos Magyar Sajtó- kamara és a különböző újságíró jóléti in- t 7 menyek is. A lélekemelő ünnepség a Szó­zat hangjaival ért véget. a követelmények is, melyek a legfőbb ve­zérkar tagjai elé hárulnak. A hadsereg földrajzi és éghajlati sajá­tosságainak, élelmezési és nyersanyag- bázisainak, gazdasági és katonai erejé­nek, erődítéseinek, közlekedési és hír­szolgálati hálózatának ismerete nélkül a modern háborúban egy lépést sem lehet tenni, a hadműveletek megkezdését az ellenség erejébe, haderejének kiképzési fokára, fel­szerelésére és harci szellemére vonatkozó számtalan és sökszor egymásnak ellentmon­dó értesülés gondos kritikai mérlegelésének kell megelőznie. Ha pedig már mozgásba jött a háború lenditökereke, nem könnyebb feladat az ellenség mozdulatainak, csapat- eltolódásainak állandó figyelemmel kisérésé és hadműveleti szándékainak kipuhatolása sem. Ezt a munkát természetesen csak egész sereg kitünően végzett fej, szerteágazó szervezet végezheti el és ezeknek az adatok­nak összefoglaló ismeretében hozza meg a hadvezér döntéseit. A legfőbb elhatározás végrehajtása ismét óriási, a legapróbb részeitekre is kiterjedő munkát tételez fel. Ahhoz, hogy egy pa­rancs megszülethessen, a modern véderő végtelenül bonyolult gépezetének hiánytalan ismeretére van szükség. Minden egységnek olyan kimerítő utasításokat kell kapnia, hogy az átfogó hadvezetési terv keretében önállóan fejezhesse ki teljes harci erejét. A felvonuláshoz, a csatára való felkészüléshez még jól kiépített közlekedési hálózat és kitűnő útviszonyok esetén is a leggondosabb irányítás szükséges, mert különben elkerül­hetetlenek a veszedelmes torlódások. Az élelmiszer- és löszerutánpótlást hosszú időre és minden eshetőségre biztosítani kell és legújabban ehhez járul még az üzemanyag­ellátás gondja. Éppen igy elengedhetetlen az Is, hogy a hadvezérek, csapatvezérek és segédtisztjeik a csata alatt a harc minden fázisát a leg- éberebb figyelemmel kisérjék, a térképváz­latok alapján bármely pillanatban tájéko­zódni tudnak a harc bármely frontszaka­szon való állásáról, előre megfontolják az előkészítésnek minden lépését, melynek szük­sége adott esetben felmerülhet. A nagy celt természetesen az ezernyi részlet feladat zűr­zavarában sem szabad szem elöl veszíte­niük és a jó. és rossz hírek tömegében is meg kell örizniök nyugalmukat. Az előkészítés és hadvezetés nagy mun­kájának zöme a nagy nyilvánosság, sőt még maguk a harcoló csapatok előtt is természe­tesen rejtve marad. A vezérkari tisztek, adjutánsok, összekötőtisztek, gazdasági tisz­tek, írnokok, híradósok, jelentöküldöncök és általában mindazok, akik csak a háttérből avatkoznak be a csatatéren lepergő esemé­nyekbe, az irányításuk és gondozásuk alatt álló csapatok sikereiben találnak kielégülést és szívesen engedik át a külső dicsőséget Kegyelefes emlékünnepélyen leplezték le a Magyar Távirati Iroda udvarán vitéz Kozma Miklós mellszobrát A katonai zseni — szorgalom A hadvezér és vezérkar műhelyéből süt és főz, a kritikus napokon is, hála a vezérüknek, mert tudják, hogy ő is megdol­gozott a győzelemért, szorgalom nélkül az ö zsenije sem hozott volna gyümölcsöt. (MN) Dói bevált Kolozsváron a cselédközvetités uj rendje Kolozsvár, julius 15. Kéledy Tibor dr. pol­gármester egy hónappal ezelőtt szabályren­deletet bocsátott ki, amelynek értelmében julius 1-től Kolozsváron megszűnik a nyílt cselédpiac s a cselédek közvetítését ettől az időtől kezdve a Hitler-téren lévő Állami Munkaközvetítő Hivatal látja el. A szabály- rendelet értelmében julius elsején a cselédek már nem is állottak ki a városháza előtti térségen lévő alkalmi cselédpiacra, hanem a rendőrök irányításával, útbaigazításával az Állami Munkaközvetitö Hivatal irodájába mentek. A munkaadók, akik a sajtó utján már jóelöre értesültek az uj rendről, ugyancsak Itt várták a munkaalkalmat keresőket. Amint már megírtuk, a munkaadók közve­títési díj címén a kikötött bérösszeg 5 szá­zalékát fizetik be az Állami Munkaközvetítő Hivatal pénztárába. Ha a kiközvetített al­kalmazott a 8 napos „próbaidő“ alatt nem válik be, a befizetett összeget a Munkaköz­vetitö Hivatal nem téríti vissza, hanem a következő közvetítésnél tudja be. Julius 15-én másodszor került sor Kolozs­váron az uj rend szerinti cseléd-szerződte­tésre. Ezalkalommal feltűnően kevés falusi lány jött be háztartási alkalmazottnak, amit azzal lehet magyarázni, hogy falun éppen most folynak a mezei munkák. Az aratás, a szénacsinálás mind olyan sürgős és fontos mezei munkák, amelyek minden falusi mun­kaerőt lekötnek. Annál nagyobb volt a ke­reslet julius 15-én a munkaadók részéről. Ezt a jelenséget is azzal lehet magyarázni, hogy aratásra sokan mentek haza falujukba azokból a háztartási alkalmazottakból,' akik máskülönben már a multév októbere, no­vembere óta egyhelyben szolgáltak. De töb­ben hagyták el helyeiket a nyilvántartás adatai szerint azért is, mert gyárakban ta­láltak alkalmazást. Érdekes megemlíteni, hogy a munkaadók között, akik az Állami Munkaközvetítő 'Hivatalnál jelenhették be igényeiket háztartási alkalmazott ügyében, mindössze két román és két zsidó akadt, a többiek mind magyarok voltak. Julius 1-én a Munkaközvetítő Hivatal — tehát az uj rend első napján — összesen 51 háztartási alkalmazottat közvetítettek, mig julius 15-én délelőtt 11 óráig 26 háztartási alkalmazott talált gazdára. Az sem érdektelen, hogy bár az Állami Munkaközvetitö Hivatal kifejezetten egyet­len magyar háztartási alkalmazottnak sem tiltja meg zsfdó családokhoz való elszegődé- sét, mégsem akár egyik sem zsidó házhoz menni. Nemcsak a magyar, hanem a román nemzetiségű háztartási alkalmazottak sem hajlandók zsidóknál szolgálni. Több román nemzetiségű lány magyar háztartásokba szegődött el julius elsején és csütörtökön bár a zsidó munkaadók lényegesen maga­sabb béreket kínáltak fel és egyéb kedvező ajánlatokkal kecsegtették a faluról városba sereglett lányokat.

Next

/
Thumbnails
Contents