Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-20 / 138. szám
Vasárnap 1943* j un iu 8 20 7. >R OZAGGYÜLSc KŐ’íYTARA /rlépv lse 1 őhá.2 könyvtára ^ 'BUÜAPE3* PARLAMENT EXTERN ■“> * Ára 20 miét ELŐFIZET®Sí ARAK: 1 HORA S.ZO, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ BITIÉ 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PBNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 138. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNVTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-O. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A brit szigeteknél négyszer nagyobb területet foglallak el eddig Keleten a német esi szövetséges csapatok; Ismét véres kudorccal végződött a kubcmi hídfőnél indított szovjet támadás Németországból Tokióba az indiai függetlenségi érkezett Bőse, harc veiére KÉT ÉVE ANNAK, hogy a német birodalom Vezére meghozta az egész Európa sorsára döntő jelentőségű elhatározását s megelőzve a bolsevista szándékokat, útját állotta a legnagyobb veszedelemnek, amely az európai műveltséget, egész Európa igazi létót valaha is fenyegette. A német birodalom mellé felsorakoztak Európa népei, az elsők között Magyarország Is, amelynek területét orvul támadták meg a szovjet repülök. Ma má.r Európának mondhatni minden népe ott küzd reguláris, vagy önkéntes alakulatokban a keleti are,vonalon s meghozza áldozatát azért a jövendőért, amely valamennyiünk számára a keleti veszedelemtől való biztosítást, a nyugodt fejlődés lehetőségét rejti magában. A magyar honvédség kivette és kiveszi a részét ebből a küzdelemből, ebből az áldozathozatalból. Galíciában diadalmas csaták sorén szólították vissza az orosz csapatokat. 1941 nyarán s a szövetséges bajtársakkal együtt messze, 1000 kilométerekre a haza határaitól szorították hátra az ellenséget, hogy a veszedelmet minél jobban eltávolitsák az otthon földjétől. Nehéz téli harcokban állottak őrt a Donee partjain, majd a Donig nyomultak előre és amikor az ellenség 1942-es téli támadása megindult, utolsónak, a hátvédek hátvédjeként hagyták ott a Don partjait. Jelenleg a partizán bandák elleni harcokban vesznek részt és a magyar rémülök diadalmasan küzdenek az ellenséges erőkkel. A magyar nemzet, bár fájdalmasan, de a legnagyobb büszkeséggel mutathat reá arra is, hogy az áldozathozatalban az élen járt Kormányozó Ura, államfője, amikor flát, a Kormányzóhelyettest adta oda áldozatul Európának a keleti barbárság elleni küzdelmében. A Szovjet elleni háború megindulásának második évfordulója alkalmából a Német Távirati Iroda összefoglalja az elért eredményeket. A keléti hadszíntéren a háború két esztendeje alatt a bolsevisták vesztesége mintegy öt és félmillió fogoly, legalább 36.000 páncélos, kerek számban 50.000 löveg és több mint 40.000 repülőgép. Ha ehhez hozzászámítjuk a halottakat és sebesülteket, akkor kitűnik, hogy a Szovjet emberben több mint 20 millió embert vesztett. Területileg a Szovjet vesztesége olyan nagy, mint a brit szigetek négyszerese. Addig nem ismert méretű katlancsatákban 1941 novemner 10-ig 3.6 millió szovjet katona került fogságba. A Szovjetunió elleni háború két esztendejének zárómérlege akként állapítható meg,, hogy a német kelet! arcvonal elég erős ahhoz, hogy megakadályozza Europa bolsevista elözönlődét és hogy a támadási hagyományoknak további kialakításával megvalósítsák a nemet alapossággal előkészített terveket. A német arcvonal mögött mélyen tagozott nagy tartalékok állanak készen. Az erő érzete mellett azonban német illetékes körökben természetesen nem becsülik ne a Szovjetuniónak még rendelkezésre "álló erejét sérti, bál' kétségtelen, hogy a Szovjet uj, erős visszavágásra ,már aligha képes. Arra a kérdésre, hogy a német hadvezetöség ebben . az évben indit-e nagy támadást a bolsevisták ellen, egyedül csak a német vezérkar tudna válaszolni. Vannak olyan hírek, amelyek szerint a németek egyelőre lemondanak a keleti harctéren az uj támadás megvalósításáról. Ilyen értesüléseket közöl például a „Basier Nachrichten“ cimü svájci lap berlini tudósítója. Kiemeli azt is, hogy német katonai körökben különös nyomatékkai mutatnak rá a Szovjet rendkívül nehéz élelmezési helyzetére, s úgy vélik, hogy ez a helyzet könnyen válságossá válhatik. * TELJESEN FELKÉSZÜLTEN ÁLLANAK a tengelyhatalmak a szövetségesek esetleges összpontosított támadási tervével szemben is. Ezt a tényt nyomatékosan hangsúlyozta Sauckel német birodalmi helytartó egy délnyugati német nagyüzemben a munkások előtt mondott beszédében. — A Német Birodalom — mondotta — szövetségeseivel együtt kezében tart minden lehetőséget a győzelem kivívására s ezek a lehetőségek olyan hatalmasak, hogy' a háborút nem vesztheti el. A mai Németországot nem lehet az eisö világháború császári Németországával ösz- szehasonlitanf. Anélkül, hogy az ellenségnek határozott útmutatást adna, annyit elárulhat, hogy ellenfeleinkre még nagyon sok kellemetlen meglepetés vár. A tengely- hatalmak teljes munkamozgósitása soha sem sejtett tartalékokat hozott napvilágra s ma háromszor annyi munkás' éz dolgozik Németországban, mint az első világháborúban, nem tekintve a rendelkezésére álló megszállott területeket. Más katonai és gazdasági előnyökön kivül a németek rendelkeznek a legjobb Idegekkel és ez döntő tényező a győzelem szempontjából — mondotta Sauckel. Az angolszász invázióé terveket a tengelyhatalmak azonban nem veszik félvállról, és nem értékelik le az angolszász katonai erőt, bizonyosak azonban abban, hogy egyszerre több arcvonalon bekövetkezhető támadás esetén is megállják helyiVket. Lehetséges, hogy a hadviselés súlypontja egyelőre az európai partokra tolódik át és e'öbt a betörés veszedelmét kell elhárítani. Ha az angolszászok elszánják magukat az invázióra, meg fognak győződni arról, — mondják Berlinben — hogy az európai erőd bevehetetlen. * Ali ALGÍRI RÁDIÓ pcnLekiti este a következő felszólítást Intézte az olasz néphez: „Az északafrikai szövetséges hadprő főhadiszállása a kővetkezőket közölte. A szövetséges haderő azt 3 parancsot kapta, hogy bombázza hadiiparotokat és közlekedési útjaitokat, amelyek a tengely számára dolgoznak. A szövetségeseknek az a szándékuk, hogy pusztítsák gyáraitokat és közlekedési útjaitokat, m'g azok a tengelyt szolgálják. Nem akarjuk bántani á lakosságot és ezért ismételjük felszólításunkat, hogy családjaitokkal egyült, biztonságosabb helyre kell távoznotok. Ne felejtsétek el, bombáink most a Németországgal kötött szerződésiek miatt hullanak az olasz városokra.“ Háöonío felsólitást intézett, az algíri rádió Franciaország lakosságához is. A lakosságnak ebben a felszólításban azt tanácsú ja, hagyja el azokat a vidékeket, ahol Németország számára dolgozó üzemek fekszenek. Ezekre a felhívásokra és fenyegetésekre Olaszország a támadás elhárítására való fokozott felkészültséggel válaszol. Panteileria eleste óta egy hét telt el és ezt a- hetet is fölhasználták arra, hogy — amennyiben még egyáltalában lehetséges volt, — tökéletesítsék az elhárító intézkedéseket mindenütt az olasz szigeteken, végig az olasz partokon. A csapatokat roppantmennyiségü hadianyaggal és élelmiszerrel látták el s ezenkívül az ország belső erejét is egyre jobban felfokozzák s a fisiszta párt összetartó erejét Is megacélozták. Bollati tábornok, szenátor a „Picolo“-ban hosszabb cikket irt s abban párhuzamot vont 1918 és 1943 júniusa között. Megállapítja, hogy ma hasonló veszély fenyegeti Olaszországot, mint amely 1917-ben fenyegette. Áttekintette az angolszász törekvéseket, amellyeknek az a lényegük, hogy Olaszországtól elvegy'éb meghódított területeit és visszaszorítsák a tengertől, vagy bezárják a Földközi-tengerbe és elvtelhetetten gazdasági szolgaságba kényszerítsék. A szovjetvágyak, viszont a velencei tartományra irányodnak, valamint Szlovákiára, Dalmáciára és a Balkánra. Olaszország számára nem az a kérdés ma, mint 1918-ban. hogy' határait kijebb vagy beljebb tolja, hanem életröl-halálról van szó. Az olasz nép ma szorosan a király, a Duce és a szent lobogó köré tömőiül. Ma nincs több párt, csak egy', amely magába zárja a nemzet minden erejét, a népben pedig az embertelen bombázások láttán egyre növekszik az ellenség iránti gyűlölet. Ha az anyagi feltételek kevésbbé kedvezőbbnek tűnhetnek fel ma, mint a mult világháború Idején, a szellemi feltételek, amelyek az ellenállás és a győzelem biztos alapjai, sokkal megalapozottabbak és sokkal gyökeresebbek és meg is termik a maguk gyümölcseit. Az olasz sajtó a legnagyobb felháborodással utasítja vissza az amerikai lapoknak az olasz hajóhadról közölt értesüléseit. így a „Newyork Herald Tribune“ katonai szakértője azt irta, hogy az olasz hajóhadnak nincs más választása, vagy dicsőségesen elpusztul, vagy pedig dicstelenül meg kell adnia magát. Az olasz hajóhad múltjából — Írja az amerikai lap — arra lehet követ- keztetti, hogy a második lehetőség valósul meg. A Ştefani Iroda hangoztatja, hogy a szakíró vagy nem Ismer! az olasz haditengerészet, múltját, vagy pedig rosszhiszemű. Ezután felsorolja a hajóhad történelmének egész sor o'yan történelmi eseményét, ami« lyek mind értékéről, bátorságáról és hősiességéről tanúskodnak. * INDIA FELÉ fordítja két esemény a világ figyelmét: a brit kormány Wawel tábornagyot nevezte ki India alkirályá- vá, — ez az egyik esemény, — a másik pedig az, hogy Subhas Chandra Bose, az indiai függetlenségi harc egyik vezére hosszú németországi tartózkodása után Tokióba érkezett és ott június li-én már tárgyalt is Tozso japán miniszterelnökkel. Wawel tábornok indiai alkirállyá való kinevezése azt jelenti, hogy Anglia fokozott mértékben az erőskéz politikáját akarja folytatni az indiaiakkal szemben. Wawel hosszú gyarmati pályafutása alatt katonai sikerekkel ugyan nem nagyon tüntette ki magát, ellenben mindenütt hírhedt volt a bennszülött lakossággal szembeni kegyetlenségéről. Az indiai haderő főparancsnokságát az angolok Auchinleck tábornokra bízták, egyben az indiai főparancsnokot fölmentiK. a Japán elleni hadműveletek irányításától és erre a célra külön keletázsiai parancsnokságot létesítenek. Az indus nemzeti mozgalomra tehát a jelek szerint az eddiginél keményebb napok várnak, de viszont a mozgalom a je* len megpróbáltatásaiból és a múltban szenvedett sérelmek fájó emlékéből még több erőt merit a jövő ellenállásra és a rabság lezárására. Bőse Tokióba érkezésének még nagyobb súlyt ad Tozso japán miniszterelnöknek a napokban tett kijelentése, amelyben hangoztatta, hogy Japán teljes erővel támogatja India függetlenségének kivívását s meggyőződése, hogy az indus nép vágya hamarosan megvalósul. Ezt a nyilatkozatot már a Boseval való tanácskozás után tette. Maga Bőse az újságírók előtt kijelentette, hogy India számára elérkezett az alkalom szabadságának kivívására. A hármas szövetség hatalmai az indus népnek máris nagy segítséget nyújtottak és az egész nép háláját érdemlik. Az indusok azonban tudják, hogy szabadságukért saját vérüket is áldozniok kell. Saját megfigyelései alapján ismeri a tengelyhatalmak erejét s ezért nincsenek rá hatással az ellenséges híresztelések a második arcvonalról Európában, vagy a Csendes-tengeren, az európai partraszállásról, vagy támadó hadjáratról az in- diai-burmai határon. Az idő ezúttal nem az angolszászok érdekében dolgozik. Az általános hadihelyzetet személyes ismeretei alapján tekinti s az a meggyőződése, hogy a hármasszövetség hatalmai és szövetségesei minden körülmények között győzni fognak, bármeddig is húzódik a háború. Az indus nép Japánban barátot talált és szövetségest a szabadságáért vívott harcában. Burma és a Fülóp-szigetek Japántól nyert függetlensége sarkalóan hatott India egész népére és ujult erővel száll síkra szabadságáért.
