Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-27 / 143. szám
1943. JlfNl US 27 Sacelcelyfoldi iitinapló — A Keleti Újság kiküldött munkatársától. —> Hat napja járjuk már Székelyországot. Aki még soha nem járt erre, nem igy képzelte él a Székelyföldet. A drága termőföldek helyére is hegyeket, fenyveseket és sziklákat álmodott, amelyeken nem terem egyéb szedernél, málnánál, szamócánál, vaddisznónál, medvénél és kesergő hangú balladáknál. .. És most, ahogyan szétnézünk arra le a völgybe innen, a Hargita-tetőről s szemünk előtt látjuk egyszerre tiz falujával a Csiki-medencét, valami jóleső, boldogító érzés fog el... Amott fehérük a híres csik- somlyól kegytemplom sugármagas kettős tornya s mellette egy nagy fehér épület: az uj népfőiskola. A völgyben ameddig csak a szem ellát, a nyári napsugárban sütkérező gazdag, buja huzavetések, rozstáblák, krumpli- • és répaföldek váltakoznak. A lucernát most kaszálják. Már másodszor. A török- búzát Is másodolják már. Úgy nyüzsögnek az. emberek a valóban kenyeret adó földeken, mint a hangyák. A falvakban pedig mindenütt építkeznek. Egyik uj ház után a másik épül. Máról-holnapra uj köntösben díszelegnek a székely falvak. — Eddig se kedvünk, se pénzünk nem volt az építkezésekhez, — mondja egy öreg székely —, de most van. Van, mert tudjuk, hogy amit építünk, magunknak építjük s utódainknak. Az utakat is építik mindenfele. Akármerre megy az ember, mindenütt útépítőkkel találkozik. Ezer es ezer alföldi kubikus talics- kázik, ássa az utak mentén a földet, a Hegyoldalakból a követ. Az utakon végig hatalmas úthengerek berregnek.-— Ez mind közmunkával épül — mondja az egyik székely. — Az állam építteti. De nem úgy ám, mint a „másik állam“ tette. Úgy megfizet a munkáért, fuvarért, hogy Igazán öröm dolgozni. Különösen ha elgondolja az ember, hogy úgy Is a mienk marad minden ut, mi fogunk rajta járni. Az úgy volt, hogy a mi falunkban mind késlekedett az ut elkészítése, pedig olyan állapotban hagyták a kivonulók, hogy istenklsértés volt rajta közlekedni még nappal is. A falu várta. várta egy Ideig, hogy csak „odatévednek“ az útépítők s megépítik azt is. De még mindig késett... Erre fogták magukat az elöljárók s jelentkeztek a hatóságoknál, hogy ők is „közmunkám!" akarnak, meg akarják csinálni magtik jószántából a maguk Htját... De nem úgy megy az — mondták az elöljáróknak, nem úgy megy az... És az ut, — amely azóta megépült már mégis — csakugyan „nem úgy megy", mint eddig ment, hanem egészen más irányban... Mert amikor a talajt megvizsgálták a mérnökök, kiderült. hogy ez nem útnak való, olyan szikes, csúszós, miegymás, hogy oda mind „közmunkázhatjuk“ a követ, földet, abból csak mind sár lesz, a súly egye meg.., S ha elgondolom, még most is elönt a méreg... Hát hogyisne. Képzeljék csak el, nem is olyan régen, vagy 15 esztendőn keresztül még azért is mind ide hordatták velünk a földet, követ. Éjjel, nappal. Hát mi értelme volt?... Semmi. Sehogyan sem akarták elhinni, hogy kátyúba jutottak... De most már nem baj. Az a fontos, hogy mink kijutottunk belőle. •* Ha már Sepslbükszádon jár az ember, nézze meg a torjai Büdösbarlangot is. Van mit mászni a nyaktörő utón addig, de megéri. Már másfélórája üyujtjuk nyakunkat a tüaö nyári napsugárban, amely még Itt az erdő lombos fái között is majdnem megpörköl s még sehol a Büdösbarlang. :. Végre utunkba akad egy kis székely legény s tőle érdeklődünk, mire azt mondja, hogy már csak ,';ahejt“ van. Annyit még előtte való napon tapasztaltunk, hogy ha a székely azt akarja mondani valamire, hogy messze van még, akkor „ahajt“ mond. Ha pedig közelebb, akkor „ehejt“... Vezet, vezet a kicsi székely fel a Büdös-tetön s egyszer, éppen amikor .a tetőre érünk, figyelmeztet: __ Nezzenek sze le a völgybe... Szép. Én es másvidéki vagyok. Csak most erre csavargók. Gyönyörű panoráma tárul szemünk elé. Itt is, lent a völgyben utakat építenek. Gépek, emberek, amint ott sürgölődnek az úttesten, olyan kicsinyeknek látszanak, mint valami bogarak. — Közmunkával — mondja a kicsi székely legényke __ Hát már te is tudod, hogy mi az a közmunka? — sandítunk feléje. __ Tudom hát — mondja önérzetesen, — hojne tudnám. Mü es csináltunk éppen ele get, csak akkor még nem fizettek érte semmit. Csak hajtottak a csendérök s muszáj volt menni. Akkor más volt a világ... A Büdös-tetön áll a hatalmas tüdöszanatórium. Négy emelptes s amint megtudtuk, 54 kórterem ven benne, köröskörül pedig napozó terraszok. és körötte még egész sereg kisebb-nagyobb ugyancsak üdülő, sza- natórium-szerü épület. Mlndenik lakható, használható állapotban. Ma mlndenik kong az ürességtől. Le van zárva minden épület. A kulcsok a gondnoknál s a godnokot nem találjuk sehol... Pedig érdemes volna megkeresni, felkutatni valahol — különösen az arra illetékes hatóságoknak, — hogy felnyittassák ezeket az eredetileg tüdöszanatórium- nak szánt épületeket... Mert még nem is olyan régen csakugyan tüdőszanatórium volt Itt. Nincs is erre a célra megfelelőbb környezet és levegő' talán sehol, mint itt. Menynyit hallunk, ólvasunk manapság a tüdővész, a „fehér halál“ pusztításáról * ugyanakkor itt van egy tüdöszanatórium, lezárt ajtókkal, gyönyörű környezettel, csodás magaslati levegővel. .. Háborúban élünk s egyik nagy problémánk, hol helyezzük el sebesült hőseinket gyógykezelés, vagy üdülés céljából. Kiürítjük a poros, nem éppé# a legegészségesebb iskolahelyiségeket ideiglenes kórházak céljaira. És itt áll a tetőn fenyőerdöktöl övezve a szép, tágas szanatórium pusztán, üresen lezárva... Vájjon nem volna-e ez megfelelő ilyen célra is?.,, Nemrégiben ptispök.ök-j árasa volt a Székelyföldén. Márton Áron erdélyi római katolikus püspök és Józan Miklós unitárius püspök keresték fel derék székely népüket. Mindkét egyházfőt túláradó szeretettel és lelkesedéssel fogadták hiveik. Akármerre ment a püspökjárás titán az ember, mindenütt arról beszélgettek az egyszerű hivek, hogy milyen jólesett nekik főpásztoraik látogatása. .. Jólesett szivüknek, lelkűknek, hogy újból láthatták Áron püspököt, aki vérükből való vér, harisnyák székely ember gyermeke és Józan Miklós püspököt, akit székelyföldi hívei ez&lkalommal láttak először szemtől-szembe. Józan püspökről i6 tudja még a legegyszerűbb székely ember is, hogy a Székelykő aljáról indult el és jutott el a főpapi méltóságig s ez számukra majdnem annyit jelent, mint valami mennyei maiaszt... ■— Mert mondhatnak rólunk bármit, — fejtegeti az öreg székely — azért ml es adtunk az országnak, világnak sok derék embert. Püspököket, papokat, katonákat, még politikusokat Is, hát hogyne esnék jól szivünknek, lelkűnknek, amikor időnként ide kanyarodnak hozzánk?... Mert ml szamon- tart juk ám valamennyiöket... S már számolja is az ujján, Hogy hány hires ember indult erről az istenáldotta kicsi Székelyországból az országba, a világba... De csak számolná az ujján, mert hamar belevét... Nem is csoda... Sokan vannak valóban. Székelyföldön nyoma sincs a háborús korlátozások miatti nyavalygásoknak, elégedetlenségeknek. Sehol egy zokszót nem hallani. Nemhiába védelmezték magukat évszázadokon keresztül, ngy viselkednek ma Is, mint az egykori székely határőrezredek legfegyel- mezettebb katonái! Homoródalmáson mondotta egy öreg székely gazda: — Mi megtanultuk, nem most, de már erősen régen, hogy a szabadságért áldozni kell!., és azt meg éppen most látjuk be leginkább, hogy senki nem kér tőlünk olyan áldozatot, amit meg ne lehetne s meg ne tudnánk hozni. Jöjjenek bé a templomunkba s nézzék meg, mit vészitettünk mi a másik világégésben. Hetvenhét hősi halottunk neve van márványba vésve csak a mü templomunkba, a másik templomban pedig majdnem ugyanennyi. S mi jött utána?... Nem is jó arra rágondolni, uram... Hát most panaszkodnánk s nyavalyognánk, amikor csendben s rendben mlvelhetjttk földjeinket, építhetjük házainkat, amikor köriil-bé, a többi országokban napról-napra halljuk, hogy ml történik?... Na, csak ide jöjjön még egy „megváltó", mint a múltkoriban, mert úgy „megváltjuk", hogy soha él nem felejti. Az Isten után csak mi válthatjuk meg magunkat!... Ha ir rólunk majd az ur, ezt Írja meg, hogy ez a ml szavunk az országnak, a világnak, hogy ö is tudja. Mert mü tudjuk, mert mü ezt valljuk s aki nem ezt vallja, nem székely az s még nem is magyar!... Ezt pedig nem most tanultuk meg, hanem a sanyaruság esztendeiben. Akit pedig azok az Idők még erre sem tanítottak meg, azt verje meg az Úristen... Ilyen rendületlen lélekkel áll őrt az a maroknyi nép ott a Hargita alján, a csiki és háromszéki medencében, az ojtozi szorosban és mindenütt azon a földön és sziklán, ahova sorsa és rendeltetése állította, le egészen Zágonig, a székely, a magyar világ végéig. Kicsinyje és öregje, egyaránt. És ■ ezt a jó és ez a vigasztaló ebben a megbomlott Európában s nagyvilágban. Ezt megtudni és és hirüladni... ••' BÍRÓ JANOS Az erdélyi népneve lés szolgálatában száz érettségizett magyar ifjú vállalta a tanítói hivatást \»cjy sillerrel feliék le a különbözeti és a képesítő viisqát s oklevelet kaptak Kolozsvár, junius 26. A hazatért erdélyi részeken uj mágyar életet teremteni, a lelkeket a magyar eszmények hitet és erötadó tartalmával telíteni, legfontosabb és legsürgősebb feladat. A magvetést az örök szent humuszban, a nemzedékek legfiatalabb korosztályában kell a legnagyobb gondossággal és felelősségérzéssel elvégezni. A jövendő magyar élet milyensége függ attól, hogy milyen módon és milyen lelkiismeretességgel, tudással és becsületességgel végzik el nevelő-tanitó munkájukat azok, akik jelenleg a magyar közoktatásügy szolgálatában állanak. A világtörténelmi korforduló viharát és próbáratévő hullámverését a jelen magyarjainak elsősorban az elkövetkező nemzedékek érdekében kell kitartással és helytállással elviselniük. A magyar elet' száz és százezer zsenge hajtása most még az édesanyák karjain ül, vagy apró markával a kötények és szoknyák ráncaiba fogózva tipeg a tűzhelyek körül, sok százezer már nyakbavetett tarisznyával, nyíló és bontakozó értelemmel járja az utat az otthon küszöbétől az iskolák padjaiig. Ezek a százezrek az u j magyar élet Ígéretei, ők jelentik a magy ar jövendőt és érettük a mai nemzedék felelős. Erdély hazatérésével már a kezdet kezdetén felmerült az a nagy kérdés: kikre bízzák ezeknek a kis magyaroknak nevelését, tanítását? A jelen rendkívüli követelményeket állit, nagy feladatokat ró a népoktatás és nevelés munkásai elé. Ma, szerte a világon, gyökeresen átalakult minden tekintetben, elméletében és gyakorlatában Is az a munka, amelyet tanítói munkának nevezünk. Ma más az Iskola és más a kultúrpolitika, mint ahogyan megváltozott egész társadalmi életünk. Igen nagy kérdés volt a hazatért erdélyi részeken az újból megnyílt magyar népiskolák részére tanítókat toborozni. A kultuszkormányzat intézkedésére a tanitói képesítés megszerzését lehetővé tették olyan ifjak részére, akik valamely "középiskolában érettségit szereztek. Ezeket áz ifjakat ideiglenes minőségben nevezték ki tanítókká, kiküldték őket olyan falvakba, amelyekben okleveles, idősebb tanítók működtek és ott azok útmutatásával kezdték meg gyakorlati működésűket. A nagy szünidőben többhetes tanfolyamokon alkalmat adtak ezeknek az érettségizett ifjaknak arra, hogy a pedagógia elméleti tárgyalt elsajátítsák. Két év után vizsgára kellett állniok, le kellett tenni először az,érettségi és tanitói oklevél közötti különbözeti vizsgálatot, azután pedig 9 rendes tanitóképesitő vizsgát. A kormány intézkedése lehetővé tette mindazoknak az ifjaknak a tanítói pályán való elhelyezkedést, akik magukban hivatást éreztek a rendkívül fontos feladatra. Az említett intézkedés legfontosabb vonatkozása azonban abban van, hogy a tanitói képesítés színvonalát nem csökkentette. Nálunk nem következhe- ttk he az az állapot, amilyen az utódállamokban ebben a tekintetben az oklévélnél- küliek alkalmazásával bekövetkezett s aminek szomorú következményei csak évtizedek múltán mutatkoztak. Erdély magyar ifjúságának lelkületét, érzéseit, faj- és hazaszeretetét igazolja az a tény, hogy százával jelentkeztek érettségi előképzettséggel tanítókul s vállalták a sok vizsgára való előkészülés munkáját, a falusi életformát s becsülettel igyekeztek elvégezni a legfiatalabb magyar nemzedék jövendőre való előkészítését. Ezek az ifjak bebizonyították, hogy nem a pénz az istenük s nemcsak nagy szavakat s szólamokat hangoztattak, hanem cselekedni s áldozatot hozni la tudnak. A lemondás nemcsak a legszentebb erények £Cm,BTrthstMa Asszonyom! Használja ön is a CARNEOL hajfestéket, mert már egy próba meg fogja önt győzni arról, hogy a CARNEOL mennyire biztositja a kívánt eredményt: a hajnak természetes szint ad és egészségesen lággyá teszi. Erről úgy győződik meg a legkönnyebben, hogyha a festés előtt egy kis tincset kivág a hajából és elteszl összehasonlításra a festések utánra. '■ 18 színben kapható. a modern nő hajfestéké Készíti: KANITZ IVAN és TÁRSA Budapest VII., Nagyatádi Szabó-u. 43 egyike, hanem egy nép fennmaradásának - egyik leghatalmasabb segítőeszköze is. A kolozsvári állami fiuliceum és tanítóképző intézetben most végződött be az -a képesítő vizsgálat, amelyen 120 érettségizett s érettséginél magasabb előképzettségű tanári, vagy papi oklevéllel stb. rendelkező' ifjú vizsgázott. Miniszteri megbízatással Illés Gyula dr. főigazgató, Sinkovits Dániel tanügyi' főtanácsos, Angi Dénes tanügyi tanácsos, Kelemen Béla tanügyi szakelőadó vezette négy csoportban a jelöltek vizsgálatait. A jelentkezők közül százan nyertek • magyar és román nyelvű népiskolákban való tanításra jogosító képesítést. Ezeket az ifjakat a minisztérium rendes tanítókká nevezi ki és szolgálati idejükbe beszámítják az ideiglenes minőségben eltöltött Időt Is. Az uj tanítóknak a magyar közoktatás szolgálatába való állása Erdély községeiben nemcsak azért jelentős, mert teljes és korszerű képesítésükkel méltóan s eredményesen fogják a magyar, életet szolgálni, hanem azért is, mert ebben a tanévben a kolozsvári líceum-tanítóképzőben nem történt képesítés. Ebben az évben ugyanis a negyedik évfolyamot végzetteket az 1943—1944. évre a tanítóképző ötödik évfolyamára Írták be s igy olyan magas képzettséget biztosítottak Erdély jövő tanítóinak, amilyen az anyaországi kartársáikfaak van. Julius 5-én uj előkészítő tanfolyam nyílik , meg azoknak az érettségivel' rendelkező . ideiglenes tanítók részére, akik jövőre fogják a tanitóképesitő vizsgálatot letenni. (t. I.) ÚJABB LEVENTE GÉPJÁRÓ- RW)VEZETŐI TANFOLYAMOT BÉN- DEZNEK Kolozsvár, junius 26. Julius ’..Szépén a' leventék részére a gépjárómüvezetői tanfolyam újból megnyilik. Jelentkezhetnek az 1922, 1923 és 1924 évfolyambeli egészséges és a gépkocsivezetéshez kedvet érző leventék.. A tanfolyam iránt érdeklődők forduljanak bővebb felvilágosításért sürgősen a városi levente parancsnoksághoz (Honvéd-utca 46. sz.) PÁLYÁZAT A HONVÉD HÍRADÓ MŰSZERÉSZ SZAKISKOLÁBA VALÓ FELVÉTELRE junius 26. A honvéd műiére páKolozsiiár, szerész szakiskola tanulók felvételé iyázatot hirdet. A szakiskola hároméves, elvégzése után a tanulók tényleges honvédségi szolgálatba lépnek és a honvéd híradó műszaki tiszthelyettesi karba veszik át őket. ^ Feltételek: Magyar állampolgárság, négy középiskola sikeres elvégzése, be. nem töltött 17 életév, egészséges és jól fejlett erős testalkat. Bővebb felvilágosításokat délelőttönként a városi levente parancsnokság ad (Honvéd-utca 46. sz.) — Felrobbant egy spanyolországi lőszer- raktár, Madridból jelenti a Magyar Távirati Iroda: El Ferrol közelében felrobbant egy lőszerraktár. A robbanásról részletek még nero ismeretesek. - o t
