Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-20 / 138. szám
1943. JUHI OS JO Levél jött az orosz frontra,.. Irta: Zsögön Egon dr. Nemrégiben hangulatos naplótöredéket közöltünk az orosz frontról, amelyet egy kolozsvári szár'ţ mazásu tartalékos főhadnagy, Zsö< gön Egon dr. postasegédtitkár küldött szerkesztőségünknek. Örömmel adjuk közre az emlitett cikk szerzőjének újabb naplórészletét, amelyből látható erővel tárul fel az otthon és az arcvonal közötti kapcsolatok széttéphetetlen erős- v sége. Ritkán vártak még embereket olyan türelmetlenséggel, mint ahogy mi vártuk vissza azt a két lovast, akiket reggel tábori postánkért küldtünk. Napot óta zuhog már az eső, köröskörül minden viz és sár. Úgy érezzük, egész Oroszország belemerült a sárba. A csizmák megduzzadnak, hatalmas, ólomnehéz sárpapucsok rakódnak rájuk és az embert átjárja a hideg nedvesség. Esteledik, a szürkeség lassan homályba, majd sötét, ségbe olvad. Kint az uttalan utakon az őrök csizmái dagasztják a .fekete sarat. Behúzódtunk egy kis nyomorúságos orosz falu alacsony, nehéz levegőjű házaiba. Mai szállásunk kicsi, szegényes orosz szoba, a falon ikonok, fényképek és népies motivumu kézimunkák. A fényképekről nagyszakállu orosz muzsi. kok és szovjet formaruhába öltözött fiatal fiuk néznek le beállított feszességgel. A mi boglyakemencénkhez hasonló *picsku«-ban ég a tűz, jóleső melegében száradunk. Gyalulatlan asztalkán kis füstölgő petróleumlámpa ég s küzködik a sötéttel, fényudvara alig tudja az asztal lapját átölelni, a szoba nagy része homályban marad. Századunk törzséből ülnek itt még nehányan. A szakaszpa- raricsnok s a szolgálattevő. Mindannyian egyet lesünk egyet várunk most. A többi házakban is lódobogásra figyel most mindenki. Ahogy az este leszállt, a szél is rákezdi, előbb csendben, aztán mind erősebben rázza a csupasz fákat, majd befütyül a kéményen és tovább rohan, hogy a fekete lusta felhőket megkergesse s ronggyá szaggassa. Öreg orosz asszony kászálódik le a kemence tetejéről s fát vet a tűzre. Kintről mintha hangfoszlányt fújt volna be a kéményen a szél. Tatár szakaszvezető már megy is ki az érkezők elé, a hangok erősödnek és már innen bentről is jól kivehető a lódobogás. Néhány pillanat múlva belép két, sátor- ponyvába burkolt, csupaviz katona és már bontják is ki a vizhatlan ponyvába gondosan becsomagolt leveles zsákot. A századkörletben futótűzként szalad végig a hir. hogy a futárok megjöttek a postával. A sötét, hideg latyakban már gázolnak és gyülekeznek a fiuk. Ehhez a gyülekezőhöz nem kell parancsszó, jönnek anélkül is, feszült várakozással a szemükben. A szoba megtelik, már a szomszéd kis kamrában sem fér több. Ember-ember hátán szorong. Akik kint rekedtek, azok a folyosón, udvaron fülelnek. Csend van, megilletődött csend, hiszen komoly dologról van most szó: a századnak postája érkezett. Az ember nem is gondolná. hogy egv ilyen kis zsákban, ezeken a kis rózsaszín tábori lapokon mi minden van összezsúfolva. Sorsok örömök, megnyugvások, vagy fájdalmak, aggódások, szomorúságok. Olvasom, a neveket, a megszólított arca elmosolyodik, szemé felkacag s nincs az az ajándék, aminek jobban örülnének, mint ezeknek a kis lapoknak. — Riegler József tizedes!... — Parancs! — hangzik a kemény válasz és nevének hallatára már gyúrja is át magát a megszólított a zsúfolt kis szobán. Nagybajuşzu, keménykötésü szép szál ember, áll mint egy bronzba öntött szobor. Jó magyar arcán örömteljes várakozás, nézünk egymás szemébe, keményen állja a tekintetet s szemei, meleg, barna szemei mosolyognak. Ahogy nézem ezt az arcot, eszembe jut £ egy régi kép. Ragyogó tavaszvégi na- j pon indult a hosszú katonavjnat kifelé, a mozdony elején virágfüzérből font kereszt, a sapkarózsák mögött virágok. Az egyik állomáson — ahol vonatunk negyedórára megállt — Riegler tizede« en. _ gedélyt kért, hogy kiszállhasson elbu-i csuzhasson családjától. Már láttuk is. hogy jön a család a vágányok közö't botladozva a szerelvény felé. Négy gyermek és az asszony, a gyermekek, mint az orgonasipok. A legnagyobb öt éves a legkisebb még csak egy fél esztendőt látott. Riegler tizedes már ugrott is le őt körül, mint a tő a szigetet. A nagy darab ember letérdelt a gyermekek közé, azok sirva" ölelték s mi láttuk, hogy Riegler tizedes rettentő zavarral kiizkö- dött, mert csak két keze volt és két kézzel nem tudott egyszerre ötöt magához ölelni. A nótás katonavonat elcsendesült, a ropogós katonanóták a torkokon akadtak, a jókedvű honvédfiuk elcsendesedtek, szemeiket a földre szegezték, az állomás zaja is mintha elcsitult volna, mialatt Riegler tizedes búcsúzott övéitől. A kép eltűnik és az otthon megnyugtató simogatását jelentő kis lapot már át is veszi remegő kézzel. És jönnek a többiek is, akiknek levelük érkezett. Ünnepélyes öröm ül az- arcokon, miközben a nehézkes kézzel, de meleg szívvel írott sorokat betűzik. Elszélednek, mindenki visszamegy szólására, ahol még vegyszer, vagy talál" még tízszer kibetüzik a kedves sorokat, melyek bár nem úgy kezdődnek, hogy »Egyetlen drága Cucimucikám!«... Ilyen leveleket és. nem egyet és nem egy helyről csak az a huncut Kérész Jóska tizedes szokott kapni, de hát ő városi fia és az ő levélirói is mások. Ezeknek a többi leveleknek megszólítása sokkal egyszerűbb, halkabban szóló, mert azok csak igv kezdődnek leginkább — »Kelt levelem .1942 őszén. Kedves jó Párom, Kedves Édesapám! Kívánjuk, hogy saraink legjobb egészségben találják .. .« És az olvasó szemek fényében a tábori lapok rózsaszín mezője az otthoni rónák végtelenjévé, pázsit os völgyek lankájává tágul. Megjelenik az akácostól körülvett tanya, vagy a fenyők közé bujt esztena képe, amelyből kis gyermekek, egyszerű fejkendős asszony mosolygó arccal jönnek elő, hogy beszámoljanak: otthon minden rendben ván, ők egészségesek, a termést betakarítottak, kis bornyu is van már, a disznó szépen hizik, karácsonykor, amikor hazajön szabadságra, akkor a hízót levágják, és hogy estenként a meleg büboskemencék padkáján üldögélve szeretettel és sokat gondolnak reá. A leveles zsák tartalma elfogyott s akiknek semmi sem érkezett, azok részéré az éjszaka — ha lehet még fokozata ennek a sötét, íázós, nedves őszi éjszakának — még egy fokkal minden söté- lebb, hidegebb lelt. Csend van, mindenki lepihent már, az öreg orosz kemencében is csak egy kis zsarátnok pislákol álmosan. Tatár Sanyi is alussza már a többivel együtt az igazak álmát. Zsebéből egy pufók fiúcska most érkezett fényképe, kandikál ki. Ma ezeknek szép álmuk van. Nyugodt, békés, álmodó arcok, drága, becsületes magyar arcok. És ebben a csendben a kis mécses eddig halvány fényudvara nőni, fényesed- ni kezd, már betölti a szobát, már áthatol a fény a falon, átvilágítja a gomot-y- gó, sötét fellegeket és a fényhiyásra .az apró házakból álmodó honvédek Jönnék elő. Hangtalanul sorakozik a hazaaimo- dó lelkek regimentje s íiegmdul a felhőkön, pusztákon át — hazafelé. Otthon a kicsiny faluk, házak k’.'zött szétosztanak, ki-lsi megy a maga portája félé, előbb bekukucskál az ablakon, majd nesztelenül belép. Nem látta senki, hogy otthon jártak, legfeljebb egy száraz kis gályát koccantott az ablakhoz az őszi szél, mintha kopogtatás lenne, a búbos kemence hunyorgó parazsa lobbanhatott egyet és talán a bölcsőben alvó kis szőke gyermek arca is elmosolyodott álmában, mert megérezte apja szelíd simogatását. A szél közben kissé (csendesebb lett és itt, kint a végtelen orosz puszták sár- tengerében, apró házacskák sötét ablakait . verik egyhangúan az őszi esőcseppek. Megnyitottam a legkényesebb ízlést is kielégítő porceifánáru és üvegüzletemet Wesselényi Miklós-utca 24—26. sz. Vitéz Fekete Andorné VILLAMOSON la LU Ilii Ívj liiZivuţ/o J-lJLCi 1 uga v bu au í '-'"a-“ * * ■*■ ' . . u. . v. ^ a vagonból, rohant a közelgő kis csoport 1 izzadó és ideges emberek között a koe felé s odaérve az apróságok úgy vették * egyik végétől a másikig, amig jegy'eki Az Üllői-uton még kevesen vannak a villamoson. Legújabb járat a hatvan- hármas, a Nagyvárad-térről indul, majd -csak a Nagykorút táján változik át izzasztó gőzkamrává. A Ludovika előtt felszáll egy kis család. Fiatalok. A férfi alig léphette át nagykorúsága határát, mégis vállára borulva alszik egy hároméves kislány. A férfi tehát apa és cipeli az alvó gyermeket. A gyermekhez tartozik egy mackó, meg egy jól megtömött fürdőtáska. Ezeket is az apa cipeli. A férfihez tartozik egy spárgával átkötött középméretű csomag meg egy aktatáska. Természetesen ezeket is ö maga viszi. Hogy miképpen tud ennyi mindent elhelyezni a két karján, vállán meg a kezében, — ez már a csomagcipelés magasiskolája ... Mögöttük lépked az asszony. A feleség és édesanya. Ö is cipel. Két irgalmatlanul nagy ezüslrókát a nyakában, egy kisebb bőröndnek is beillő rezedazöld divatretikiilt a kezében és két súlyos porcellánmargarétát a fülében. A villamos kalauznők közül sokan még most is nadrágban járnak. A bokánál összeráncolt, afféle »mackó-nadrágában, amiben olyan kedvesen botorkálnak az apróbb gyermekek télen a jégen, korcsolyázás közben. Némelyik kalauznő hűségesen kitart emellett a ruhadarab mellett, nem követi azoknak a példáját, akik világos szürkés-kék mosózubbonyban, bokorugró szoknyában, harisnya nélkül, kopogó facipőben lyukasztgatják a jegyeket. A tizenkilencés villamos kalauznőjén különösen megakad a szemem. Olvan csinos és jól-vasalt, mint egy hatodikos gimnázistá. aki; tánciskolába készül éppen. Jobban megnézem, — a nadrágja élévéi borotválkozni lehet. Órákon át fu- rakodik a villamos-heringes dobozbaD, kocsi .jegyeket ad, vagy kezel, — ugyan milyen kelméből van a nadrágja, hogy nem simul ki a vasalása, nem gyúródik össze, nem formátlanodik el, mint a többieké? Hozzám ér. Elmosolyodunk Csalás az egész. A nadrág éle, pontosan egy milliméter szélességben le van »steppelve«, így mondják szaknyelven azt a pici szegőt, amit Varrógéppel müvés'kednek vé. gig a kelmén. Hiszen ha férfi viselné ezt a nadrágot, furcsán hatna ez a szabómü- helybeli csalás. De mert fiatal leány viseli? Le a kalappal ötletessége előtt. Joga van hozzá! Ugyan miért ne volna? Miért ne szegezhetné végig a nadrágja élét, — ha a vállára a szolgálati szíj alá is oda tűzheti azt a kis virágzó jázmin- ágacskát?. .. Mindezek ellenére pedig éppen olyan keményen jelenti ki egy zóna zó ifjúnak: — Kérem, ez a jegy lejárt! Vagy vált másikat, vagy leszáll a következő meg állónál.. • Éppen olyan komolyan közli, mint akármelyik férfi kollegája A kisfiú rendkívül bőbeszédű. Először az utasokat csodálja végig. — Jé... anyukám, a néninek nem fáj a kalapja? — Ugyan miért fájna? — Mert olyan kiesi. Nem szorítja a fejét? — Nem szorítja és ne beszélj ilyen hangosan, mert mindenki idefigyel--- Az a néni nem is figyel ide. aki csirkét vágott. — Miért gondolod, hogy csirkét vágott? — Mert nézd. milyen véres a körme. Mint a Mari nénié, amikor csirkét vág. Elfelejtette megmosni. — Nem felejtette el. Neki úgy tetszik, hogy piros legyen a körme, de nézz inkább ki az ablakon. Nézd milyen szén szobor van ott... —• Látom, de annak a bácsinak, aki ott 'megy, miért van olyan furcsa fa a karja alatt? Kicsi neki a lába? — Lacikám, ne kérdezz már olyan sokat és beszélj halkabban! — Jé!... Nézd anyukám, ott is megy egy bácsi, fából vau az egyik lába, miért sántít úgy az a bácsi?.., — Mert fáj a lába. — Jé ... És melyik fáj neki? Az, amelyik fából van? Mert a másik az egészen rendes ... azzal nem is sántít... — Lacikám, most már hallgass el egy kicsit! Nagyon sokat beszélsz! — Hallgatok anyukám! Nem beszélek! Jé!... Nézd anyukán, a rendőrbácsi ráült a ló hátára! Igazán ráült! Nézz csak oda! — Jól van, de miért kiabálsz úgy és miért csodálkozol annyit? Hiszen láttál te mar lovasrendőrt! — Láttam, de én most csodálkozni akarok. Ha utazik az ember, akkor csodálkozni kell! — jelentette ki nagyon komolyan a kisfiú és szemrehányóan nézett az édesanyjára. Mikor a villamos a Rákóczi-utnál megállt, mindenki sajnálta, hogy leszálltak. * Fiatal zászlós ül a villamoson. Arcán még ott van az iskolapadok hamva, ka- tonaruhája, minden felszerelése vadonat uj. Egyik megállónál sebesült káplár száll fel. Karja felkötve, mellén négy kitüntetés. Ruhája gyűrött, pecsétes, viharvert. A zászlós feláll és át akarja adni a helyét a káplárnak, de az tiltakozik: — Már hogy gondolhat olyasmit a zászlós ur, hogy én üljek és a zászlós ur álljon?,.. • A kocsiban minden utas a két katonára figyel. — Csak üljön le barátom, — feleli a zászlós. — Magának négy kitüntetése .van és látja nekem még egy sincs. A káplár atyáskodó jóindulattal feleli: — Ne búsuljon, zászlós ur, — majd lesz! Majd lesz magának is, ne. búsuljon! (Budapest.) B. CSCRÖS EMILIA Kertészeti és szülészeti főiskolaként folytatta ezután működését a Kertészeti Akadémia Budapest, junius 19. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény a Kertészeti Akadémiának kertészeti és szőlészeti főiskolává való át" szervezését rendeli el. így a Kertészeti Akadémia az 1943/44. tanévtől kezdve négyéves tanulmányi idővel kertészeti és szőlészeti főiskolaként folytatja működését. Te. nmés£<elenlés Budapest, junius 19. A Budapesti Értesítő jelenti: A legutóbbi hivatalos vetésjelentés óta eltelt két hétben az évszakhoz mérten hűvös volt az időjárás. A csapadék meny nyisége az ország területének nyugati kétharmadán meghaladta az átlagot, a keleti egyharmadán pedig csapadékhiány mutatkozott. Az őszi buza a Nagyalföl- dön főleg a szikes talajon a száraz, sze-- les, hűvös időjárást nagyon megsínylette. A junius elejei esők hatására azonban az egyébként általában ritka alföldi búzák javultak. A buza a hegyvidékek kivételével mindenütt elvirágzott, az ország déli részein pedig már kezd érni. A rozs fejlődése a jó idő beálltakor már annyira elmaradott volt, hogy már nem tudott sokat segíteni rajta. Általában ritka, a/szára alacsony, a kalásza sok helyen nagyon hézagos, de a szem fejlődése kielégítő. Az őszi árpa ritka, szemfejlődése azonban kielégítő. A tavaszi árpa terméskilátásai a kedvező időjárás hatására javultak, további fejlődésre, meleg re lenne szüksége. A zab a csapadék hatására szintén gyorsan fejlődik, termés- kilátásai még javulhatnak. A tengeri jól kelt, de a hűvös, szeles idő miatt fejlő* désében a legtöbb helyen elmaradt. A burgonya az utóbbi két héten fejlődött. A cukor- és takarmányrépa szintén javult, sok helyen azonban , jelentős a bolhakár. A kerti veteményesben a májusi fagyok sok helyen jelentős kárt okoztak. A takarmányfélék a tavaszi szárazság és szél következtében a réteken és legelőkön általában igen gyengék, bár az utóbbi esőzések következtében valamit javultak. A gyümölcsfák közül a barack jó közepes, a cseresznye és megy jő közepes, a szilva jó, áz ' alma jó közepes, a dió pedig gyenge közepes termést ígér, A szőlő fejlődésképes.
