Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-13 / 133. szám

SAKK 165, SZÁMIT FELADVÁNY Pradignat E.-től. abcdefgh i m >.■ m #• I X ' 'm "mv'ţm Iv­n sn abedefgh Világos: Kd8, Vd3, Fd2, gy: b4, cT, d4, e7, fi (8 drb). Botét: Kd6. Bb5 és fS (3 drb). , Matt- 2 lépégben. * A május 16-án közölt 161, az. feladvány (Székely) megfejtése; 1. Bel,—c5. Btemitz Vilmos-aak (1836—1900), a mult század utolsó harmada világbajnokának em­lékezetére közöljük egy szép játszmáját. Világos: Steinitz. 'Sötét; Mongredíen. (Londoni verseny, 1862.) 1 e4, d5, 2, eXd, VXd, 3 . Hc3. Vd8 4. d4, e6 5 Hf3, Hf6 6 Fd3. Fe7. 7. 0-0, 0—0, 8 Fe3, b6 9, He5, Fb7, 10, f4, Hb—d7, 11, Ve2. (Világos kitünően fejlődött és ki- rályszárhyi támadást készít elő.) 11.... Hőn (Jobb volt cfi.) 12, HXdö, eXdS, (És Itt jobb FXdö.) 13. Bf3', f5. (Már FXh7+ fe- nyegetett.) 14. Bh3, g6. 15, g4! fXg4, 16 BXh7! (Meglepő és teljesen korrekt.) 16.... HX©5. 17. fxe, KXh7. 18. VXg4, Bg8, 19. Vh5+, Kgf, 20. Vh6 + , Kf7. 21. Vh7 + , Ke6. 22. Vh3 + , Kf7, 23. Bfl + , Ke8. 24. Ve6, Bg7. 26. Fg5, Vd7, 26. FXg6 + ,BXg6. 27. VXg6 + , Kd8. 28. Bf8-f, Ve8. 29. VXeS matt. ■ A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Junlus 13, Vasárnap délután fél 3 kor: Há­rom a IdelAny. Olcsó helyárak. Justus 13. VaMrnap este fél 7-kor: Párisi expres«. Bérletszünet. Rendes helyárak, Junius 14. Hétfő d. u. fél 3-kor; A bolond Aevaypé. Bajor Gizi a budapesti Nem­zeti Színház örökös tagjának vendégíeb !épéaével. Rendes helyárak. Jubíus 14. Hétfő este fél 7-kor: A bolond Asv&yné. Bajor Gizi a budapesti Nem­zeti Színház örökös tagjának vendég- fellépésével. Bemutató helyárak. Junlus 15. Kedd este fél 7-kor; A bolond Asvayné. Bajor Gizi a budapeeti Nem­zeti Szinház örökös tagjának vendég­fellépésével. Bérletszünet. Bemutató helyárak Junius 16. Szerda fél 7-kor: Szép anyám. Bajor Gizi a budapesti Nemzeti Szánház örökös tagjának és Tímár József a bu- pesti Nemzeti Színház tagjának ven­dégfellépésével. Bemutató bériét 32. sz. Bemutató helyárak. Junius 17. Csütörtök este fél 7-kor: Szép aonyázn. Bajor Gizi a budapesti Nemzeti Színház örökös tagjának és Timér Jó­zsef a budapesti Nemzeti Színház tag­jának vendégfellépésével. Bérletszünet. Bemutató helyára,k Junius 18. Péntek este fél 7-kor; Díszelőadás vitéz nagybányai Horthy Miklós Kor­mányzó Urunk Ofőméltöségának szüle­tésnapja alkalmából. I. Himnusz. H. ■ünnepi köszöntő. Elmondja: Mihályt! Béla. III. Szép anyám. Bajor Gizi és Tímár József vendégfellépésével. Bérlet- szünet, Bemutató helyárak. Junius 19. Szombat d. u. fél 3-kor: A bo­lond Asvayné. Bajor Gizi vendégfellépé­sével. Rendes helyárak. Junius Í9. Szombat este fél 7-kor: Szép anyám. Bajor Gizi és Tímár József ven- dégfellépésével. Bérletszünet. Bemutató helyárak. Junius 29. Vasárnap d. e. 11-kor: A színház teljes balett-együttesének és iskolájának vizsgáé tőadása. Olcsó helyárak. Junius 20. VaMrnap d. u. fél 3-kor: Szép anyám- Bajor Gizi és Tímár József ven­dégfellépésével. Rendes helyárak. Junius 20. Vasárnap este fél 7-kor: Szép anyám. Bajor Gizi és Timár József ven­dégfellépésével. Bemutató helyárak. 3KUÉ3R1' ÚJSÁGBAN Mart tat « lapot %1 ORSZÁG ÉGISZ VEVŐKÉPP!? KÖ­ZÖNSÉGE cItow 3943. J U N I V S 13 P •* o z Z O N 77 u s S^O N KOLOZSVÁR THX KUt.VíHOS. GÁZMÜVEI 0ÍZS MA u, 34-i .TÁVBESZÉLŐ 30-72 PROPAGANDA ÚZI,ET- WESSELÉNYI M.u. 35 TÁVBESZÉLŐ ■ 31-59 Pantelleria feIs ma A Tegnap: 19-38. Magyar labdarugócsapat vendégszerepei Trapaniban, Szicília legnyu­gatibb kikötővárosában. Ott hivja fel isme­rősünk figyelmünket a furcsanevü szigetre. Nem sokat tudtunk róla addig, talán ép­pen azért határozzuk el egyik percről a má­sikra a pantelleriai kirándulást. Éppen az­nap indul a hetenként forduló hajó s dél­után már a rozoga, de példás tisztaságú „Cita di Trapani'* fedélzetéről nézzük Szi­cília távolodó partvidékét. Idegen utas ritkán akad a kis gőzösön Az ingujjban pipázgató kapitány szinte minden utasát személyesen ismeri, jóismerösökként beszélgetnek egymással Egyik sarokban megbilincselt rab siránkozik két hallgatag carabinieri között, annak jeléül, hogy' e ma­gános sziget egyben fegyenotelep is. Dél­olasz ubltársaink érdeklődve vesznek körül bennünket s amikor megtudják, hogy ma­gyarok vagyunk, az érdeklődés nagy barát- kozésha megy át, Szalmafonatos üvegből csodás izü pantelleriai ,.moscato''-val kínál­nak meg, — ennek a veszedelmesen édes nektárnak az Izével köszönt ránk először Pantelleria, Besötétedik, Nem látjuk a hajó körül fi­cánkoló delfineke):, sem a repülő halak nyíl­egyenesen surranó seregét, lágyulnak a ha­jólámpák s a gőzös egyhangú dohogással szeli a vizet a Földközi-tenger nyugati és keleti medencéje közt, a Szicíliai csatorna sok vihart látott fekete vizén. Reggel érke­zünk Pantelleriába. Lefekvésig még van idő megnézni, mit ir az olasz guida a szigetről. Alakja tojásdad, hossza 14, szélessége 8 kilométer. Észak­keleti partján fekvő egyetlen községe a szi­get nevét viseli. Szicíliától való távolsága száztíz, Afrikától pedig csak hetven kilomé­ter. Harmadfélezer esztendővel ezelőtt Cos- syra néven virágzó görög gyarmat volt. a középkorban pedig évszázadokig az arabok uralkodtak rajta. Lakóinak száma mintegy háromezer, a fegyházzá átalakított ódon ka­lózvár lakóival együtt. Legmagasabb csúcsa 836 méter, — innen szemmel tartható a Szi­cíliai csatorna. Napkeltekor már ismét a fedélzeten va­gyunk s gyönyörködünk az örök tenger tün­dén panorámájában. Elöl a csodálatosan sima víztükör szélének egy pontján halvány­kék esik szakítja meg a látóhatár nyugodt vízszintesét: Pantelleria szigete. (A hang­súly az i-betün van.) Hajónk egyenesen neki tart. A esik egyre határozotabbá válik, mindjobban kivehetők a hegyek körvonalai, majd a kikötő épületei, egy óra múlva kez­dünk készülődni a kiszállásra, amikor egy­szerre csak megáll a hajó. Ugyanakkor egy nagy, otromba fadereg­lye közeledik lomhán felénk a part irányán bői néhány kisebb csónak kíséretében. Eve­zőseik szapora evezőcsapásokkal hajtják előre jármüveiket, de mégis beletelik egy félóra, mig a hajó oldalához állhatnak. Olasz utitársalnk ekkor elkezdenek szép nyugodtan átszállni a nagy bárkába vagy a kis magáncsőnakok valamelyikébe. Minket is biztatnak a kiszállásra s ekkor látjuk, hogy Pantelleriának nincs Jcikötője, — a hajó kilométernyi távolságra áll meg a község előtt s a zátonyos tengeren kisebb­nagyobb bárkák viszik ki az utasokat a partra. Beszállunk hát a nagy bárkába s újabb félóra múlva kikötünk a sziklás Ma­rinán. Velünk jött a rab is. Két carabinieri- kiséröje noszogatása közt partra lép s han­gos jajgatással indul meg a fenn sötétlö fegyház felé, hosszú évekig tartó rabság­ba... Visszanézünk a tengerre: hajónk már alig látszik, megy tovább a messzi Lampedusa szigete felé, Olaszország legtávolabbi sziget- erődjébe. Alighogy körülnézünk a parton, polgári ruhás detektív lép hozzánk és udvariasan elkéri útlevelünket. Elkéri és zsebreteszi. Utána meglehetősen barátságtalanul meg­kérdezi, hogy miért jöttünk a szigetre ... Megállapítjuk, hogy a fogadtatás nem ép­pen a legszívesebb, különösen amikor észre­vesszük, hogy a detektív a vállunkon függő fényképezőgépet nézi. Zordan figyelmeztet, hogy a szigeten til«) a fényképezés, a ka­tonai épületek felé való sétálás és a hadi dolgok iránti érdeklődés. Tudomásul vesszük a tilalmak sorát, 1938-ban vagyunk, a má­sodik világháború előestéjén .., A komor hatósági ember zordsága csak akkof enged fel, amikor megtudja, hogy ma­gyarok vagyunk. Mint barátokat üdvözöl, útbaigazításokat ad a szállásra és ellátásra vonatkozólag, sőt tanácsokkal is szolgál há­romnapos ottlétünk minél teljesebb kihasz­nálására. Jólesően állapítjuk meg. hogy olasz szövetségeseink magyarbarátsága mé­lyen őszinte és szívből jövő. Végre túlestünk a hivatalos formaságokon s nekivágunk a szigetnek. Maga a kis ki­kötő-község alig különbözik a többi délolasz kikötőtől. A sziklás parton halászok tesznek- vesznek, asszonyok hada végzi a soha meg nem szűnő nagymosást és boglyasfejü gye­rekek légiója hancurozik a felforditott bár­kák közt. Jobbra-balra kitűnő karban tar­tott öszvérutak vezetnek fel a hegyek közé, de a kocsizörgés ismeretlen a szigeten, ke­rekes jármüvet nem használnak, a személy­es teherforgalom öszvérháton bonyolódik le. Elindulunk felfelé az égjük utón. Lépésröl- lépésre több tárul elénk a csendes sziget semmivel össze nem hasonlítható tájképi szépségéből. Amerre ellátunk, apró tanya- szerű lakóházak fehérlenek elő a sziklás hegyoldalaknak nagy fáradtsággal megmun­kált termöfölddarabkál közül, Itt-ott na­rancs-, citrom-, gránátalma-, füge- és szent- jánoskenyérfa virít, ágaik közé szőlőtőkék futtatják fel dúsan termő vesszőiket. Az az érzésünk, hogy valahol Afrikában járunk: a kis házak olyanok, mint az arab ,.k,ubá“-k, ablaktalan fehér falaikkal és kerek kupola­fedelükkel. Lakóik Is mások, mint a ka.láb- riai vagy szicíliai délolaszok. Bőrük egy fok­kal sötétebb azokénál, beszédük lassúbb, mozgásuk nyugodtabb, csak szemük villo­gása mutatja, hogy arab-szaracén őseik vére mellett latin vér is folyik ereikben. Ami a legfeledhetetlenebb Pantelleriában, az a fehér kis házak lakóinak vendégszerető szívessége. Nem borravalószagu álszivesség ez, hanem velükszületett, szinte ösztönös sziveslátás. Kéretlenül is levágnak egy-egy mosolygó fürtöt a hires moscato-t termő tö­kéről, hogy megkínáljanak vele s szívesen beinvitálnak egy pohár borra, ha megkér* dezzük, hogy milyen bor terem a szigeten. Nem gazdagok Pantelleria lakói, de bol­dogok. Földjük a gabonán kivül mindent megterem, gabonát meg annyit kapnak bo­rukért Tuniszból, amennyit akarnak. Tunisz vitorlásbárkán Is csak néhány órányira van innen. Minden megművelhető földet kihasz-: nálnak, reggelenként szamárháton mennek ki távolabb fekvő kis birtokaikra. A mi sat- nya középeurópai szamaraink után jól esik látni ezeket a kitenyésztett, nagy és szép- termetű, nyugodt és biztosan lépegető álla­tokat. Egészen más a tengerparti halászok élete. A tonhaltól kezdve a teknösbékáig mindent halászik ez a szívós, ügyes hajósnép. Egyéb húst, mint halat nem esznek, de aki meg­ízlelte a tonhal húsát friss olívaolajban vagy evett egy cseréptányérral a tenger apró rákjaiból, pókjaiból, tintahalaiból és egyéb szörnyetegeiből készült „frutti del mare"- sültböl, az nem is vágyik marha- vagy ser­téshús után. A kikötő környékén néhány rozzant kis ostria lapul meg a vedlettfalu házak közt, — ezekben néhány Uráért fris- sensült tengeri halat vagy ropogós polipot ehet és rá utolérhetetlen zamatu malvasia- bort Ihat a betévedő vendég, közben gyö­nyörködhet az elébetáruló paradicsomi kép­ben. Mert kopár sziklái ellenére Is szivfájdi- tóan szép a sziget partvidéke- Távolabb az egyik — még működő — vulkán füstoszlopa kanyarog felfelé, előtte pedig a dúsan termő hegyoldalak zöldié mosolyog. A hegyek és egyéb földrajzi helyek nevei a. hosszú, arab uralom emlékét őrzik: amott látszik a Kagh tar-csucs, túl rajta a Gcdir és Gelkha- mar-hegy, alatta a Cuddia-fok a Mida és Rekhalc szíriekkel. Afrika csak hetven kilo­méterre van innen ... A világ zajából kevés jut erre a csendes szigetre, nyoma sincs itt a kontinens zakla­tott, hajszás életének. Hetenként egyszer fordul meg a gőzhajó, hogy a gyér forgal­mat Szicília és Tunisz közt, valamint a tá­voli Lampedusa sziget felé lebonyolítsa, — idegenforgalomról alig lehet szó. Pedig bé­keidőben kevés szebb helyet találnának a külföldi turisták és az üdülést-nyugalmat keresők Pantelleriánál. Az élet úgyszólván fillérekbe kerül, az éghajlat enyhe, a levegő tiszta, a vidék csodálatosan szép s' aki már volt ezen a csendes szigeten, az Örökké fájó vággyal gondol vissza az ott töltött Időre, Weste'ényi Lövési Egyesület iiídámentis étterme Honvéd-utca 13, sxám. Muzsikál Dévai Ötvös Géza teljes zenekara. Énekel Csa> “ bonás Ági művésznő. Vendégeket szívesen látunk. A Ma: 191,3. Néhány héttel ezelőtt 'eveiét kaptam Pantelleriából egy ott katonai szol­gálatot teljesítő olasz barátomtól, akivel együtt jártunk öt évvel ezelőtt a szigeten. Nagyot változol ett a világ, —■ Írja le­velében A sziget páratlan stratégiai érté­kére va ő tekintettel a fasiszta kormány Iá- zas erőfeszítéssel tágas kikötőt épített tá». m&szponluí a gyere tengeri egységek szá­mára. Négyesztendei lázas munka után Pan­telleria. erőddé változott át, melyet mindenre kiterjedő gonddal építettek ki az olasz had­mérnökök. A csapatok ellátására szolgáló fontos raktárakat sziklákba építették (mint az angolok Gibraltárban és Máltában), bom­babiztos földalatti repülőgéphangárokat, lő­szerraktárakat, ápolóhelyeket rendeztek be, de gondjuk volt ugyanott a tábori pékmühe-' Ivekre is. Megoldották a vízzel való ellátás problémáját is, mely egy tengeri erőd szá­mára, mint Szingapúr eleste is megmutatta, mindig döntő jelentőségű. Barátom meg akarta számolni a minden, felé látható ágyukat, de — mint Írja — a számbavételről lemondott, mert „az ember mégsem gyalogolhat három órán keresztül szakadatlanul számokat mormolva“. A polgári lakosság egyrésze a légitámadá­sok elöl elköltözött a szigetről, az ottmara- dottak pedig részben munkásként dolgoznak az erőd védelmi szolgálatában, részben mint önkéntesek szolgálnak a parti ütegek és lég- elháritó ágyuk mellett. A városka utcáit mozgalmassá tészik az olasz és német csa­patok katonái, kik közt legtöbb a kék egyen­ruhás olasz tengerész. Fiumei magyar la akad köztük. BÍRÓ BÉLA ár. (Hajfestéket, folyékony ragasztét minden léteiben szállít HORVÁTH GÉZA, Budapest, VL, Fel őerdősor. 12

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents