Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-26 / 142. szám

4 1943. J V N 1 U MÍBKxmUrsjta Székelyföldi nlinapló — A Keleti Újság kiküldött munkatársától. — Székelyföld, junius 25. Székelyföld pitvara a Szászföld. Beszterce és Szászrégen góc­pontokkal s egész sereg acélos buzáju, tü­zes ború szász faluval.-Ha néhány évvel ez­előtt idegen utas tévedt arra a vidékre, a zárt renden és takaros tűzhelyen kivül a legnagyobb meglepetés volt számára, hogy az utcán és a szász portákon alig látott gyermeket. Mintha megfáradt volna ez a századokkal ezelőtt idetelepitett dolgos, de­rék fajta __A tekei, szászlekencei, dipsei és a Szászrégen körüli többi szász falvak nagyszerűen megművelt szőlőhegyein egy- egy tagban csupán két-három hajlottabb korú embert meg asszonyt lehetett látni, amint szorgosan dolgoztak. Ma pedig: a vi­ruló vetések és szőlőhegyek között csak úgy tarkállik a vidám gyermeksereg! . .. Honnan ez a hirtelen szín változat ezen a vidéken? — kérdezi az utas. A feleletet egy kis szőke, pufókarcu fiúcska adja meg, aki körül ugyancsak feltűnően szőke gyermeksereg ácsorog, vagy éppen a mezőre igyekszik az ebéddel. — A német birodalomból jöttünk, — mondja önérzetesen a kis szöszke — az el­lenség bombái által feldúlt városokból. Én már nem is megyek többé vissza a testvér­kémmel, de ők sem mennek vissza — mutat a körülötte állókra. Minket örökbefogadtak. Az a család, ahol mi vagyunk, még két gyermeket fogadott örökbe, mert nem volt nekik gyermekük egy sem. De most már vagyunk — teszi hozzá mosolyogva — most már négyen vagyunk ... — Szeretitek-e ezen a tájon? — érdek­lődünk. — Igen, igen, szeretjük, — válaszol a gyermek. Szép vidék. Már úgy megszoktuk, mintha otthon lennénk. Ugyanez a kép fogad a szomszéd szász faluban is, Székelyföld pitvarában s pilla­natra elgondolkozunk: — Hányszor hangoztattuk, hogy a szá­szoktól ezt, meg ezt tanultuk ... Igen, min­den bizonnyal sokat tanultunk ettől az ide­telepitett derék, dolgos néptől, de amit ta­nultunk, csak most látjuk, hogy nem elég!... Hány egykés megfáradt magyar falu van Baranyában csak úgy, akár Kalotaszegen. Vájjon fogadtak-e örökbe magyar hadiárvá­kat?. .. A mindennél beszédesebb példa adva van ■ nemcsak beszél, de cselekszik is. A meg­fáradtnak hitt Szászföld uj színekkel és nj erőkkel rendezkedik be a maga sajátos éle­tének további folytatására. * A pitvar ajtaja becsukódott mögöttünk. ■Gépkocsink, az EMKE hatalmas „meseautó­ja“ tovább robog velünk az országúton. Mi­lyen ritkán vannak erre egymástól a falvak, sem, pedig ö is beszélni akart éppen ezelőtt egy órával, de neki sem volt közönsége. Unjuk mi, uram, az effélét. Unjuk, Politika, kulturfilm ... Télire való. Téli estékre. De álljanak kissé távolabb, mert amióta ide állottak, csak most látom, hogy egyre-másra rossz lapokat kapok. Maguk rossz kibicek, — hehe! — s azzal húz egy jó hosszút a hideg sörből s többé ügyet sem vet ránk, csak tovább csapja le az asztalra a kártya­lapokat, akár társai, a többi politikától, kulturfilmektől irtózó kovásznai polgártár­sai. Vajjon jó helyen járunk? Kovásznán? Székely faluban ? -£ Gépkocsink, amelynek oldalán ez a felírás áll: „Erdélyi Közművelődési Egyesület", a sepsiszentgyörgyi piactérre robog be. Pilla­nat alatt körülveszik a kíváncsiskodó gyer­mekek. De akad a kiváncsiaskodók között felnőtt is szépszámmal. Éppen most igyek­szik közelünkbe két szatyros, töpörödött, fekete fejkendős székely anyóka. Egyikük egészen közel jön a kocsihoz s rövidlátó szemét megerőltetve, a kocsi oldalán levő szövegből a következőképen igazodik ki őszinte derültségünkre: — Hallod-e te, lelkem, micsoda szerkezet ez ... Azt mondja, hogy: Erdélyi kö-zellá- tási e-gye-sü-let! ...Na, csakhogy _már ilyenről is gondoskodnak s ez eppen nálunk köt ki — még ezt is hozzáteszi, — aztán tovább tipeg a két öreganyó, de még meg- megállanak s vissza-vissza sandítanak ko­csinkra, de nem is csoda, mert üres még a szatyruk s amint Sepsiszentgyörgyön mond­ják, itt mindent az égvilágon lehet kapni bőségesen, de csak feketén . . . Rövid ottlétünk alatt ezt egyébként mi magunk is tapasztaltuk Sepsiárkoson minden dobszó nélkül pilla­natok alatt tudomást vesz róla a falu, hogy este a leventepályán ingyen kulturfilmelö- adás lesz. De előbb meg kell győzni a néniét arról, hogy az előadás csakugyan ingyenes lesz. Nem akarják elhinni. Sokan felajánl­ják, hogy ők ugyan pénzt csakugyan nem tudnak mozira kiadni, de egy-két tojást an­nál szívesebben... És most már éjfél van s még mindig ott állanak a leventepályán, a csillagos éjszakában s áhitatosan bámul­ják az országépités gyönyörű eredményeit, amelyek eléjük tárulnak a két hatalmas rúdra feszitett vetítővászonról. Mellettünk egy öreg székely áll s halkan odasugja a feleségének: — Te hiszed-é, amiket ott látsz? Mondd. ■— Hiszen maga es látja ... ■— Én igen, vaj igen, csak azon töröm a fejem, amit még ä sötétség béálltá előtt mondott a tanár vaj micsoda ... Azt mond­ta, hogy nem lehet addig ezeket megmu­tatni, amig bé nem sötétedik, nem lehet addig mozizni. Itt a bökkenő. Mért nem le­het?... Mert én a világosságnál is szeret­ném látni ezeket a szép dolgokat. Addig, ha akarom, ha nem, de azt kell hinnem, hogy van a dologban valami • kis csalásféle is ... Uj film pereg. Kormányzó Urunk vonul be a felszabadított Székelyföld egyik városá­ba ... A szabad térségen, a szabad székely éjszakában száz és száz torokból tör fel a dörgő éljenzés. A sepsiárkosi derék széke­lyek újból átélik most azokat a drága, fe­lejthetetlen történelmi pillanatokat. A mel­lettem álló kedves, töpörödött székely anyó­ka szemét törülgetve megszólal csöndesen az ura felé: — Hát még most sem hinné?... — Vaj igen, most már hiszem, mert ép­pen igy volt. legyen érette áldott az Urnák szent neve. És kérges kezével ő is a szeme tájékán babrál... . ♦ Más este már Homoródalmáson kötött ki az EMKE meseautója. Homoródalmás arról hires, hogy 20 ezer holdas határa van. Van erdeje, bányája, fürdője, termőföldje s 2600 lakója közül — amint Símén tiszteletes ur mondotta, 800 mégis állandóan útban van... Szolgálni mennek a 20 ezer holdas határból a városba. Régen Bukarestbe, ma Buda­pestre ... Mi ennek az oka?... Aligha lehet elfo­gadhatóan megmagyarázni. Ilyen hatalmas területen 3—4 község népe is megélhetne, gyökeret verhetne s 800 lélek inkább él gyö- kértelenül ebből a faluból Budapesten. Ko­lozsváron, Székelyudvarhelyen, Marosvásár­helyen s másutt, csak éppen ide nem kíván­kozik vissza, aki elmegy ... Pedig ez az ide­genforgalmi szempontból is értékes terület ontja magából a kincseket. Csak az a baj, hogy nincsenek eşen a vidéken — mint ahogyan Székelyföld még számtalan vidékén — olyan üzemek, amelyekben az elkallódó kincseket fel lehetne dolgozni. Említsük meg, hogy gazdag ez a vidék márgában, mészben, lignitben. Megbima tehát akár­milyen nagyüzemü cementbányát. Fafeldol­gozó üzemet pedig akárhányat. Ember, mun­kásnak való anyag is volna bőven, akik ak­kor nem vándorolnának el más tájakra. A falutól alig 8 kilométerre földgáz is van, alig 15 kilométerre pedig gazdag vasérctele­pek, ahonnan még az 1700—800-as években a torockóiak bányászták a vasércet, az 1848—49-es években pedig Gábor Áron ágyúinak anyaga került ki innen ... S milyen különös, hogy ez a derék székely falu egy idő óta csak emberben tud feles­leget termelni. De vájjon fölösleges-e ma egyetlen szé­kely is, egyetlen magyar is?... BÍRÓ JANOS Megalakult a Magyar .Parasztok Országos Termelő és Értékesítő Szövetkezete tűnődünk magunkban. Itt századokkal ez­előtt sokkal sűrűbben lakta a vidéket a ma­gyar, de aztán jobbnak látta a történelem vlhaKi elöl elvonulni kicsit bennebb az or­szágúitól s most csak az utjelzötáblák mu­tatják, hogy 3—4 kilométerre itt is, ott is magyar, székely falvak húzódtak meg a völgyek és dombok hajlatában. Nem volt sem tömjénjük, sem mirhájuk, sem ezüsi, sem aranymarhájuk, amivel az ellenség elé siethettek volna, hogy puszta életükért aján­dékként felajánlják, de igy legalább, — az országúitól kissé távolabb, — puszta életü­ket megmenthették. Bár jöttek volna rá ha­marabb. Talán akkor sokkal inkább megkí­mélte volna őket a török és a tatár dulása. A Történelem. * De menjünk át a Hargitán Csik és Há­romszék vármegyékbe, utunk tuilajdonképeni céljához. Estére Sepsiárkoson kell lennünk. Pünkösd első napjának délelöttje van. Azt mondja Unghváry Sándor tanár, az EMKE népművelési szakosztályának titkára, hogy még korán van, úgy is célhoz érhetünk, tart­sunk előadást délután Kovásznán is. Kézdi- vásárhelyröl telefonértesítés megy a kovász­nai jegyzőhöz, hogy gyűjtse össze a népet, mert délután ingyen mozielöadás lesz a séta­téri vendéglő nagytermében. Amikorra meg­érkeztünk Kovásznára, a dobos már kido­bolta, hogy ingyen mozielöadás lesz á falu­ban. A termet is rendelkezésünkre bocsájt- ják. Legalább 300 ember belefér egész ké­nyelmesen. Az idő telik s még egyetlen em­ber sem jelentkezik az előadásra. Pedig a teremben már elhelyeztük a székeket, ki- feszitettiik a vetítővásznat. Most már csak a közönség hiányzik. A nagy terem tornácán legalább 100 ember sörözik, kártyázik. Sorra járjuk az asztalokat s megpróbáljuk a toborzást közöttük az ingyen mozi előadás­hoz. Senki sem mozdul a söröző, kártyázó kovásznai polgárok közül. Az idő telik, tef- v&bb kell mennünk, de végül megérdeklöd- jük, hogy miért ez a hihetetlen közöny. — Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy csak maguk nem érdekelnek, csak a maguk mozija nem érdekel — mondja az egyik sö­röző, kártyázó polgár. — Nem hallgattuk mi meg még a „szeretett képviselőnket" Budapest, junius 25. Junius hó 20 án meg­alakult a Magyar Parasztok Országos Ter­melő és Értékesítő Szövetkezete. Az alakuló közgyűlésre az ország minden részéről ér­keztek Budapestre a haladni, összefogni vá­gyó, megfontolt magyar földművelők. A Széchenyi-szövetség nagytermét betöltötték az egészséges, barna-piros arcú komoly fér­fiak. Ott volt számos kisgazda képvieiő is, akik pártkülönbség nélkül vettek részt a Paraszt szövetkezet szervezésében. Tuuiák ugyanis, hogy fajtájuknak azzal tehetnek legnagyobb szolgálatot, ha példát mutatnak nekik az összefogásban, a szövetkezésben. Az alakuló közgyűlést Nagy Ferenc kis­gazda, országgyűlési képviselő nyitotta meg. Megnyitó beszédében kifejtette, miért van szükség a magyar parasztság szövetkezetbe való tömörülésére. Az országban működnek ugyan már szövetkezetek, amelyek nagy szolgálatot tettek a magyar népnek azzal hogy megmentették az áru- és hiteluzsorá­tól, a termelés és értékesítés terén azonban még sok a teendő. Szükség van az egész parasztság termelő szövetkezetbe tömörülé­sére, hogy — miként a dánok tették, — a magyar parasztság is a szövetkezéssel tudja kivívni a szebb és boldogabb jövendőjét. Szükség van arra, hogy egy-egy község gazdái közösen szerezzék be azokat a mély­szántáshoz és egyéb talajmüveléshez szük­séges gépeket, amelyeket egy gazda egy­maga nem képes beszerezni. A háború után azt kell termelnünk, amit az egyes vidékek leggazdaságosabban megteremnek amit értékesíteni is jobban tudunk. Egységes gyü­mölcstermelést kell bevezetni egy-egy vidé­ken és egységesen kell védekezni a gyü- mölcskártevök ellen. Fel kell frissíteni a baromfi- és állatállományt. A háború után fokozottabb mértékben kell majd *eny csz- állat-, hizlaltállat- és baromfitenyésztéssel foglalkoznunk. Amit magunk termelünk, jo­gunk van magunknak értékesíteni is. A jö­vőben nem szabad annak megtörténie, hogy a magyar parasztembernek mint eladónak semmi része ne legyen a termény és állat árának megállapításában, amint ez a múlt­ban volt. Ha az egész magyar parasztság egy akarattal és lelkes kitartással összefog, akkor az ármegállapításban is döntő szava lesz a szövetkezett parasztságnak. Az alakuló közgyűlés azután egyhangú lelkesedéssel Plósz István kisgazda képvi­selőt választotta meg elnökéül. Plósz István megköszönte a közgyűlés bi­zalmát, majd felkérte Holló József íizletré- szes tagot, az alapszabály tervezet felolva­sására és ismertetésére. Az alapszabályhoz igen sokan szóltak hozzá, kellő szakérte­lemmel és minden szempontra kiterjedő alapossággal. Ezután az igazgatóság és felügyelöbizott- ság tagjainak megválasztása következett. Igazgatósági tagokká a közgyűlés a követ­kezőket választotta: Plósz István kisgazda, országgyűlési képviselő Aldebrő, Nagy Fe­renc kisgazda, országgyűlési képviselő Bisse, Kovács Béla kisgazda, parasztszövetségi fő­titkár Mecsekalja, Vörös Vince, a Paraszt­szövetség alelnöke Bakonya, Kis Tóth József kisgazda, a BTSZ elnöke Málom, Csizmadia András gazda, országgyűlési képviselő Oros­háza, Taksonyi János kisgazda Szekszárd, v. Göncző János kisgazda Erk, Pataky László kisgazda, országgyűlési képviselő Bö­köd, G. Váezy Lajos kisgazda, országgyűlési képviselő Komádi, Nagy Ernő kisgazda, gazdasági tanácsos Makó. Felügyelöbizottsági tagokká a közgyűlés a következőket választotta meg: Babody János kisgazda Vásárosdombó, Mándli Sán­dor földműves Pecöl, Major József kisgazda Egyházasfalu, Csörgey István kisgazda Mány, Kanta Gyula kisgazda Kenyér, Ka­tona József kisgazda Szabadszentkirály, Koszér Nándor kisgazda Kővágószöllös, Tóth Dénes kisgazda Szentgál, Páll András parasztszövetségi igazgató Budapest. Plósz István a maga és megválasztótt kartársai nevében megköszönte a közgyűlés bizalmát és kijelentette, hogy mind ő maga, mind kartársai teljesen önzetlenül mindent elkövetnek a szövetkezet sikeres működése érdekében. Ezután Kis Tóth József kisgazda, a BTSZ elnöke kért szót és felhívta gazdatársait az összefogás és egyetértés szükségességére. Majd a közellátás időszerű kérdéseiről tar­tott szakszerű előadást, amelyet a jelenlevők nagy figyelemmel hallgattak végig. Plósz István elnök záróbeszédében han­goztatta, hogy azokat a nagy célkitűzéseket, amelyeket a Parasztok Szövetkezete maga elé kitűzött, csakis akkor tudják megvaló­sítani, ha a magyar parasztság maradékta­lanul összefog. A szövetkezet kizárólag a parasztok szövetkezete lesz. Parasztok tu­lajdona, parasztok ereje. Vezetői is parasz­tok és parasztok tanult fiai lesznek, akik meg tudják érteni a paraszt sorsközösség hivó és parancsoló szükségességét. Reméli, hogy minden parasztember, aki maga és gyermekei jövőjével törődik, belép majd a Parasztok Szövetkezetébe. A közgyűlés tagjai szerte az országban magukkal vitték szét az elhintett magot. Re­mélhetőleg rövidesen kikéi és hatalmas fává fejlődik s azt, — ha az egész parasztság összefog, — nem döntheti le soha semmiféle vihar. Boldog és megelégedett lesz a nemzet is, ha a parasztság a szövetkezésben meg­találja boldogulása útját. Mert amilyen a parasztság sorsa, olyan a nemzeté is. (H. J.) László Dezsőt választották a kolozsvári református egyházmegye esperesévé Kolozsvár, junius 25. A kolozsvári refor­mátus egyházmegye csütörtökön délelőtt rendkívüli közgyűlésre ült össze, hogy meg­válassza Máthé Sándor elárvult örökébe az egyházmegye uj esperesét és egyben a meg­üresedett egyházmegyei tisztségekre is meg­ejtse a választásokat. A református teológia dísztermében meg­tartott közgyűlésen Adorjáni István fejérdi lelkész, egyházmegyei főjegyző és Schilling Dezss dr. fögondnok elnököltek. Adorjáni István imája után Deák Ferenc monostori lelkipásztor lélekemelő szavakkal emlékezett meg a nemrég elhunyt Máthé Sándor esperesről. Kiemelte a kiváló egyházi férfiú nemes, puritán egyéniségét és az egyház és a hívek érdekében végzett gazdag és eredményes munkásságát. A kegyeletes megemlékezés után nyitotta meg Schilling Dezső dr. fögondnok a köz­gyűlést. üdvözölte a nagyszámban megjelent képviselőtestületi tagokat s közölte, hogy a közgyűlés rendkívüli összehívására azért volt szükség, hogy megválasszák az uj es­perest és az egyházmegye megüresedett ve­zetőségi helyeire az uj tisztikart. Az elnöki megnyitó után a közgyűlés be­iktatta uj lelkésztagjait: Kolumbán Bende­gúz, Thurzay János és Kovács Miklós lel­készeket, majd igazolta az újonnan válasz­tott tanitóképviselöket: Máthé Ákos és Fe­kete Károly tanítókat. Elhatározta egyben a közgyűlés, hogy a tanítók képviseleti lét­számát a legközelebbi közgyűlésen felemeli, így a jövőben az egyházmegyei közgyűlésen a tanítóságot négy tag fogja képviselni. A közgyűlés ezután megállapította a lel­készek beosztását a szórványvidékeken s ennek megfelelően a legeldugottabb szór- ványvidi'cek református hívei is egyházi gondozásban részesülnek. Ezután ejtették meg a választásokat. Tit­kos szavazás utján ejtették meg a választá­sokat s ennek eredményeként esperessé vá­lasztották László Dezső kolozsvári belvárosi lelkész, országgyűlési képviselőt. Számvevő lett Kertész Márton (Vajdakamarás), pénz­táros: Hegyi Péter (Kajántó), belmissziói előadó: Bonczidai Dezső (Kidé), világi fő­jegyző: Tárcza Bertalan, lelkészi aljegyző: Szilágyi László (Szamosfalva), világi al­jegyző: Kovács Lajos tanító, ügyész: Erszé­nyes Samu dr., vallásoktatási szakelőadó: Biró Mózes, műszaki előadó: Moll Béla, az iskolai bizottság elnöke: Deák Ferenc. Egyházmegyei tanácsosok: lelkészlek: Ká­dár Géza, Fiilöp Lajos, Kassal Géza, Gönczy Lajos dr., Deák Ferenc és Sebestyén Adám, világiak: Pohl Béla, Máthé Jenő, Bodor Ber­talan, Máthé Ákos, Benedek Ferenc és Sán­dor Ferenc. Egyházmegyei tanáesbirák: lel- késziek: Imre Lajos dr„ Deák Ferenc, Ker­tész Márton, Hegyi Péter és Nagy András, világiak: Ülés Gyula dr., Mester Mihály, Kristóf György dr., Sillay István dr. és Bor- báth Samu dr. Egyházkerületi képviselők: lelkésziek: Fülöp Lajos, Deák Ferenc és Kertész Márton, világiak: Illés Gyula dr., Mester Mihály és Bodor Bertalan. Az egyházmegyei közgyűlést Schilling Dezső dr. fögondnok zárószavai rekcSztet- ték be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents