Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-20 / 138. szám

Vasárnap 1943* j un iu 8 20 7. >R OZAGGYÜLSc KŐ’íYTARA /rlépv lse 1 őhá.2 könyvtára ^ 'BUÜAPE3* PARLAMENT EXTERN ■“> * Ára 20 miét ELŐFIZET®Sí ARAK: 1 HORA S.ZO, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ BITIÉ 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PBNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 138. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNVTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-O. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A brit szigeteknél négyszer nagyobb területet foglallak el eddig Keleten a német esi szövetséges csapatok; Ismét véres kudorccal végződött a kubcmi hídfőnél indított szovjet támadás Németországból Tokióba az indiai függetlenségi érkezett Bőse, harc veiére KÉT ÉVE ANNAK, hogy a német biro­dalom Vezére meghozta az egész Európa sorsára döntő jelentőségű elhatározását s megelőzve a bolsevista szándékokat, útját állotta a legnagyobb veszedelemnek, amely az európai műveltséget, egész Európa igazi létót valaha is fenyegette. A német biroda­lom mellé felsorakoztak Európa népei, az elsők között Magyarország Is, amelynek területét orvul támadták meg a szovjet re­pülök. Ma má.r Európának mondhatni min­den népe ott küzd reguláris, vagy önkéntes alakulatokban a keleti are,vonalon s meg­hozza áldozatát azért a jövendőért, amely valamennyiünk számára a keleti veszede­lemtől való biztosítást, a nyugodt fejlődés lehetőségét rejti magában. A magyar honvédség kivette és kiveszi a részét ebből a küzdelemből, ebből az ál­dozathozatalból. Galíciában diadalmas csa­ták sorén szólították vissza az orosz csa­patokat. 1941 nyarán s a szövetséges baj­társakkal együtt messze, 1000 kilométe­rekre a haza határaitól szorították hátra az ellenséget, hogy a veszedelmet minél job­ban eltávolitsák az otthon földjétől. Nehéz téli harcokban állottak őrt a Donee part­jain, majd a Donig nyomultak előre és ami­kor az ellenség 1942-es téli támadása meg­indult, utolsónak, a hátvédek hátvédjeként hagyták ott a Don partjait. Jelenleg a par­tizán bandák elleni harcokban vesznek részt és a magyar rémülök diadalmasan küzdenek az ellenséges erőkkel. A magyar nemzet, bár fájdalmasan, de a legnagyobb büszkeséggel mutathat reá arra is, hogy az áldozathozatalban az élen járt Kormányozó Ura, államfője, amikor flát, a Kormányzóhelyettest adta oda áldozatul Európának a keleti barbárság elleni küzdel­mében. A Szovjet elleni háború megindulásának második évfordulója alkalmából a Német Távirati Iroda összefoglalja az elért ered­ményeket. A keléti hadszíntéren a háború két esztendeje alatt a bolsevisták veszte­sége mintegy öt és félmillió fogoly, leg­alább 36.000 páncélos, kerek számban 50.000 löveg és több mint 40.000 repülőgép. Ha ehhez hozzászámítjuk a halottakat és se­besülteket, akkor kitűnik, hogy a Szovjet emberben több mint 20 millió embert vesz­tett. Területileg a Szovjet vesztesége olyan nagy, mint a brit szigetek négyszerese. Addig nem ismert méretű katlancsaták­ban 1941 novemner 10-ig 3.6 millió szovjet katona került fogságba. A Szovjetunió el­leni háború két esztendejének zárómérlege akként állapítható meg,, hogy a német ke­let! arcvonal elég erős ahhoz, hogy meg­akadályozza Europa bolsevista elözönlődét és hogy a támadási hagyományoknak to­vábbi kialakításával megvalósítsák a ne­met alapossággal előkészített terveket. A német arcvonal mögött mélyen tago­zott nagy tartalékok állanak készen. Az erő érzete mellett azonban német illetékes körökben természetesen nem becsülik ne a Szovjetuniónak még rendelkezésre "álló ere­jét sérti, bál' kétségtelen, hogy a Szovjet uj, erős visszavágásra ,már aligha képes. Arra a kérdésre, hogy a német hadveze­töség ebben . az évben indit-e nagy táma­dást a bolsevisták ellen, egyedül csak a német vezérkar tudna válaszolni. Vannak olyan hírek, amelyek szerint a németek egyelőre lemondanak a keleti harctéren az uj támadás megvalósításáról. Ilyen értesü­léseket közöl például a „Basier Nachrich­ten“ cimü svájci lap berlini tudósítója. Ki­emeli azt is, hogy német katonai körökben különös nyomatékkai mutatnak rá a Szov­jet rendkívül nehéz élelmezési helyzetére, s úgy vélik, hogy ez a helyzet könnyen vál­ságossá válhatik. * TELJESEN FELKÉSZÜLTEN ÁLLA­NAK a tengelyhatalmak a szövetségesek esetleges összpontosított támadási tervével szemben is. Ezt a tényt nyomatékosan hangsúlyozta Sauckel német birodalmi helytartó egy délnyugati német nagy­üzemben a munkások előtt mondott beszé­dében. — A Német Birodalom — mondotta — szövetségeseivel együtt kezében tart min­den lehetőséget a győzelem kivívására s ezek a lehetőségek olyan hatalmasak, hogy' a háborút nem vesztheti el. A mai Németországot nem lehet az eisö világháború császári Németországával ösz- szehasonlitanf. Anélkül, hogy az ellenség­nek határozott útmutatást adna, annyit el­árulhat, hogy ellenfeleinkre még nagyon sok kellemetlen meglepetés vár. A tengely- hatalmak teljes munkamozgósitása soha sem sejtett tartalékokat hozott napvilágra s ma háromszor annyi munkás' éz dolgozik Németországban, mint az első világháború­ban, nem tekintve a rendelkezésére álló megszállott területeket. Más katonai és gazdasági előnyökön kivül a németek ren­delkeznek a legjobb Idegekkel és ez döntő tényező a győzelem szempontjából — mon­dotta Sauckel. Az angolszász invázióé terveket a ten­gelyhatalmak azonban nem veszik félváll­ról, és nem értékelik le az angolszász ka­tonai erőt, bizonyosak azonban abban, hogy egyszerre több arcvonalon bekövetkezhető támadás esetén is megállják helyiVket. Le­hetséges, hogy a hadviselés súlypontja egy­előre az európai partokra tolódik át és e'öbt a betörés veszedelmét kell elhárítani. Ha az angolszászok elszánják magukat az invázióra, meg fognak győződni arról, — mondják Berlinben — hogy az európai erőd bevehetetlen. * Ali ALGÍRI RÁDIÓ pcnLekiti este a kö­vetkező felszólítást Intézte az olasz néphez: „Az északafrikai szövetséges hadprő fő­hadiszállása a kővetkezőket közölte. A szövetséges haderő azt 3 parancsot kapta, hogy bombázza hadiiparotokat és közleke­dési útjaitokat, amelyek a tengely számá­ra dolgoznak. A szövetségeseknek az a szándékuk, hogy pusztítsák gyáraitokat és közlekedési útjaitokat, m'g azok a tengelyt szolgálják. Nem akarjuk bántani á lakossá­got és ezért ismételjük felszólításunkat, hogy családjaitokkal egyült, biztonságosabb helyre kell távoznotok. Ne felejtsétek el, bombáink most a Németországgal kötött szerződésiek miatt hullanak az olasz vá­rosokra.“ Háöonío felsólitást intézett, az algíri rádió Franciaország lakosságához is. A lakosság­nak ebben a felszólításban azt tanácsú ja, hagyja el azokat a vidékeket, ahol Német­ország számára dolgozó üzemek fekszenek. Ezekre a felhívásokra és fenyegetésekre Olaszország a támadás elhárítására való fo­kozott felkészültséggel válaszol. Panteileria eleste óta egy hét telt el és ezt a- hetet is fölhasználták arra, hogy — amennyiben még egyáltalában lehetséges volt, — tökélete­sítsék az elhárító intézkedéseket mindenütt az olasz szigeteken, végig az olasz partokon. A csapatokat roppantmennyiségü hadi­anyaggal és élelmiszerrel látták el s ezen­kívül az ország belső erejét is egyre job­ban felfokozzák s a fisiszta párt összetartó erejét Is megacélozták. Bollati tábornok, szenátor a „Picolo“-ban hosszabb cikket irt s abban párhuzamot vont 1918 és 1943 júniusa között. Megálla­pítja, hogy ma hasonló veszély fenyegeti Olaszországot, mint amely 1917-ben fenye­gette. Áttekintette az angolszász törekvé­seket, amellyeknek az a lényegük, hogy Olaszországtól elvegy'éb meghódított terüle­teit és visszaszorítsák a tengertől, vagy be­zárják a Földközi-tengerbe és elvtelhetetten gazdasági szolgaságba kényszerítsék. A szovjetvágyak, viszont a velencei tartomány­ra irányodnak, valamint Szlovákiára, Dal­máciára és a Balkánra. Olaszország számára nem az a kérdés ma, mint 1918-ban. hogy' határait kijebb vagy beljebb tolja, hanem életröl-halálról van szó. Az olasz nép ma szorosan a király, a Duce és a szent lobogó köré tömőiül. Ma nincs több párt, csak egy', amely magába zárja a nemzet minden erejét, a népben pe­dig az embertelen bombázások láttán egyre növekszik az ellenség iránti gyűlölet. Ha az anyagi feltételek kevésbbé kedvezőbbnek tűnhetnek fel ma, mint a mult világháború Idején, a szellemi feltételek, amelyek az ellenállás és a győzelem biztos alapjai, sok­kal megalapozottabbak és sokkal gyökere­sebbek és meg is termik a maguk gyümöl­cseit. Az olasz sajtó a legnagyobb felháborodás­sal utasítja vissza az amerikai lapoknak az olasz hajóhadról közölt értesüléseit. így a „Newyork Herald Tribune“ katonai szak­értője azt irta, hogy az olasz hajóhadnak nincs más választása, vagy dicsőségesen el­pusztul, vagy pedig dicstelenül meg kell ad­nia magát. Az olasz hajóhad múltjából — Írja az amerikai lap — arra lehet követ- keztetti, hogy a második lehetőség valósul meg. A Ştefani Iroda hangoztatja, hogy a szakíró vagy nem Ismer! az olasz haditen­gerészet, múltját, vagy pedig rosszhiszemű. Ezután felsorolja a hajóhad történelmének egész sor o'yan történelmi eseményét, ami« lyek mind értékéről, bátorságáról és hősies­ségéről tanúskodnak. * INDIA FELÉ fordítja két esemény a világ figyelmét: a brit kormány Wawel tábornagyot nevezte ki India alkirályá- vá, — ez az egyik esemény, — a másik pedig az, hogy Subhas Chandra Bose, az indiai függetlenségi harc egyik vezére hosszú németországi tartózkodása után Tokióba érkezett és ott június li-én már tárgyalt is Tozso japán miniszterel­nökkel. Wawel tábornok indiai alkirállyá való kinevezése azt jelenti, hogy Anglia foko­zott mértékben az erőskéz politikáját akarja folytatni az indiaiakkal szemben. Wawel hosszú gyarmati pályafutása alatt katonai sikerekkel ugyan nem na­gyon tüntette ki magát, ellenben minde­nütt hírhedt volt a bennszülött lakos­sággal szembeni kegyetlenségéről. Az in­diai haderő főparancsnokságát az ango­lok Auchinleck tábornokra bízták, egy­ben az indiai főparancsnokot fölmentiK. a Japán elleni hadműveletek irányításá­tól és erre a célra külön keletázsiai pa­rancsnokságot létesítenek. Az indus nemzeti mozgalomra tehát a jelek szerint az eddiginél keményebb na­pok várnak, de viszont a mozgalom a je* len megpróbáltatásaiból és a múltban szenvedett sérelmek fájó emlékéből még több erőt merit a jövő ellenállásra és a rabság lezárására. Bőse Tokióba érkezé­sének még nagyobb súlyt ad Tozso ja­pán miniszterelnöknek a napokban tett kijelentése, amelyben hangoztatta, hogy Japán teljes erővel támogatja India füg­getlenségének kivívását s meggyőződése, hogy az indus nép vágya hamarosan megvalósul. Ezt a nyilatkozatot már a Boseval való tanácskozás után tette. Maga Bőse az újságírók előtt kijelen­tette, hogy India számára elérkezett az alkalom szabadságának kivívására. A hármas szövetség hatalmai az indus nép­nek máris nagy segítséget nyújtottak és az egész nép háláját érdemlik. Az indu­sok azonban tudják, hogy szabadságu­kért saját vérüket is áldozniok kell. Sa­ját megfigyelései alapján ismeri a ten­gelyhatalmak erejét s ezért nincsenek rá hatással az ellenséges híresztelések a má­sodik arcvonalról Európában, vagy a Csendes-tengeren, az európai partraszál­lásról, vagy támadó hadjáratról az in- diai-burmai határon. Az idő ezúttal nem az angolszászok érdekében dolgozik. Az általános hadihelyzetet személyes isme­retei alapján tekinti s az a meggyőződése, hogy a hármasszövetség hatalmai és szövetségesei minden körülmények kö­zött győzni fognak, bármeddig is hú­zódik a háború. Az indus nép Japánban barátot talált és szövetségest a szabadságáért vívott harcában. Burma és a Fülóp-szigetek Ja­pántól nyert függetlensége sarkalóan ha­tott India egész népére és ujult erővel száll síkra szabadságáért.

Next

/
Thumbnails
Contents