Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-27 / 143. szám
A legtöbb ko.jesvári ember egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy van, de egyébként alig méMatja különösebb figyelemre. Szabadidejében Inkább sörözni megy. Aki azonban szereti a frappáns színfoltokat, váratlan érdekességeket, eredeti kuriózumokat, annak számára ritka élmény egy séta a Fellegvár zeg-zugos lépcsőin, szeszélyes sikátorain. Irány fölfelé! Fellegvárról van szó, mászhat juk a lépcsőket. De megéri. Mindjárt az élménydus Lépcsö-utca kárpótol a fáradtságért. Kedélyes városatyák keresztelhették el ezt a keskeny rést a hegyoldalhoz tapasztott viskók között utcának. Járműforgalom nincs rajta és ha két ember jön egymással szembe bátyusán, hát gondot okoz a kitérés. Cigánylány halad efl mellettünk jellegzetes ezines ruhadarabokban. Izzó fekete szemével olyan, mintha most lépett volna ki egy Renoir>festményböl. A házak régi meséskönyv lapjaira Illené- nek meseillusztrációknak. Meglepő falsikok, szeszélyesen egymáshoz ragasztott, különös alakú viskók. Némelyiknek az ablakába be lehet lépői az utcáról. Másutt pedig a nyitott ajtón keresztül egyenesen az utcára törekvő ágyba sétálhat a bérlő. Emitt kócmadzaggal „lakatoMák“ be az ajtót, ott pedig a nyitott ablakból puffad ki, mint ásító torokból a piros vánkoshuzat, de a szomszéJéknál a rozsda-vörös háztetőre is jutott az ágyneműkből. Barátságos madárijesztö fogad az egyik kerítés mögött, pincsikalappal a fején. Lábai összedrótozott szalma csutakok. A jegnomantikusabb szicíliai városrészek hangulatával vetekedik a Lépcsö-utca viskósora festői ócskaságában. A legyáratlanabb látnivalókat dobja a néző elé ez az „ódon ritkaságok" utcája. Kerítést látunk, melynek hiányosságait vakkeretre húzott festővászonnal pótolták, ha ugyan nem a „festmény" kedvéért vágták ki a kerítést. Az egykor rikító szinü primitiv tájat már lemosta az eső ... Egyik tenyérnyi udvarban magányos zömök kémény álldogál. Rendeltetésének célja ismeretlen. Hasonlóképen a reá függesztett nagy kerek óráé is, ameny- nyiben füstös számlapján nem látunk mutatókat. Az idő nélküle is múlik a Lépcső- utcában. Egy ablakban azonban hägyesengö« vekkert látunk egy hajasbaba társaságában. A tulajdonos, mint a ház előtt • üldögélő öreg bácsitól megtudom, nyugdíjas vasutas, aki ma is felcsőngeti magát minden hajnalban, de nem mozdonyt megy vezetni Sepslszent- györgyre, hanem kiáll a háza elé pipázni. Közben a régi mozdonyára gondol... A házak küszöbe előtt folyik a szennyvíz. Csörgedezik, mint egy kiapadhatatlan kis patak. De jobb lenne nem látni. Hallom, hogy áradás idején néha elviszi a deszka- pallókat a házak elől és az alacsony ajtók réseit be kell tömni rongyokkal, különben elárasztaná á lakásokat. Fojtó párája most szabadon gőzölög a napsütésben. A „kanális- utca" lakóinak csak kivételesen piros az arcuk. A virágok is napfény és levegő után vágyódó virágok az ablakokban. Mindössze három virágos ablakot látunk. De az egyikben még pálmát is felfedeztünk, ahogy a vízpartról jöttünk felfelé. Ott lakik a fellegvár! negyed arisztokráciája. Egy sárga ház előtt középkorú férfi üldögél a küszöbön. Lábalt kedélyesen átrakja a kanális fölött, ölében kisfiú csücsül és szopja az ujját. Levegöznek. Bár az ájer egyáltalán nem ózondus. Nagyobbacska fiú álldogál mellettünk a házfalnak támaszkodva. Kezében irka. — Te már. iskolába jársz? — Igen, elsőbe ... Aztán büszkén hozzáteszi: —- Töltőtollam is van ... Nézd csak ... Valóban: egy ..tlntakuil" képében a Lépcső-utcába Is bekukkantott a kultúra. Nézelődünk továbh. Az egyik udvaron félmeztelen férfi mos- dik. ócska lavórból fröcsköli magára a vizet és, ha nem vigyáz a néző, akkor neki is jut a nadrágjára belőle. A következő faház eresze alatt, furfangosan eldugva hirdetést fedezünk fel: „Egy Uszteséges Fiatal ember Szálast kaphat*“ A lépcső-utcában is vigyáznak tehát a háziurak a lakó erkölcseire, mert kikötik, hogy „tiszteséges" legyen az illető, ha egy ,,s“-sel is. A bérbeadónak azonfelül nagyon fontos lehetett, hogy fiatal Is legyen, mért nagy „F“-fefl irta; Ezt a „szálast" megnézzük. Közben majdnem katasztrófa ér bennünket. Egy ablakon vizet löttyintenek ki az. utcára egy vizes vödörből. Csak lélekjelenr létünknek köszönhetjük, hogy megusszuk szárazon. Az udvarban, mely akkora, mint egy nagyobb szalvéta, két ház áll. Az elsőben egy újságárus nyüzsög a családjával, két ágy- gyal és egyéb kényelmi felszerelésekkel kényelmetlenül összezsúfolva, a szállás pedig a hátsó házban kiadó. Ez magasan van, mint egy kilátó. Magaslati szálló. No, de azért ne gondoljunk holmi lukszushotelre. A szalvétaudvar itt ugyanis felhajlik. A házikó a felső csücskében álldogál. Illetve dülede- zik. Az előtte levő földtömeget egymásra rakott lapos kövek védik a leomlástól, mint a Karsztokon. Felkapaszkodunk a meredek falon. Közben azon tűnődünk, hogy milyen módon közlekednek itt a lakók télen. Drótkötélpályát nem látunk, lehet, hogy a nadrágjukon csuszkáinak lefelé. A konyhaajtón paradicsomleves illata árad ki és egy kék rlzesvődör látszik, benne kalarábé héja és zöldhagyma levágott szára. Lehetséges, hogy vegetáriánusok, de nem bizonyos, mert ez a csendélet csaknem valamennyi ház kapuja előtt megtalálható az utcán. Több helyen halszálkákat és tyuk- fejeket is látunk a vödrökben. Aki végigsétál a házak előtt, az kiolvashatja a vödrök és szemetes lavórok tartalmából, hogy mi volt a mai, tegnapi és azelőtti menti. Rejtély, hogy itt miképen gyűjtik össze a szemetet. öreg néni bukkan elő a konyhaajtóban. Fürkészve néz felénk, amig a küszöbig tornásszuk magunkat. — Van itt kiadó szoba? — öh ... csak egy ágy. Annál, érdekesebb. — Megnézhetnénk? — Meg... de éppen foglalt. A szoba várakozáson alul kicsi. A falon lógó képeket és a bútorokat, mintha valami régiségkereskedésből vásárodták volna össze. Mult századbeli öltözékben fotografált emberek néznek ránk a falról. A szoba közepén konyhaasztal szerénykedik, a falak mentén két ágy és egy heverő tülekedik a helyért. Az utóbbin a falnak fordulva alszik egy idős férfi, felöltözve, cipősen. Horkol ... A néni a seiongra mutat. — Az kiadó elsejétől. Akkor az öreg elmegy. 9 — Ha.i. Is a. másik két ágyban ki ál- szik? — Ebben egy másik bérlő. Igen finom szolid ur... A másikban meg én a gyerekekkel. — Aha ... ez kedves ... A lakónak tehát társasága is lesz. Családiasán együtt alhat a társasággal, ftjjel, ha úgy tetszik, tisztába rakhatja a kisdedeket, ha sírnak. Az asztal alatt ugyanis egy fekete kisgyerek kezd bömbölni. Az öregurat is fölveri. — Alunni se haggyák az embert? Aztán szundizik tovább. A horkolásra is csakhamar rázendít. A néni felkapja a gyereket és iszkol ki vele a konyhába. Ott még egy kis halovány lenszöke apróság mászik elő a vizesvödör mögül és belekapaszkodik a néni szoknyájába. — Ezek a néni unokái? •— Nem. A menhelyböl hoztam :ökét. özvegyasszony vagyok. A férjem mübutorasz-' talos volt szegény. Csak fényképek maradtak utána, de nyugdíj nem. Most igy tartom fenn. magam.* . .... , Hogy hívják a gyerekeket? .... . — A kicsi a Jánoska, a nagyobbik a Berci, de nem tudja megmondani a nevét, mert süketnéma szegény. Véletlenül akad néhány szem cukor a zsebünkben. A kis süketnéma gyerek mohón kap utána vékony ujjacskáival. Szinte rágás nélkül egy pillanat alatt lenyeli. — Úgy látszik, szereti. — Szereti, pedig nem tudom, honnan ismeri a cukrot, mert eddig még senki sem adott neki tudtommal cukorkát, pedig négy éves Elcsodálkozunk. Egy gyerek, aki még senkitől sem kapott cukrot- A Lépcsö-utca elgondol koztatóan szomorú meglepetései közé tartozik ez ,. .• Megtudjuk még a nénitől, hogy háromhónaponként százötven pengőt kap a gyerekek tartásáért. Ebből látja el az apátlanokat, meg néha vesz magának is egy réklit, vagy kötényt, miegymást belőle. A forma kedvéért még megkérdezzük, hogy mibe kerül a szállás egy hónapra. '— Húsz pengő, instálom Aki szereti a társaséletet és amellett jő mélyalvő is, annak ajánljuk ezt a szállást. Szociális irányú regényéhez; nagyszerű Impressziókat gyüjthetne itt, egy magyar. Strindberg. Lecsuszkálunk a meredeken. Csaknem négykézláb elbújunk a két kémény között ki feszített kötél alatt, amelyen foltozott fehérneműk száradnak, két lépéssel átszeljük az udvart és leballagunk a lépcsősoron. Útközben elhaladunk a tJntakuüját szorongató 1943. J V N 1 V S 27 ' gyerek előtt. -Újra csodálkoznánk rajta, de élményünkre újabb meglepetés licitál rá: az egyik ablakból rádió hangja recseg ki. Sibélius-darabot közvetít lemezről. Kresz- csendóban harsogja kifelé. A Lépcsö-utca lakói a küszöbökön ülve élvezik a kultúrát. Ingyenzene... Lépegetünk lefelé. Az emberek térdünk magasságában kihajolnak az ablakokon és kíváncsian néznek cipötalpaink után. Irta és rajzolta: DOBRY LAJOS Milyen pályára adjam fiamat, leányomat? Iskolaév végén mindig újra és njfa fel. vetődik ez a gondolat. Aggódó anyák és apák naponként többszőr felteszik a kérdést önmaguknak és másoknak: mi legyén leányom^ mai, fiammal, hová adjam, mihez kezdjen... Mi lenne jobb. biztosabb, szebb? Sok fiatal lélek kérdez, olváS, keres, hol találhatja meg azt az élethivatást, amely nem iroda, nem aklarendezés, nem gépírás, haiiena valami, amivel másokon segít, ami saját lel-' két is kielégíti? A pályaválasztás, helyesebben a hivatás- keresés kérdésében két dologgal kell számolnunk' azt az életformát és benne azt a roun. kát kell megkeresnünk, ami legjobban meg-, felel egyrészt belső, lelki, szellemi alkaturtk-. nak, képességeinknek, . másrészt a külső, a jelen körülményeknek, a korunkadta feladatoknak. Minden kornak megvannak a maga eszmé. nyei, szükségletei, feladatai. Ma a közösségi, feladatok korát éljük. Így a hivatások köre is . kibővült a hivatásos szociális munkáséval. Ez az életpálya nem ismeretlen hazánkban, hiszen voltak úttörők, akik — hogy beállhassa-- nak a hivatásuknak felismert munkába — külföldön, majd a hazánkban létesült szociális iskolák valamelyikében szereztek szakképzést. Eleinte sok kételkedő iekintettel találkozott et az életpálya, mint minden ismeretlen uj dolog. Ma azonban, amikor a merész kezdők vala- menyien olyan állásokban vannak, amelyek nemcsak biztos megélhetési nyújtanak, hanem egyben boldogító élethivatást is. a kétkedés alábbhagyott, az érdeklődés egyre nő és mind' többen akadnak, akik ezen a téren találják' meg vágyaik kielégülését. Ma már az elhelyezkedés nem kérdés, hiszen az ONCsA (Or«2ágo4 Nép- és Családvédelmi Alap) törvénnyel irj* elő a szociális gondozást s feladatainak eb- látásához szakképzett emberekre van szüky sége. Minden város, vármegye és járás külön szociális gondozókat alkalmaz s tikfő január 1-től szociális felügyelő, szociális szakelőadó, közjóléti előadó, szociális előadó csak az lehet, aki az erre a célra felállított egyetemi szociális tanfolyam elvégzése után az előirt szakvizsgát sikeresen letette. Az erdélyi részeken a szociális képzést a kolozsvári' Ferenc József Tudományegyetem, közgazdaságtudományi karán létesített Egyetemi Szociális Tanfolyam végzi, amelynek munkarendjében 3 félév elméleti és fj hónapi gyakorlati képzés szereped. A tanfolyamra fel lehet venni a Ferenc József Tudományegyetem rendes hallgatóit, továbbá azokat is, akik legalább középiskolai érettségi bizonyítvánnyal, vagy ezzel egyenlő értékű végzettséggel (pld. tanítói oklevéllel) rendelkeznek. A szociális tanfolyam nagy nemzeti, közös, ségi célokat szolgád és ezért lehetővé akarja tenni, hogy mindenki, aki szociális munkára hivatást érez, azon részt vehessen. Érért a tanulmányi költségeket szinte teljes egészében a belügyminiszter fedezi. A tandíj a dologi kiadások fedezésére szolgál és inkább csak jelképes természetű: beiratkozást díj ? pengő, tandíj félévenként 10 pengő. Azok a tanfolyami hallgatók, akik egyidejűleg nem egyé. temi hallgatók, félévenként 20 pengő mellék- dijat fizetnek. A belügyminiszter által nyújtott további nagy kedvezmény, hogy a tanfolyam tartamára évi 1000 pengőig terjedhető ösztöndijat adó. mányoz azoknak a hallgatóknak, akik legalább négygyermekes családból származnak, kedvezőtlen anyagi körülményeik igazoltak és az első félévet legalább „jó" általános eredménnyel végeztékAz erre érdemes és igazoltan rászoruló férfi-' hallgatók rendkívüli kedvezményes ellátásért is folyamodhatnak. Felvételi kérés beadásának határideje szeptember 1. 1. , . i Beiratkozás végső határideje szeptember 10. Felvételi kérvényeket a közgazdaságtndomá-- nyi kar dékánjához címezve, a szociális tan.- folyam titkárságának kell beküldeni. Részletes felvilágosítást a tanfolyam titkársága (Kolozsvár, Egyetem, Társadalompolitikai Intézet) ad. . ..
